tag:blogger.com,1999:blog-73464472686570627382024-02-07T08:11:23.841+05:30सांजवेळ...Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.comBlogger79125tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-8807960543233392112019-11-25T18:44:00.000+05:302019-11-25T18:44:00.568+05:30हेल्लारो - स्त्रीच्या अंतर्मनाचा ठाव घेणारा गरबा <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
सन १९७५. कच्छच्या रणात सतत ३ वर्षे पाऊस न पडल्याने रखरखलेलं १०-१५ कुटुंबांच्या वस्तीचं एक गाव. </div>
<div style="text-align: justify;">
सिनेमा सुरू होतो ते एका पौर्णिमेच्या रात्रीला आई अंबेला पावसासाठी साकडं घालणाऱ्या गावातल्या पुरुषांच्या 'तलवार रास'ने. या रास किंवा गरबा मद्ये स्त्रियांना स्थान नाही. त्यांनी घरीच बसायचं, घरातली कामं करायची आणि रोज सकाळी ५-६ किमी दूर पायपीट करत जात पाणवठयावरून पाणी आणायचं. पावसासाठी पुरुषांनी गरबा खेळायचा आणि बायकांनी उपवास करायचे असे नियम.स्त्रियांनी नियमात राहायचं. मान वर करून बघायचं देखील नाही.सगळ्या पुरुषांमध्ये, म्हणजे अगदी लहान आणि म्हाताऱ्या पुरुषांमध्ये मर्दानगी ठासून भरलेली जी ते कधीही आपल्या बायकांवर काढतात. </div>
<div style="text-align: justify;">
अशातच एका कुटुंबातल्या पुरुषाचं लग्न होतं. हा फौजी आहे आणि सध्या भारत-चीन युद्धात हिमालयाच्या सीमेवर आहे. </div>
<div style="text-align: justify;">
लग्नाच्या पहिल्याच रात्री तो त्याच्या मर्दानगी आवाजात बायकोला विचारतो, "तू कितवी पर्यंत शिकलीयस?" </div>
<div style="text-align: justify;">
"सातवी पर्यंत" ती चाचरत उतरते. </div>
<div style="text-align: justify;">
"सातवी म्हणजे खूपच झालं! बरं मी ऐकलंय की जास्त शिकलेल्या मुलींना पंख किंवा शिंगं फुटतात. यातलं तुला काय फुटलंय?" </div>
<div style="text-align: justify;">
कॅमेरा तिच्या वर जातो, तिचा चेहरा घुंघट मध्ये आहे. ती काहीच बोलत नाही. </div>
<div style="text-align: justify;">
तो पुढे सुरु होतो,"तुला जे काही फुटलं असेल पंख किंवा शिंगं ते तू स्वतःच कापून टाक. कारण, जर मी कापायला गेलो तर तू ते सहन करू शकणार नाहीस." </div>
<div style="text-align: justify;">
अशा मर्दाना धमकीने पहिल्या रात्रीपासूनच तो त्याचं पौरुषत्व तिच्यावर लादतो.</div>
<div style="text-align: justify;">
तिचं नाव असतं मंझरी..हीच मंझरी पुढे त्या गावातल्या बायकांसाठी आणि पर्यायाने गावासाठी अंबेच्या रूपाने वरदान ठरते. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-krPsPo-THyA/XdvTTAsBzmI/AAAAAAAAKO4/vo_LcIjPDsszRtzLKPlhEOtF_gvPIkWyQCEwYBhgL/s1600/71840009_139925597362048_2905666094389788672_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="665" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-krPsPo-THyA/XdvTTAsBzmI/AAAAAAAAKO4/vo_LcIjPDsszRtzLKPlhEOtF_gvPIkWyQCEwYBhgL/s320/71840009_139925597362048_2905666094389788672_o.jpg" width="221" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
त्या संबंध गुजराती लोकांनी भरलेल्या थिएटर मध्ये मी आणि माझा मित्र असे दोघेच मराठी असू कदाचित. </div>
<div style="text-align: justify;">
पण पहिल्या सिनपासून ते शेवट्पर्यंत थिएटर अगदी शांत होतं. तसंही सिनेमा पहिल्या फ्रेमपासून कथेत प्रचंड गुंतवून ठेवतो. </div>
<div style="text-align: justify;">
सिनेमाचं सेटिंग, दिग्दर्शन, पटकथा, संगीत, नृत्य,अभिनय, संवाद सगळेच भारी आहेत. मुख्य कथेला एक उपकथा पण आहे जी त्या ढोलीची (ढोल वाजवणारा) आहे. कच्छच्या रणातल्या वाईड फ्रेम्स आणि त्या रणात ढोलीच्या तालावर सुरु असलेला त्या बायकांचा मन हरवून टाकणारा गरबा.. प्रत्येक प्रसंगानंतर हा गरबा बदलत राहतो. स्वातंत्र्य, मनातला राग, दु:ख, द्वेष,आनंद व्यक्त करण्यासाठी प्रसंगानुरूप गरब्याच्या गाण्यांची प्लेसमेंट अप्रतिम आहे. </div>
<div style="text-align: justify;">
क्लायमॅक्सचा गरबा तर अगदी जबरदस्त, जो त्या सिनेमाचं सार एका गाण्यात सांगून मोकळं करून टाकतो.</div>
<div style="text-align: justify;">
स्त्रीच्या अंतर्मनाचा ठाव घेणारा हा रखरखता गरबा नक्की बघा..<br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-29071312778917123492019-11-18T18:00:00.000+05:302019-11-18T18:33:19.741+05:30आभाळ नेसूनि ये..<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>विझला सूर्य, निजली संध्या</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>तू चंद्राला जागवीत ये</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>चांदण्यांची फुले माळूनी</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>रात्र सारी फुलवित ये</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>काळोखाचे काजळ अन्</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>लाली त्या संध्येची घे </b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>गर्द घनांची शाल ओढुनी </b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>आभाळ सारे नेसूनि ये</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>नक्षत्रांचा हार गळा </b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>बांधून पैंजण लाटांचे</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>वाऱ्यावरती स्वार होऊनि </b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>अलगद अवनीवरती ये</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>गात तराणे मुग्ध नदीचे </b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>क्षितिजावरती नाचत ये</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>पाऊलखुणा शोधीत माझ्या</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>हासत ये, लाजत ये</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>ये प्राणांची ज्योत होऊनि </b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>वेड्या मनाची प्रीत होऊनि </b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>स्वप्न साजिरे तुटण्याआधी </b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>ये जराशी मिठीत ये.. </b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>- दीपक परुळेकर </b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<br /></div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-12971435822030831332016-11-21T20:57:00.001+05:302016-11-21T20:57:59.953+05:30कौल - भन्नाट विचित्रपट! <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
“And those who were seen dancing were thought to be insane by those who could not hear the music.”</div>
<div style="text-align: justify;">
Friedrich Nietzsche च्या या Quote ने 'कौल' सुरु होतो तो अखेरपर्यंत या शब्दांना जागतो असं म्हटलं तर वावगं ठरूच नये. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
'कौल'चं विश्व वेगळं आहे. तो बघायचा नाही तर अनुभवायचा सिनेमा आहे. हां,बघायचंच म्हटलं तर मग तुम्ही टेक्निकली या सिनेमातलं अफलातून कॅमेरा वर्क बघू शकता पण ते देखील समजून घ्यायला आपला पारंपारिक मसाला सिनेमे बघायला चष्मा उतारावयालाच लागेल. तळकोकणातल्या कुंद, गूढ तरीही अप्रतिम पावसाळी फ्रेम्स आणि त्यात कुठेतरी कोपऱ्यात बोटाएवढी पात्रं; ती देखील बहुतांश जबरदस्तीने कोंबलेली. कधी-कधी २-३ मिनिटांचा सलग स्टील शॉट आणि त्यात घडणाऱ्या अतिशय मंद हालचाली. तर कधी जणू प्रोटेगनिस्ट असल्यासारखा संथ वेगाने पात्रांसोबात फिरणारा कॅमेरा. एक सलग अशी गोष्ट नाही. एक प्रसंग मध्यंतराच्या आधी नायकासोबत घडतो आणि त्या प्रसंगाची उकल म्हणजे चित्रपटाची सुरुवात ते शेवट. पण ती उकल तरी नीट होते का? तर नाही! तसं काहीच नाही. इथे कथेच्या नायकाकरवी जे प्रश्न आपल्याला पडतात त्याची उत्तरं चित्रपट देत नाही किंबहुना ती आपण शोधावी, तर्क लढवावे असा अट्टाहासही सिनेमा धरत नाही. पण मग नक्की काय आहे हा सिनेमा? सिनेमातल्या एका डायलॉगनुसार सांगायचं झालं तर; "शोधूचा थांबवलंस की सगळा गावताला." (When You Will Stop Searching,You Will Find Everything.) </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-oBwMI6Pp3g4/WDMOR99S4yI/AAAAAAAAJgo/P0vA-K3d9Zg60SPMES_SiwYjX0G9mX1cQCLcB/s1600/two.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="https://4.bp.blogspot.com/-oBwMI6Pp3g4/WDMOR99S4yI/AAAAAAAAJgo/P0vA-K3d9Zg60SPMES_SiwYjX0G9mX1cQCLcB/s640/two.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
उत्तरार्धात नायक आणि म्हातारा यांच्यामधला जो संवाद आहे तो जीवघेणा आहे. त्या म्हाताऱ्याची गोष्ट ही सिनेमाची उपकथा असू शकते; ती कथा विषण्ण करून सोडते. कथा सांगणारा म्हातारा आणि पडद्यावरील दृशे यांचा तिळमात्रही संबन्ध नसतो आणि आपण तो लावायचाही नसतो. फक्त ते संभाषण ऐकायचं. अगदी लक्ष देऊन ऐकायचं. उत्तरार्धात पडद्यावर दिसणाऱ्या फ्रेम्स ही रुपकं असू शकतात आणि नसू देखील शकतात. अनुभवायच्या त्या फ्रेम्स धडकी भरवणाऱ्या साउंडसकट! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
हॉलिवूड आणि जागतिक सिनेमात कौल सारखे अनेक चित्रपट येत असतात. अशा सिनेमांचा प्रेक्षकवर्गही अगदी ठराविक तरीही संख्येने फार मोठा आहे. याच वर्षी आलेला Jake Gyllenhaal चा Demolition हा अशाच धाटणीचा सिनेमा. हा सिनेमा देखील नायकासोबत आपल्याला भरकटवत त्याच्या दुनियेत घेऊन जातो. Jake Gyllenhaal अभिनित "Donnie Darko" आणि "Enemy" पण असेच विचित्रपट आहेत. कथा आणि पटकथा याबाबतीत कौल 'Demolition' आणि "Enemy" च्या जवळपास असतो पण 'कौल'चं कॅमेरावर्क अफलातून आहे. इथे खरं तर कंपॅरिझन करायचं नाहीए कारण प्रत्येक सिनेमा त्याच्या कथेनुसार उच्च आहे; फक्त 'कौल'साठी रेफरन्स म्हणून ही नावे द्यावीशी वाटली. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
आपल्या 'कोर्ट' ला देखील असाच संमिश्र प्रतिसाद आपल्या प्रेक्षकांकडून मिळाला. काल तर कौल बघताना आमच्या मागच्या सीट वर बसलेले लोक मोठ्याने हसत-खिदळत, फालतू कमेंट्स मारत इतरांनाही त्रास देतच होते. आपल्या प्रेक्षकांना असे काही वेगळ्या धाटणीचे, प्रायोगिक सिनेमे बघायची मुळात सवयच नाही पण असे सिनेमे भारतात पण बनत आहेत हेच कौतुकास्पद आहे आणि अशा सिनेमांचा भारतात देखील एक मोठा चाहता वर्ग आहे. कुणीतरी आपली आर्थिक गणितं बाजूला टाकून केवळ एक कलाकृती म्हणून काहीतरी वेगळं करतंय, ते महत्त्वाचं. </div>
<div style="text-align: justify;">
'कौल'च्या निमित्ताने एका वेगळ्या कलाकृतीचा अनुभव घेता आला त्यासाठी दिग्दर्शक आदीश केळुसकर आणि त्यांच्या संपूर्ण टीमचे हार्दिक अभिनंदन! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-64291431615279327612016-10-10T20:24:00.000+05:302016-10-11T21:35:51.400+05:30पद्मनाभपूरम महाल:त्रावणकोर साम्राज्याचा कलात्मक साक्षिदार<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
गेल्यावर्षी कम्पनीच्या कामानिमित्त ३-४ वेळा तुतिकोरीनला जावं लागलं. तुतिकोरीन हे नाव यापूर्वी कधी ऐकलं होतं का तुम्ही? ऐकलं असेलही! पण बऱ्याचजणांना हे नाव माहिती देखील नाही. गम्मत म्हणजे माझ्या एका मित्राने विचारलं,”अरे तिकडे जायला व्हिजा वैगरे लागतो का?” असो. घाबरू नका. हे ठिकाण भारतातच आहे. तामिळनाडू राज्यात पार खाली, तिकडे कन्याकुमारीच्या बाजूला. लहानपणी भूगोलाच्या पुस्तकात या शहराचं नाव वाचलं होतं. इथल्या समुद्रात भरपूर प्रमाणात मोती सापडतात. मोती असलेल्या शिंपल्यांच्या शेतीसाठी देखील हे शहर प्रसिद्ध आहे. पण खरं तर मला या शहराबद्दल इथे लिहायचं नाहीये. ज्या अद्भुत आणि अप्रतिम अश्या वास्तूबद्दल मला लिहायचं आहे तिथे मी कसा पोचलो यासाठी या शहराचा संदर्भ.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
तर ३-४ वेळा मला तुतिकोरीनला कामानिमित्त जावे लागले. खरं तर मला हे शहर अजिब्बात आवडले नाही आणि पुन्हा आवडेल असेही नाही. पण काम असल्याने मला तिथे जावे लागत होते. बरं क्लायंट सरकारी असल्याने काम लवकर होत नव्हतं, त्यामुळे सारखा मुक्काम वाढायचा. मला कुठेही एकट्याला फिरायला अजिब्बात आवडत नाही आणि मुंबईसोडून दुसरीकडे ४-५ दिवसांच्या वर मुक्काम अजिबात जमत नाही. पण यावेळी पापी पेट का सवाल असल्याने इथे प्रत्येक भेटीत १५-२० दिवस मुक्काम होत होता. त्यात आठवडाअखेर सरकारी कार्यालयाला सुट्टी असल्याने शनिवार-रविवार हॉटेलवर लोळत, टीव्ही बघत घालवत होतो. अति वैताग आला म्हणून मग एकदा मदुराईला जाऊन मीनाक्षी मंदिर आणि तिथूनच जवळ असलेला प्रसिद्ध थिरूमलाई नायक्कर महाल बघून आलो. एका भेटीत कन्याकुमारीला जाऊन आलो. खरंतर अश्या ठिकाणी एकटं फिरणं ही मोठी शिक्षा असते. कुणीतरी सोबत बोलायला असणं फार गरजेचं असतं. असो. तुतिकोरीनच्या शेवटच्या भेटीतहि मुक्काम १५-२० दिवस झाला होता. यावेळी जाताना सोबत कॅमेरा घेऊनच गेलो होतो. यावेळी तिथून जवळ असलेल्या रामेश्वरम आणि निघताना केरळला श्री पद्मनाभस्वामी मंदिराला भेट देऊन मुंबईला परतायचा बेत केला होता. कामासोबत थोडी फोटोग्राफीहि होईल असा विचार केला. मागच्यावेळी कॅमेरा सोबत नसल्याने कन्याकुमारीची भेट अगदी रुखरुख लावून गेली होती; इतक्या अप्रतिम फ्रेम्स तिथे होत्या. तर पद्मनाभस्वामीला जायची माहिती गुगलवर शोधताना अचानक ‘पद्मनाभपूरम पॅलेस’ या जागेने लक्ष्य वेधून घेतलं. मग त्याची माहिती मिळवताना आणि गुगलवर काही संदर्भ वाचताना निर्धार केला की आधी हाच महाल बघून घेऊया.<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-OkNzt4iZrp4/V_unmhBfwKI/AAAAAAAAJfY/d8b3v9wMscQjTeur_dBYksQFLXm-ly4kgCK4B/s1600/thai%2Bkottaram%2Bpiller.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="424" src="https://3.bp.blogspot.com/-OkNzt4iZrp4/V_unmhBfwKI/AAAAAAAAJfY/d8b3v9wMscQjTeur_dBYksQFLXm-ly4kgCK4B/s640/thai%2Bkottaram%2Bpiller.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
गुगल नकाशावर तुतिकोरीन ते पद्मनाभपूरम महाल हे अंतर मोजले. कुठून कुठे जायचे याचा बेत आखला. एका दिवसात जाऊन येण्यासारचे अंतर होते. त्यात आधी कन्याकुमारीला मी याच मार्गाने गेलो होतो त्यामुळे काळजी नव्हती. एका शनिवारी पहाटे पाच वाजता उठलो आणि पटपट आवरून हॉटेलच्या बाजूलाच असलेल्या तुतिकोरीन सिटी बस स्टँडवरून तिरुनलवेलीला जाणारी बस पकडली. तिरुनलवेली हे नागरकोइल-बेंगळूरु-हैदराबाद या राष्ट्रीय महामार्गावरी एक मुख्य शहर आहे. पाउण तासात तिरुनलवेलीला पोचलो, तिथून मग नागरकोइलला जाणारी बस पकडली. तामिळनाडू राज्यातले हे रस्ते अतिशय उत्कृष्ट आहेत. मी सगळा प्रवास तामिळनाडू स्टेट ट्रान्सपोर्टच्या बसेसमधूनच केला. सरकारी बसेसची अवस्था पुण्यातल्या पीएमटीला लाजवेल अशी पण रस्ते सुबक असल्याने काही वाटत नव्हतं. ड्रायव्हरदेखील एफवनच्या ड्रायव्हरला लाजवेल अशी तुफान पण संयमित ड्रायव्हिंग करतात. हायवेवरून सुसाट धावताना उजव्या बाजूला असलेल्या उत्तुंग पर्वतरांगा मन वेधून घेतात. आणि त्या पर्वतांच्या पायथ्याशी असलेल्या, वाऱ्याने भिरभिरणाऱ्या असंख्य पवनचक्क्या बघून थक्क व्हायला होत होतं. उजव्या बाजूच्या पर्वतरांगा ओलांडल्या की तिकडे केरळ. या पर्वतरांगा म्हणजे पश्चिम-घाटाचे दक्षिणेकडील शेवटचे टोक. याच शेवटच्या टोकाच्या पायथ्याशी म्हणजे वेल्ली पर्वताच्या सुंदर अश्या बॅकड्रॉपवर वसलेला आहे पद्मनाभापूरम पॅलेस. पण तिथे पोचायला अजून बराच वेळ होता.<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-EmTHVLTDWtM/V_uovGJy5WI/AAAAAAAAJfk/0oS3b3KtBDYlJGOadxBDn8bVuCcTbhf8QCK4B/s1600/Uttupura%2B-%2BDining%2Bhall.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="384" src="https://4.bp.blogspot.com/-EmTHVLTDWtM/V_uovGJy5WI/AAAAAAAAJfk/0oS3b3KtBDYlJGOadxBDn8bVuCcTbhf8QCK4B/s640/Uttupura%2B-%2BDining%2Bhall.jpg" width="640" /></a><br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
तासा-दीड तासात नागरकोइलला पोचलो. इथे दक्षिणेत दुसऱ्या राज्यातून आलेल्या माणसाला प्रामुख्याने महाराष्ट्रातून आलेल्यांना दोन मोठ्या प्रसंगाना तोंड द्यावं लागतं; एक म्हणजे भाषा आणि दुसरं म्हणजे जेवण. जेवणाच्या आणि भाषेच्या बाबतीत माझा चेन्नईमधला अनुभव देखील अतिशय वाईट होता. जेवण एकवेळ आपण वेळ मारून नेऊ पण भाषेचं काय करणार? इथले लोक तमिळ शिवाय काहीच बोलत नाही. येत असेल तरी हिंदी मुद्दाम बोलत नाहीत, नाहीतर आपण महाराष्ट्रातले लोक समोरचा मराठीत असेल तरी हिंदीत सुरु होतो. नागरकोइलला पोचल्यावर इथून पद्मनाभपूरम पॅलेसला जायला १४ किमी वर असलेल्या ‘थकलाई’ (Thuckalay) या गावी पोहचायचे होते. बऱ्याच लोकांना हिंदीत विचारून बघत होतो, पण कुणीच दाद देत नव्हतं. इकडल्या कॉलेजमध्ये जाणाऱ्या मुलांचं इंग्लीश देखिल भयानक असतं. मला जिथे जायचं होतं त्या गावाचं नाव कुणालाच समजत नव्हतं. शेवटी एक देवमाणूस भेटला त्याने मला व्यवस्थित मार्गदर्शन केलं. तो देखील त्याच मार्गाने थिरूवनंतपुरमला चालला होता. त्याच्यासोबतच मी बस पकडली. ही बस मस्त होती. सुंदर नक्षिकाम केलेल्या लाकडी खिडक्या वैगरे होत्या. मला गम्मतच वाटली. मग त्या माणसाने सांगितलं की ती केरळ ट्रान्सपोर्टची बस होती. नागरकोइल सोडताना एक सुंदर नदी ठिकठिकाणी सोबत करत होती. २० मिनिटात मी ‘थकलाई’ गावात पोचलो तेव्हा साधारण अकरा वाजले होते. ‘थकलाईहून आता पद्म्नाभापूरमला जायला अजून एक बस पकडली आणि ५ मिनिटात महालाच्या ठिकाणी पोचलो.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4oLAHqbnadlvpqRe3b9YeQAYMXGt9o5qdKWpOv5er6Ko4ETWTqUtUqgfTEHtBfR1O8A-zLLvX0JKo9f3salby4lG0eTvRzBNuIqN-WHRHf2nU0imuxQkvXz8k19KQjIo55yMWFMjzP84/s1600/King%2527s+Bed.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4oLAHqbnadlvpqRe3b9YeQAYMXGt9o5qdKWpOv5er6Ko4ETWTqUtUqgfTEHtBfR1O8A-zLLvX0JKo9f3salby4lG0eTvRzBNuIqN-WHRHf2nU0imuxQkvXz8k19KQjIo55yMWFMjzP84/s640/King%2527s+Bed.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
या महालाचे प्रथम दर्शन अतिशय मुग्ध करणारे होते. पद्मनाभपुरम किल्ल्याच्या आवारात हा अतिशय सुंदर असा महाल गेली ३५०-४०० वर्षे उभा आहे. महालाच्या मागच्या बाजूला असलेला उत्तुंग अश्या वेल्ली पर्वताच्या बॅकड्रॉपवर हा नक्षिदार महाल अतिशय उठून दिसत होता. पर्थम दर्शनी मला राहवले नाही इतकावेळ बॅगमध्ये पडून आराम करणारा कॅमेरा काढला आणि आवारातून काही फ्रेम्स टिपल्या. नंतर बाजूला असलेल्या तिकीटघरातून माझे आणि माझ्या डीएसएलआर कॅमेऱ्याचे तिकीट घेतले. बॅग आणि बूट तिथल्या अमानतघरात जमा केले आणि आम्ही दोघे (मी आणि माझा कॅमेरा) महालात शिरलो.<br />
<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-VAP3mksp4RY/V_uYDfZL0DI/AAAAAAAAJeE/3TE6krdoHe0MJJQnGnbXriGQin5pYUDzwCK4B/s1600/Main%2BGate.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="424" src="https://2.bp.blogspot.com/-VAP3mksp4RY/V_uYDfZL0DI/AAAAAAAAJeE/3TE6krdoHe0MJJQnGnbXriGQin5pYUDzwCK4B/s640/Main%2BGate.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
त्रावणकोर साम्राज्याची राजधानी असलेली ही जागा आणि तिथे उभं असलेलं हे नितांत सुंदर वास्तुशिल्प आजही त्या गतवैभवाची साक्ष देत उभं आहे. ई.स. १६०१ मध्ये त्रावणकोर साम्राज्याचा त्यावेळचा अधिपती, राजा इरावी वर्मा कुलसेखरा पेरूमल याने हा महाल बांधल्याचे समजते. त्याने १५९२ – १६०२ पर्यंत त्रावणकोर साम्राज्याची धुरा वाहिली. हा संपूर्ण महाल एकाच राजाच्या कार्यकालात बांधला गेला असे नाही; कारण या महालाच्या आवारात असलेली ‘थाई कोट्टरम’ अर्थात ‘राणीच्या आईचा महाल’ ही इमारत अंदाजे ई.स. १५५० साली बांधण्यात आली. म्हणजे यामितीला ५०० वर्षाहून अधिक काळ लोटला आणि तरीही ही इमारत आणि त्यावरील लाकूडकाम आजही जसेच्या तसे आहे. ई.स. १७५० साली राजा अनिझाम थिरूनल मार्थांड वर्मा याने हा संपूर्ण महाल बांधून काढला आणि ते शहर आपलं कुलदैवत श्री पद्म्नाभाला अर्पण केलं त्यावरून मग या महालाला देखील हेच नाव पडले. पुढे त्रावणकोर साम्राज्याची राजधानी त्रिवेंद्रमला नव्याने स्थापण्यात आली आणि पद्मनाभपूरम महालाची रया गेली. आता जरी ही जागा भौगोलिकरीत्या तामिळनाडू राज्यात असली तरी हा महाल आणि महालाची जागा केरळ सरकारच्या अखत्यारीत आहे. या महालाची देखरेख केरळ पुरात्तव विभागाद्वारेच केली जाते. </div>
<div style="text-align: justify;">
चला तर मग या महालाची अद्भूत सफर करूया:<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-5CU7ia-BTec/V_uYbHeKpDI/AAAAAAAAJeM/ucHqf0nQ4HEsXVj02dDFszeNJE1oydgbQCK4B/s1600/Manikalam%2B-%2BClock%2Btower.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="352" src="https://4.bp.blogspot.com/-5CU7ia-BTec/V_uYbHeKpDI/AAAAAAAAJeM/ucHqf0nQ4HEsXVj02dDFszeNJE1oydgbQCK4B/s640/Manikalam%2B-%2BClock%2Btower.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
सहा एकर परिसरावर पसरलेल्या या भव्य महालात लहानमोठ्या अशा १४ वास्तू उभ्या आहेत. महालाच्या मुख्य दरवाजातून म्हणजेच ‘पुड्डीपुरा’मधून आपण प्रवेश करताच ‘पूमुखम’ या स्वागतकक्षात दाखल होतो. इथे समोरच असलेल्या स्वागातदारावरील लाकडावरची नक्षि आणि कोरीव असे ग्रॅनाईटचे खांब आपलं लक्ष्य वेधून घेतात. इथेच पुरातत्वविभागाद्वारे नेमून दिलेले काही तरुण तुम्हाला माहिती देण्यासाठी उभे असतात. हिंदी, मल्याळम, तमिळ आणि इंग्रजीपैकी तुम्हाला जी भाषा हवी ती निवडू शकता आणि त्या भाषेत माहिती पुरवली जाते. या स्वागतकक्षाचे छत देखील अतिशय रेखीव अशा लाकूडकामाने सजविले आहे. वेगवेगळ्या प्रकारची तब्बल ९० फुले या स्वागतकक्षाच्या छतावर कोरली आहेत. बघून डोळेच काय कॅमेरा देखील थक्क होतो! अतिशय सुंदर असा हा स्वागतकक्ष बघून झाल्यावर मार्किंगला अनुसरून मी पहिल्या माळ्यावर गेलो. इथे ‘मंत्रासाला’ म्हणजे राजाची आणि मंत्रिमंडळाची बैठकीची खोली आहे. या खोलीत प्रकाश, तापमान आणि हवा यांचा सुरेख मेळ जमवला आहे त्यामुळे या खोलीत नेहमीच एक प्रकारचा गारवा पसरत असतो. मंत्रासाला जोडून खाली ‘उत्तुपुरा’ म्हणजे भोजनगृहात उतरायचे. ७२ बाय ९ मीटरचा हे भोजनगृह म्हणजे त्यावेळचे कँटिन असावे. एकेवेळी २००० लोक जेवायला बसायची क्षमता असलेल्या या भोजनगृहात त्यावेळी सणासुदीला राजाकडून गरीब प्रजेला भोजन दिले जाई. तिथे एका जागी भली मोठी चीनी मातीची भांडी अजूनही आहेत. ही भांडी मुख्यत्वे लोणची आणि मसाले मुरवायला वापरायचे अशी माहिती तिथल्या माहितीगाराने पुरवली.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjI_POHAISKD9Z7lQ_dL_zdyVxeqr8F8TOHci_9HnNfa5D_2jNxh4UB_jJ-kUtynT6RrEsUzhFIY9h9k-f2JmYFuMV7oQ3pJWt1cbW3ihLIEBjLNApKuUo0w29AbvrxY-YNVOcVb77o4qQ/s1600/90+flowers+ceiling.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="412" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjI_POHAISKD9Z7lQ_dL_zdyVxeqr8F8TOHci_9HnNfa5D_2jNxh4UB_jJ-kUtynT6RrEsUzhFIY9h9k-f2JmYFuMV7oQ3pJWt1cbW3ihLIEBjLNApKuUo0w29AbvrxY-YNVOcVb77o4qQ/s640/90+flowers+ceiling.jpg" width="640" /></a><br />
<br />
तिथून पुढे आपण ‘थाई कोट्टारम’ म्हणजेच राणीच्या आईच्या महालात प्रवेश करतो. आधीच सांगितल्याप्रमाणे हा दुमजली महाल सर्वात आधी म्हणजे १५५० साली बांधण्यात आला. आणि तेव्हापासून ही वास्तू आजही सुस्थितीत आहे. या महालाचे वैशिष्ट्य म्हणजे ‘एकांथ मंडपम’ म्हणजेच तिथला व्हरांडा आणि या व्हरांड्यात असलेले अतिशय सुबक, अद्भूत असे नक्षिकाम केलेले कोरीव खांब. इथलं छत देखील अप्रतिम अश्या कोरीव लाकडी फुलांनी सजवले आहे. त्याकाळी या महालाचे बांधकाम करताना जो मुख्य खांब आधारस्तंभ म्हणून रोवला होता तो फणसाच्या झाडाचा खांब आपण आजही तिथे पाहू शकतो. ‘थाई कोट्टारम’ प्रामुख्याने राजघराण्यातील स्त्रिया अंत:पूर म्हणून वापर करत असत. या महालात चार बाजूला चार मोठे शयनकक्ष आहेत.<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-gqx8LsuEvpw/V_uZZKcWdOI/AAAAAAAAJec/9XW719D7zp8dGaSr1zQQnZ_qJmpHHbZeACK4B/s1600/Thai%2BKottaram.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="424" src="https://4.bp.blogspot.com/-gqx8LsuEvpw/V_uZZKcWdOI/AAAAAAAAJec/9XW719D7zp8dGaSr1zQQnZ_qJmpHHbZeACK4B/s640/Thai%2BKottaram.jpg" width="640" /></a><br />
<br />
‘थाई कोट्टारम’ बघून पुढे बाहेर पडून मार्गिकेच्या खुणेनुसार एका चिंचोळ्या गल्लीतून चालत ‘उप्परीकामलिका’ या दुसऱ्या वास्तूत प्रवेश करायचा. परिसरातली ही सर्वात उंच आणि तशी एकदम नवी वास्तू ई.स. १७५० मध्ये राजा मार्थंड वर्मा याने बांधली. ही वास्तू त्याने आपले कुलदैवत श्री पद्मनाभ याला अर्पण केली म्हणून या वास्तूला ‘पेरूमल कोट्टरम’ म्हणजेच देवाचा महाल असेही म्हटले जाते. ‘उप्परीकामलिका’ याचा शब्दश: अर्थ अनेक मजले असलेली वास्तू असा होतो. या महालाला एकूण तीन मजले आहेत. पहिल्या मजल्यावर कोषागार आहे तर दुसऱ्या मजल्यावर राजाचे शयनकक्ष आहे. या शयनकक्षात प्रवेश करण्यापूर्वी पाय धुवायची व्यवस्था आहे. अतिशय सुबक अश्या एकून ६४ प्रकारच्या लाकडी नक्षीकामाच्या जोडणीतून राजाचा झोपायचा पलंग या खोलीत आहे. त्या पलंगावरील नक्षिकाम डोळे दिपविणारे आहे. तिसऱ्या मजला हा प्रार्थनेसाठी वापरण्यात येत असावा. इथे तिसऱ्या मजल्यावर नितांत सुंदर, अप्रतिम आणि खरोखर शब्दात ज्यांचे सौंदर्य मांडता येणे शक्यच नाही अशी १७ व्या शतकातील भित्तीचित्रे आहेत. कितीही पाहिली तरी डोळे आणि मन भारत नाहीत इतकं सौंदर्य त्या भित्तीचितत्रात सामावलेलं आहे. ज्या निष्णात कलाकाराने ही चित्रे काढली, त्यात मनमोहक रंग भरून ती फुलवली त्या अज्ञात निर्मिकाला आपण मनोमन नमन केल्याशिवाय पुढे जाऊच शकत नाहि. (सुरक्षेच्या कारणावरून या भित्तीचित्रांचे फोटो घ्यायला बंदी आहे.)<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-OX_cZUulcng/V_uZoi8vKRI/AAAAAAAAJek/IvgUMNd9ApIySiECrcIfAYNNEI7Mquy6wCK4B/s1600/UpparikaMalika.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="424" src="https://3.bp.blogspot.com/-OX_cZUulcng/V_uZoi8vKRI/AAAAAAAAJek/IvgUMNd9ApIySiECrcIfAYNNEI7Mquy6wCK4B/s640/UpparikaMalika.jpg" width="640" /></a><br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
उप्परीकामलिकाला जोडूनच पुढे ‘प्लामूट्टील कोट्टारम’ नावाचा दुसरा महाल आहे. या महालाचे सगळे इंटेरिअर लाकडापासूनच बनविले आहे. छोट्या, छोट्या लाकडी पुलांनी हा महाल उप्परीकामलिकाला जोडला गेला आहे. ‘वेप्पीनमोडू कोट्टारम’ ही वास्तू ‘पुमुखम’ला जोडली गेली आहे. या वास्तूचे व्हरांडे अतिशय कलात्मकतेने उभारले आहेत. स्टेन्ड ग्लास आणि मायकाचा वापर करून एक सौम्य प्रकाश इथे खेळविला आहे. त्या काचेवरील चित्रे देखील अप्रतिम आहेत. खरं तर या महालातून फिरताना आपण एका भूल भूलैय्यातून फिरत असलाच भास होतो. आणि फिरताना एखाद्या खिडकीतून किंवा सज्जातून मागचा वेल्ली पर्वत खूप छान फ्रेम्स देत राहतो. पुढे ‘इंद्रविलास महालाला जोडून एक लांबलचक कोरिडोअर आहे. या कोरिडोअरच्या भिंतीवर काही ऐतिहासिक जुनी चित्रे आहेत. ‘अंबरी मुखपम’ म्हणजे सज्जा किंवा ‘Bay Window’ हे इथले मुख्य आकर्षण आहे. इथल्या खोल्यांना असलेल्या भल्या मोठ्या खिडक्या, दरवाजे हे फोटोग्राफीसाठी खूप आकर्षक फ्रेम्स मिळवून देतात.<br />
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-CZKgvsA7Yxs/V_uaBoZdrBI/AAAAAAAAJew/SLnXSZvM6XsaAvKMuZUSazkHTlflJkhFgCK4B/s1600/Ambari%2BMukhapam.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="402" src="https://1.bp.blogspot.com/-CZKgvsA7Yxs/V_uaBoZdrBI/AAAAAAAAJew/SLnXSZvM6XsaAvKMuZUSazkHTlflJkhFgCK4B/s640/Ambari%2BMukhapam.jpg" width="640" /></a><br />
<br />
या महालात जरा जास्तच रेंगाळल्यावर बाहेर मोकळ्या आवारात येतो. इथे बाजूला एक छोटे गार्डन आहे. तिथून पुढे आवारात असेलेल्या ‘दक्षिण महाल’ या वास्तूला भेट द्यावी. ही वास्तू केरळी स्थापत्यकलेचा अतिशय सुंदर असा नजराणा आहे. अतिशय जुन्या वस्तू जसे की, टेबल, खुर्च्या, काही वाद्ये आजही तिथे जतन करून ठेवण्यात आली आहेत. या महालाच्या परिसरात असलेल्या वास्तू आकाराने छोट्या, एकमेकांना जोडलेल्या होत्या. आणि दरवाजे तर उंचीला अतिशय कमीच. एक दोनदा फोटो घ्यायच्या नादात चांगलाच आपटलो. ‘हे दरवाजे इतके कमी उंचीचे का?” अशी विचारणा केल्यावर तिथल्या माहितीगाराने जे उत्तर दिले ते भारावून टाकणारे होते. तो माहितीगार म्हणाला, “आपण जिथे राहतो, जी वास्तू आपल्याला आधार देते तिचा आदर आपण नेहमी केला पाहिजे आणि म्हणूनच आपल्या वास्तूमध्ये प्रवेश करताना नेहमी झुकून, आदराने प्रवेश करावा; यासाठी हे सगळे दरवाजे उंचीला कमीच असतात.” ही वास्तू म्हणजे ‘दक्षिण महाल’ राष्ट्रीय ठेवा म्हून जाहीर करण्यात आली आहे.<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-BOyCHqQvncY/V_uaYh0CKNI/AAAAAAAAJe4/BdbIWuS4dhgSdDYBZHKH_3WbTqxOJT_qACK4B/s1600/padm.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="438" src="https://2.bp.blogspot.com/-BOyCHqQvncY/V_uaYh0CKNI/AAAAAAAAJe4/BdbIWuS4dhgSdDYBZHKH_3WbTqxOJT_qACK4B/s640/padm.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
‘पुत्थन कोट्टारम’ म्हणजे नवीन महाल ही या समुहातली सर्वात नवीन वास्तू. या वास्तूचा उपयोग मुदपाकखाना म्हणून केला जाई. यालाच लागून एक सुंदर पुष्करणी आहे. या पुष्करणीचे पाणी जेवणासाठी वापरले जाई. त्यावेळची किचन सिस्टम इथे बघावयास मिळते, तसेच मॉडर्न स्टाईल ग्रॅनाईटसने बांधलेल्या टॉयलेट्सच्या रचना देखील बघावयास मिळतात. संपूर्णपणे ग्रॅनाईटच्या दगडाने बांधलेला ‘नवरात्री मंडपम’ म्हणजे तिथल्या सांस्कृतिक कार्यक्रमाची जागा. इथे अनेक कलाकार संगीत, नाट्य, नर्तन अश्याप्रकारच्या आपल्या कला सदर करीत. या नवरात्री मंडपमचे छत म्हणजे एक अक्खा ग्रॅनाईट दगड आहे. त्याला आधार देणारे खांब आणि त्यावर कोरलेल्या मुर्त्या देखील अतिशय सुंदर आहेत. हे सर्व पाहून झाल्यावर मनात आणि कॅमेऱ्यात साठवून मार्गिकेच्या खुणेनुसार पुढे जायचे. ‘थाई कोट्टारम’ ला जोडून एका दुसऱ्या वास्तूच्या पहिल्या मजल्यावर सैन्याची शस्त्रे ठेवायची जागा म्हणजेच ‘आयुधपुरा’ आहे. त्याची रचना देखील अत्यंत सोयीस्कर आहे. आता शस्त्रे तिथे नाहीत. हे संपल्यावर आपण तिथून खाली उतरलो की थेट महालाच्या बाहेरच्या आवारात पोचतो. झाला आपला आतील महालाचा प्रवास. पण बाहेर अजून एक वास्तू आपली वाट पाहत उभी असते. केरळ पुरातत्वविभागाचे एक वस्तूसंग्रहालय इथे आहे. इथे त्रावणकोर (केरळ आणि तामिळनाडू चा काही भाग) मध्ये सापडलेली अति प्राचीन शिल्पे ठेवण्यात आली आहेत. वेळ होता तेव्हा तिथे भेट देऊन आलो.<br />
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-TXVGRlMHZMo/V_ueIxg0IMI/AAAAAAAAJfI/-bxeIIRe2lA53pYNgHBw0sQ0vAU2xMm2ACK4B/s1600/navratri%2Bmandapam%2B%2526%2Bupparikamliak.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-TXVGRlMHZMo/V_ueIxg0IMI/AAAAAAAAJfI/-bxeIIRe2lA53pYNgHBw0sQ0vAU2xMm2ACK4B/s640/navratri%2Bmandapam%2B%2526%2Bupparikamliak.jpg" width="640" /></a><br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
हे सगळं संपेपर्यंत साडे तीन वाजले होते. खरंतर मी खूप घाई घाईत फिरलो, हा महाल व्यवस्थित बघायला किमान एक पूर्ण दिवस तरी हवा आणि फोटोग्राफी करायची असेल तर दोन दिवस पकडून चला इतक्या अप्रतिम फ्रेम्स मिळतात इथे. स्टील फोटोग्राफीसाठी तर ही जागा स्वर्ग आहे. भारतातून अनेक मोठ्या आर्किटेक्ट कॉलेजेसमधून विद्यार्थी या महालाचा आणि स्थापत्यकलेचा आभ्यास करण्यासाठी येतात. केरळ, कन्याकुमारीला जाणारे परदेशी पर्यटक देखील इथे वाट वाकडी करून येतात. आशिया खंडातील हा सगळ्यात मोठा लाकडी महाल असून अजून देखील UNESCO च्या ड्राफ्ट यादीत पडून आहे. या महालाचे प्रमुख वैशिष्ट्य म्हणजे या महालाचे लाकडावरील नक्षिकाम. हा संपूर्ण महाल म्हणजे प्राचीन दक्षिणात्य स्थापत्यकलेचं एक अप्रतिम असं जिवंत उदाहरण आहे. कालपरत्वे महालाच्या रचनेत बराच बदल होत गेला. महालाचे स्थापत्य आणि लाकूडकाम हे अति भव्य आणि नेत्रदीपक आहे. एकएक इमारत बघताना डोळे आश्चर्याने थक्क होतात; इतकं प्राचीन आणि नाजूक कलाकुसर जाणणारे आणि करणारे स्थापत्यविशारद आपल्या देशात होते. पारंपारिक स्थापत्यशास्त्र, निपुण शिल्पकारिता आणि भौतिक विज्ञानाचे सखोल ज्ञान म्हणजे पद्म्नाभापुरम महाल. आजही हे वास्तुशिल्प अतिशय काळजीपूर्वक जतन करणाऱ्या केरळ सरकार आणि पुरातत्व विभागाचे करावे तेवढे कौतुक थोडेच आहे. आपल्या महाराष्ट्रातल्या वैभवाची म्हणजेच गड-किल्ल्यांची दुरवस्था बघितली की मन विषण्ण होते. १७०० च्या आसपास बांधलेला आपला शनिवारवाडा आज त्याची जी दुरावस्था झालीय त्याच्याकडे कोणाला बघायला देखील वेळ नाहीय. आपले गड-किल्ले, त्यांची अवस्था तर काय विचारूच नका! फक्त फुकाचा अभिमान आणि माज दाखवण्यात आपण आपल्या या वास्तूंची विल्हेवाट लावत आलोय आणि लावतोय. त्याची ना आपल्याला कदर आहे ना आपल्या पुरातत्व विभागाला! पार तिकडे इंग्लड –फ्रांसला जाऊन बघू नका की पुरातन वास्तू, शिल्पे कशी जपायची ती आपल्या भारतात देखील अशी बरीच ठिकाणे आहेत जिथे ह्या वास्तुंचा आजही आदर केला जातो आणि त्यांना जपलं जातं. कधी दक्षिणेकडे कन्याकुमारी किंवा थिरूवनंतपुरमला भटकायला आलात तर या वास्तूला भेट दिल्याशिवाय जाऊ नका. इतकं सुंदर आणि पुरातन वास्तुशिल्प दुसरीकडे कुठे बघावयास मिळेल की नाही माहित नाही. डोळ्याचे पारणे फिटविणारा हा महाल एकदा तरी डोळे भरून पाहावाच.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
कसे जाल? </div>
<div style="text-align: justify;">
कन्याकुमारी पासून : ३६ किमी </div>
<div style="text-align: justify;">
थिरूवनंतपुरम पासून: ६३ किमी. </div>
<div style="text-align: justify;">
जवळचा एअरपोर्ट: थिरूवनंतपुरम</div>
<div style="text-align: justify;">
जवळचे रेल्वे स्टेशन: नागरकोइल. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-14321607901971688222016-09-16T13:09:00.000+05:302016-09-16T13:09:33.915+05:30 पापी पेट I आमची पहिली नॅनो फिल्म <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
तुम्ही फिचर फिल्म पाहिली ?<br />
<br />
डॉक्युमेंट्री फिल्म पाहिली ?<br />
<br />
म्युझिक व्हिडीओ फिल्म पाहिली ?<br />
<br />
शॉर्ट फिल्म पहिली ?<br />
<br />
म्हणजे काय ? पाहिलीच असणार!<br />
<br />
<br />
पण तुम्ही कधी नॅनो फिल्म पाहिलीय का ?<br />
<br />
नाही ना ?<br />
<br />
मग आमची ही <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Jf7d6IytZX4" target="_blank">पापी पेट I Nano Film </a> पहिली वहिली नॅनो फिल्म बघा आणि आम्हाला आपले म्हणा !<br />
<br />
लाईक करा, शेअर करा , सबस्क्राईब करा :)<br />
<br />
<a href="https://www.facebook.com/opentalkiez/" target="_blank">ओपन टॉकीज फेसबुक पेज </a><br />
<br />
<a href="https://twitter.com/opentalkiez" target="_blank">ट्विटर वर फॉलो करा </a><br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/Jf7d6IytZX4/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/Jf7d6IytZX4?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<br />
धन्यवाद !<br />
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-25572840610413282992015-06-26T17:57:00.000+05:302015-06-26T21:03:20.191+05:30‘ती’ मैत्रीण...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"> त्यादिवशी तिला भेटलो.
भेट काही ठरवून नव्हती घेतली. काही योगायोग असतात आणि जुन्या, कित्येक वर्षं अधुऱ्या
राहिलेल्या भेटी पूर्ण होतात, तसंच काहीसं</span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;">.</span><span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"> तसा तिला मी अगदी
लहानापानापासुंच ओळखतो. दर दिवशी शाळेत जाताना, किंवा त्याबाजूने गेलो की</span><span lang="MR" style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"> </span><span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">ती दिसायची. इतर मित्र - मैत्रीणीसारखीच ती सुद्धा. पण मला आठवतयं, तिच्याशी
कधी मी जास्त बोललोच नाही. जितका इतर मित्रांसोबत वागायचो, बोलायचो, खेळायचो तसा
मी तिच्याशी कधी वागलोच नाही. पण एक मात्र खरं की तिचं एक सुप्त असं आकर्षण मला
अगदी लहानपणापासुनच होतं आणि आजही आहे. पण मी ते कधी कुणाला जाणवू दिलं नाही.
कुणालाच का? अगदी स्वत:ला ही मी ते जाणवू दिलं नव्हतं, का कुणास ठाऊक? </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"> त्यादिवशी तिला भेटलो तो
एक योगायोगच असावा. नेहमीच्याच रस्त्याने जात होतो आणि सहज बाजूला लक्ष्य गेलं. ती
दिसली. तशीच, अगदी लहानपणी दिसायची तशीच. तिच्यात जास्त बदल झालाच नव्हता. काहीसं
मनात ठरवून मी चालत तिच्यापाशी गेलो. माझ्यासमोरच होती ती. तिला पाहून एक उसनं
स्मित द्यायचा प्रयत्न केला, ते बघून ती खुदकन हसली. काय बोलावे ते सुचेनाच. मला
तसा बावचळलेला पाहून ती अजूनच हसायला लागली. खूप सारे स्मित-तरंग तिच्या
चेहऱ्यावरुन ओसंडून वाहू लागले. कुठूनशी वाऱ्याची एक मंद झुळूक तिच्या स्मिताबरोबर
माझ्या अंगावरून गेली. मी थोडासा शहारलो. काहीच न सुचल्याने मी तिथेच तिच्यासमोर माडाच्या झाडाला टेकून बसलो. ती समोरच. दोघेही
शांत. तिला इतक्या जवळून मी कधीच पाहिलं नव्हतं. ती खरंच अतिशय सुंदर दिसत होती.
बाहेर चैत्राचं उन भाजून काढत होतं, पण ती बहरून गेल्यासारखी भासत होती. किती तरी
वेळ मी फक्त तिच्याकडे तंद्री लागल्यासारखा पाहताच राहिलो, ते ही अगदी
पहील्यांदाच. ती ही पाहत राहिली; बऱ्याच वेळाने मी बोलायला सुरुवात केली,</span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“कशी आहेस?” </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“ठीक आहे. तू कसा आहेस?
आणि आज इतक्या दिवसांनी इकडे कुठे वाट चुकलास?” तिने माझ्याकडे पाहत हसत विचारलं.</span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“काही नाही, सहजच. सुट्टी
होती म्हणून गावी आलोय काही दिवसांसाठी.” मी उत्तरलो. </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“बरं. बाकी काय? सगळं ठीक
ना?” </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“हो. सुरु आहे. ठीक
चाललयं.” </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">पुन्हा दोघांत एक शांतता
पसरली. एक रानपक्षी हेल देऊन गाऊ लागला. तिथून, तिच्यासामोरून मला उठावसं वाटत
नव्हतं. पण अजून काय बोलू ते कळतच नव्हतं. </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“इतक्या वर्षात आपण पहिल्यांदाच
असं भेटतोय ना?” मी त्या शांततेत एक खडा टाकला; पुन्हा अनेक स्मित-तरंग तिच्या
चेहऱ्यावरुन वाहू लागले. </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">
</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“हो. म्हणूनच मी विचारलं
तुला की आज इकडे कुठे वाट चुकलास म्हणून.” तिच्या चेहऱ्यावर ते स्मित अजूनही विरत
होतं. </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“नाही. तसं काही नाही.
म्हणजे तुलाही आठवत असेल शाळेत जाताना नेहमी भेटायचो की आपण.” मी चाचरत काही तरी
बोललो. </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“भेटायचो नाही रे. फक्त
एकमेकांना बघायचो. हां, एक दोन वेळा तू इथे मित्रांसोबत अभ्यासाला यायचास ते
आठवतयं, पण तेव्हाही तू इथे मित्रांसोबतच असायचास. आपण तसे कधी भेटलो किंवा बोललोच
नाही. मग शाळा संपल्यावर तू निघून गेलास.” ती. </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“हो. तसंच काहीसं. तेव्हा
वाटायचं तुझ्याशी खूप बोलावंस, पण का कुणास ठाऊक हिम्मत नाही व्हायची.” मी. </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“आता तरी आहे का हिम्मत
बोलायची? की...?” ती पुन्हा हसली. </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“अगं, काहीही काय. बोलतोय
ना तुझ्याशी आता.” मी हसत म्हणालो. </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“काय रे, आपल्या
मैत्रीणीशी बोलायला काय घाबरायचं? बोलायचं बिनधास्त.” </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">
</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“घाबरत नाही गं. तुझ्याकडे
येऊन बसून बोलावसं खूपदा वाटायचं पण माहीत नाही का? नाही जमलं कधी. तुझ्याबद्दल
लहानपणापासूनच एक आकर्षण होतं मला. पण कधी जमलंच नाही तुझ्यापाशी येऊन तुझ्याशी
बोलायला. जेव्हा जेव्हा तू दिसायचीस तेव्हा तेव्हा मनात अगदी समुद्र भरून यायचा.
फार सुंदर दिसायचीस तू; म्हणजे आताही, आय मीन, आताही तू तशीच सुंदर दिसतेस. दर
पावसाळ्यात मी तुला पाहायचो. चिंब होऊन जायचीस तू. बेभान होऊन नाचायलाच लागायाचीस.
सगळे बंध तोडून तू सगळीकडे पसरलेली असायचीस. तेव्हा तुझ्याकडे नुसतं बघत राहावं
असं वाटत राही. हिवाळ्यात अगदी उलट. पहाटे जेव्हा आम्ही शाळेला जायचो तेव्हा तू
धुक्याची चादर पांघरून असायचीस, तुझ्या श्वासांतून उमटणारी बाष्पाची वलयं तुझ्या
चेहऱ्याभोवती दाटून यायची, आठवतयं मला.” </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span><span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“बापरे! माय, माय! किती
ते वर्णन. आई शप्पथ! इतकं कधी कुणी मला माझ्याबद्दल बोललंय असं आठवत नाही!” ती हसत
हसत म्हणाली. </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“बघितलंस, माहिती होतं की
तू हसणार म्हणून मी कधी तुझ्याशी असं काही बोलायचो नाही.” मी थोडा रागवत म्हणालो.</span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“काय यार, मस्करी पण नाही
का करायची? लगेच कसला रे फुगतोस? खरं सांगू मलाही नेहमी वाटायचं की तू माझ्यापाशी
यावसं. आपण खूप साऱ्या गप्पा माराव्यात, या इथे बागडावं, गाणी गावीत. पण ते कधी
तुला सांगू नाही शकले. तू इथेच या गावात राहिला असतास तर ते शक्यही झाले असते,
कदाचित. पण प्रत्येकाला प्रत्येकाचे व्याप असतातच नाही का? मला बापडीला काय, मी
आहे अशीच. मी ही हे सगळं सोडून कुठे जाणार ना? मग आहे. पण कधी कधी वाटत की
तुझ्यासारखा कुणी तरी मित्र असावा. घटकाभर येऊन त्याने भेटावं, बोलावं, सुख -
दु:खाच्या चार गोष्टी सांगाव्यात. वाऱ्यावर ताल धरून एक सुंदरसं गाणं गावं. बस्स,
अजून काही नाही. आपल्या मैत्रीसाठी एखाद्याने एवढं तरी करावं ना रे? नाहीतरी इथे
कोण असतं कुणाचं? ” ती स्तब्ध झाली.</span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“खरं सांगतो, मलाही
कित्येकदा असं वाटलंय. अगदी अस्सच वाटलंय की पुन्हा तुला पावसात बेभान होऊन
नाचताना बघावं आणि तुझ्यासोबत आपणही पावसात नाचावं, चिंब होऊन बागडावं. तुझ्या
अंगणात पुन्हा येवून खेळावं, तुझ्यासोबत गाणी गावी. कुडकुडणाऱ्या थंडीत पहाटेचं
तुझं धुक्याने आच्छादून गेलेलं रूपं पाहत बसावं. खूप वाटतं असं. पण तुझ्याबद्दल
मला नेहमीच एक आदर आहे. मी इतर मित्रांशी कसाही वागू शकतो, बोलू शकतो. पण तुझ्याशी
तसं नाही करू शकत. असं वाटतं की अगदी लहानपणापासूनची आपली ही मैत्री अखेर पर्यंत
तशीच राहावी; अभंग. त्या मैत्रीला कुठेही, कसलाही बांध नसावा. हा प्रवाह असाच
निरंतर रहावा.” मी. </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“मैत्रीचं काय आहे? ती
राहिली तर राहते. टीकवली तर टिकते, नाही तर जाते वाहून. पण कधी कधी उगाच ओढूनताणून
टीकवण्यापेक्षा ती वाहीलेलीच बरी असते. मैत्री हे काही नातं नाहीय. त्यात कुणी
कुणाला बांधील नसतं आणि नसावंच मुळी. मलाही असंच वाटतं आपल्याबद्दल. कधी कुठे
भेटलो तर निदान एकमेकांची ओळख तरी विसरत नाही आपण. ओळखीचं, मैत्रीचं, जाणीवेचं
एखादं स्मित पुरेसं आहे आपल्यात, आणि हे असंच असावं नाही का रे?” ती.</span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"> मी पुढे काही बोललो नाही. ती ही शांतच राहिली. थोड्यावेळाने उठून मी तिचा निरोप घेतला. </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">
</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“येत जा असा अधूनमधून.
बरं वाटतं कुणी ओळखीचं भेटलं की.” </span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">ती पुन्हा मिश्किलपणे हसत म्हणाली.</span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;">“हो. नक्की.” असं म्हणून
मी जायला वळलो. तिच्या चेहऱ्यावरले तरंग पुन्हा विरत गेले. खूप दिवसांनी त्या
दूरच्या मैत्रीणीला भेटून, तिच्याशी बोलून फार बरं वाटलं. </span><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><span lang="MR" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">'नदी’ माझी दूरची मैत्रीण.
</span></span><br />
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><span lang="MR" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></span>
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><span lang="MR" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-WaHJ0qYd3uc/VY1wbG9m1LI/AAAAAAAAJP4/C6RYDn7L_FU/s1600/DSC_2854.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="364" src="http://3.bp.blogspot.com/-WaHJ0qYd3uc/VY1wbG9m1LI/AAAAAAAAJP4/C6RYDn7L_FU/s640/DSC_2854.jpg" width="640" /></a></div>
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Cambria; mso-ascii-theme-font: major-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Cambria; mso-hansi-theme-font: major-latin;"><span lang="MR" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> नदीचं एक सुप्त आकर्षण
मला कधीपासून तरी आहे. मी तसं कुणाला जाणवू दिलं नाही. कुणालाच का अगदी स्वत:लाही
मी हे जाणवू दिलं नव्हतं. माझ्या गावात एक नदी आहे. कुठून रानावनातून,
दऱ्या-खोऱ्यातून वाहत येते आणि समुद्रात विलीन होते. का कुणास ठाऊक कधी प्रवासात
मला एखादी नदी दिसली की मन अगदी भरून जातं. समुद्र जीवाभावाचा मित्र असेल तर नदी
ही मैत्रीण. इतके दिवस नव्हतं जाणवलं. ती सुद्धा माझ्याशी तशीच वागते, दूरच्या
मैत्रीणीसारखी. काही दूरचे नातेवाईक असतात तशीच ही माझी दूरची मैत्रीण. पण दूरची
असूनही अगदी जीवाभावाची. कधी भेटली तर ती जास्त बोलत नाहीत. कधी तरी, क्वचितच एखादं
संयत, संथ आणि नितांत सुंदरसं स्मित झळकेल तिच्या चेहऱ्यावर. कधी चालताना, तर कधी
प्रवासात बस-ट्रेन मधून ती जोवर दिसेल तोवर आमची सोबत. एखादं स्मित दोघांच्यात.
बस्स! नंतर ती तिच्या वाटेला मी माझ्या वाटेला. निरोप असा घेत नाही आम्ही. माहीत
असतं पुन्हा भेट होईलच. पण तोवर हुरहूर ही लागलेलीच असते जीवाला.</span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">लहानपणापासून
समुद्र माझा मित्र, सखा, सोबती, यार सगळं काही. आमच्या गावात समुद्रही अगदी तसा
जवळच. पण समुद्रावर कधी जायला मिळायचं नाही, त्यामुळे कधी प्रवास करताना गाडीतून
१-२ मिनिटासाठी दिसणारा समुद्र मी अधाशीपणे प्राशून घ्यायचो. लहानपणापासून समुद्र
माझ्या सोबतीलाच. एका सच्च्या दोस्तासारखा. आयुष्यातल्या अनेक बऱ्या-वाईट
प्रसंगांचा तो जणू एक साक्षीदारच. सगळया सुख दु:खांत तो माझ्यासोबत. नंतर किती तरी
वेळा मी त्याच्या किनारी जाऊन त्याच्याशी बोलत बसलोय. कितीतरी वेळा त्याच्या
लाटांच्या तालावर गाणी गात बसलोय. कितीदा तरी किनाऱ्यावरल्या उष्ण वाळूत अंग टाकून
आकाशातल्या चांदण्या मोजल्यात; पण नदीशी मी असा कधी वागलोच नाही. माझ्या गावात
नदीही आहे. नदीच्याच बाजूला गाडीरस्ता. येणाऱ्या - जाणाऱ्यांची नेहमीची वाट. आम्ही
देखिल शाळेत जाताना याच नदीच्या बाजूच्या रस्त्याने जायचो यायचो. प्रत्येक मोसमात
नदीची वेगवेगळी रूपं दिसायची. पावसाळ्यात दुथडीभरून ती वाहायची. नदीचं पाणी काठ
फोडून शेतमळ्यात शिरायचं. सगळा शेतमळा एखाद्या प्रचंड मोठया सरोवारासाराखा
भासायचा. पावसाळ्यात नदीचं पाणी पुलावरून गेलं की शाळेला हमखास सुट्टी. श्रावणात
एखाद्या माहेरवाशीणीसारखी बेभान होऊन नाचणारी, बागडणारी नदी शिशिरात गारठून जायची.
आम्ही पहाटे शाळेत कुडकुडत जायचो तेव्हा पुलावरून दिसायचं; नदी धुक्याची चादर
पांघरून शांत वाहायची. जणू पुन्हा सासरी जाणाऱ्या मुलीसारखी आतल्या आतच रडायची. </span><span style="font-family: Mangal, serif; font-size: 12pt; line-height: 115%; text-align: left;"> </span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Mangal, serif; font-size: 12pt; text-indent: 36pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Mangal, serif; font-size: 12pt; text-indent: 36pt;">लहानपणापासून मला
पाण्याचा प्रवाह, डोह, समुद्र दिसला की त्यात स्वत:ला झोकून द्यावेसे वाटायचे.
पोहायची भयंकर इच्छा असूनही घरच्यांच्या ओरडण्याने साध्या दारातल्या ओहोळातही
जायला मनाई होती. नदीचा दुसरा काठ सहज दिसायचा. मला लहानपणी नेहमी वाटायचं की उडी
मारली तर सहज पोहून नदीच्या दुसऱ्या काठावर जाईन. त्यावेळी त्या शांत, गूढ नदीच्या
रुपाची मला कल्पना नव्हती. मला वाटायचं की असा कसा बुडेन नदी मला तरंगवत दुसऱ्या
काठावर घेऊन जाईल. पण हां! असा प्रयत्न कधीच केला नाही. तुम्ही नदीची विविध रूपं
लक्ष्य देऊन बघा, ती प्रत्येकवेळी वेगळीच भासते. पण मला सर्वात भावतं ते तिचं गूढ,
शांत, रूप. पण तेव्हाची पाण्यात जायची ओढ आता नाही राहिली. हां, फक्त त्या
प्रवाहाला, डोहाला, अथांग समुद्राला दुरून बघत राहतो. समुद्राची ओढ असली तरी नदीचं
वेगळंच असं आकर्षण मनाला लागून आहे. </span><span lang="MR" style="font-family: Mangal, serif; font-size: 12pt; text-indent: 36pt;"> </span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: Mangal, serif; font-size: 12pt; text-indent: 36pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: Mangal, serif; font-size: 12pt; text-indent: 36pt;">खरंच जितका मुक्तपणे मी समुद्राशी वावरतो,
बोलतो तितका नदीशी कधीच नाही. मला आठवत नाही की, मी कधी तासनतास नदीच्या किनारी
बसलोय. तिच्याशी भरभरून बोललोय. तिच्या काठावर बसून, वाऱ्याच्या आणि
रानपक्ष्यांच्या साथीवर कधी गाणी गायलीत. तिच्यासाठी कधी ३-४ ओळी खरडल्या. नाही,
कधीच नाही. ही अशी अबोल मैत्री गेली कित्येक वर्षे आमच्यात आहे. तिच्याविषयी
नेहमीच एक आदर वाटत राहतो मला. त्यामुळेच असेल की</span><span style="font-size: 12pt; text-indent: 36pt;">,</span><span lang="MR" style="font-family: Mangal, serif; font-size: 12pt; text-indent: 36pt;"> मी तिच्याशी तितक्या
सलगीने नाही वागत. कधी जाऊन तिला मनातलं नाही सांगत. तिच्या काठावर तासन तास, तिला
न्याहळत नाही बसत. </span><span lang="MR" style="font-family: Mangal, serif; font-size: 12pt; text-indent: 36pt;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 36pt;">पण वाटतं हेच ठीक
आहे. </span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">प्रत्येकासमोर आपल्या
आयुष्याचं पुस्तकं उघडून वाचण्यात काय अर्थ आहे? </span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">बसावं कधी निवांत एकमेकांसमोर,
नुसतंच. </span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">काहीही न बोलता, उलगडावे मनातले बोल आपोआप. </span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">सुख-दु:खांच्या पलीकडे ही
असावं काहीतरी बोलण्यासारखं. </span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">नसावी कोणतीच भावना हसवणारी, रडवणारी, मोहवणारी. </span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">असावी
फक्त एक निरपेक्ष जाणीव. </span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">एकमेकांच्या अस्तित्वाची. एकामेकांच्या असण्याची. </span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR;"><o:p></o:p></span><br />
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span>
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span>
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-8894335691627803132015-04-15T09:59:00.001+05:302015-04-16T20:53:04.978+05:30बालपणीचा ‘खेळ’ सुखाचा ! <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><span lang="MR" style="line-height: 115%;"> </span><span style="line-height: 115%;">देऊळ</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> आमच्या वाडीतलं श्री देव दांडेकराचे देऊळ म्हणजे आमचं हक्काचं खेळायचं छोटसं
स्टेडियमच होतं. सकाळी तोंडावर शिरा मारल्यापासून ते संध्याकाळी अभ्यासाला
बसेपर्यंत आमचा अक्खा दिवस त्या देवळात जायचा. रविवारच्या सकाळी मोगली,
चंद्रकांता, शक्तिमान वैगरे बघून झालं की आमची टोळी दांडेकराच्या देवळात. मग तिथे
बसून आज काय खेळायचं याची चर्चा व्हायची. दिवसभर नुसता गोंगाट त्या देवळात असायचा.
क्रिकेट, धप्पा, खांबोळ्या, गोट्या, डोंगर का पाणी, चोर-पोलीस, आबाधुबी, लंगडी,
कबड्डी, असे कितीतरी खेळ आम्ही दिवसभर त्या देवळात खेळत राहायचो. आमचं सगळं बालपण
त्या देवळात खेळ खेळण्यातच गेलं. उना-पावसात आम्ही त्या देवळात पडलेले असायचो. मला
आठवतं, जेव्हा मला आई मी मस्ती केल्यावर धपाटे द्यायची तेव्हा-तेव्हा मी देवळात
पळायचो कारण देवळात बायकांना प्रवेश नव्हता. अगदी लहान मुली येऊ शकत पण मोठ्या
मुली आणि बायकांना प्रवेश नव्हता. त्यामुळे आईच्या मारापासून बचावाचा एक बंकर
म्हणू देवळाचा उपयोग होई. </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 36pt;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">देऊळ अगदी लहानच, १२-१३ चिऱ्याच्या
खांबावर उभं असलेलं. सगळीकडून उघडं असलेलं, त्यामुळे नेहमीच खेळती हवा असायची.
गाभारा वैगरे असा काही नाहीच. १०-१२ दगडांचे देव जमिनीत रुतून ठेवलेले. मुख्य देव
श्री दांडेकर, मध्यभागी; इतर देवांपेक्षा थोडा मोठा आणि त्रिकोणी. काही देव जमिनीत
अगदी घट्ट रुतलेले तर काही असेच ठेवलेले. खांबांना लागून देवळाच्या आतला बाजूला
बसायला कठडे. देवांची जागा सोडून बाकीचं देऊळ मोकळं. देवळाच्या खालच्या अंगाला
व्हाळ (छोटा नाला) होता. दर पावसाळ्यात हा व्हाळ खळखळून वाहायचा. आम्ही तिथे मासे
पकडायला जायचो. व्हाळाच्या थोड्या खाली आमचं अंडर-आर्म क्रिकेटचं छोटं मैदान होतं.
गणपती विसर्जनाच्यावेळी देवळासमोर लोकांचे गणपती येत. तिथे आरती व्हायची आणि मग
तुडुंब भरून वाहणाऱ्या व्हाळात श्रींचं विसर्जन वाजतगाजत व्हायचं. मोठे लोक
आम्हाला उतरू देत नसत. देवळाच्या दुसऱ्या बाजूला खाली, वाडीची सार्वजनिक विहीर
आहे. या विहिरीला लागून एक मोठ्ठं ओवळाच्या (बकुळ) फुलांचं झाड आहे. दर सकाळी
आम्ही विहीरवर ओवळं वेचायला जायचो. विहिरीच्या मागल्याबाजूला गावातल्या लोकांची
शेतजमीन. उन्हाळ्यात ही शेतजमीन, मळे आम्हाला क्रिकेट खेळायला मोकळे असायचे.
मिरगाचा पाउस पडला की मी आणि मामा रात्री पेट्रोमॅक्सचा कंदिल घेऊन व्हाळापासून ते
विहीर आणि या मळ्यात कुर्ल्या (खेकडे) पकडायला जायचो. </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Mangal, serif; font-size: 12pt; line-height: 115%; text-indent: 36pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: Mangal, serif; font-size: 12pt; line-height: 115%; text-indent: 36pt;">वाडीतल्या मोठ्या लोकांच्या मासिक
सभा आणि देवाकडे गाऱ्हाणी घेऊन येणारे लोक यांच्याव्यतिरिक्त ते देऊळ फक्त आमच्या
ताब्यात असायचं. पण आम्ही फक्त खेळायला म्हणून त्या देवळात जमायचो नाही. कधी
गोष्टींची पुस्तकं वाचायला, कधी दुपारची डुलकी काढायला, कधी देवळाच्या मोकळ्या
खांबावर चित्रकला करायला, तर कधी मारामारीला आम्ही त्या देवळात पडीक असायचो. दर
पंधरावडयाला आम्ही ते देऊळ धुवून काढायचो, देवांना अंघोळ घालायचो, घाड्यांच्या
गोठ्यातले शेण आणून देऊळ सारावायचो आणि पुन्हा दुसऱ्या दिवसापासून देवळात धिंगाणा
घालायचो. सणावाराला वाडीतला पुजारी ते देऊळ स्वच्छ करायचा. देवांची पूजा करून मग
त्यांना नैवेद्य दाखवायचा. हा नैवेद्य म्हणजे खीर किंवा शीरा असायचा त्याला ‘ऊपार’
पण म्हणायचे. पूजा झाल्यावर फणसाच्या पानांवर देवांना नैवेद्य दाखवायचा. देवांना
नैवेद्य दाखवून झाल्यावर आम्हाला पण मिळायचा, पण एकदा का पुजारी गेला की आम्ही
त्या देवांच्या समोर ठेवलेल्या नैवेद्यावर तुटून पडायचो. गावातले बरेचजण
आडप्रसंगाला देवाकडे गाऱ्हाणी घेऊन येत. मग संध्याकाळी वाडीतला पुजारी देवळात येत
असे. देवासमोर आसन घालुन शांतपणे बसे. काही वेळातच त्याच्या अंगात देव येई आणि तो
बसल्या जागी कुदायाला लागे. त्यावेळात ज्याचं गाऱ्हाणं असे तो आपली विपदा देवाला
सांगे आणि मग देव त्याला योग्य तो सल्ला / मार्ग सांगे. कुदता-कुदता देव त्याला
चिमुटभर अंगारा देई. मोठ्या श्रद्धेने गाऱ्हाणं घेऊन येणारी माणसे तो अंगारा आणि
देवाने सांगीतालेल्या गोष्टी करायचे. मला आठवतं मी लहानपणी आजारी पडल्यावर
कित्येकदा आज्जीने देवाला गाऱ्हाणी घातली होती. कित्येकदा मी देवाचा अंगारा
पाण्यातून प्रसाद म्हणून घेतला होता. </span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<div class="MsoNormal">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-sxirEvus_zI/VS0-Zoe1UyI/AAAAAAAAJOc/9cN4m4jlVRY/s1600/DSC_3542.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-sxirEvus_zI/VS0-Zoe1UyI/AAAAAAAAJOc/9cN4m4jlVRY/s1600/DSC_3542.JPG" height="420" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> क्रिकेट खेळताना काही देवांचा
स्टंप्स म्हणून उपयोग व्हायचा. काही देव जे हलवता येत असत ते खेळताना टाईमप्लीज
देवून बाजूला करायचो पुन्हा खेळून झाल्यावर त्यांना त्यांच्या मूळ जागेवर आणून
ठेवायचो. गोटया खेळतानाही सेम, गलीत गोटी जाण्यासाठी देवांना बाजूला करून ठेवायचो.
काही ठराविक देवांना बॉल लागल्यास एक्स्ट्रा रन्स मिळायचे. देवळाच्या डायरेक्ट
बाहेर गेल्यास आउट. समोरच्या कठड्याला फोर, डायरेक्ट लागल्यास सिक्स. खांबोळ्या
आणि डोंगर का पानी खेळताना एखाद्याला पिदवायला ज्याम धम्माल यायची. पण सगळ्यात
धम्माल यायची धप्पा (लपाछुपी) खेळताना. ज्याच्यावर राज्य असायचं त्याला एका वेळी
१०-१५ जणांना शोधून देवळाच्या एका खांबाला धप्पा द्यायचा असे, पण जर लपलेल्यापैकी
कुणी अगोदर येवून त्या खांबाला धप्पा दिला की त्याच्यावर पुन्हा राज्य. एकदा
खेळताना ज्याच्यावर राज्य होतं त्याने सगळ्यांना शोधून काढलं, फक्त एक जण काही
केल्या सापडत नव्हता. खरं तर तो कुठे लपलाय हे आम्हाला देखिल ठाऊक नव्हतं. कधी कधी
जो शेवटचा राहिलेला असायचा तो कुठून तरी लपत छपत यायचा आणि धप्पा द्यायचा. मग
आम्ही सुटायचो. एखाद्याला जर जास्तच पिदवायचे असेल तर मग आम्ही सगळेजण धावत
त्याच्यासमोर यायचो आणि तो सगळ्यांना धप्पा द्यायच्या आत आम्ही त्यालाच धप्पा
द्यायचो. तर हा जो शेवटचा होता त्याने काही वेळाने कुठून तरी धप्पा दिला पण
आम्हाला धप्प असा आवाज आला. पाहिलं तर तो जमिनीवर पडला होता, हा आला कुठून? मग
लक्ष्यात आलं की ज्या खांबावर धप्पा द्यायचा त्याच खांबाच्या वरच्या छपराच्या फटीत
हा लपला होता पण अडकल्यामुळे त्याला बाहेर पडता येईना आणि धप्पा द्यायचा
असल्यामुळे तो ओरडू ही शकत नव्हता. कसाबसा फटीतून बाहेर पडताना धप्पा द्यायच्या
नादात हा देवळात धप्पकन पडला. </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> कधी कधी मूड असला की देवळात आमचा
ऑर्केस्ट्रा जमायचा. इंगा नावाचा मुलगा तोंडाने बुलबुल (बेंजो) वाजवल्याचा आवाज
काढायचा आणि त्याच्या तालावर आम्ही काठ्यांनी देवळाचे कठडे बडवायचो. चित्रकलेचा
मूड झाला की मग पाटीवरल्या पेन्सिलने देवळाच्या कठड्यांवर वेगवेगळी चित्रं उमटायची
मग त्यात रंग भरण्यासाठी मातीतल्या जांभ्या दगडांचा वापर व्ह्यायचा. आठवड्याच्या
बाजारातून कुणाच्या घरात चणे, फुटाणे, भजी असं काही येई, मग ते सगळं देवळात येई आणि सोबत बसून खाणं होई.
कधी प्रत्येकी चार-आठ आणे जमवून गुरु भटाच्या दुकानातून फरसाण आणि आईस्फ़्रोट आणून
जंगी पार्टी पण होई. इतकं सगळं जे काही आम्ही गडबड - गोंगाट, जो उच्छाद देवळात घालायचो
तो काही मोठयांना आवडत असे असं नाही. आमच्या या गोंधळाचा त्रास त्याना नेहमीच
व्ह्यायचा. कोणताही खेळ असो तो शांतपणे कसा खेळला जाईल? बॅट-बॉल, गोटया,
खांबोळ्या, डोंगर का पानी हे काय गप्प राहून खेळायचे खेळ आहेत का? </span><br />
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">माझी बॅटींग -
तुझी बॅटींग, </span><br />
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">कोणार राज्य? </span><br />
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">बॉल हळू मार रे!, </span><br />
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">बॉल हरावलो तर भरचूक - नो भरचूक, </span><br />
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">कोयबा, तुझ्या आवशीचो घोव, </span><br />
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">बरोबर फिल्डींग कर मरे!, धाव – धाव, नेम धरून ठोक! अरे
पडलो रे पडलो! </span><br />
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">या अश्या वाक्यांपासून ते शिवीगाळ मारामारीपर्यंत सगळं काही देवळात
सुरु असायचं. या गोंगाटाचा त्रास मोठ्या लोकांना होताच असे. त्यात ते देऊळ अगदी
माझ्या घराला लागुनच त्यामुळे मलाच जास्त मार बसे. पण तरीही पुन्हा देवळातच खेळायला
जमायचो. </span><span lang="EN-US" style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-uotmIcIskjU/VS1ACwKl6FI/AAAAAAAAJOo/vs_-daXWiE4/s1600/DSC_3534.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-uotmIcIskjU/VS1ACwKl6FI/AAAAAAAAJOo/vs_-daXWiE4/s1600/DSC_3534.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> मागल्यावेळी गावी गेलो तेव्हा
सहजच मंदिरात गेलो. एकेकाळी आमच्या गोंगाटाने थरारणारं ते देऊळ आज अगदी शांत होतं. सगळे देव
स्थितप्रज्ञ अवस्थेत बसले होते. आमच्या खेळात फिल्डर्स, स्टंप्स, म्हणून असणारे
देव आज रिटायरमेंट घेतल्यासारखे निपचित पडले होते. आताशा ते देऊळ कुणी सारवतं की
नाही कुणास ठाऊक. सगळया देवांवर एक कारुणीक छटा उमटली होती. चारी बाजूनी उघडं
असलेल्या त्या देवळात एरव्ही वाराही आमच्यासोबत खेळायचा तिथे आज जीव गुदमरू लागला.
देवळातले खांब शापित असल्यासारखे, धुळीने माखून गुपचूप उभे. सगळया देवळाला जणू अवकळाच
आलेली. आमच्यासारखं बालपण आताच्या मुलांच्या नशिबी नव्हतं. दुर्दैवाने काही नालायक
लोकांनी वाडीची वाट लावलीय. घराघरांत, कुटुंबात गटबाजी – राजकारणांना उत आल्याने
आता पूर्वी सारखे लोक जमत नाहीत. बोलत नाहीत. जसे मोठे वागतात तसेच ते आपल्या मुलांनाही
वागायला शिकवतात. त्यामुळे मुलेसुद्धा गटागटांनी राहतात. आमच्यावेळीपण हे सगळं
नव्हतं अश्यातला भाग नाही, पण आम्ही आमच्यात कधी फूट पडू दिली नव्हती. खेळ, मस्ती,
अभ्यास या सगळ्यात आम्ही एकत्र बांधले गेलो होतो. ते सगळं आठवून खिन्न मनाने काहीवेळ
देवळातल्या कठड्यावर टेकलो. कुठून तरी शीळ घालत वारा देवळात शिरला आणि अंगावरून
अलगद वाहू लागला. एक – दोन रानपक्षी, चिमण्या देवळाच्या वाश्यांवर येवून किलबिलू
लागल्या. मी शांतपणे डोळे मिटून घेतले आणि पुन्हा बालपणात शिरलो....</span><span lang="EN-US" style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-font-family: Mangal; mso-bidi-language: MR;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="MR" style="font-family: "Mangal","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: MR; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-78095107175876195902014-08-16T16:35:00.001+05:302014-08-21T12:04:01.632+05:30वारी कोहोजगडाची... <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">"तो दिसतोय न? हं! तोच कोहोज किल्ला! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">आणि ही समोरची पायवाट. इथुनच जायचयं आपल्याला. </span><wbr></wbr><span style="font-size: medium;">पुढे एक तलाव आहे. तलावाच्या काठानेच जायचयं. मॅप आहे माझ्याकडे. माझ्या अंदाजाप्रमाणे २-३ तास लागतिल वर जायला. आणि उतरायला २ तास पुरे. येउ आपण खाली ३-४ च्या दरम्यान. <br />
आता किती वाजलेत? आयला! ११:३० वाजलेत. चला, चला लवकर चला." </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">असं म्हणुन
आम्ही कोहोज किल्ल्याच्या दिशेने चालू लागलो. पण सकाळी ११:३० वाजता, इतक्या
उशिरा ट्रेक सुरु करण्याचे कारण? त्यासाठी थोडं मागे जाउ. जास्त नाही ३-४
तास मागे जाउ. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-G1VvngKuuCY/U-8n0T3xtCI/AAAAAAAAJCg/9LbKs-dALEE/s1600/DSC_3473.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-G1VvngKuuCY/U-8n0T3xtCI/AAAAAAAAJCg/9LbKs-dALEE/s1600/DSC_3473.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> त्याचं
झालं काय की ट्रेक ठरला. मेंबर्स पण ठरले आणि धुंडीराज सोडुन सगळे वेळेवर
पण आले. शनीवारी सकाळी ७ वाजता प्लाझा, दादरला भेटायचं ठरलं होतं,
त्याप्रमाणे मी पनवेलहुन, आनंद डोंबिवलीहुन, सचिन पवईहुन, राजिव काका
ठाण्याहून, अनघा दादरलाच राहते आणि धुंडीराजला वाटेत जोगेश्वरी हायवेवरुन
उचलायचे ठरले. आम्ही सगळे दादरला जमलो तेव्हा धुंडीला कॉल केला तेव्हा तो
उठला होता. त्याला सांगितलं १५-२० मि. पोचतो आम्ही. त्याप्रमाणे अनघाची नवी
कोरी स्कोडा घेउन आम्ही दादरहुन वेस्टर्न हायवेवर सुटलो. राजीव काका
ड्राईव्ह करत होते. त्यांना सांगितलं की पालघरला पोचल्यावर मनोर - वाडा
रोड आपल्याला पकडायचा आहे त्याच मार्गावर कोहोज किल्ल्याच्या पायथ्याचे गाव
वाघोटे आहे. पण माझंच काहीतरी चुकलं; पण त्याआधी आम्ही ७:३० जोगेश्वरी हायवेला
पोचलो तरी धुंडीराजचा पत्ता नव्हता. कॉल करुन करुन थकलो. येतो रे, आलोच,
असं सांगुन पठ्ठा ८ ला आला. झालं! त्यानंतर ट्रेकमध्ये पुढे जे काही झालं
ते सगळं धुंडीराज मुळेच झालं असं बोलुन बोलुन त्याला पिडलं. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><br /> तो आल्या
आल्या राजीव काकांनी गाडी हायवेवर सुसाट सोडली. काका ड्राईव्ह करु लागले
की आम्ही निर्धास्त होतो आणि आमच्या चकाट्यांना उत येतो. आम्हाला माहीत
असतं की काका डेस्टीनेशनला आमच्या गप्पांमध्ये सामिल होउनही बरोब्बर वेळेत
पोचवतात.पण यावेळी माझंच चुकलं. म्हणजे मी काकाना म्हणालो की मला रस्ता
माहीत आहे. पालघरच्या आधी वाडाला जायला जो मनोर-वाडा एग्झिट आहे तोच
घ्यायचा. एरव्ही
काका चुकले नसते किंवा त्यानी आधी रोड मॅप पाहिला असता तरी ते चुकले नसते
आणि
चुकायचा प्रश्नच नव्ह्ता सरळ सरळ हायवे वरुन पालघरच्या आधी मनोर-वाडा फाटा
गाठायचा होता. एक तर
धुंडीराजमुळे आधीच उशिर झाला होता. :D </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> तर हायवेवर असतानाच ९ च्या सुमारास
पोटात कवळे ओरडु लागले. मग काका त्यांना माहित असलेल्या हायवेवर असलेल्या
महागड्या इडलीवाल्याच्या (कामताच्या) हाटेलात घेउन गेले. तिथे मस्त
फ्रेश वैगरे झालो आणि ब्रेकफास्ट करुन पुन्हा पालघरच्या दिशेने निघालो.
पुन्हा गाडी आणि आमच्या गप्पा सुसाट सुटल्या. बराच वेळ झाला तरी पालघर येत
नव्हते. मी आजुबाजुला साईनबोर्डस पाहत होतो, अचानक एक साईनबोर्ड वाचला
आणि मला धडकीच भरली. "डहाणु स्थानका कडे" " महालक्ष्मी मंदीर" हा बोर्ड
वाचल्यावर डोळेच फिरले. आम्ही गप्पांच्या नादात डहाणुला पोचलो होतो.
ताबडतोब मागे फिरण्यासाठी यु टर्न शोधु लागलो. तो पण २-३ कि.मी. वर
सापडला.(केजरीवालला कसा काय सापडतो लगेच काय माहीत) तिथुन काकांनी पुन्हा
गाडी दामटवली. लोकांना विचारत विचारत आम्ही मनोर-वाडा या रस्त्यावर आलो
तिथुन टोल भरुन वाघोटे या गडाच्या पायथ्याशी असलेल्या गावात गाडी लावली.
११:०० वाजले. अजिबात वेळ न दवडता आम्ही गडाच्या दिशेने चालु लागलो आणि हा
सगळा उशिर एकट्या धुंडीराजमुळे झाला. :D</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> नकाशाप्रमाणे पहीली खूण म्हणजे दीलच्या आकाराचं तळं होतं.
ते शोधत शोधत आम्ही चालू लागलो
आणि ते सापडलं. पुन्हा चालत चालत दुसर्या खुणेपाशी म्हणजे पाझर तलावापाशी आलो
आणि तलावापाशी येताच हबकुनच गेलो. डोंगराच्या पायथ्याशी असलेला हा प्रचंड,
शांत तलाव बघुन फार प्रसन्न वाटलं. पाउस नव्हता पण गारव्यामुळे वातातवरण
आल्हाददायक होते. काळे बाळे ढग मुक्तपणे विहार करत होते. मग आमच्या
फोटोग्राफीला उत आला आणि आम्ही तिथे जरा जास्तच रमलो.</span> </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-4KhntGoYATI/U-8pFswfJ9I/AAAAAAAAJCo/hBRcNBP2wGc/s1600/DSC_3476-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-4KhntGoYATI/U-8pFswfJ9I/AAAAAAAAJCo/hBRcNBP2wGc/s1600/DSC_3476-001.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-PfvjR2MD5Vo/U-8px7UfvEI/AAAAAAAAJDA/cw-PA5XDho8/s1600/1002593_10153109525830080_1262231639_n-001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-PfvjR2MD5Vo/U-8px7UfvEI/AAAAAAAAJDA/cw-PA5XDho8/s1600/1002593_10153109525830080_1262231639_n-001.jpg" height="480" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-hurfmsaD2e8/U-8psufR5tI/AAAAAAAAJC4/rqfPu2EO3w0/s1600/DSC_3480-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-hurfmsaD2e8/U-8psufR5tI/AAAAAAAAJC4/rqfPu2EO3w0/s1600/DSC_3480-001.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-JYdUxEF6UNM/U-8wZaK5L3I/AAAAAAAAJEQ/t55PLbgG8Vc/s1600/DSC_3637-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-JYdUxEF6UNM/U-8wZaK5L3I/AAAAAAAAJEQ/t55PLbgG8Vc/s1600/DSC_3637-001.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> </span></span><span style="font-size: medium;">घड्याळ्याकडे बघत काका चला चला म्हणुन मागे लागले तसे आम्ही
पुन्हा मार्गस्थ झालो. पुढे शेतातुन चिखल तुडवत गडाच्या पायथ्याच्या
रानवाटेजवळ आलो. तिथुन माहीती असल्याप्रमाणे पायवाटेने वर चढायचे होते. रान
तुडवत, </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">गप्पा</span> हाकत आम्ही चालु लागलो. बराच वेळ झाला तरी वाट संपत नव्हती.
वाट चुकलो तर नाही ना असं वाटु लागलं. एकतर इथे कुठे मार्किंग्ज पण
नव्हत्या. आम्ही चालु लागलो आणि किमान तासभर चालल्यावर लक्ष्यात आलं की आपण
चुकलोय, कारण चढ कुठेच लागला नव्हता. किती तरी वेळ रानातच चालत होतो.
एका ठीकाणी वाटेला दोन फाटे फुटले होते. एक वाट उजवीकडे तर दुसरी वाट सरळ
जात होती. आता जायचं कुठे यावर आमची चर्चा सुरु झाली. एक वाजायला आला होता.
पाउस नसला तरी दमटपणामुळे घामाच्या धारा लागल्या होत्या. ज्या ठीकाणी
वाटेला फाटे फुटले होते तिथुन उजव्या बाजुला गेलो तर तो मघासचा तलावाच्या
समोर असलेला कातळ दिसु लागला. ट्रेकक्षितिजच्या नकाशाप्रमाणे गडावर एक
मंदीर आहे, तर त्या कातळाच्या माथ्यावर मंदिरासारखी शेड दिसू लागली. म्हणून
धुंडी आणि आका वाट शोधायला गेले. आम्ही पुन्हा नकाशा नीट बघू लागलो.
काहीवेळाने ते दोघे परत आले, पुढे वाटच नव्हती. काही वेळ चर्चा करुन आम्ही
मागे फिरलो आणि समोरच्या सरळ वाटेने जायचे ठरवले. खूप उशीर झाला होता, वाट
समजत नव्हती, गडाची काही खूण दिसत नव्हती आणि घामाने निथळून गेलो होतो.
मघापासुन वाटत होतं की कुणीतरी वाटेत भेटाव शेतकरी किंवा गुराखी निदान
त्यांना वाट विचारता आली असती, पण कुणीच नव्हतं.हे सगळं काही धुंडीमुळेच झालं होतं. :D</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: large;">महाचर्चा :D</span> </span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-ZUwX00l_zYnuifrDDdEqkTOkbSpfZ8OU9rIGSVjrTAd0cs8ssCFe2I77tCIUQmzuzadkETb_M5yVFHPDDcuqMrM3LSljc9_mVCbpcdGTGHTRffsjvGZPfJwrzh6z_ZHiN8gpY4dQYS0/s1600/539652_10153109529400080_847012043_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-ZUwX00l_zYnuifrDDdEqkTOkbSpfZ8OU9rIGSVjrTAd0cs8ssCFe2I77tCIUQmzuzadkETb_M5yVFHPDDcuqMrM3LSljc9_mVCbpcdGTGHTRffsjvGZPfJwrzh6z_ZHiN8gpY4dQYS0/s1600/539652_10153109529400080_847012043_n.jpg" height="480" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-vmGYtQojKuM/U-8qlkw2zpI/AAAAAAAAJDQ/r0epHdy5-NE/s1600/999843_10153109526610080_140777477_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-vmGYtQojKuM/U-8qlkw2zpI/AAAAAAAAJDQ/r0epHdy5-NE/s1600/999843_10153109526610080_140777477_n.jpg" height="480" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-SkWDlzLn94M/U-8s2xWC5UI/AAAAAAAAJDo/YG1Z3F50Bqg/s1600/DSC_3489.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-SkWDlzLn94M/U-8s2xWC5UI/AAAAAAAAJDo/YG1Z3F50Bqg/s1600/DSC_3489.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> त्या वाटेवरुन चालताना कुठे मार्किंग्ज आहेत का ते पाहत
होतो आणि अचानक कसला तरी आवाज ऐकू आला. मला वाटलं कुणी तरी ताटली वाजवत
येतं होतं. आम्ही सावध झालो. झाडा झुडुपातुन कुणीतरी येतं होतं आणि घंटेचा
आवाज. काहीच कळत नव्हतं. आम्ही सावधपणे चालू लागलो आणि समोरुन काही
बकर्या म्यँ म्यँ करत आल्या. बकर्या आलया म्हणजे कुणीतरी असणार असा विचार
करुन आम्ही पुढे चालु लागलो आणि अचानक उजवीकडुन एक आज्जीबाई समोर आल्या.
त्यांना बघुन थोडं हायसं वाटलं. त्यांना विचारलं गडावर जायची वाट कुठे? आणि
आज्जीबाईनी आम्हाला वाट दाखवली. ज्या वाटेवरुन आज्जीबाई आल्या होत्या तीच
वाट गडावर जात होती. पण ती पायवाट आम्हाला बिलकुल दिसलीच नसती आणि आम्ही
पुन्हा सरळ वाटेने चालत कुठच्या कुठे पोचलो असतो. आज्जीबाई अगदी
देवासारख्या त्या वाटेवर भेटल्या. आजीबाईंचे आभार मानुन आम्ही त्या
वाटेवरुन चालायला लागलो तेव्हा दीड वाजले होते .</span></span></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-j38GlostUPE/U-8q5g3-mYI/AAAAAAAAJDY/Emj5Iqs1FYY/s1600/1003876_10153109530490080_439772624_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-j38GlostUPE/U-8q5g3-mYI/AAAAAAAAJDY/Emj5Iqs1FYY/s1600/1003876_10153109530490080_439772624_n.jpg" height="480" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></span><span style="font-size: medium;"> आता थोडी हुशारी आली आणि काही वेळातच एका मोठ्या दगडापाशी आलो इथे मार्किंग होती. व्वा रे ! मार्किंग करणार्यांनो. मग
आम्ही आता त्या वाटेने चालु लागलो. आता खरा चढ सुरु झाला. मोठमोठ्या
दगडांमधुन वाट जात होती. पण आताही तेच इतका वेळ चाललो पण गड किंवा गडाची
एखादी खूण काहीच दिसत नव्हते. चालून चालून पायांची चाळण झाली होती. तरी
बाकीचे सगळे काटक आणि मी जड असल्याने मलाच उशीर होत होता. हॉल्ट घेत घेत मी
चालत होतो. अडीच वाजायला आले तरी गड दिसतच नव्हता आणि माझी सटकली. म्हटलं
मरु दे तो ट्रेक चला जाउया परत. पहिल्यांदाच मी एखाद्या ट्रेकला वैतागलो
होतो. इतकावेळ पायपीट करुनही गड दिसत नव्हता त्यामुळे अजुन सटकली होती.
एरव्ही एखाद्या ट्रेकला निदान गडाचा बुरुज, किंवा झेंडा किंवा अन्य काहीतरी
दिसत जेणेकरुन समजतं की आपण बरोबर चालतोय आणि काही वेळात तिथे पोहचू. पण
इथे चारी बाजुला फक्त माजलेलं रान आणि मोठाले दगड-धोंडे. मी वैतागलो.
म्हणालो मरु दे तो ट्रेक चला परतुया. पण बाकीचे म्हणाले नाही, पूर्ण करुया
त्यात अनघाही एकदम इरेला पेटली. मग पुन्हा एकदा आई भवानीचं नामस्मरण करत मी
चालायला सुरुवात केली. आणि हो! हे सगळं काही धुंडीमुळेच झालं. :D</span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-AA04kBC9__M/U-8rs3pOnPI/AAAAAAAAJDg/aCfk-jLUNrk/s1600/DSC_3639.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-AA04kBC9__M/U-8rs3pOnPI/AAAAAAAAJDg/aCfk-jLUNrk/s1600/DSC_3639.JPG" height="640" width="422" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> आता पाउस सुरु झाला आणि गड पुर्ण धुक्यात गायब झाला.
काहीवेळाने चढुन एका मोकळ्या पठारावर आलो आणि धुक्याच्या पडद्याला छेदुन
गडावरली पहीली खूण म्हणजे मंदीर दिसलं आणि हायसं वाटलं. तिथल्याच एका
दगडावर बसलो. इतकावेळ तंगडतोड करुन शेवटी गडावर पोचलो तर. थोडं सटर फटर
खाउन घेतलं आणि आता गड फिरायची घाई होउ लागली कारण ३ वाजले होते आणि वर
यायला लागलेला वेळ लक्ष्यात घेता काळोख व्हायच्या आत खाली उतरायचे होते आणि
पुन्हा वाट चुकलो तर मग काही विचारायलाच नको.</span></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-0o_ECzBg_Ws/U-8tcYJCJxI/AAAAAAAAJD4/LINH1zO7sRA/s1600/DSC_3490.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-0o_ECzBg_Ws/U-8tcYJCJxI/AAAAAAAAJD4/LINH1zO7sRA/s1600/DSC_3490.JPG" height="586" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-gl2w2VJd0Z8/U-8tPLJ8QvI/AAAAAAAAJDw/CHPYstlfVrA/s1600/DSC_3504-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-gl2w2VJd0Z8/U-8tPLJ8QvI/AAAAAAAAJDw/CHPYstlfVrA/s1600/DSC_3504-001.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> </span> <span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">आम्ही रिमझिम पावसात धुक्यातून वाट काढत त्या मंदिरापाशी
येउन पोचलो आणि गड फिरायला सुरुवात केली. गडावर विशेष काही बघण्यासारखं
नाही. पण मला जे बघायचं होतं ते म्हणजे तो गडाच्या माथ्यावर असलेला
निसर्गनिर्मित माणसाच्या आकाराचा
पुतळा. तो पुतळा म्हणजे निसर्गाचं एक आश्चर्यच आहे. कधी वाडा -
मनोर रस्त्यावरुन जात असाल तर उजवीकडे गडावर हा पुतळा दिसतो. रिओ मधल्या
ख्रिस्ताच्या पुतळ्यासारखा हा देखिल आपले बाहु पसरुन उभा आहे. पण वेळेअभावी
वर जाता आले नाही आणि पाउस ही सुरु झाला. तितक्यात त्या पुतळ्याच्या
वाटेवरुन एक ग्रुप खाली उतरताना दिसला. मग आम्ही तिथेच फोटोग्राफी करायला
सुरुवात केली.</span></span> </span></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij09LKQNQW4zOOYjheyVhLzkUMk4nH4hsEyKceFgNKx5XOBjdeAoC2xwHciQUHO5eiMJVL77Mb039UvUpBzExKV9JtASSo4xfjNZRTq8TFXGSRnBcnSuIDOikX1-i3W_zeNPDFd3FI398/s1600/DSC_3515.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij09LKQNQW4zOOYjheyVhLzkUMk4nH4hsEyKceFgNKx5XOBjdeAoC2xwHciQUHO5eiMJVL77Mb039UvUpBzExKV9JtASSo4xfjNZRTq8TFXGSRnBcnSuIDOikX1-i3W_zeNPDFd3FI398/s1600/DSC_3515.JPG" height="318" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-oNMe_a2UcNM/U-8uUpmkDPI/AAAAAAAAJEA/y0xvpfXT0AE/s1600/DSC_3518-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-oNMe_a2UcNM/U-8uUpmkDPI/AAAAAAAAJEA/y0xvpfXT0AE/s1600/DSC_3518-001.JPG" height="640" width="632" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> काही वेळ भटकून ४ वाजताच काकानी परत फिरायचा इशारा दिला.
आता घाई घाई करुन आम्ही गड उतरायला लागलो. पण नेहमीचा अनुभव आहे एखादा गड
चढताना जितका वेळ लागतो तितकाच उतरताना देखिल लागतो. त्यात वाट निसरडी
असल्याने आमच्या लीड स्ट्रायकर अनघाने ४-५ गोल मारले. :ड कसे बसे त्या
रानातुन वाट काढत, शेतातला चिखल तुडवत एकदाचे पाझर तलावापाशी आलो तेव्हा
साडे पाच - सहा वाजले होते. तिथे पायातले बूट काढले आणि पाण्यात पाय
बुडवून बसुन राहिलो. पुन्हा आवरुन जायला निघालो आणि गाडीपाशी येउन वेस्टर्न
एक्सप्रेसवरुन वाटेत धुंडीराजला टाकून दादरला पोचलो तेव्हा सात - साडेसात वाजले होते. नाही
म्हणायला एक भन्नाट ट्रेक झाला होता. पहिल्यापासुन चुकलेली
वाट आणि त्यामुळे झालेली दमछाक, वैताग, पाउस. आणि हे सगळं कुणामुळे?? तर
धुंडीराजमुळे. :D :P <br /> </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">एकदा केल्यावर पुन्हा कधीही न करण्याच्या ट्रेक मध्ये राजमाची, माहुली बरोबर कोहोजगडाची एंट्री झाली.. </span> </span></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">काही इतर छायाचित्रे :</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-ue1RdeAtraE/U-8y8F-CK_I/AAAAAAAAJEY/KwDp-HtpfGc/s1600/DSC_3481.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-ue1RdeAtraE/U-8y8F-CK_I/AAAAAAAAJEY/KwDp-HtpfGc/s1600/DSC_3481.JPG" height="422" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-AqQrRPqm9b8/U-8zJt5Z8YI/AAAAAAAAJEg/jnWgSuSBQm4/s1600/DSC_3516-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-AqQrRPqm9b8/U-8zJt5Z8YI/AAAAAAAAJEg/jnWgSuSBQm4/s1600/DSC_3516-001.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-5s7Th-p8pUI/U-8znZgVgkI/AAAAAAAAJEw/AqWwi3imKNQ/s1600/DSC_3532.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-5s7Th-p8pUI/U-8znZgVgkI/AAAAAAAAJEw/AqWwi3imKNQ/s1600/DSC_3532.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJLNUC-7YIEvvyix_yrbRC2fUlgswuefBcPBiwX9IF5fS8y5zH0hmH0iyPfdcNphCP_9JXcjQUYaKP7n7I4WXmoahsnQ3bfN7I5MlddudsaxUG1qQqlr10QFc27vf8oKLfzg9FIttdL_w/s1600/DSC_3535-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJLNUC-7YIEvvyix_yrbRC2fUlgswuefBcPBiwX9IF5fS8y5zH0hmH0iyPfdcNphCP_9JXcjQUYaKP7n7I4WXmoahsnQ3bfN7I5MlddudsaxUG1qQqlr10QFc27vf8oKLfzg9FIttdL_w/s1600/DSC_3535-001.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-JW6Q991JyCU/U-8zy31H_6I/AAAAAAAAJE4/7dTzeo0WfEI/s1600/DSC_3595-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-JW6Q991JyCU/U-8zy31H_6I/AAAAAAAAJE4/7dTzeo0WfEI/s1600/DSC_3595-001.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-UTj6rfsvjOk/U-80DezUIfI/AAAAAAAAJFI/i7HkOiemv1o/s1600/DSC_3597.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-UTj6rfsvjOk/U-80DezUIfI/AAAAAAAAJFI/i7HkOiemv1o/s1600/DSC_3597.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYDXkfTjTGXV-9N5GWnX4GypJ6dGrWerLByTdS7XLOpzrR2mnQcXqCafUwBhHAbQ3Nv3F5HgW3jCiNslTLQKFZGl54HrZvZ1cHmHyVbVBeI5i25PYsZXuc_PcJE9E5i_ev69aaxA0_t1I/s1600/DSC_3618-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYDXkfTjTGXV-9N5GWnX4GypJ6dGrWerLByTdS7XLOpzrR2mnQcXqCafUwBhHAbQ3Nv3F5HgW3jCiNslTLQKFZGl54HrZvZ1cHmHyVbVBeI5i25PYsZXuc_PcJE9E5i_ev69aaxA0_t1I/s1600/DSC_3618-001.JPG" height="368" width="640" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijPq5bVMLWjE5uLOrUI2qzVEcMzcOKGbDgs0JFdDxlQFoaB7CxmgDQayf9ckgbfcm3LvtQ-4DPXWhQeyy2yDUVBAV8Z4PmFaH93F-Cqw0_BpF3-mmxu7NWjb8frdpBGWibukhFOay81gc/s1600/DSC_3561-002.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijPq5bVMLWjE5uLOrUI2qzVEcMzcOKGbDgs0JFdDxlQFoaB7CxmgDQayf9ckgbfcm3LvtQ-4DPXWhQeyy2yDUVBAV8Z4PmFaH93F-Cqw0_BpF3-mmxu7NWjb8frdpBGWibukhFOay81gc/s1600/DSC_3561-002.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">- दीपक परुळेकर </span> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-73224613767719621392014-04-16T15:04:00.001+05:302014-04-16T15:04:31.417+05:30द हंट - विक्षिप्त शिकार.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /><span style="font-size: medium;"> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-EDp1KSAqd6E/U05MaLuPL1I/AAAAAAAAI5E/44YaJFCzMgU/s1600/HUNT_1250x1900_WEB.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-EDp1KSAqd6E/U05MaLuPL1I/AAAAAAAAI5E/44YaJFCzMgU/s1600/HUNT_1250x1900_WEB.jpg" height="320" width="222" /></a></div>
</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> यावर्षीच्या ऑस्कर्सच्या
बेस्ट फिल्मच्या मानांकनातले बहुतेक सर्व सिनेमे पाहुन झाले होते. फक्त
नेब्रास्का आणि फिलोमिना राहिला. सहज चाळाचाळ करता लक्ष "Best Foreign Language's लिस्टवर गेले. पाच सिनेमांपैकी 'द हन्ट' (The Hunt) ह्या डॅनिश
सिनेमाच्या नावाने थोडंस आपल्याकडे खेचल्यासारखे केलं. या वर्षीचा बेस्ट
फॉरेन लँग्वेज फिल्मचा बहुमान 'द ग्रेट ब्युटी' या इटालियन सिनेमाने
पटकावयला. तो ही पाहण्याच्या लिस्टमध्ये असतानाच मी पहिल्यांदा 'द हन्ट' पाहायचं ठरवलं. </span><br /><br /><span style="font-size: medium;"> लुकास
( Mads Mikkelsen ) हा तिथला स्थानिक डॅनिश कम्युनिटीधला इतर
स्थानिकांसारखाच सदस्य आहे. चरितार्थासाठी तो तिथल्या एका किंडरगार्टेन
मध्ये शिक्षकाचं काम करतोय. त्याची पत्नी घटस्फोट
घेउन त्याच्या मुलाला घेउन सोडुन गेलीय आणि आपल्या मुलाशी एक चांगलं नातं
जपण्याच्या प्रयत्नात तो आहे. </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">आधीच मोडलेला संसार आणि त्यामुळे आपल्या
एकुलत्या एका मुलाच्या कस्टडीसाठी प्रयत्नशील आहे. </span>हे सगळं असताना देखिल तो त्याचं नेहमीचं काम
खूप चांगल्याप्रकारे एंजॉय करतोय. छोटी छोटी मुलंही त्याच्या
गोष्टींमध्ये, खेळांमध्ये रमतायत. त्या किंडरगार्टेनमधली ती सगळी छोटी मुलं
म्हणजे त्याच्या मित्र-मैत्रीणीचीच मुलं आहेत. त्याचं केजीमधल्या को
वर्कर नाजा </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">शी</span> ( Alexandra Rapaport ) अफेअर पण आहे आणि त्यामुळे ती हल्ली
त्याच्याच घरी राहतेय. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEib47bpZwCKK1PByT8BEhrpTVPDT184jczZpheQcBdjtVORufi269jwV280THp9Sth0Y_D_i6t3gcLEHuVFmccVzzm9KuaC5AkIl-pf5qP8kLjeF2IzZXY0rZDxT2VjTbzloZ2la5JuK6k/s1600/la+caza+1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEib47bpZwCKK1PByT8BEhrpTVPDT184jczZpheQcBdjtVORufi269jwV280THp9Sth0Y_D_i6t3gcLEHuVFmccVzzm9KuaC5AkIl-pf5qP8kLjeF2IzZXY0rZDxT2VjTbzloZ2la5JuK6k/s1600/la+caza+1.jpg" height="136" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /><span style="font-size: medium;"> सगळं काही सुरळीत सुरु असतं. मित्रांबरोबर
शिकारीला जाणं, मजा करणं, मित्र-मैत्रीणीच्या घरी ख्रिसमस सेलिब्रेट करणं
आणि त्यातल्या त्यात त्याला अजुन एक गुड न्युज मिळते की त्याचा ९-१०
वर्षांचा मुलगा मार्कस ख्रिसमसच्या सुट्टीमध्ये त्याच्याकडे येणार असतो. हे
सगळं असं सुरळीत सुरु असताना एक घटना घडते आणि त्याच्या आयुष्याची
विल्हेवाट लागायला सुरुवात होते. किंडरगार्टेन मधली एक छोटी चार - साडेचार
वर्षांची मुलगी क्लारा केजीच्या हेडबाईंना सांगते की लुकासने काही वेळा
तिला त्याचे गुप्तांग दाखवले आणि तो घाणेरड्या गोष्टी करत राहतो. ही क्लारा
लुकासच्या अतिशय जिवलग मित्राची, थिओची मुलगी असते. लुकासचं नेहमी थिओच्या
घरी येणं जाणं असतं. त्यामुळे कधी कधी क्लाराला लुकास शाळेत सोडायचा किंवा
घरी घेउन यायचा. त्यात आई वडीलांच्या नेहमीच्या भांडणामुळेही क्लारा नेहमी
लुकास बरोबर मजेत असायची. खरं तर असं काहीच नसतं. ती लुकासने आपल्याशी असं
वर्तन केल्याचं खोटंच सांगते. ती असं का करते हे दिग्दर्शकाने एक - दोन
छोट्याश्या प्रसंगातुन दाखवून दिलेय आणि ते प्रसंग तितकेसे परिणामकारकही
आहेत. पण तिच्या या सांगण्यावर मात्र सगळेजण लगेच विश्वास ठेवतात आणि
लुकासचं जिवन विस्कळीत होउन जातं.त्याला नोकरीवरुन बडतर्फ करण्यात येतं.
कम्युनिटीमधले सगळेजण त्याला लिंगपिसाट ठरवून त्याच्यावर बहिष्कारच
टाकतात. त्याची बायको मुलाला त्याच्याकडे पाठवण्यास मनाई करते आणि या
सगळ्याच्या प्रेशरमुळे नाजाशी ही त्याचं ब्रेक अप होतं. एकंदरीत त्याचं
आयुष्यच धुळीला मिळाल्यासारखं होतं. तरीही तो आपलं निर्दोषत्व सिद्ध
करण्यसाठी झगडत असतो. त्याचा मुलगा त्याच्याकडे येतो. मुलाला आपल्या
वडीलांवर विश्वास असतो. खरं काय ते कळल्यावर त्याला क्लारा आणि थिओ
कुटुंबियांचा अतिशय राग येतो. उद्विगन होउन तो थिओच्या घरी जातो आणि आपले
वडील निर्दोष असल्याचे आनि क्लारा खोटं बोलत असल्याचे सांगतो पण त्याचा
कुणावरही परिणाम होत नाही उलट काही लोक त्यालाच रक्त सांडेपर्यंत मारतात.
त्याला लोकल मॉलमध्येही काही विकत मिळत नाही. तिथुन त्याला हाकललं जातं.
तिकडे केजेमधली अजुन काही छोटी मुले लुकासने आपल्याशी असचं वर्तन केल्याचं
सांगून क्लाराच्या बोलण्याची री ओढतात त्यामुळे प्रकरण अजुनच चिघळतं.
लुकासचं नेहमीचं जगणं मुशिकल झालेलं असतं. कम्युनिटीने त्याला बहिष्कृत
केलेलंच असतं. एकेदिवशी मॉलमध्ये खाण्याचे जिन्नस घ्यायला गेलेल्या लुकासला
तिथला कामगार मरेपर्यंत मारतो. म्हणजे हे सगळं बघुन अंगावर काटाच उभा
राहतो. रक्तबंबाळ अवस्थेत लुकास मॉलमधुन बाहेर पडतो तेव्हा थिओ आणि त्याची
बायको त्याला पाहते. थिओला वाईट वाटतं. कम्युनिटीतले लोकं दोघा बापलेकांचं
जगणं हराम करुन टाकतात. रात्रीच्या वेळी दगड मारुन त्याच्या घराच्या काचा
फोडुन टाकल्या जातात. त्याची लाडकी कुत्री, फॅनीला कुणीतरी मारुन टाकतं आणि
पिशवीत बांधून त्याच्या घराच्या आवारात फेकलं जातं. लोकांच्या या अशा
वागण्याने लुकास अतिशय अस्वस्थ होतो. सगळ्या कम्युनिटीच्या लोकांना तो नको
झालेला असतो. या सगळ्याने त्रस्त झालेला लुकास ख्रिसमसच्या संध्याकाळी
चर्चमध्ये जातो जिथे सगळेजण प्रार्थनेसाठी जमलेले असतात. तिथे जाउन
सगळ्यांसमोर तो थिओची कानउघड्णी करतो. </span><br /><br /><span style="font-size: medium;"> शेवट काय होतो हे इथे सांगत नाही. Mads Mikkelsen ने लुकासची भुमिका अतिशय प्रभावीपणे पार पाडलिय. मॅड्स ला
तुम्ही जेम्स बॉन्डच्या कसिनो रॉयलमध्ये व्हिलनच्या भुमिकेत पाहिलं असेलच.
एकंदरीत सिनेमा लुकास आणि क्लारा भोवतीच फिरत राहतो. त्या छोट्या मुलीने
देखिल क्लाराचा रोल सुंदररित्या आणि अगदी नॅचरली पार पाडलाय.
प्रत्येकवेळंचं तिचं लुकासबरोबरचं वागणं, नंतर तिच्या आरोपांमुळे लुकासला
होणारी मारहाण आणि अगदी शेवटच्या प्रसंगात लुकासच आणि तिचं संभाषण हे सगळं
त्या छोट्या मुलीने अतिशय सुंदरपणे सादर केलयं. </span><span style="font-size: medium;">अन्न किंवा अन्य उपयोगी वस्तू विकत घेणे हा माझा अधिकार आहे आणि तो तुम्ही डवलू शकत नाही असं मार खात खात सांगणारा लुकास जेव्हा त्याला दुकानातून बाहेर फेकलं जातं तेव्हा तो पुन्हा दुकानात शिरतो आणि त्या कामगाराला
मारतो. आपल्याला हव्या असलेल्या वस्तु घेतो, पैसे फेकतो आणि तसाच रक्तबंबाळ
होउन घराच्या दिशेने चालत जातो. हा प्रसंग मॅड्सने अतिशय परिणामकारक उभा
केलाय. दिग्दर्शक Thomas Vinterberg ने काही प्रसंग अतिशय परिणामकारकरित्या उभे
केलेत. शिकारीच्या वेळच्या डेन्मार्कच्या त्या गावातल्या जंगलातल्या काही
फ्रेम्स तर क्लासच आहेत. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-UD-N3tw_Pd8/U05M-H8mMxI/AAAAAAAAI5U/6eGoFS66yHU/s1600/THE-HUNT-POSTER.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-UD-N3tw_Pd8/U05M-H8mMxI/AAAAAAAAI5U/6eGoFS66yHU/s1600/THE-HUNT-POSTER.jpg" height="320" width="227" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /><span style="font-size: medium;"> लहान मुलांचे लैंगिक शोषण ही एक अतिशय
गंभीर बाब आहे आणि हल्ली तर असे प्रसंग आपल्या आजुबाजुला देखिल सर्रास
घडतात. त्यावर एक समाज म्हणुन आपली प्रतिक्रिया काय असते? म्हणजे निदान
भारतात तरी अशी विशेष काही शिक्षा होत नाही. हा सिनेमा काही मुद्दे ठळकपणे
मांडतो. एक तर जेव्हा क्लारा लुकासवर आरोप करते तेव्हापासुनच सगळेजण
तिच्यावर विश्वास ठेवतात कारण ती लहान असते, आणि त्यात ती मुलगी असते.
'लहान मुलं कधीही खोटं बोलत नाहीत' असं केजीच्या हेडबाई लुकासला ठणकाउन
सांगतात आणि त्याला नोकरीवरुन काढलं जातं. इथे आपल्याला कळतं की
समाज सत्य जाणुन न घेता एखाद्याच्या विरोधात आंधळेपणाने कसा वागू शकतो. पण
लुकास निर्दोष आहे हे तो त्यावेळी सिद्ध करु शकत नाही किंबहुना त्याला तसा
चान्सच दिला जात नाही. कुणीही त्याचं काहीच ऐकून घेण्याच्या मनस्थितीत
नसतं. थिओचा लुकासवर फार विश्वास असतो आणि तो आपल्याला प्रत्येक प्रसंगात
जाणवत राहतो अगदी शेवटच्या प्रसंगातसुद्धा जेव्हा थिओला सत्य कळतं तेव्हा
तो तडक ड्रींक्स आणि खायला घेउन लुकासच्या घरी जातो. एका प्रसंगाने आपली
कित्येक वर्षांची मैत्री कशी लयास जाउ शकते आणि आपण कधी कधी अशा प्रसंगी
काहीच करु शकत नाही हा हताशपणा थिओच्या भुमिकेतुन जाणवू लागतो. क्लारा
प्रत्येकवेळी कन्फ्युझिव्ह स्टेट्समेंट देत राहते. पण ती कदाचित त्या
धक्क्यात असेल असे समजुन सगळेजण तिच्यावर विश्वास ठेवतात. तसं बघायला गेलं
तर अशी घटना क्वचितच घडत असेल. पण लहान मुलांच्या कल्पनाविस्ताराला आणि
त्यांच्या स्वतःच्या जगाला थारा नसतो. त्यांच्या आजुबाजुला घडणार्या
घटनांचा नकळत त्यांच्या बालमनावर परिणाम होत असतो. काही प्रश्नांचं
मोठ्यांकडून समाधान न झाल्यास कदाचित मुलं त्यांच्या समजेनुसार एखादी घटना
किंवा प्रसंग जन्माला घालत असावेत. क्लाराचं अगदी तसंच काहीसं होतं पण शिकार होते बिचार्या निर्दोष लुकासची. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">- दीपक परुळेकर </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"></span><br /></div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-73433144311854269822014-04-09T23:05:00.001+05:302014-04-09T23:06:28.988+05:30सून्न करणारी - 'द लॉटरी' <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-wIu247Guoxo/U0WCXbKUXNI/AAAAAAAAI4Y/2ryVV0CJhJU/s1600/The+Lottery+and+other+stories.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-wIu247Guoxo/U0WCXbKUXNI/AAAAAAAAI4Y/2ryVV0CJhJU/s1600/The+Lottery+and+other+stories.jpg" height="320" width="207" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<span style="font-size: medium;"> शर्ली जॅक्सनची ( Shirley Jackson ) "द लॉटरी" ही शॉर्ट स्टोरी वाचताना
मनात त्या गोष्टीबद्द्ल किंवा शिर्षकाबद्दल आलेले विचार किंवा कल्पना
उतार्यानुसार बदलत जातात ते अगदी शेवटच्या वाक्यापर्यंत. त्यामुळे कसलाही
विचार न करता ही गोष्ट वाचत जावी. आपल्याकडील खांडेकरांच्या जशा रूपककथा
अगदी तशाच प्रकारच्या जॅक्सनच्या शॉर्ट स्टोरीज. "द लॉटरी' नंतर मी
'Charles' आणि 'After You My Dear Alphonse' या गोष्टी वाचल्या त्या ही
अगदी तशाच धाटणीच्या. सुरुवातीपासुन काही कळत नाही की गोष्ट कुठे संपणार
आणि जेव्हा संपते तेव्हा त्या शेवटच्या वाक्याने हादरण्यापलिकडे आपल्या
हाती काही नसतं.पण मला 'द लॉटरी' अतिशय आवडली. अगदी २० पानांचं, २००/- रुपयांचं हे पुस्तक मी अॅमेझॉन वरुन मागवलं तेव्हा १० -१५ दिवस लागले कारण ते भारतात उपलब्ध नव्हतं.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> लॉटरी
म्हणजे आपली सर्वसाधारण कल्पना की काहीतरी कोणीतरी जिंकणार किंवा हरणार
त्याबद्दची कथा. तसंच काहीसं पण कथा फार रोचक आहे. जॅक्सन बाईंची ही कथा
१९४८ साली अमेरीकेच्या 'द न्यूयॉर्कर' या मासिकात प्रसिद्ध झाली होती. त्यावेळी तर कथेच्या शेवटावर नाराज होउन अनेक वाचकांनी 'द न्यूयॉर्कर' ला
निषेधाची पत्रं पाठवुन </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">सबस्क्रिप्शन्स</span> रद्द करवले होते. तेव्हापासुन अमेरिकन
साहित्यविश्वातला एक मैलाचा दगड म्हणून या गोष्टीकडे पाहिले जाते. </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"> जॅक्सनच्या
कथांचं वैशिष्ट्य म्हणजे कथेची मांडणी. अगदी थोडक्या शब्दात प्रत्येक
घटनेची मांडणी त्यातल्या प्रमुख पात्रांसह करुन देण्याची खासियत. 'द लॉटरी'
ची सुरुवात अशीच काहीशी.अमेरिकेतल्या ३०० लोकांच्या वस्तीच्या एका
छोट्या गावात २७ जून हा दरवर्षीप्रमाणे लॉटरीचा दिवस असतो आणि त्याची
तयारी म्हणुन सगळेजण सकाळीच गावातल्या पोस्ट ऑफिसच्या चौकात जमा होतात;कारण लॉटरीचा कार्यक्रम लवकारत लवकर आटोपून त्यांना दूपारचं जेवण घ्यायचं
असतं.लहान मुले चौकातल्या एका कोपर्यात दगडांची रास जमवतात. मोठी माणसे,
म्हातारे, बायका, मुली लहान मुले सगळेजण एका उद्विग्नतेने लॉटरीत कुणाचं
नाव येणार याची वाट पाहत असतात. हळूहळू आपल्याला एका एका पात्राची ओळख होत
जाते आणि त्या पात्रांची लॉटरीबद्दलची मानसिकताही एखाद्या वाक्यातुन कळून
येते. मि.समर्स हे लॉटरीच्या प्रोसेसचे सर्वेसर्वा असतात आणि मि.
ग्रेव्ह्स त्यांचे मदतनीस.या मि. समर्सचा कोळशाच्या खाणीचा उद्योग आहे आणि
त्यांची बायको त्यांना सोडुन गेलीय. लॉटरीच्या आदल्या दिवशी गावतल्या
सगळ्या कुटुंबांची नावे एका कागदाच्या चिठ्ठीवर लिहून त्या चिठ्ठ्या एका
काळ्या पेटीत ( ब्लॅक बॉक्स ) ठेवले जातात. या सगळ्या नावांच्या
चिठ्ठ्यांमध्ये एक चिठ्ठी अशी असते त्यावर काळ्या शाईने एक मोठा ठिपका
गिरवलेला असतो. ज्याला ही चिठ्ठी मिळाली त्याची लॉटरी!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<span style="font-size: medium;"> लॉटरीला सुरुवात
होण्याआधी गावातले सगळेजण हजर आहेत की नाही याची पडताळणी मि.समर्स करतात
तेवढ्यात घाईघाईने मिसेस हचिसन येतात."</span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">साफ विसरुनच गेले होते मी तर.</span>मला वाटलं मला चूकते की काय लॉटरी!"
असे </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">काहीसे </span>संभ्रमित उद्गार तिच्या तोंडातुन निघतात. मिसेस डनबारने आपल्या मुलाला
आधीच सांगून ठेवलेलं असतं की, "तयार रहा आणि लॉटरीचा निकाल लागताच धावत
जावून तुझ्या वडीलांना सांग जे आजारी असल्याने लॉटरीला येवू शकले नव्हते." </span><span style="font-size: medium;"> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> लॉटरीला
सुरुवात होते आणि मि. समर्स एका एक कुटुंबाची नावे उच्चारु लागतात. ज्याचं
नाव उच्चारलं जाईल त्याने येवून त्या काळ्या पेटीतली एक चिठ्ठी उचालायची
आणि आपल्या जागेवर परत जायचं आणि जोवर मि. समर्स सांगत नाहीत तोवर ती
चिठ्ठी उघडायची नाही. ही वर्षानुवर्षे चालत आलेली प्रथा होती. नावं उच्चारत
असताना मि. अॅड्म्स म्हातार्या वॉर्नरला म्हणतात, " मी असं ऐकलंय की
उत्तरेकडल्या काही गावांनी लॉटरी बंद पाडलीय." </span><br />
<span style="font-size: medium;">"मुर्ख लेकाचे! चार बुकं शिकले म्हणुन स्वतःला शहाणे समजतात हे आजकालचे तरुण." म्हातार्या वॉर्नरला ते अजिबात पसंत नव्हतं. </span><br />
<span style="font-size: medium;">"पण ही प्रथा अजुन किती वर्षे चालणार? कधी तरी ती बंद करावीच लागणार!" मि. अॅडम्स. </span><br />
<span style="font-size: medium;">"काही
होत नाही. 'जूनमध्ये लॉटरी </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">तर </span>शेतं भरभरुन पिकली. ( Lottery in June, corns
be heavy soon.) " म्हातारा वॉर्नर असं बोलुन मि. अॅडम्सची बोलतीच बंद करतो.</span><span style="font-size: medium;">तिकडे
मि.समर्सच एकेएका कुटुंबाचं नाव घेणं सुरुच असतं. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> इथवर वाचेपर्यंतसुद्धा
आपल्याला जरासुद्धा मगमुस लागत नाही की ही लॉटरीची भानगड काय आहे ते. अगदी
तोवर जोवर ज्या व्यक्तीला लॉटरी लागते ती व्यक्ती आनंदून न जाता घाबरुन
जाते, लॉटरी पुन्हा पडताळण्याची मागणी करते, का? ते मात्र शेवटच्याच
वाक्यात आपल्या ध्यानात येतं. इथे मी सांगणार नाही कारण त्याने गोष्टीचं
रहस्यच निघून जाईल. रादर मी सुचविन की तुम्ही सुद्धा ही गोष्ट वाचा. गुगलवर
"The lottery by Shirley Jackson" असं सर्च मारल्यावर पीडीएफमध्ये ही गोष्ट
उपलब्ध आहे. तसे बाकीच्या गोष्टीपण आहेत. लॉटरीनंतर 'चार्ल्स' पण वाचा ती
सुद्धा अप्रतिम आहे. जॅक्सनच्या या शॉर्ट स्टोरीज भयंकर प्रसिद्ध आहेत आणि
'द लॉटरी' त्यातली सर्वात अप्रतिम अशी गोष्ट आहे. त्यावरुन प्रेरित होउन मी
जॅक्सनच "We Have Always Lived In Castle" हे पुस्तक माझ्या ग्रुपकडुन
वाढदिवसाची भेट म्हणुन मागुन घेतलं पण ते काही वाचायला अजुन जमलं नाही. इतक
बोजड इंग्लिश वाचायला जमलंच नाही </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">राव! :p </span> असो. पण तुम्ही 'द लॉटरी' जरुर वाचा
आणि निकाल समजल्या</span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">वर </span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">सून्न </span>होउन जा.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-wmrL2sR14e0/U0WCkA6pEZI/AAAAAAAAI4g/Je4lrhTKLSk/s1600/The_Lottery_by_tracetXD.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-wmrL2sR14e0/U0WCkA6pEZI/AAAAAAAAI4g/Je4lrhTKLSk/s1600/The_Lottery_by_tracetXD.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">- दीपक परुळेकर </span> </span></div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-71849892087199983942014-02-01T00:51:00.000+05:302014-04-25T12:15:35.001+05:30तुटलेला तारा .. (३)<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> बरोब्बर साडे बारा वाजता ट्रेन कुडाळला थांबली. लगबगीने ती
स्टेशनवर उतरली आणि बाहेर आली. स्टेशनबाहेर प्रवाशी आणि रिक्षांची झुंबड
उडाली होती.कोकणात पहिल्यांदाच तिने पाउल ठेवं होतं आणि जसं अभी सांगायचा
अगदी तसंच
वातावरण होतं ते. दुपार असली तरी वार्याची एक मंद झुळूक अंगावरुन वाहतच
होती.इथुन तिला अभयच्या गावी जाण्यासाठी एसटीने जाणे भाग होते. रिक्षा करुन
ती एसटी स्टँडवर जायला निघाली.तिथे पोचल्यावर तिने चौकशी खिडकीपाशी जाउन
गाडीची चौकशी केली तेव्हा गाडीसाठी अजुन १५-२० मि. बाकी होती.तोवर ती गाडीची वाट बघत
तिथेच बसली आणि आजुबाजुला न्याहळू लागली. स्टँडवर थोडी गर्दी
होती. गाडीची वाट बघत कुणी गप्पा मारत होते.शाळा कॉलेजच्या मुलांचा </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">गोंधळ सुरु होता.क्वचित एखादे रडणारं लहान मुल आणि त्याला धपाटा </span>घालणारी आई.बाजार करुन आता घरी जायची वाट बघत असलेल्या बायका. या सगळ्यात
कोणतीही गाडी आली की त्याच्यामागे धावणारे हे सगळे लोक आणि एका विशिष्ट
आवाजात त्या गाडीची होणारी अनाउंसमेंट. हे सगळं ती बघून हसत होती. मग ५-१०
मि. तिला समजलं की इथे बसुन गाडी मिळणार नाही. कारण मोस्ट ऑफ गाड्यांचे फलक
धड वाचताच येत नव्हते. मग ती सुद्धा एखादी गाडी आली की त्या लोकांमध्ये
मिसळून जायची. अभी पण त्या एसटी स्टँडवरची ही गम्मत नेहमी सांगायचा.तिला ते
आठवलं आणि उगाचच स्वतःवर हसू आलं. १५ मि. तिची गाडी आली आणि पुन्हा ती
त्या सगळ्या लोकांमध्ये मिसळून गेली.लोकांची घाई फक्त बसण्यासाठी जागा हवी
म्हणून होती हे तिला महत्प्रयासानी एसटीत चढल्यावर कळलं.कशी बशी तिला एक
विंडो सीट मिळाली आणि ती स्वतःवरच खुश झाली.बसमध्ये नुसता गोंधळ सुरु होता
आणि तो सुद्धा मालवणीत.ती ते एक एक संभाषण ऐकायचा आणि समजायच प्रयत्न करत
होती. मालवणी भाषा समजायला कठीण नव्हती पण तिला ती बोलता नसती आली.कधी कधी
ती अभयला संगायची,"मला पण शिकव ना रे मालवणी." मग तो सांगायचा एखाद्या
मालवणी मुलाशी लग्न कर महिन्या-दोन महिन्यात मस्त बोलायला लागशील. त्यावर
ती नाक मुरडायची. गाडी बरीच भरली होती आणि त्या सगळ्या गर्दीतुन वाट
काढत,लोकांच्या सामानावर पाय ठेवत, शिव्या घालत आणि लोकांच्या शिव्या घेत
कंडक्टर तिकिटं फाडत होता. काही वेळाने गोंगाट कमी झाला. बरीच लोकं उतरली
होती. तिला लास्ट स्टॉपवर उतरायचं असल्याने काळजी नव्हती.पाउण एक तासाने
गाडी एका मो़कळ्या पठारावर आली. दोन्ही बाजुला लांबवर पसरलेलं पठार आणि
मधून ती एसटी सूसाट धावत होती. वार्याने उडणारे केस सावरत ती दूरवर त्या
पठारकडे बघत होती. कातळावर मध्येच कुठेतरी सोन्यासारख्या पिवळ्या गवताचा
पट्टा तिच्याबरोबर धावत होता. त्यावर चरणारी गुरं, एखादं दुसरं झाड, एखादी
टपरी, मध्येच कुठल्यातरी गावाला गेलेली वाट, असं सारं तिच्याबरोबर मागे पडत
होतं. एसटी शिडांत हवा भरलेल्या जहाजासारखी ते पठार कापत सूसाट निघाली
होती.थोड्यावेळाने पठार संपलं आणि एक दोन स्टॉप घेउन एसटी एका घाटातून उतरु
लागली तोच तिची नजर समुद्रवर गेली आणि समुद्राचे दर्शन होताच ती हरखून
गेली. दूरवर तो समुद्र पसरलेल होता.मध्येच एक डोंगर समुद्रात घुसला होता.
दुपारच्या वेळी शांतपणे लाटा किनार्याला थोपटत होत्या. गाडी घाटवळनातून
जात असल्याने समुद्र मधे मध्येच दिसायचा पण त्या घाटवळणातूनच तो फार छान दिसत
होता. अभी नेहमी सांगायचा ती हीच जागा तर नसेल ना. तिला आठवलं अभय नेहमी
त्या जागेचा उल्लेख करायचा. गाडी घाट उतरुन आता त्या छोट्याश्या शहरात
शिरली आणि पाच एक मिनिटात एसटी स्टँडवर पोचली. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /> "चला, लास्ट स्टॉप."
म्हणत कंडक्टरने आरोळी दिली आणि बाकीच्या प्रवाशांसोबत ती खाली उतरली
तेव्हा दुपारचे पावणे तीन वाजले होते.तिने वळून पाहिलं हे एसटी स्टँड फार
प्रशस्त होते. पशिमेकडुन समुद्राची गाज स्पष्ट ऐकू येत होती.गाड्यांसाठी
फलाट होते आणि कसलाही गजबजाट नव्हता. ती अभयच्याच गावी पोचली होती. फक्त
त्याने कधी तरी उल्लेख केल्याप्रमाणे स्टँडवरुन रिक्षाने त्याच्या घरी
जायचं होतं.पण काही केल्या तिला त्या जागेचं नाव आठवेना. आता काय करायचं या
विचारात ती पडली.बराचवेळ डोक्याला ताण देउन झाला तरी तिला ते नाव
आठवेना.पण तिथे उभं राहुन काही होणार नव्हतं म्हणुन तिने रिक्षावाल्यांना
विचारायचं ठरवलं. अनोळख्या ठीकाणी ते थोडं रिस्कीच होतं म्हणा पण नाईलाज होता. <br />रिक्षा
स्टँडवर जाउन तिने अभयच्या नावावरुन त्याच्या घराची चौकशी करायचा प्रयत्न
केला पण ते नाव धड कुणाला माहित नव्हतं. मोठी पंचाईतच होउन बसली होती.काय
करावं या विचारातच असताना एक रिक्षावाला तिच्याकडे आला आणि त्याने विचारलं,<br />"म्यॅडम,ते अभय पाटकर म्हणजे मुंबैवाले काय?" <br />"हो! हो ! मुंबईलाच असतात ते." तिला थोडा धीर आला. <br />"तुमच्याकडे त्येन्चा पूर्ण अॅड्रेस नाही काय किंवा मोबाईल नंबर वैगरे?" त्याने विचारले. <br />"नाही ना! म्हणजे याच शहरात तो राहतो कुठेतरी पण मला त्या जागेचं नावंच आठवत नाहीय." <br />"अरे देवा, आता काय? मला वाटता म्यॅडम तेंचा घर समुद्राच्या बाजुस आसा काय?" काही तरी आठवल्यासारखं करुन तो रिक्षावाला बोलला. <br />"होय अगदी. त्याचं घर समुद्राच्या बाजुलाच आहे." <br />"बरा. चला तर मग मला माहिती आहे ते कुठे राहतात ते." <br />"नक्की
ना? प्लिज मला घेउन चला तिथे." ती जायला उठली. एका अनोळख्या ठीकाणी
अनोळख्या व्यक्तिबरोबर जायला ती कधीच तयार झाली नसती पण आता तिचा नाईलाज
होता. ती रिक्षात जाउन बसली आणि निघाली. ५-६ मिनीटात मुख्य रस्त्या सोडुन
रिक्षा एका कच्च्या रस्त्याला लागली. ती थोडी धास्तावली,पण आजुबाजुला घरं
होती त्यामुळे तिला थोडा धीर होता. आजुबाजुची घरं अगदी ठेवणीतली होती.
प्रत्येक घराला कुंपण होतं आणि ती कुंपणं वेगवेगळ्या प्रकारच्या
फुलझाडांच्या वेलीनी आणि फुलानी भरुन गेली होती. १-२ मिनिटानी रिक्षा
थांबली. तिने रिक्षाचे पैसे दिले आणि रिक्षातुन उतरली. <br />"इथेच आहे का त्यांचं घर?" तिने विचारलं. <br />"होय. इथुन पुढे सरळ चलत जावा, आनि उजवीकडे वळा. तिथे एक न्हानसं देउळ आसा. त्या देवळाच्या पाठीच आहे त्यांचा घर." <br />"मनापासुन आभार तुमचे. तुम्ही नसता तर आज माझं काही खरं नव्हतं." ती म्हणाली आणि जायला वळली. <br />"तुम्ही कोण त्यांच्या नातेवाईक का?" रिक्षावाल्याने विचारले. ती थबकली. <br />"हो. म्हणजे, ते अभय माझे मित्र आहेत." ती उत्तरली. <br />"बरा.सांभाळून जावा." रिक्षावाला तिच्याकडे न बघता बोलला आणि रिक्षा घेउन निघून गेला. <br /><br /><br />तिने आजुबाजुला पाहिलं आणि एक मोठा श्वास घेतला.फायनली आपण पोचलो.<br />ती
अभयच्या घराच्या दिशेने चालू लागली. समुद्राची गाज आता अगदी स्पष्ट ऐकू येत
होती.वारा तिच्या अंगावरुन झुले घेत बागडत होता. त्या वार्यासोबत
आजुबाजुचे माड पण संथ लयीत डोलत होते.पायवाटेवरली रेती तिच्या
फ्लोटर्समधुन तळव्यांना टोचत होती. हळूहळू चालत ती त्या देवळापाशी आली आणि
देवळामागले अभयचे घर तिला दिसले. मागच्या दोन दिवसाची तिची
धावपळ,अस्वस्थता,धडधड सारं काही आता शिगेला पोचलं होतं.तिचे सगळे प्राण
तिच्या डोळ्यांत जमा झाले होते.कधी एकदा त्याला पाहतेय असं तिला झालं होतं.
देवळाला वळसा घालुन ती देवळाच्या मागे आली. समोर ते घर उभं होतं.
आजुबाजुच्या घरांप्रमाणेच या घरालाही कुंपण होतं. तिने हळूच त्या कुंपणाला
असलेला छोटा गेट खोलला आणि अंगणात पाउल टाकलं. अंगण प्रशस्त होतं.
अंगणाच्या पुर्वेला एक तुळशी वृंदावन होतं आणि कोपर्यात पारिजातकाचं
झाडही.घरात कसलीच हालचाल जाणवत नव्हती. अंगणातुन चालत ती त्या घराच्या
व्हरांड्यात आली.तिथेही कुणी नव्हतं.व्हरांड्यातला झोपाळा स्थिर होता.
मुख्य दरवाज्याच्यावर बरेच जुने फोटो होते. ती थोडीशी घाबरली आणि इकडे तिकडे
पाहू लागली. आपण बरोबर अभयच्याय घरी आलोय ना?तिच्या मनात उगाच शंकेची पाल
चुकचुकली आणि तिचा चेहरा पडला. कुणाला हाक मारावी का असा विचार करुन ती मुख्य दरवाजाच्या दिशेने चालू लागली तोच अभय बाजुच्या खोलीतून बाहेर आला. <br />" ओह्ह माय गॉड! लूक व्हू इज हीयर!" तो तिला बघून ओरडलाच. <br />तिला
बघून ती दचकली पण लगेच सावरली. हो. तिच्यासमोर तोच उभा होता. नेहमीसारखा
हसत. ती त्याच्याकडे पाहत राहिली. "अभय" म्हणुन त्याला जाउन मिठीच मारावी
असं तिला प्रकर्षाने वाटलं.<br />"अभय!!" ती उच्चारली. चटकन तिच्या डोळ्यांतून दोन थेंब </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">घरंगळत</span> गेले<br />"काय
गं?" बरी आहेस ना? आणि कशी पोचलीस तू? तुला कसं सापडलं घर? ठीक आहेस ना?
घरी सगळे ठीक आहेत ना?" तो तिला विचारत होता आणि तिचं कशावरही लक्ष्य
नव्हतं.आत्ता याक्षणी त्याला फक्त बघत राहावं किंवा त्याच्या मिठीत झोकून
देउन रडून द्यावं असं तिला प्रकर्षाने वाट होतं. ती स्तब्ध होती.पण एक अनावर हुंदका तिला आवरता आला नाही.<br />तो तिच्याजवळ गेला. तिच्या गालावरल्या आसवांना पुसत म्हणाला,"चित्रा, इट्स ओके. काय झालयं? इज एव्हरीथिंग ऑलराईट?" <br />त्याचा
तो शीतल स्पर्श होताच ती कोसळली आणि तिने स्वतःला त्याच्या मिठीत झोकुन
दिलं आणि इतकावेळ कोंडून ठेवलेल्या आसवांना त्याच्या छातीवर रितं करु
लागली.<br /> "आय मिस्ड यू अभी. आय मिस्ड यू सो मच. का असं केलंस रे
माझ्याशी? तुला कितीदा फोन ट्राय केला. तुझ्या ऑफीस, तुझ्या घरी जाउन आले.
तुला एकदाही नाही वाटलं का मला कॉल करावासा. काहीही न सांगता तू मला सोडुन
आलास." त्याला बिलगून रडता रडता ती बोलतं होती. त्याने दोन्ही हात
तिच्याभोवती वेढेले त्यासरशी ती अजुनच त्याला बिलगली. <br />"ए वेडी! आहे
ना मी इथे आणि आज इतक्या दिवसांनी भेटलीस तर भांडणारच आहेस का? बघ
माझ्याकडे , चित्रा!" त्याच्या मिठीतून हळूहळू बाहेर पडली. तिचे डोळे
आसवांनी डबडबून गेले होते. त्याने ओंजळीत चेहरा घेउन तिचे अश्रू पुसले. <br />"ये बैस इथे.थांब मी पाणी आणतो." तिला बाजुलाच असलेल्या खूर्चीवर बसवून तो आतमध्ये गेला आणि पाणी घेउन आला. तोवर ती सावरली होती. <br />ती पाणी पिउ लागली आणि तो तिच्याकडे बघू लागला. </span><br />
<span style="font-size: medium;">"घरी कुणी नाही का? आई - बाबा कुठेत?" पाणी पिता पिता तिने विचारलं. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">"नाही. अगं माझ्या वहिनीच्या भावाचं लग्न आहे आज त्यामुळे घरातले सगळेजण कालच देवगडला गेलेत. येतिल संध्याकाळपर्यंत." <br />"ओके." <br />काही वेळ दोघेही एकमेकांकडे पाहत राहिले. <br />"असा काय बघतोय? असं बघू नको माझ्याकडे." ती लाजण्याचा निरर्थक प्रयत्न करु लागली. <br />तो हसला. "बरं मग बोल." <br />"काय बोलु? मला काहि नाही बोलायचयं. तूच बोल. सांग पुन्हा एखादी स्टोरी. का सोडुन आलास मला ते." ती लटक्या रागाने बोलली.<br />तो पुन्हा हसला."बरं सांगतो. तू एक काम कर. बाहेर वॉशरुम आहे. फ्रेश हो. मी तोवर आपल्यासाठी मस्त कॉफी बनवतो. मग बोलुया आपण." <br />"ठीक
आहे." ती उठली आणि बॅगपॅकमधून टॉवेल आणि काही कपडे घेउन वॉशरुमच्या दिशेने
गेली. वॉशरुम प्रशस्त होता.काल रात्रीपासुन ते दिवसभराच्या प्रवासात
अंगाला चिकटलेले कपडे तिने उतरवले तेव्हा तिला अगदी हलकं हलकं वाटु लागलं.
तिने हलकेच शॉवर ऑन केला. <br />काही शीतल थेंब तिच्या चेहर्यावर पाझरले आणि
मग तिला राहवलं नाही. त्या पाण्याचा तो गारवा ती शरीरभर झेलू
लागली.प्रवासाचा शीण त्या थेंबांबरोबर तिच्या शरीरावरुन वाहून जात होता आणि
एक विलक्षण प्रसन्नता तिला जाणवत होती. कितीतरी वेळ ती शॉवरखाली नुसतीच
उभी होती.तिच्या मनातली सारी काही कालवाकालव,भीती, धडधड ती त्या गार
पाण्याच्या प्रवाहावर वाहवू देत होती. काही वेळाने तिने शॉवर बंद केला आणि
कपडे बदलून जेव्हा ती केस पुसत वॉशरुमच्या बाहेर पडली तेव्हा तिला जाणवलं
की वातावरण खूप आल्हाददायक झालं होतं. खट्याळ वारा तिला हलकेच स्पर्शुन जात
होता, एक दोन चाफ्याची फुलं अलगद तिच्यावर निसटुन पडली होती. कुठला तरी
रानपक्षी त्याच्या मंजुळ आवाजात ताना देत होता. या सगळ्याने ती क्षणभर
हरखून गेली. तितक्यात अभय एका ट्रेमध्ये दोन कप कॉफी, एक ग्लास पाणी आणि
काही बिस्किटे घेउन अंगणातच आला आणि ते दोघं तुळशी वृंदावनाच्या मागे
पारिजातकाच्या झाडाखाली अंगणाच्या कठड्यावर जाउन बसले. <br />"पाणी कसलं गार होतं रे." केस पुसत ती म्हणाली. <br />"अगं पण गीझर ऑन करायचा ना, आणि तू केस पण भिजवलेस का? वेडे सर्दी होईल ना पाणी बदललं तर." तो एक कप तिला देत बोलला. <br />"काही होत नाही सर्दी." ती कप घेत बोलली. तो वाफाळलेला कप तिने नेहमीप्रमाणे नाकाकडे नेला आणि त्या कॉफीचा तो सुगंध भरुन घेतला. <br />"अम्म्म्म!! धीस इज व्हॉट आय वॉझ मिसिंग बॅडली! " कॉफीचा एक सीप घेवून ती बोलली. <br />"ओह्ह! म्हणजे फक्त माझ्या हातच्या कॉफीसाठी इतक्या लांबवर आलीस तर." तो मिश्किलपणे म्हणाला. <br />"ह्हो! कॉफीसाठीच आलीय. बस्स? तसं पण
मला तुझ्यात काहीच इन्ट्रेस्ट नाही. तू फक्त सकाळ संध्याकाळ अशी मस्त कॉफी
बनवून देत जा मला.खुश्श??" ती पुन्हा लटक्या रागाने बोलली. <br />खरं तर या
इतक्या संवांदात दोघांत भांडणं व्हायला हवी होती आणि "गुडबाय" पर्यंत
पोचायला हवी होती. पण यावेळी तसं झालं नाही. दोघेही गालातल्या गालात हसत
होते. ती शांतपणे कॉफीचा एक एक सीप घेत होती मध्येच ओठांच्या कोपर्यावर
ओघळणारा थेंब हलकेच जीभेने टीपत होती. तो फक्त तिला बघत होता. ती आज फार
वेगळीच दिसत होती.म्हणजे नेहमीसारखी नाही. तिच्या चेहर्यावर एक वेगळीच
प्रसन्नता खेळत होती.पश्चिमेकडे झुकलेल्या सुर्याची सोनेरी किरणे माडांच्या
झावळ्यातून तिच्या चेहर्यावर झिरपत होती. तिच्या शरीरालाही एक उन्मत्त
उभार आला होता. <br />"फक्त बघतच राहणार आहेस की काही बोलणार पण आहेस." ती त्याच्याकडे न बघता बोलली. <br />तो पुन्हा हसला. <br />"हसतोस
काय माकडा. बोल ना. काय झालं होतं तुला? सगळं काही सोडुन येण्याआधी तुला
एकदाही मला कॉल करावासा नाही वाटला का रे? मला माहीत आहे की त्यादिवशी जे
घडलं ते घडायला नको हवं होतं. मलाही नाही कळलं की मी असं का वागले ते. तुझी
माफीही मागायची होती.पण धीर होत नव्हता. राग आला होता. पण खरं सांगते अभी,
तो राग फार क्षणिकच होता रे! म्हणजे मी तिथुन निघुन गेले, ट्रेन मध्ये
बसले आणि अचानक वाटलं की मी हे काय करुन बसले? आय मीन, मला असं करायचंच
नव्हतं.पण सगळं अनपेक्षित! विचित्रच! <br />पण नंतर तुझ्याशी बोलायचा धीरच
होईना. उगाच मनात अपराधी वाटायला लागलं. स्वतःला समजावलं की कदाचित मी
तुझ्या लायकच नसेन म्ह्णुन अशी वागले तुझ्याशी.मनाशी खेळत, स्वत:ला समजावत
मी राहु लागले. तुझी फार आठवण यायची. वाटायचं तू कॉल करशील. पण नंतर वाटू
लागलं की तुला राग आला असेल, वाईट वाटलं असेल, तू माझ्या या अशा वागण्याने
हर्ट झाला असशील, मी कॉल केला तर बोलशील की नाही? सगळे मनाचे खेळ मी खेळत
राहिले. पण काल परवा जेव्हा तुझा कुठेच ठावठीकाणा लागेना तेव्हा मात्र मी
घाबरले. खूप घाबरले रे. तू कुठेच नव्हतास अभी. अचानक मला एक भयंकर रितेपणा
जाणवू लागला. कधी आली नव्हती इतक्या प्रकर्षाने तुझी आठवण येवू लागली. बस्स
कसंही करुन तू एकदाचा मला माझ्या डोळ्यांसमोर हवा होतास. सगळीकडे फिरले.
तुझ्या ऑफिसला कॉल केला तू तिथे नाही. तुझ्या फोन नंबर बंद, एफबी, ट्विटर
बंद. मग शेवटी तुझ्या घरी गेले. तिथेही वॉचमन जेव्हा म्हणाला की तुम्ही इथे
नाही राहत म्हणुन तेव्हा अभी, तेव्हा मी कोसळले रे! काय करावं ते सुचेनाच!
तेव्हा बाजुच्या गोरे काकूनी सांगितल की तुम्ही गावी आलात तेव्हा मला थोडं
हायसं वाटलं आणि मग मी इथवर आले." बोलता बोलता पुन्हा तिचे डोळे डबडबले. <br />अभयने तिच्या हातावर हात ठेवला. ती थोडीशी शहारली. "आय अॅम सॉरी अभी. आय हर्ट यु." <br />"ईट्स ओके. चिउ." खूप दिवसांनी तिने त्याच्या तोंडातुन "चिउ" ऐकलं आणि पुन्हा तिला भरुन आलं. <br />"चल. आपण समुद्राव्रर जाउया. मी ही बरेच दिवस बाहेर नाही पडलोय. तू थकली नाहीस ना? आय मीन तसं असेल तर घरीच थांबुया." त्याने तिला हात धरुन उठवलं. <br />"नाही नाही, सगळा थकवा, शीण केव्हाच निघुन गेलाय.चल जाउया.पण अरे हे ट्रे!" ती उठत बोलली.<br />"असू दे इथेच आल्यावर घेउन जाईन आतमध्ये चल." ती दोघं घराबाहेर पडली.<br />समुद्र
अगदी हाकेचा अंतरावर होता. माडांच्या आणि सुरुच्या झाडांतुन पायवाटेवरुन
ते दोघे चालत होते. सुर्य उगाचच समुद्रावर रेंगाळत होता. चालत चालत ते दोघे
किनार्यावर आले आणि तिने पायातले फ्लोटर्स काढुन एका हातात घेतले आणि
अनवाणी चालू लागली. <br />"अगं पायाला काही तरी टोचेल ना. चप्पल घालून चाल." तो काळजीने बोलला. <br />"काही नाही टोचत-बिचत. आणि टोचलं तर टोचलं तू आहेस ना काढायला." ती हसून बोलली.<br />"कोणता फालतू बॉलीवूड सिनेमा बघितलाय रिसेन्टली असे डायलॉग मारायला?" तो तिला चिडवत बोलला. <br />त्या मउशार वाळूत तिचे
पाय हलकेच रुतत होते. वाळूचा स्पर्श तिला गुदगुल्या करत होता. एका हात तिने
अभयच्या हातात गुंफला होता. चालत चालत ते एका ठीकाणी आले. तिथे
किनार्यावर एक नाव होती. त्या नावेला टेकून दोघेही बसले. <br />"ही माझी सगळ्यात आवडती जागा आहे. इथुन समुद्र काय सुन्दर दिसतो ना?" तो म्हणाला. <br />ती
समोर पाहु लागली. तो विशाल समुद्र दूरवर पसरला होता. त्या अवखळ लाटा
गर्जना करत किनार्यावर आदळून पुढे जोरात किनार्याला स्पर्श करायला धावत
होत्या. जणु त्यांच्यात स्पर्धाच होती कि कोण कितपत पुढे जाते त्याची.
सुर्य समुद्रात अर्धामुरदा उरला होता. समुद्रावर उडणारे समुद्रपक्षी
आपापल्या घराच्या दिशेने जात होते. दूरवर समुद्रात काही नावा समुद्राशी
झगडत पुढे जात होत्या. उजव्याबाजुला दूरवर एक डोंगर समुद्रात घुसला होता.
त्यावर एक लाईटहाउस होते. हे सगळं डोळ्यांत भरुन घेत तिने अभयच्या
खांद्यावर हलकेच डो़कं ठेवलं आणि तितक्यात एका घंटेचा टोला संधीप्रकाश चिरत
तिच्यावरुन सरसरत गेला, आणि एकामागुन एक असे सहा टोले त्या आसमंतात घुमले
होते आणि त्यासरशी तीने त्याच्या हात घट्ट धरुन ठेवला होता. <br />"अगं, इथे पुढेच थोड्या अंतरावर गावतलं चर्च आहे. घाबरलीस?" त्याने विचारलं. <br />"अं?? नाही." ती. <br />आता
सुर्याला समुद्राने गिळून टाकलं आणि काळोखाने आपले बाहुपाश पसरवायला
सुरुवात केली. वारा हळूहळू घोंगावू लागला आणि लाटांची गर्जना अधिकच वाढली.
डोंगरावरले लाईटहाउस तांबड्या प्रकाशाने उजळले आणि एका ठराविक अंतराने
तांबड्याप्रकाशाचा झोत सभोवार फेकू लागले. समुद्रात एखाद
दुसरा कंदील हेलकाउ लागला आणि ह्ळूहळू आकाशात चांदण्या जमा होउ लागल्या.
आता ती दोघं त्या किनार्यावर विसावली होती. त्याच्या उजव्या बाहुची उशी
करुन ती आभाळाकडे एकट़ बघत पडली होती. </span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><br />"चिउ......" काही वेळाने त्याने तिला हाक मारली.<br />"हम्म्म." ती उच्चारली. <br />"काही नाही." तो. <br />"बोल ना." ती. <br />"काही नाही. तुला आठवत मी तुला नेहमी सांगायचो की माझ्या गावी समुद्र किनार्यावर पडुन आकाशातल्या चांदण्या मोजायला फार मज्जा येते." तो बोलला. <br />ती हळूच हसली."हो. आणि जेव्हा जेव्हा तू असं सांगायचास तेव्हा तेव्हा मला वाटायचं की काय मज्जा येईल ना, आपण दोघं असे किनार्यावर पडुन असे आभाळ बघत पडून राहु." <br />"शाहणी कुठली. मग तेव्हा का नाही बोलायची?" <br />"असंच. नाही बोलायचे. पण आज जेव्हा ते सगळं पाहतेय तेव्हा बोलावसं वाटलं." ती आभाळाकडे बघत बोलली. <br />"वेडी कुठली." <br />"असुन दे. वेडी तर वेडी. वेडीबरोबर असतो तो वेडा." ती खुदकन हसली. <br />"तू वेडी." <br />"हां बाबा. मी वेडी. बस्स! तू हुशार, शहाणा." ती कुशीवर वळत त्याच्याकडे पाहत हसत हसत बोलली. तिचा चेहरा अगदी त्याच्या चेहर्याजवळ आलेला.<br />"श्या! काय हे? भांड ना जरा. मला तू अशी शरण आलेली. नाही आवडत." तो तिचे उष्ण श्वास चेहर्यावर झेलत, अडखळत बोलला. <br />"पण
तू मला असाच आवडतोस आणि प्लिज आता मला नाही भांडायचयं तुझ्याशी. अगदी
मस्करीतही नाही. तू भांडलास तरी चालेल. तू माझ्यावर रागावलास तरी चालेल,पण
मला नाही भांडायचं तुझ्याशी.आता या क्षणापासुन मला तुला हरवायचं नाहीय. दोन दिवस माझी काय अवस्था झाली होती हे तुला नाही समजणार अभी." खोल गेलेल्या आवाजात त्याच्या चेहर्यावर बोटं फिरवत ती बोलली. <br />तो
शहारला. अलगद दुसर्या हाताने त्याने तिला वेढुन घेतलं. चांदण्यांच्या
सौम्य प्रकाशात तिचा चेहरा खुलला होता. तिच्या श्वासांचा जोर वाढला
होता. तिने डोळे मिटुन घेतले होते. मिटलेल्या डोळ्यांनी ती सर्व काही पाहत
होती. तो थोडासा बावरला होता. दोघंही एकमेकांच्या मिठीत होते. त्याचे श्वास
तिला जाणवत नव्हते पण अगदी भरलेल्या ढगाप्रमाणे तो तिला भासत होता. तिचं
धडधडणारं काळीज आणि विलंबित श्वासोच्छवासांनी तिच्या छातीची होणारी दोलने
त्याच्या छातीवर अडखळत होती. हळूहळू त्याने त्याचे ओठ तिच्या ओठांवर
टेकवले. जणु तो भरलेला ढगच तिच्या ओठांवर अलगद बरसला होता
आणि कैक वर्षापासुन तहानलेला चातकाप्रमाणे ती ही त्याच्या ओठांच्या ढगातुन
बरसणारे थेंब हळूहळू प्राशुन घेउ लागली. ही अनुभूती विलक्षण होती. किती तरी
वेळ ते दोघे एकमेकांच्या ओठांत मिसळत होते. एकमेकांच्या मिठीत विरघळत
होते. काळोखाने दोघांना वेढुन घेतले होते पण आभाळातून लुकलुकणार्या
तार्यांनी त्या काळोखाला भेदुन एक जाळीदार सौम्य प्रकाशाची चादर दोघांवर पांघरली होती. </span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">हळूहळू ते दोघं विलग होउ लागले.लाजुन चिंब झालेलं ती आभाळाकडे एकटक पाहु लागली.तो ही तिच्या डोळ्यांतली नक्षत्रं छेडू
लागला.लुकलुकणार्या तार्यांनी गच्च भरलेलं ते आभाळ तिला अभयच्या मिठीपुढे
क्षुद्र वाटु लागलं. किती बरं वाटलं होतं त्याच्या मिठीत. ती विचार करु
लागली.कसे स्वतःला आपण हरावून बसलो होतो. त्याच्या मिठीत एक वेगळाच आधार
जाणवला होता.<br />"काय बघतेस आभाळाकडे?" त्याने हसुन विचारलं. <br />"काही नाही." ती ही हसली. <br />इतक्यात त्या गच्च भरलेल्या आभाळातून एक तारा निखळला आणि वेगाने नाहीसा झाला. तिने पाहिलं.<br />"अभी, तुटलेला तारा!" ती हरखून ओरडली आणि क्षणात डोळे मिटुन काही तरी पुटपुटली. <br />" काय हसतोस रे?"<br />
"काही नाही! असंच" <br />
"सांग ना, का ह्सलास?"<br />
"तू काय मागितलसं त्या तार्याकडे"?<br />
यावर ती लाजली त्याच्या कुशीत चेहरा लपवत बोलली, "काही नाही. जे मागितलं ते असं सांगायचं नसतं मग इच्छा पूर्ण होत नाही." <br />
"ओह्ह्ह! असं आहे का?" <br />
"होहह्ह्ह! असंच आहे." <br />
"पण जे मागितलं ते कधी मिळालं का?" <br />
"यापूर्वी मी कधीच काही मागितलं नव्हतं....." <br />
"मग आता काय मागितलं? " <br />
"काही नाही मागितलं, आणि तुला ते नाही समजणार." त्याच्याकडे डोळे भरुन बघत ती उच्चारली
आणि तिच्या त्या टपोर्या डोळ्यांतुन दोन थेंब गालांवर ओघळले. त्या
थेंबांचं सौंदर्य आकाशातल्या कोणत्याही तार्यापेक्षा नितांत सुंदर होतं. <br />
तो तिच्याकडे बघत राहिला.ती दूर कुठेतरी पुन्हा त्या आकाशात हरवून गेली. तिला तसं पाहून तो बोलला.. <br /><br />
"आता सोड ते आकाश,<br />
आणि ये माझ्या जगात.<br />
तारे ही असेच तुटतात,<br />
तुला पाहून वेगात." <br /><br />
ती गोड हसली," कश्या सुचतात रे तुला अशा ओळी? अगदी प्रसंगानुरुप!" <br />
"पण खरं सांग, असा तुटलेला तारा दिसल्यावर काही मागितलं की मिळतं का गं? " त्याने तिला टाळत विचारलं.<br />
"माहित नाही. पण काही
इच्छा, स्वप्ने ही अशीच त्या तुटलेल्या तार्यासारखी कुठेतरी आयुष्याच्या
या अंतराळात लुप्त होउन जातात ना रे?आकाशातून अचानकपणे ज्या वेगाने एखादा
तारा निखळतो त्यावेळी त्याचे ते क्षणिक सौंदर्य पार वेडावून टाकते. क्षण
दोन क्षण दिसणारे ते सौंदर्य डोळ्यात आणि मनात भरता भरत नाही तर मग त्यावेळी
मनातल्या अनेक अपूर्ण इच्छेंपैकी अशी कोणती इच्छा व्यक्त करावी हे मला
कळतच नाही.पहिल्यांदा असं नव्हतं पण जेव्हापासुन तू आयुष्यात आलायसं माझी
प्रत्येक अंधश्रद्धेवर श्रध्दा जडू लागलीय." <br />"वेडूबाई. असं काही नसतं." <br />"माहितीय मला. पण अभ्या, पुन्हा नाही ना रे सोडुन जाणार तू मला असा?" तीने काळजीने विचारलं. <br />"नाही गं वेडे, आता कुठे जाउ मी? आणि गेलो तरी तू काय सह्जा सहजी मला थोडी जाउ देणारेस? शोधुन काढशीलच ना? आणि तसंपण आत्ताच त्या तुटलेल्या तार्याकडे मला मागुन घेतलयंसच ना?<br />ती क्षणभर त्याच्याकडे बघतच राहिली,"तुला कसं कळलं रे? मी हे मागितलं ते?" <br />"बस्स कळलं. न कळायला काय झालं?" तो गालात हसत म्हणाला. <br />"चोर आहेस एक नंबरचा, लबाड.सगळं कळतं होतं ना तुला मग का मला सोडुन आलास असा?" <br />"माहित
नाही चिउ.पण खरं सांगतो त्यादिवशीच्या प्रकारामुळे मी हर्ट वैगरे झालो
नव्हतो. तुझी रिअॅक्शन साहजिक होती.पण माहित नाही का मला त्यावेळी सगळंच
तुटल्यासारखं वाटलं.तू निघुन गेलीस आणि मग उगाच गिल्टी वाटु लागलं.ठरवलंही
होतं तुला कॉल करायचा, तुझी माफी मागायची पण नाही त्यादिवसापासुन माझ्यातला
मी हरवून बसलो.पण चिउ खरं सांगतो एक-दोन दिवसानी मी जसं तू म्हणालीस तसंच
नॉर्मल झालो गं. ठाउक होतं की एवढं काही झालेलं नाही.काही दिवस गेले आणि
एकदा मला सडकून ताप आला.डॉक्टर वैगरे सगळं झालं. १० दिवस हॉस्पिटलमध्येच
होतो.आई उश्याशी बसुन असायची. म्हणायची चित्राला बोलावून घेते म्हणुन. पण
मीच नको म्हणालो. मला तुझी खूप आठवण यायची गं. खूप वाटायचं तुला बघावं,
तुझ्याशी बोलावं, तुझ्याशी भांडावं पण माहित नाही आजार बळावत होता आणि
सगळेच काळजीत होते. काही दिवसानी बरं वाटलं पण नंतर एक प्रकारची विरक्ती
येउ लागली मनाला.कशातच लक्ष्य लागेना. वैतागुन जॉब पण सोडुन दिला.पण हे
सगळं आपल्या त्या प्रकारामुळे नाही हे मी नक्की सांगतो." <br />बोलता बोलता त्याने तिला छातिशी कवटाळलं. <br />"मग
तिकडे करमेना म्हणुन इकडे आलो.थोडे दिवस बरं वाटलं पण आजाराने पुन्हा डोकं
वर काढलं.मग आजाराचा आणि माझा तो लपंडाव सुरुच राहिला.ठाउक होतं तू एके
दिवशी नक्की येशील.असं नव्हतं की तुला मी भेटणारच नव्हतो, तुला कॉल करणार
नव्हतो; पण मी पुरता हरलो होतो या आजाराशी.कधी कधी वाटायचं की हा आजार आता
मला घेउनच जाणार.त्याआधी तुला एकदा भेटायचं होतं, पण त्याआधीच........." त्याचा आवाज क्षीण झाला. <br />"त्याआधीच??? त्याआधीच काय अभी?" तिने विचारले <br />"काही नाही. चल घरी नको जाउया का?उशीर झालाय," तो तिचे गाल ओढत बोलला.<br />"नको. इथेच थांबुया, असेच रात्रभर एकमेकांच्या कुशीत. मला नाही जायचं कूठे तुला सोडुन." ती. <br />"वाह! आई आपल्या दोघांची वरात काढेल." तो.<br />"जाउया रे थोड्यावेळाने.मला तुला असा भरुन घेउ दे." ती त्याच्या गालावर गाल घासत म्हणाली. <br />"बरं." तो. <br />"ए अभी, ती अंगाई गा ना रे." <br />"काही काय? अंगाई आणि आता? रात्री झोपताना गाईन हं." <br />"नाही आत्ता गा ना प्लिज,प्लिज्,प्लिज.." ती लाडात आली. <br />"चिउ काय गं?" <br />"गा ना रे, असं काय करतो." </span></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">एखाद्या लहान मुलाप्रमाणे </span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">ती
त्याच्या कुशीत</span></span></span> शिरली. एका हाताने तिला थोपटवत
तो गाउ लागला. त्याचे आर्त स्वर तिच्या अंगावरुन वाहुन लाटांमध्ये मिसळून
समुद्रात विलीन होउ लागले. ती त्या स्वरांनी भारावुन गेली आणि एक संदिग्ध
ग्लानी हलकेच तिच्या डोळ्यांवर पसरु लागली. </span></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></span></span>
<br />
<span style="font-size: medium;">एका लाटेच्या प्रचंड आवाजाने तिला जाग आली. हळूहळू तिने
डोळे उघडले तेव्हा टॉर्चचे एक दोन प्रखर झोत तिच्या डोळ्यांवर पडले. समोर
काही दिसेना. पण काही लोक आहेत हे तिला जाणवलं. ती ताडकन उठून बसली आणि
बावरुन इकडे तिकडे पाहु लागली. <br />"अभी, उठ रे. अभी बघ ना कुणीतरी आहे
इथे, अभ्या." ती बाजुला चाचपडुन अभयला शोधु लागली. पण तो तिथे नव्हता. ती
घाबरली. इकडे तिकडे बघु लागली. त्यांच्या वेशावरुन तिने ताडलं की ते कोळी होते.घाबरुन त्याला हाका मारु लागली. काही वेळासाठी तिला कळेना की हा असा सोडुन कुठे गेला ते. <br />"कुणागेरच्या पावण्या तुमी?" समोर उभ्या असलेल्यांपैकी एकाने विचारले. <br />"अं?
काय? मी? मी त्या अभय पाटकरांच्या घरी.. तो इथेच होता माझ्यासोबत,
आजुबाजुला गेला असेल. आम्ही गेले एक दोन तास इथेच होतो... अभीssssss,
अभ्या.." ती घाबरुन हाका मारु लागली. <br />त्या लोकांमध्ये पुन्हा कुजबुज सुरु झाली. तिचं अभयला हाका मारणं सुरुच होतं. <br />"आमचं ऐकाल का जरा?" एकजण म्हणाला.<br />"काय? मी काही नाही ऐकणार, अभयला येउ दे. तो आत्ता इथेच होता माझ्यासोबत." तिला दरदरुन घाम फुटला होता. <br />"म्यॅड्म,
कदाचित तो घरी गेला असेल. आमचं ऐका रात लय चढली आसा. अशावेळी इथे थांबणा
बरोबर नाय.तुमी आमच्याबरोबर चला त्याच्या घरी सोडतो तुम्हाला." विनवणीच्या
सुरात एकजण म्हणाला.<br />ती ऐकण्याच्या मनस्थितीत नव्हती. पण तिला भयंकर
भीती वाटत होती. कुठे गेला असेल हा आपल्याला सोडुन? त्याचं काही बरं वाईट
झालं नसेल ना. एकदम त्याला हाका मारत ती किनार्यावर धावत सुटली. तिच्या
मागोमाग ते लोकही धावू लागले. त्यातल्या दोघांनी एका अन्तरावर तिला गाठलं
आणि तिला समजाउ लागले. आता ती फुटली आणि रडु लागली. मग ते सगळे तिला घेउन
अभयच्या घरी निघाले. तिला काही सुचत नव्हतं. अतिशय घाबरलेली ती
त्यांच्याबरोबर चालत होती. काहीवेळाने ते अभयच्या घराच्या अंगणात पोचले.
पैकी एकजण हाक मारु लागला. ती तशीच उभी होती. घरातुन अभयची आई, वडील, भाउ
बाहेर आले. अभयच्या आईला बघताच चित्रा धावतच तिच्याकडे गेली आणि तिला
बिलगुन रडु लागली. अभयच्या आईला हे सगळं अनपेक्षित होतं.<br />"चित्रा? तू कधी आलीस? आणि कुठे होतीस? हरवली होती का बाळा? काय गं? काय झालं?" अभयची आईने तिला छातीशी कवटाळलं. <br />"आई
अभय कुठाय? तो मला पुन्हा सोडुन आला! आई, असं का करतो तो नेहमी?"
ती आईला बिलगुन अधिकच रडु लागली. सगळेजण या प्रकाराने अचंबित झाले होते.
तिला जे लोक किनार्यावरुन घेउन आले होते ते अभयच्या बाबांशी आणि भाबाशी
बोलत उभे होते. अभयच्या आईने तिला घरात नेले तोवर अभयची वहिनी पाणी घेउन
आली. तिचं रडणं थांबतच नव्हतं ती सारखी अभयला हाक मारत होती पण तो कुठेच
दिसत नव्हता. त्याच्या आईला सगळी हकीकत ती सांगत होती. ते कधी आणि कशी
पोचली. अभय कसा भेटला, कॉफी घेउन आपण समुद्रावर गेलो आणि हा तिथुन कसा गायब
झाला. ती भरभर बोलत होती. तिचे श्वास फुलले होते.बोलता तिचं खोलीतल्या
भिंतीवर लक्ष्य गेलं आणि ती स्तब्ध झाली. तिच्या तोंडुन शब्दच फुटेना. फक्त
ती त्या समोरच्या भिंतीकडे पाहत राहिली. </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">अभय त्या भिंतीवरल्या फोटोमध्ये
गोंड्याच्या फुलांआडुन हासत तिला पाहत होता..... </span><br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">"उध्वस्त मनांच्या विरहाची <br />गाणी गातो वारा, <br />कूणाची तरी स्वप्ने घेउन कोसळतो <br />प्रत्येक तुटलेला तारा...."</span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><br /> </span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">समाप्त </span></span></div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-14323374586676307922014-01-08T00:54:00.001+05:302014-04-25T12:15:21.533+05:30तुटलेला तारा ... (२)<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> ट्रेन सुरु झाली आणि त्याबरोबर तिची विचारचक्रही. तिची
अस्वस्थता आता शिगेला पोचली होती.</span><span style="font-size: medium;"> एका अनामिक,भयाण भीतीचं सावट तिच्या मनावर
पसरलं होतं.अचानक त्याच्याबद्दल तिला खूप सारी काळजी वाटु लागली होती.कोण
होता तो तिचा? आतापर्यंत तिने त्याला कधीही आपलं मानलं नव्हतं.त्याच्या
प्रेमालाही तिने मान्य केलं नव्हतं.जगाला सांगण्यासाठी तो फक्त तिचा मित्र
होता. पण तसं नक्की होतं का? तिचं तिलाच कळत नव्हतं. आता याक्षणी त्याला
बघायची ओढ तिला लागली होती. तिच्या धडधडत्या मनाला, अस्वस्थतेला त्याला
पाहिल्याशिवाय चैन पडणार नव्हती. त्यावेळी देखिल असंच व्हायचं. त्याच्याशी
एक दिवस जरी बोललं नाही तरी कसं तरीच व्हायचं तिला.दिवसभर कसली तरी उणिव
तिला भासु लागे. कधी कधी तिलाही बोलायचं नसे मग अशावेळी ती टेक्स्ट्सवर
त्याला पिडायची. पण ते मुद्दाम नाही.त्याची काळजी तिला नेहमी वाटायची. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> असाच एकेदिवशी तिला न सांगता तो सिंगापूरला गेला होता.
त्याच्या कंपनीची कसली तरी कॉन्फरन्स होती आणि काही कारणामुळे त्याचा सेल
फोन दोन दिवस बंदच होता. इकडे ही हैराण. त्याचा काहीच ठावठीकाणा लागला
नव्हता. नेहमेप्रमाणे तिने ग्रुपमध्येही कुणाला विचारलं नाही. तिला उगीच
वाटत राहायचं की त्याने काही कारण नसताना ग्रुपमध्ये बबल केलं होतं.
त्याबद्द्ल तिला तसं कुणीच विचारलं नव्हतं पण तिला नेहमी ते ऑकवर्ड वाटत
राहायचं.मग काही महिने दोघेही ग्रुपच्या ट्रेकला वैगरे जाणं टाळत होते.</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> तर
त्यावेळी सुद्धा असंच हा तिकडे कूठे सिंगापूरला आणि ही इकडे त्याच्या
काळजीने हैराण.तिचं आपलं सारखं त्याला फोन ट्राय करणं, त्याचा एफबी प्रोफाईल
चेक करणं सुरुच होतं. दोन दिवस तिला अन्न गोड लागलं नव्हतं.ती धड झोपली
नव्हती. तिसर्या दिवशी सकाळी त्याच्या प्रोफाईलवर काहीतरी अपडेट आली.
त्याला त्याच्या कलिगने सिंगापूर एअपोर्टवरच्या चेक इन मध्ये टॅग केलं
होतं. ते वाचून तेव्हा कुठे तिच्या जिवात जीव आला होता.तो मुंबईला त्या
संध्याकाळी आला आणि त्याचा सेल सुरु झाल्या झाल्या त्याने तिला कॉल केला.
कारण तिच्याच नंबरवरुन ३०-४० मिस्ड कॉल अलर्ट्चे मेसेज आले होते. त्याने
कॉल केला तेव्हा तिने त्याला झाप झाप झापला होता.बिचार्याला तोंडही उघडु
दिले नव्हतं तिने. दुसर्या दिवशी तो तिला भेटायला गेला. संध्याकाळी ऑफिस
सुटल्यावर ते स्टेशनच्या बाहेर भेटले.ती खूप रागावली होती.काही केल्या बोलायला तयार नव्हती.शेवटी कसं बसं ती बोलली.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">"प्रॉब्लेम हा आहे ना की, मला तुझ्यावर रागावता येत नाही."<br />"तेच म्हणतो मी, का रागवायचं पण?" <br />"अरे पण नालायका तुला सांगुन जायला का धाड भरली होती?" <br />"अगं
पण सगळं इतक्या घाईत झालं की काय सांगु? रात्री ११ ची फ्लाईट होती.
ऑफिसमधुन घरी, घराकडुन सगळं आवरुन मरत मरत एअरपोर्ट्ला पोचलो. तिथुन तुला
कॉल करणार तर फोनच डेड. म्हटलं तिकडे पोचल्यावर फोन चार्ज करुन तुला कॉल
करेन, पण कसलं काय फोनच सुरु झाला नाही." <br />"स्टोरीज रे! फक्त स्टोरीज! तिथुन कुणा दुसर्याच्या फोनवरुन किंवा लँडलाईनवरुन कॉल नाही करता आला तुला?" <br />"अगं कसं करणार? तुझा नंबरच पाठ नाही मला." आणि त्याने पटकन जीभ चावली. </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><br />त्याच्या या वाक्यावर ती जाम भडकली. नंबर पाठ नाही म्हणजे काय? तिला कसं बसं त्याने आवरलं. त्यावेळी तिच्यासाठी त्याने एक मस्त जॅकेट आणलं होतं. ती घ्यायला तयारच नव्हती पण तिने ते घेतलं. </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><br />"अरे खूप मोठ्ठं होतयं रे हे ! साल्या स्वतःच्या साईजचं आणलंस का?"<br />"आयला हो का? असु दे. तसं पण युनिसेक्स आहे. मी ही वापरेन कधीतरी." <br />"एक नंबरचा स्वार्थी साला! सेल्स माइंडेड! घे हे तुझं तुलाच. काही नको मला." </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">"पुढील स्टेशन मुलुंड." <br />"अगला स्टेशन मुलुंड." <br />"नेक्स्ट स्टेशन.... " <br />ती डब्यातल्या त्या कर्कश अनाउंसमेन्टने ताळ्यावर आली. डब्बा बायकानी एव्हाना भरला होता. त्यांच्यातुन वाट काढत ती दरवाज्यापर्यंत पोचली.</span></span></span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> ट्रेन हळूहळू प्लॅटफॉर्मवर येवून थांबली. ट्रेनमधुन
उतरुन ब्रीजवरुन, ती पटकन पूर्वेला जाउन उतरली. समोर असलेल्या ऑटोच्या
रांगेत जाउन उभी राहिली. दुपारची वेळ असल्याने फारशी गर्दी नव्हती. <br /> </span></span></span></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> कदाचित
हा कुठे तरी मागल्यावेळेसारखा बाहेर वैगरे गेला असेल. नोकरीही बदलली असेल
आणि कदाचित म्हणुन फोन नंबरही बदलला असेल. पण एफबी आणि ट्वीटर अकाउंट का
डीलीट करेल? एक ना अनेक असे तर्क वितर्क ती लढवत होती. तोवर तिच्या समोर
रिक्षा आली. कुठे जायचे ते सांगुन ती रिक्षात जाउन
बसली. तो राहत असलेली बिल्डींग ही स्टेशनच्या कोलाहलापासुन थोडी दूरच पण
शांत जागी होती. कधी कधी घरी जाताना ती दोघं स्टेशनवरुन चालतच जायची.
संध्याकाळच्या वेळी मस्त वारा सुटलेला असायचा त्या परिसरात. </span></span></span></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><br /> दुतर्फा
असलेली हिरवीगार झाडे, छोट्या बागा, खेळाचं मैदान सगळ्या ओळखिच्या खुणा
तिला दिसत होत्या.बर्याच दिवसांनी आज ती इकडे आली होती.काही फरक जाणवत
नव्हता फक्त त्याची उणिव जाणवत होती; पण आता थोड्याच वेळात ती पण भरुन
निघेल. तिचं ते वेडं काळीज पुन्हा धडधडायला लागलं.कुठुन तरी ती जुनीच
फुलपाखरं पुन्हा पोटात गुदगुल्या करु लागली. आज त्याचं आवडतं ड्रेस
काँबिनेशन तिने केलं होतं. तो घरी असेल की नाही याची शाश्वती नव्हती.
काळजाची धडधड तिने कंटिन्यु ठेवली पण फुलपाखरांना उडवून लावलं. थोड्याच
वेळात त्याच्या बिल्डींगपाशी रिक्षा थांबली. रिक्षावाल्याला पे करुन ती
बिल्डींगच्या गेटमधुन आत शिरणार तोच वॉचमनने त्याच्या खुराड्यातुन तिला आवाज दिला.<br />"किसके यहाँ जाना हैं म्यॅडम?" <br />ती थबकली आणि त्या वॉचमनच्या खुराड्यापाशी आली. <br />"अरे आप? कैसी है आप मॅडम" वॉचमनने तिला ओळखलं. <br />"ठीक हुँ मिश्राजी. आप कैसे है? मैं, वो वहाँ.... उपर... " ती अडखळली. <br />"जानता हुँ, पाटकर साहब के इधर ना?" <br />"हाँ! हाँ!" ती वॉचमनला कटवून जायला वळली.... <br />"पर अब वो लोग यहाँ नही रहते, म्यॅडमजी...." <br />त्याच्या या वाक्याने ती हादरलीच. तिचे पाय जागच्या जागी जमिनीत रुतले.<br />"क्या मतलब अब यहाँ नहीं रहते?" कहाँ गये फिर....?" तिच्या घशाला कोरड पडली होती. <br />"दुई-तीन महिना हो गया म्यॅडम. वो लोग यहाँसे चले गये. अभय बाबा की तबियत ठीक नहीं थी. तो वो लोग गाँव चले गये." <br />तिच्या काळजाचा ठोका चुकला. <br />"क्या हुआ था अभयको?" काळजे आणि भीतीने तिचा आजाज फुटत नव्हता. <br />" पता नही म्यॅडम.पर अब वो यहाँ नहीं रहते." <br />ती खूप घाबरुन गेली. काय करावे ते तिला सुचेना. <br />"आप एक काम करीये म्यॅडम उपर उनके बाजुमें जो गोरे साहब रहते हैं ना शायद उनको मालुम होगा. आप उनसे जाकर मिलिये." <br />भरलेल्या मनाने ती जायला वर जायला वळली.<br />काय झालं असेल? <br />कसा असेल तो? <br />मला एक कॉलही करावासा नाही का वाटला त्याला?<br />भयंकर
अस्वस्थतेत तिने गोर्यांच्या दारावरली बेल दाबली. सेफ्टी दरवाजाच्या आडुन
गोरे काकुनी दरवाजा उघडला आणि नाकावरला चष्मा सावरुन त्या तिला निरखू लागल्या. <br />"नमस्कार काकु. मी...." <br />"अगं तू होय! ये ये! कधी आलीस." तिला ओळखल्याने पुढचं काही न बोलता गोरे काकुनी दरवाजा उघडला आणि ती आत गेली. <br />"कशी आहेस? बर्याच दिवसानी आलीस." <br />"मी ठीक आहे काकु. तुम्ही कशा आहात.?" <br />"माझं काय मेलीचं? आहे आपली निवांत.तू सांग. अभयला भेटायला आली होतीस ना?" <br />"हो. पण खाली वॉचमन म्हणाला की ते लोक आता.... " <br />"हो. खरयं ते. दोन महिन्यापूर्वीच गावी गेलेत." <br />"का पण?" <br />"अगं
काय माहित का ते? अभयची तब्येत बिघडली होती. साधा तापच होता. १०-१२ दिवस
अॅडमिट होता. नंतर बरा झाला. पण मग त्याचं कशात लक्ष्य लागेना. सारखा
चिडचिड करायचा. जॉबपण सोडला त्याने. मग काही दिवसानी ते लोक गावी गेले." <br />"अच्छा. मग त्यानी हा फ्लॅट विकला का?" <br />"नाही अगं. मला वाटतं डॉक्टरच्या सल्यानुसार अभयच्या हवाबदलासाठी ते गावी गेले असतिल. कोकणातले ना ते." <br />"हो असेल. कदाचित." <br />"फ्लॅटची किल्ली आमच्याचकडे आहे ना." <br />का कुणास ठाउक तिला वाटलं की अभयच्या घरात जावं. तिने गोरे काकुंकडुन फ्लॅटची किल्ली घेतली आणि ती गोरे काकूंकडुन निघाली. </span></span></span></span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> <span style="font-size: medium;"> अनलॉक करुन तिने दरवाजा लोटला आणि पाउल घरात टाकले. एका
उष्ण वार्याचा झोत
तिच्या अंगावरुन गेला आणि ती शहारली.हॉलमधले सगळे फर्निचर झाकून ठेवलेले
होते. सामसुम किचन. हॉलमधुन ती अभयच्या रुममध्ये गेली. त्याच्या खोलीत पाउल
ठेवताच एका वेगळ्याच प्रकारची अनुभूती तिला जाणवली. एक अनामिक रितेपण त्या
खोलीत तिला जाणवू लागले. अनेक जुन्या आठवणीनी
ती खोली भरुन गेली. गप्पा, दंगामस्ती, भांडणं, गॅलरीत बसुन संध्याकाळच्या
वेळेची कॉफी एक ना अनेक आठवणीनी तिचं मन दाटुन आलं. त्याच्या खोलीतल्या
त्याच्या वस्तु तशाच होत्या. त्याचं कपाट, लॅपटॉपचा डेस्क.पुस्तकांचं कपाट,
आणि त्याच्या बाजुलाच त्याची क्रिकेट किटची बॅग आणि त्याची ती आवडती
'ग्रे-निकल्स'ची बॅट. भिंतीवरलं त्याचं पोर्ट्रेट तिने काढुन घेतलं. धुळीचा
थर रुमालाने पुसुन काढला. थोडावेळ ती त्याच्या त्या
हसर्या चेहर्याकडे पाहत राहिली. का कुणास ठाउक तिला त्याचा तो हसरा
चेहरा छातीशी घट्ट धरावासा वाटला. हे सगळं नवीन होतं. आज तो आपल्यापासुन दूर
गेलाय म्हणुन असं वाटतयं का? आणि आज जर आत्ता तो इथं असला असता तर; इतके
दिवस का कॉल केला नाहीस म्हणुन आपण त्याच्यावर रागावलो असतो की त्याला
बिलगुन रडलो असतो. काही असो, तो आत्ता या क्षणी तिला हवा होता. ते रिकामं
घर आणि आणि त्याची ती रिकामी खोली तिला खायला उठले होते. क्षणभर तिने विचार
केला आणि तशीच तिथुन निघाली. दरवाजा लॉक करुन तिने गोरे काकूंकडे किल्ली
दिली आणि ती तिथुन निघून थेट स्टेशनवर पोचली. </span></span></span></span></span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> मुलुंड पश्चिमेला जाउन बोरीवलीला जाणारी एसी बस पकडुन ती
घराच्या दिशेने निघाली. तो दिवस शुक्रवार होता.आता पुढचा मागचा विचार न
करता सरळ त्याचा गावी जाउन त्याला गाठायचं असं तिने ठरवलं. ती कधीच
त्याच्या गावी गेली नव्हती. पण तिला ते ठाउक होतं. त्याच्या बोलण्यात तो
गावाचा उल्लेख करी. कोकणातलं त्याचं गाव तो वर्णन करत असताना तिच्या
डोळ्यापुढे अगदी चित्रवत दिसे. </span></span></span></span></span></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">"एकदा तरी आपण तुझ्या गावी जाउया हां रे."
ती त्याला नेहमी सांगायची. <br />"हो. नक्की जाउया. आणि रात्री समुद्राच्या
किनारी आकाशातल्या चांदण्या बघत पडून राहु." त्याच्या या बोलण्यावर तिला
गम्मत वाटे.पण तिलाही वाटायचं की एकदा तरी समुद्राच्या किनार्यावर पडुन
रात्रभर चांदण्यांनी भरलेलं आभाळ बघत राहावं. </span></span></span></span></span></span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"> तिने त्याच्या गावी जायचं नक्की केलं. एका मित्राला कॉल
करुन ट्रेनच्या तिकिटाचा बंदोबस्त केला.ट्रेन दुसर्या दिवशी सकाळी साडे
पाचला दादरवरुन सुटणार होती.तिकीटाच्या कन्फरमेशनचं मेल आणि एसएमएस तिला
तिच्या मित्राने फॉरवर्ड केला.दिड - दोन तासांत ती घरी पोचली. आवरा
आवर करुन तिने तिची बॅगपॅक भरुन ठेवली. शनीवारी त्याला भेटुन, एक रात्र
तिथे राहुन रवीवारी परत मुंबईला यायचं. गाडी पहाटेची असल्याने तिला रात्र
स्टेशनवरल्या वेटींग रुममध्ये घालवणं भाग होतं. रात्री जेवताना तिने आई
वडीलांना याबाबत सांगितलं.</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br />"मी तुला त्याच्याबद्दल विचारणारच होतो.इतके दिवस तो कुठे दिसला नाही." वडिलांनी विचारणा केली. <br />"भांडले असतिल नेहमीप्रमाणे आणखि काय? हिला भांडण्यापलिकडे काहि सुचत असेल तर शप्पथ." आई. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br />ती शान्तपणे जेवत होती.</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br />जेवण आटोपुन सगळं आवरुन ती जायला बाहेर पडली.तिचे वडील स्टेशनपर्यंत सोडायला आले. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br />"येते मी बाबा. जा आत तुम्ही घरी. ट्रेन पकडली की कॉल करेन." <br />"बेटा,
सांभाळून जा आणि हे बघ आता पर्यंत आम्ही तुझ्या आयुष्यात
कसली आडकाठी आणली नाही.तुझे निर्णय तुच घेत आलीस.ते सगळे नेहमी योग्यच होते
असं नाही आणि ते निर्णय सर्वस्वी जरी तुझे असले तरी काही अंशी आम्हीही
त्याला जबाबदार होतोच."<br />"बाबा... पण..." <br />"ऐक पोरी. आम्ही कदाचित असू
जुन्या विचाराचे वैगरे पण तुला कधीच कसल्या बंधनात, रिती रिवाजात जखडुन
ठेवलं नाही. तुझं स्वातंत्र्य तुला दिलेलंच आम्ही.तुझं
लग्नाचं वय सुद्धा निघुन जातयं हे तुला आम्ही कितीवेळा समजावून सांगतोय.
तुला अजुन किती वर्षे तुझं सो कॉल्ड स्वातंत्र्य उपभोगायचं आहे ते तू ठरवं;
पण आयुष्याच्या एका वळणावर तो रितेपणा, ते एकाकीपण खायला ऊठणारच आणि नेमकी
त्याचवेळी आपल्याला हवीहवीशी वाटणारी ती व्यक्ती आपल्यापासुन फार दूर
गेलेली असणार. इतकी दूर की त्याचं अस्तित्व ही तुला जाणवणार नाही. मग
त्यावेळी अचानक हे आयुष्य निरर्थक वाटु लागेल. पश्चाताप ग्रासु लागेल,
तेव्हा काय करशील? आज, आत्ता तू आयुष्याच्या एका महत्त्वाच्या वळणावर उभी
आहेस हे विसरु नकोस.</span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">पण यावेळी एक विनंती
करतो.जर तो तुला खरंच आवडत असेल तर आता यावेळी तरी निर्णय घेवून टाक.</span> You know what I mean." </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">तिचे वडील बोलता बोलता थांबले. तिचे डोळे दाटुन आले.बाबा असं काहे बोलतील हे तिला अपेक्षित नव्ह्तं. त्यांच्या त्या बोलण्याने तिला थोडा धीर आला होता. इतके दिवस स्वत:च्या मनाशी </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">चाललेला खेळ </span>तिला थांबवायचा होता आणि बाबांच्या बोलण्याने तिला थोडं बळ आलं. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br />
वडीलांचा निरोप घेउन ती लोकल पकडुन दादरला पोचली. वेटींग रुममध्ये
रजिस्टरवर नाव आणि तिकीट नंबर नोदंवून तिथल्या खुर्चीवर बसली.हळूहळू ती
वेटींग रुम भरु लागली. रात्रभर तिला झोप लागलीच नाही. पहाटे साडेचारचा
अलार्म वाजला. वॉशरुममध्ये जाउन फ्रेश होउन ती वेटींग रुममधुन बाहेर पडली
आणि प्लॅटफॉर्मच्या दिशेने चालू लागली.</span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> गाडीची अनाउंसमेंट झाली होती.ती वेटींग रुममधून निघुन
दादर टर्मिनसच्या दिशेने चालू लागली. गाडी नुकतिच प्लॅटफॉर्मवर आली
होती.गाडीत चढण्यासाठी माणसांची लगबग सुरु झाली.तिनेही आपला डब्बा शोधला व
आपल्या सीटवर जाउन बसली.या ट्रेनचं एक बरं
होतं; ट्रेनला मोजकेच स्टॉप्स होते आणि दुपारी साडे बाराच्या दरम्यान ती
पोचणार होती.बरोबर साडे पाचला गाडीने हॉर्न दिला आणि हळूहळू प्लॅटफॉर्म
सोडला. एव्हाना अंधुक प्रकाशात मुंबई जागी होत होती.लोकल्स धडधडत ये-जा करत
होत्या. १५-२० मि. ट्रेन ठाण्याला पोचली तेव्हा तिने फेरीवाल्याकडुन न्युज
पेपर घेतला, पनवेल येईपर्यंत तो चाळून झाला. पनवेलला ट्रेनमधल्या
फेरीवाल्याकडला एक मस्त चहा तिने मारला.आता तिला थोडं फ्रेश वाटु लागलं.
लोकांची वर्दळ कमी झाली.आता ट्रेन थेट दोन अडीच तासांनी चिपळूणला थांबणार
होती. गाडीने पनवेल सोडलं आणि गार वारा तिच्या अंगाला झोंबू लागला.पाउस
ओसरुन एक महिना झाला होता पण कोकणातला परिसर हिरवागार होता.तिने पूर्वेकडे
पाहिलं, सह्याद्रीच्या डोंगराआडुन सुर्यदेव हळुहळू वर येत होता.गुलाल
उधळावा तशी पुर्व दिशा तांबड्या आणि केशरी रंगानी उजळली होती.कॅनवासवर
ब्रशने फटकारा मारावा तसा एखादा पाखरांचा थवा भुर्र्कन उडुन जात
होता.एव्हाना गाडीने वेग घेतला आणि खिडकितुन झोंबणार्या गार वार्यासवे
खेळता खेळता तिने डोके खिडकीला टेकले आणि डोळे मिटुन घेतले. डोळे मिटताच ४
महिन्यांपूर्वीचा तो प्रसंग तिच्या डोळ्यांसमोर उभा राहिला. आता यावेळी
तिला तो प्रसंग आठवायचाही नव्हता.पण नाही त्या भरधाव वेगात तिच्या
डोळ्यांसमोरुन तो प्रसंग वेगाने सरकू लागला.</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> एके संध्याकाळी त्याने तिला भेटायला बोलावले होते. दोघेही
चर्चगेटला भेटुन समुद्राच्या दिशेने निघाले.तो थोडा अस्वस्थच वाटत
होता.तिने तसं विचारलंही पण त्याने काही नाही असं सांगुन तिला टाळलं.पण तिला
ठाउक होतं की काही तरी बिनसलयं.चालत चालत ते नरीमन पॉईंटला समुद्राच्या
टोकावर पोचले. किती तरी वेळ तो नुसता समुद्रकडे टक लावुन बघत होता. तिने
बराच वेळ त्याला बोलतं करायचा प्रयत्न केला पण तो काहिच बोलत नव्हता.
कंठाळून ती जायला उठली त्याने तिचा हात धरला. गेल्या ३-४ वर्षात आज
पहिल्यांदाच त्याने तिला स्पर्श केला होता. जरी त्या स्पर्शात अडवणूक होती
तरी त्याच्या त्या स्पर्शाने ती शहारली. हात धरून त्याने तिला खाली बसायला
सांगितलं. यावेळी बसताना दोघांमधलं अन्तर बरंच कमी झालं होतं. ती बसली.</span> </span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">"अभी काय झालयं? सांगशिल का?" <br />"काय सांगु?" तो तिच्या
डोळ्यांत डोळे घालून बोलला. त्याने असं डोळ्यांत पाहिलं की ती नेहमी नजर
चुकवायचा प्रयत्न करायची,कारण त्याच्या नजरेत एक प्रकारची नशा होती.तिला
ती जाणवायची. त्याच्या मनातलं तिच्याविषयीचं सारं प्रेम त्याच्या डोळ्यांत
दाटुन यायचं तेव्हा तिचं काळीज धडधडायला लागे.<br />"प्लिज बोल रे.काय झालयं सांग ना." नजर चुकवत ती बोलली. </span> </span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">"ऐकायचयं तुला? ऐक तर मग...;</span></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">हे बघ, मला नाही माहित की तुला
माझ्याकडुन काय हवयं ते? आय मीन, मला नाही कळत की का आपण पुन्हा पुन्हा
भांडतो आणि पुन्हा पुन्हा एकत्र येतो ते? तू पहिल्यांदा स्पष्टपणे
सांगितलंस त्यानंतर मी तुला त्याबाबत कधी विचारलं तरी का? मग का हे सगळं
पुन्हा पुन्हा? मला नाही सहन होत यार हे सगळं.त्रास होतो मला या सगळ्याचा.
भयंकर त्रास होतो! किती वेळा मी माझ्याच मनाचा, माझ्या भावनांचा खून
करायचा आणि किती वेळा एखाद्या प्रेताप्रमाणे पुन्हा तुझ्याबरोबर राहायचं?
अजुन कितीवेळा आपण एकमेकांना शेवटचं गुडबाय म्हणणार आहोत? आणि किती वेळा
सॉरी म्हणून पुन्हा खोटं खोटं जगणार आहोत? मला या असल्या आयुष्याचा कंठाळा
आलाय. वैताग आलाय. कळत नाहीय मला की हे सगळं कधी थांबणार आहे ते.पण कधी तरी
या सगळ्यांना पूर्णविराम द्यावाच लागेल ना? कधी तरी आपण कायमचे वेगळे
होणारच ना? मग आता का असं कुढत कुढत जगायचं आपण?" तो बोलत होता आणि ती
भरल्या डोळ्यांनी उठुन उभी राहिली.</span> </span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">"त्रास फक्त तुलाच होतो हो ना? मला नाही होत. मी काय मेणाची
बाहुली रे.मला कसल्या आल्यात फिलिंग्ज. आय अॅम जस्ट अ हार्टलेस पर्सन!
मला काय कळतयं की तुला काय होतयं ते? तुला कसला त्रास होतोय ते? मी खेळतेय
ना रे तुझ्याशी.तुझ्या भोळ्या मनाचा फायदा उचलतेय.माझा वेळ जावा म्हणुन
तुझ्याबरोबर फिरतेय.बस्स! हेच करते मी. खुष?" तिचा आवाज ओलसर झाला होता.
त्याने उठुन तिच्या दोन्ही खांद्यावर हात ठेवले. </span></span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">"नाही ना असं करत तू? मग अजुन किती दिवस माझी परीक्षा
पाहणार आहेस? मी नाही गं जाळू शकत स्वतःला असं. नाही सहन होत मला माझं हे
असं वागणं. नाही सहन होत मला तुझ्याशिवाय जगणं. हरतो यार मी! स्वत:शीच हरतो
नेहमी.मला तू हवी आहेस का समजत नाहीय तुला?" </span></span></span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> त्याच्या डोळ्यात संपूर्ण
आवेश होता. त्याच्या या प्रश्नांना ती उत्तर देणारच होती. </span></span></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">"हो! मी ही नाही
राहु शकत तुझ्याशिवाय. तू ही हवा आहेस मला. कायमचा." </span></span></span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> शब्द तिच्या ओठावर
येणारच होते की अगदी अनपेक्षितपणे तिच्या ओठांवरील शब्दांना
त्याच्या ओठांनी बंदिस्त केलं. हे सगळं तिला अपेक्षित नव्हतं. त्याच्या
ओठांच्या स्पर्शाने वीज सळसळत तिच्या शरीरात गेली.एक दोन तीन सेकंद तिला
वाटलं पावसाची पहिली वहीली कोवळी सर तिच्या ओठांवर सरसरतेय पण नाही तिला ते
अयोग्य वाटलं.तिला ती पावसाची सर वाटलीच नाही तर एक अजस्त्र लाटच आपल्यावर
उसळलीय असं वाटलं.दुसर्या क्षणी तिने त्याला झिडकारलं आणि साटकन एक
कानाखाली ठेवून दिली. तो हादरला.भरला डोळ्यानी आणि रडवेल्या चेहर्याने ती
निघुन गेली, "आय हेट यु अभय!" </span> </span></span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> गाडीने कर्णकर्कश भोंगा वाजवला आणि एका टनलमध्ये शिरली.
तिने खाडकन डोळे उघडले.कान बहिरा करणारा गाडीचा आवाज आणि बाहेर फक्त
बोगद्यातला काळोख होता.... </span></span></span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"></span></span></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"></span></span></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">क्रमश:</span></span></span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-TKDLPtY_JoA/UsxVYgzu6fI/AAAAAAAAItI/jVRePTa0x_A/s1600/DSC_2919-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-TKDLPtY_JoA/UsxVYgzu6fI/AAAAAAAAItI/jVRePTa0x_A/s1600/DSC_2919-001.JPG" height="338" width="640" /></a></div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> </span> </span></span> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"></span></span></span></div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-13711484727551974902014-01-03T00:09:00.001+05:302014-04-25T12:15:07.675+05:30तुटलेला तारा.... <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> आपण एकमेकांशिवाय फार जास्त वेळ दूर राहु शकत नाही हे त्या दोघांना
चांगलंच ठाउक होतं आणि गेली ५-६ वर्षे हे असंच सुरु होतं. ते ज्या दिवशी
भेटले होते त्या दिवसापासुन ते आतापर्यंत अनेकदा त्यांच्यात भांडणं झाली
होती. अगदी बोलता बोलता देखिल भांडणं व्हायची. कधी कधी ही भांडणं 'गुडबाय
फॉरेव्हर',"आय विल नेव्हर गॉना सी यु अगेन" अशा वाक्यांनी संपायची. पण ते
फॉरेव्हर जास्तित जास्त २-३ महिने असायचं. पुन्हा ते एकमेकांना आठवू लागत.
पुन्हा त्या दोघांना एकमेकांची उणिव जाणवू लागे आणि मग दोघे पुन्हा
एकमेकांना कुठूनतरी शोधुन आणुन एकमेकांमध्ये गुंतवून ठेवण्याचा प्रयत्न
करत. या एकमेकांना शोधुन आणण्याच्या कामात तिचा पुढाकार जास्त असायचा. तो
जितका प्रेमळ तितकाच कठोर. त्याचे गुडबाय फॉरेव्हर हे त्याच्यासाठी नेहमीच
फॉरेव्हर असायचे. त्याच्या बर्याच मित्र मैत्रीणीना आणि काही
नातेवाईकांनाही त्याचा हा स्वभाव ठाउक होता. त्याने एकदा ठरवलं की एखाद्या
व्यक्तीचं तोंड नाही बघायचं तर नाहीच. एखादी व्यक्ती मग ती कितीही जवळची का
असेना एकदा का त्याच्या मनातून उतरली की ती कायमची असायची.</span><span style="font-size: medium;">पण
तिच्याबाबतित असं नव्हतं. तो तिच्यापासुन किती तरी वेळा दूर गेला होता, पण
जेव्हा जेव्हा ती हाक मारायची तो तिच्या हाकेला 'ओ' द्यायचाच. त्यालाही
कळत नव्हतं की असं का ते? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span><span style="font-size: medium;"> तिच्यावर त्याचं प्रेम होतं. जीवापाड प्रेम
करायचा तो तिच्यावर. त्याबाबत एकदा त्याने तिला धीर धरुन सांगितलं ही होतं
आणि अपेक्षेप्रमाणे तिने नकार दिला होता. तो त्याने पचवलाही होता. प्रेम
नाही तर फ्रेन्ड्शिप ही असली फालतु लॉजिक्स त्याच्या अखत्यारीत कधीच
नव्हती. त्यामुळे असेल तो तेव्हापासुन तिच्यापासुन दोन हात दूरच राहत असे.
पण असं कितीही केलं तरी त्याला ठाउक होतं की तिला मनातुन काढणं फार कठीण
जाणार होतं. तिच्या नकाराचं कारण त्याने तिला कधीही विचारलं नाही. कारण,
"Do you love me?" असं त्याने तिला कधीच विचारलं नाही,पण "I love you." हे मात्र त्याने तिला निक्षुन सांगितलं होतं.
त्यामुळे तिच्या नकाराची कारणं त्याच्यादेखत निकृष्ट्च होती. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br />
पण तिच्या मनात काय सुरु होतं हे तिलाच कळत नव्हतं. तो तिला आवडत होताच. पण
प्रेम वैगरे?? तिला काय हवं होतं हे तिला तेव्हाही कळलं नव्हतं आणि आताही
कळलं नव्हतं. पण तो तिच्यापासुन दूर गेलेला मात्र तिला कधीच सहन होत नसे.
थोडे दिवस ती मन मारुन राहायची. गेला तर गेला उडत असं काहीसं उगाच आपल्या
मनाला समजावत राहायची. पण ते फक्त काही दिवसच! मग नेहमीच्या वाटेवर,
ट्रेनमध्ये, इकडे तिकडे फिरताना तिला तो सतत आठवत राहायचा. त्याच्या
नसण्याने अचानक एक प्रकारचा रितेपणा तिला जाणवू लागे. ती पोकळी तिचा जीव घेउ लागे.
दिवस-रात्र तो तिच्या मनात घर करुन असायचा. पण हे तिने कधीही त्याला जाणवू
दिलं नाही. तेव्हाही नाही, आताही नाही आणि हे ती त्याला कधी जाणवू देणारही
नव्हती. पण यावेळी असं नव्ह्तं. का कुणास ठाउक यावेळी त्यांची ही "जुदाई" बडी लंबीच झाली होती. ३-४ महिने तरी निघून गेले होते. त्याचा काहीच
ठावठीकाणा नव्हता. प्रत्येकवेळी मीच का जायचं त्याच्याकडे त्याला कधीच
वाटत नाही का स्वतःहून यावसं? तिला ठाउक होतं की तो असं कधीच करणार नाही;
पण तरिही तिला मनोमन असं वाटत राहायचं की भांडण झाल्यावर त्याने स्वतः
येवून तिचा रुसवा दूर करावा.पण मग तिला वाटु लागे अशी अपेक्षा तरी तिने त्याच्याकडून का करावी? तो थोडीच माझा बॉयफ़्रेंड आहे? ती स्वत:शीच भांडत राहि. </span><span style="font-size: medium;"></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">तिला आठवलं. एकदा असंच त्यांचं छोटुसं भांडण
झालं. नेहमीप्रमाणे दोघेही एकमेकांशी बोलायचे बंद झाले. दोन - तीन दिवस
झाले असतिल या भांडणाला.ती एके संध्याकाळी नेहमीप्रमाणे ऑफिसमधून घरी
जायला बाहेर पडली.चर्चगेट स्टेशनला जात असताना रस्त्याच्या दुसर्या
बाजुला तो उभा असलेला तिला दिसला. त्याला बघताच अचानक तिचं काळीज धडधडायला
लागलं. का ते तिलाही कळलं नव्हतं.उगाच पोटात फुलपाखरांच्या गुदगुल्या तिला
जाणवू लागल्या. हा मला भेटायला तर आला नसेल ना. तिला वाटुन गेलं. पण
कदाचित त्याचं लक्ष्य नव्हतं कारण तो फोनवर कुणाशी तरी बोलत उभा होता.
सिग्नल अजुन ग्रीन झाला नव्हता त्यामुळे ती त्याला बघत उभी राहिली आणि
पोटातल्या रेशीमी गुदगुल्या थांबवायचा नाहक प्रयत्न करु लागली. सिग्नल
ग्रीन झाला आणि माणसं भराभर रस्ता क्रॉस करु लागली. तो सुद्धा फोनवर बोलत
बोलत इकडे तिकडे कुणाला तरी शोधत त्याबाजुने चालू लागला. तो जसा जसा जवळ
येत होता तिच्या पोटातली फुलपाखरं अजुनच चेकाळत होती. ओठ उगाच हसत होते.
त्याचं अजुनही लक्ष्य नव्हतं. चालता चालता दोघेही समोरासमोर आले. दोघांनीही
एकमेकांना पाहिलं. तिचे ओठ गालांवर स्वार झाले. पण तिला पाहूनही न
पाहिल्या सारखं करुन तो भरभर निघूनही गेला. तिला ते बिलकुल अपेक्षित
नव्हतं. रस्ता क्रॉस करुन तिने मागे वळून पाहिलं. जिथे ती उभी होती तिथेच
एक फुलपाखरु उभं होतं. तो तिच्याजवळ गेला. तिने त्याच्या हातात हात गुंफले
आणि ती दोघं तिथुन उडुन गेली. त्याने एकदाही मागे वळून तिच्याकडे पाहिलं
नाही. तिच्या तळपायाची आग मस्तकात गेली होती. नाही, तो कुणाबरोबरही का जाईना
पण मला बघुनही न बघितल्यासारखं करतो म्हणजे काय? इतका कसला ह्याला तोरा?
साला, स्वत:ला शाणा समजतो का? गेला उडत!यापुढे मी साल्याचं तोंडही बघणार
नाही. संतापत तिने जाउन ट्रेन पकडली. पोटातली फुलपाखरं केव्हाच उडुन गेली.
पण त्यावेळी सुद्धा काही दिवसानी तिनेच पुन्हा पॅच अप केले होते. त्याच्या
त्यावेळी कितीही राग आला असला तरी काही दिवसांनी तो तिला आठवू लागला आणि
सगळ्यात महत्त्वाचं ते फुलपाखरु कोण होतं ज्याच्या हातात हात गुंफुन तो
तिच्याकडे न बघता उडून गेला होता हे तिला माहिती करु घ्यायचं होतं. </span></span><br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">
तो प्रसंग तिला आठवला आणि उगाच हसु आलं.</span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">नेहमीप्रमाणेच यावेळी सुद्धा आपल्यालाच </span><span style="font-size: medium;">पॅच अप करावे लागणार </span>हे तिला पक्कं ठाउक होतं. आज घरी जाताना स्टेशनवर उतरल्यावर
त्याला कॉल करुया असं ठरवून ती स्टेशन यायची वाट बघत राहीली. पण का कुणास
ठाउक यावेळी तिला त्याची प्रकर्षाने आठवण येउ लागली होती. न रहवून तिने त्याला
'हाय." असा मेसेज टाकला. पण बराच वेळ झाला तरी त्याचा काहीच रिप्लाय नाही
आला. काहिवेळाने तिने पाहिलं तेव्हा तो टेक्स्ट अन्डिलिव्हर दाखवत होता.
तिने पुन्हा तो फॉरवर्ड केला तरीही तेच.तिला राहवेना. स्टेशन यायला अजुन बराच वेळ होता. सेल फोनमधले
त्यांचे मेसेज कॉन्वरसेशन्स ती वाचू लागली. आणि मनात हसू लागली. काय
वेड्यासारखे आपण टेक्स्टसवर भांडत बसायचो. ते टाईप करुन भांडण्यात काय मजा
होती. तरीही मग तो वैतागुन एक टेक्स्ट टाकायचा,</span></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">"हे बघ मला टाईप करायला
कंठाळा येतोय, भांडायचं असेल तर भेटुन भांड किंवा कॉल कर, मी टाईप करत
बसणार नाहीय. गुडबाय." आणि तरीही ते भांडण रात्रभर टेक्स्ट्सवर सुरुच
असायचं. ते सगळं वाचत ती मनात हसत होती. वेडा नुसता!</span></span></span><br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">तोवर
स्टेशन आलं. ट्रेनमधुन पटकन बाहेर पडुन ती एका शांत ठीकाणी आली. धडधडत्या
काळजाने तिने त्याचा नंबर डायल केला. तिचे प्राण तिच्या कानात गोळा झाले
होते. खूपवेळ झाला तरी तिला समोरची कॉलर ट्युनही ऐकू आली नाही. कॉल
डिसकनेक्टकरुन तिने पुन्हा डायल केला यावेळी " द नंबर यु हॅव डायल इज इन
करेक्ट." असा मेसेज आला म्हणुन पुन्हा चेक करुन तिने डायल केला तेव्हा, " द
नंबर यु आर ट्राईंग टु रिच टू इज टेंपररली डिसकनेक्टेड." असा मेसेज आला.
ती हिरमुसली. गेली कित्येक वर्षे त्याचा नंबर कधीच बंद नव्हता. नॉट रिचेबल
असेल पण डिसकनेक्टेड का? फेसबुकवर मेसेज टाकुया असा विचार करुन तिने त्याचं
नाव फेसबुकच्या सर्च बार मध्ये टाकलं. त्याच्या नावाचे ५-६ जण होते पण तो
नव्हता. तिने बरीच शोधाशोध केली. म्युचुअल फ्रेंड्सच्या लिस्टमध्येही जाउन
बघितलं तरी त्याचा प्रोफाईल कुठे दिसला नाही. सेम केस ट्विटरवर सुद्धा. तो
सापडतच नव्हता. आता काय करावे? मित्र- मैत्रिणींपैकी कुणाला कॉल करुन
विचारावं का? पण उगाच सगळ्यांना वाटेल की ही आता का चौकशी करतेय? त्यावेळी
तर त्याच्यावर किती भडकली होती त्याने मित्रांना त्यांच्याबद्दल सांगितलं
होतं तेव्हा. त्याला किती घालुन पाडुन बोलली होती. तिला तो प्रसंग आठवला.
जाउ दे. उद्या बघते हा कुठे हरवलाय ते असा विचार करुन ती घरी गेली. पण तिला
राहवत नव्हतं. काही तरी विचार करुन तिने एका मैत्रिणीला कॉल केला. इकडच्या
तिकडच्या गोष्टी आटपून तिने त्याच्याबद्दल तिला विचारलं पण तिला काहीच
ठाउक नव्हतं. आता तिला उगाच त्याच्याबद्दल काळजी वाटु लागली. त्या चिंतेत
ती धड जेवलीही नाही. हा असा अचानक कुठे गायब झालाय? फोन नाही पण फेसबुक आणि
ट्वीटरवर तर नेहमी पडीक असायचा आणि आता तर त्याचा तिथे प्रोफाईलच नाहीय.
रात्रभर तिला झोप लागलीच नाही. कुठे असेल हा? ती विचार करत करत झोपी गेली.</span> </span></span></span><br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> पहाटे तिला जाग आली तिच एका भयानक स्वप्नाने. भयभीत होउन
ती बेडवर उठून बसली. तिचं सर्वांग भीतीने थरथरत होतं. घमाघूम होउन ती
कितीतरी वेळ त्या भयंकर स्वप्नाच्या छायेत बसुन राहिली. काहीवेळाने तिने
घडाळ्याकडे पाहिलं साडे पाच वाजले होते. तशीच उठुन ती खिडकीपाशी गेली.
आजुबाजुचा परिसर हळूहळू जागा होत होता. पहाटेचा मंद वारा तिच्या अंगावरुन
वाहू लागला. काळोखात दूर कूठेतरी बघत आताच पडलेलं स्वप्न ती आठवू लागली.
खरं तर तिला ते भयंकर स्वप्न आठवायचचं नव्हतं पण कित्येक महिन्यानी तिने
त्याला स्वप्नात पाहिलं होतं. ती हरखून गेली होती. पण नको.... त्या
स्वप्नाचा शेवट काही करुन तिला आठवायचा नव्हता.</span> </span></span></span><br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">ऑफिसला तयारी करायची वेळ झालीच होती. ब्रश करत ती बाथरुममध्ये शिरली पण
त्याचा चेहरा तिच्या डोळ्यांसमोरुन जातच नव्हता. हे असं इतकं आजच का होतयं.
तिला कळत नव्हतं. विचार करत करत तिने शॉवर ऑन केला. त्या शॉवरमधुन होणारा
वर्षाव तिच्या त्या गोर्या देहावर शांतपणे एका लयीत कोसळू लागला. तिच्या त्या सतेज कांतिवर त्या वर्षावाचे टपोरे थेंब बरसून निसटू लागले. अळवाच्या पानावर जसे
पावसाचे थेंब मोत्यासारखं दिसण्याच्या नादात निसटुन जातात ना अगदी तस्सेच.
त्याने जर आपल्याला असं पाहिलं असतं तर नक्कीच असं काहीसं काव्यात्मक
बोलला असता आणि डोळेभरुन पाहत राहिला असता. तिला उगाच तो आपल्याला कुठून
तरी चोरून पाहतोय असं अचानक वाटलं आणि लाजेने तिने डोळे मिटुन घेतले. तिचे
भिजलेले गाल लाजेने अजुनच आरक्त झाले आणि तिच्या त्या केवड्याच्या
फुलासारख्या फुललेल्या देहावर सर्र्कन काटा उभा राहिला. हळूहळू तिने डोळे
उघडले आणि समोरच्या आरशात स्वतःला निरखू लागली. कसलीशी ओढ तिच्या डोळ्यांत
साठून राहिली होती. अंगावर आलेला काटा शॉवर जेलच्या फेसाने हळूहळू नाहीसा
होत होता. शरीराच्या उंचवट्यावरुन ओघळणारे पाणी तिला अस्वस्थ करत होते. </span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> तिने पटपट अंघोळ आटोपली आणि शेगडीवर कॉफीसाठी दूध ठेवलं. ही कॉफीची सवयही
त्याच्यामुळेच लागलेली.नाहीतर चहा म्हणजे तिचा जीव की प्राण. एकदा
त्याच्या घरी ती गेली होती तेव्हा त्याने जी कॉफी केली होती तेव्हापासुनच
की काय कॉफी तिला आवडु लागले होती. पण तिला ती धड करता येत नसे. मग फक्त
कॉफीसाठी म्हणून ती त्याच्या घरी जात असे. तो फार छान कॉफी करायचा आणि
मग ती दोघं त्याच्या बेडरुमला लागुन असलेल्या गच्चीत समोर पसलेल्या मुंबईकडे
बघत बघत कॉफी घेत गप्पा मारत बसायचे. </span> </span></span></span><br />
<br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> आईने लक्ष्यात आणुन दिलं तेव्हा तिने त्या उतू जाणार्या
दूधावर फुंकर मारली. आज तिचंही मन त्याच्यासाठी असंच उतू जात होतं.
सकाळच्या स्वप्नामुळे ती अस्वस्थ तर होतीच पण ते सगळं ती इग्नोअर करत होती.
आज जर त्याच्याशी काँटॅक्ट झालंच तर त्याला भेटायलाच जायचं असं तिने मनाशी
ठरवूनच टाकलं होतं.बस्स झालं आता! कधी एकदा त्याला बघते,त्याला ऐकते असं
तिला झालं होतं. त्याला भेटायला गेले तर मग काय घालुन जाउ? नकळत ती तिच्या
कपाटाकडे गेली आणि तिने तो अबोली रंगाचा कुडता आणि व्हाईट लेगिंग्ज काढली.
जेव्हा ती दोघं पहिल्यांदा एकमेकांसोबत फिरायला गेली होती तेव्हा तिने हे
काँबिनेशन घातले होते.</span></span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">तिला लांबूनच </span></span></span></span></span><span style="font-size: medium;">त्याने पाहिलं होतं. लोकांच्या घोळक्यातून स्टेशनच्या
पायर्या सावकाश उतरुन ती बाजुलाच असलेल्या एका झाडापाशी उभी राहुन त्याची
वाट बघत उभी राहिली होती. तिने तिला अगोदरच पाहिलं होतं. तो सवकाश चालत
तिच्यापाशी गेला. अबोली रंगाच्या कुर्तीवर व्हाईट लेगिंग्ज.इतकी सुंदर ती
पहिल्यांदा कधीच दिसली नव्हती. त्याने तिला पाहुन एक लार्ज स्माईल दिली आणि
प्रतिसादादाखल तिचेही ओठ खुलले. </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">"या काँबीनेशनमध्ये तू नुकत्याच उमलेल्या
पारिजातकाच्या फुलासारखी दिसतेस!" तो उद्गारला</span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"> आणि ती क्षणभर स्तब्ध झाली
होती. नंतर त्याच्या प्रत्येक कवितेत पारिजात असाच भरभरुन फुलला होता.तो
क्षण आता तिच्या मनाला गुदगुल्या करुन गेला. तिने तेच कपडे घालायला घेतले
आणि सगळं आवरुन ती घराबाहेर पडली. जाता जाता सहज ट्राय म्हणुन तिने त्याचा
नंबर पुन्हा डायल केला पण तो डिसकनेक्टेडच होता. </span><br />
<br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> आज काम करायचा तिचा बिलकूल मूड नव्हता. त्याला कसं शोधावं
याचा विचार करत ती राहिली.त्याच्या ऑफिसमध्ये कॉल केला तर? अरे हां! इतका
वेळ आपल्याला का सुचलं नाही हे? तिने पटकन त्याच्या कंपनीचं नाव गुगल केलं
काँटॅक्ट अस ऑप्शनमध्ये जाउन तिने त्याच्या कंपनीच्या बोर्डलाईन्वर कॉल
केला.बर्याच वेळाने समोरुन कॉल अॅन्सर झाला.</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">"गुड मॉर्निंग! हाव कॅन आय हेल्प यु?" समोरुन टिपिकल रिसेपशनिस्टचा गोड आवाज. <br />"हॅलो! गुड मॉर्निंग! कॅन आय टॉक टु मि.अभय पाटकर?" <br />"अम्म! अभय पाटकर? व्हीच डिपार्टमेंट मॅम?"<br />"सेल्स!" <br />"ओह! सेल्स! अॅम सॉरी मॅम, मि. अभय इज नो मोअर वर्किंग विथ अस."<br />"व्हॉट?? व्हेन ही लेफ्ट?" <br />"आय थिंक ३ मंथ्स बॅक. मे आय नो व्हू इज धिस? अॅन्ड व्हॉट्स इट्स रिगार्डींग?"<br />"नथिंग! नथिंग" तिने फोन ठेउन दिला.</span></span></span><br />
<br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> तिला आता अधिकच भीती वाटु लागली. नक्की काय झालं असेल? कुठे
गेला हा? तिच्या मनात अनेक विचार येउ लागले आणि ते सकाळचं स्वप्न फणा
काढुन तिच्या समोर उभं राहिलं. आता शेवटचा उपाय म्हणून तिने त्याच्या घरीच
जायचं ठरवलं. कालपासुनची तिची अस्वस्थता वाढतच होती. त्याला कॉन्टॅक्ट
करण्याचा प्रत्येक प्रयत्न अयशस्वी ठरला होता.आता ती खूपच घाबरली
होती.डेस्कवरुन उठून ती मॅनेजरच्या केबिनमध्ये गेली आणि तब्येत बरी
नसल्याने त्याच्याकडुन घरी जायची परवानगी मागितली.मॅनेजरने तशी परवानगीही
दिली कारण ती फारच अस्वस्थ दिसत होती. एका ड्रायव्हरला तिला कारमधून
स्टेशनवर सोडुन येण्यास सांगितले.
ड्रायव्हर तिला सिएसटी स्टेशनवर पोहचवून परत ऑफिसला गेला.तिकीट घेवून ती ट्रेनमध्ये
चढली आणि विंडो सीटवर जाउन बसली.</span> </span></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> </span> </span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> </span> </span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> क्रमश:</span> </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> </span> </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-B0xxwyaP6p0/UsW04irVSnI/AAAAAAAAIsw/HYUEgMiRmPg/s1600/DSC_2774.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-B0xxwyaP6p0/UsW04irVSnI/AAAAAAAAIsw/HYUEgMiRmPg/s640/DSC_2774.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
</div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-38279254572906194852013-12-30T01:16:00.000+05:302014-01-07T13:39:59.686+05:30 कोकणातलो धयकालो (जत्रा)<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> धयकालो म्हंजे सिंधुदुर्गातल्या लोकांचो जीव की परान.
दिवाळी सोपली काय एका महिन्यात सिंधुदुर्गातल्या बर्याच गावांत
ग्रामदेवतेची सालाबाद जत्रा असता आणि ह्या जत्रेची जी काय मजा असता ना
गाववाल्यानु ती अशी सांगान नाय समजाची तुमका, काय कळला? त्यासाठी एकदा तरी
सिंधुदुर्गातल्या गावात जावन ही जत्रा बघुक व्हयी. जत्रेत काय तर, मालवणी
खाज्याच्या दुकानापासुन, भज्याची दुकाना, न्हान पोरां-टोरांसाठी खेळण्याची
दुकाना, फुगेवाले, पेपारेवाले, सोरट्वाले, लोकांची गजबज, नटान थटान इलेली
बालमानसा (स्त्रीया),आरड हुएल घालणारी पोरा, भज्यांचो सुटलेलो वास आणि
कुडकुडणार्या थंडीत चादर घेउन रात्रभर बघूचो दशवताराचो खेळ! एक दोन दिस
चलणारी ही जत्रा म्हंजे कोकणातल्या लोकांचो वार्षिक सण! बाकी कोकणात जितकी
मजा चतुर्थीच्या सणाक तितकीच ह्या धयकाल्याक! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br />काय? येतास जत्रेक? चला तर मग देखवतय तुमका आमच्या गावची जत्रा... </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /> खरा सांगाचा तर आता जत्रेक पयल्यासारखी मजा नाय रवली.आता गावाक सगळ्यांकडे
टीव्ही, मोबायल झाले. तेवा आताच्या पोरांकासुध्दा या जत्रेविषयी इतको
इंट्रेस्ट नसता.जुने जाणते देवाचा काम समजान अजुन पर्यत आपले करतत. तर असो.
जत्रेच्या दिवशी दुपारपासुनच देवळाच्या आजुबाजुक दुकाना लागाक सुरवात
होतत.लाउडस्पिकरावर सकाळपासुन देवाची गाणी लागलेली असतत. देवळाक मस्त
लायटींग केलेली असता. संध्याकाळ झाली की हळूहळू देवळाकडे लोका जमाक सुरु
होतत.तर आम्ही सुद्धा जेवन खावन देवळाकडे जावच्या तयारीक लागलो. या दिवसात
गावाकडे मरनाची थंडी असता तेव्हा अपली स्वेटर आणि शाल घेउन आम्ही देवळाकडे
जावक भायर पडलो. आमच्या गावात दोन देवळा आसत. त्यामुळे लागोपाठ दोन दिवस
जत्रा असता. पयली जत्रा श्री खाजणादेवीची आणि दुसरे दिस श्री भुमिकादेवीची.
आम्ही देवळाकडे पोचलो. आधी सांगलय तशी देवळाकडे दुकाना लागली होती.
पेट्रोमॅक्सच्या दिव्यात दुकाना झगमगान गेली होती. रात्रीच्या येळाक
लायटींग केलेला देउळ मस्तच वाटत होता. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-6ZqlmpzNDuU/UsBeBLfcLyI/AAAAAAAAIlo/OjyfaMyI5oc/s1600/DSC_2856.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-6ZqlmpzNDuU/UsBeBLfcLyI/AAAAAAAAIlo/OjyfaMyI5oc/s640/DSC_2856.JPG" height="349" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLkdFbQ29WXYQsj0Vqa3y6_4TvkNAH3zVmM-gc3ArYHl8bJRzvtSMLAqNTnG1AE2Gsm_ZN0T7icUSCAjL-7Zaf7FG2T_zgZBELa-oJDGvXKJ0WuVU8FB6uSe-tVMwXJ2sM3h7x1NQZ2rY/s1600/DSC_2872.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLkdFbQ29WXYQsj0Vqa3y6_4TvkNAH3zVmM-gc3ArYHl8bJRzvtSMLAqNTnG1AE2Gsm_ZN0T7icUSCAjL-7Zaf7FG2T_zgZBELa-oJDGvXKJ0WuVU8FB6uSe-tVMwXJ2sM3h7x1NQZ2rY/s640/DSC_2872.JPG" height="289" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-QEka1_vqT_w/UsBe5pGF34I/AAAAAAAAIl4/9QrU3AhGyNg/s1600/DSC_2881.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-QEka1_vqT_w/UsBe5pGF34I/AAAAAAAAIl4/9QrU3AhGyNg/s640/DSC_2881.JPG" height="288" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> पन पयल्यासारखी गर्दीच नाय. लोका
आपली येत आणि देवीची ओटी भरुन, वायच हडे-थडे फिरान, चाय भजी खावन आणि खाजा,
लाडु असा इकत घेवन घराकडे जात होती. आम्ही सुद्धा देवळात जावन देवीची ओटी
भरली आणि जत्रेत फिराक सुरवात केली. फिरता फिरता माका माझ्या न्हानपणीची
जत्रा आठवत होती. माझा न्हानपण गावात गेल्यामुळे माका या जत्रेचा लय याड.
न्हान असताना जत्रेच्या दिवशी आम्ही सगळी पोरा खूप मजा करुचो. त्यादिवशी
नवीन कपडे घालुन आम्ही जत्रेक जावन वायच आकडाक गावता म्हणुन मिरवायचो. वगीच
खेळण्याच्या दुकानावर गर्दी करुचो. घरातल्यानी दिलेल्या पैशांचो एखादो
फुगो, ट्रक, गाडी, पिरलुक (</span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">शिट्टी),</span>पेपारी (पिपाणी) घेवन वाजवत फिरायचो.
पन सगळ्यात महत्वाचा म्हणजे आम्ही सगळेजण जमून असलेल्या पैशांतून
खेळण्याच्या दुकानातुन ३-४ रबरी लाल बॉल घ्यायचो. आमका क्रिकेट खेळाक कधी
धड बॉल नसायचे आणि वेंगुर्ल्याक जावन आमका बॉल आणुन देणारे कोन नाय होते.
मग जत्रेक आम्ही पैशे जमवुन बॉल घ्यायचो आणि मग १-२ महिने आमका खेळाक
गावायचा.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> मगे कोणीतरी येवन आमका चाय भजी खावक घेवन जायत. जत्रेत गावणार्या
भज्यांचो
स्वाद कधीच खयच्या भज्यांका येवचो नाय. आजुन ती चव जिभेर रेन्गाळली काय
तोंडाक पानी सुटता. तर मग आम्ही हडे-थडे फिरान, शाळेतल्या मुलींसमोर ( ती
सुद्धा नवीन कपडे घालुन आकडान दाखयत ) व्हायच शायनींग मारुन आम्ही
दशावताराचो खेळ बघुनक देवळात जावन बसायचो, तेवा खुप दमाक झालेला असायचा आणि
दशावतारी देवीची पालखी निघाल्यावर म्हण्जे बारा - एक वाजता खेळ करुन उभे
रवत, तवसर आमची मध्यान रात झालेली असायची. त्यामुळे माका ह्या दशावतारी
नाटक कधी पूर्णपणे बघुकच गावला नाय. पण या वेळी बर्याच वर्सानी
माका जत्रेक येवक गावला होता आणि माका दशावताराचो खेळ बघुचोच होतो. तर
जत्रेत फिरान झाल्यावर घरातल्यानी खाजा-बिजा घेतल्यानी आणि चाय भजी खावन
झाली तवसर ११ वाजले. मगे मामा-मामी, माझी आई आणि बहिण घराकडे गेली मी आणि
सचिन देवळाकडे रव्हलो. सचिन खास जत्रा बघुक माझ्याबरोबर माझ्या गावाक इलो
होतो.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /> दशावतारी उभे रवाक अजुन खूप येळ बाकी होतो. अजुन
देवीची पालखी सुद्धा निघाक नाय होती. तवसर मी कोन जुने मित्र दिसतत काय
म्हणुन बघत फिरत होतयं. काही वेळान देवीची पालखी निघाली. पालखी देवळाभोवती
फिरवन झाली, देवीची आरती आणि गार्हाणी घालून झाली हुनासर बारा वाजत इले.
आता लोका देवळात जमाक सुरुवात झाली कारण दशावतार सुरु होनार होतो. ह्या
नाटक करुक दशावतारांची पार्टी बोलवली जाता. आमच्या देवळात
सालाबादप्रमाणे चेन्दवणकरांची पार्टी येता. तशी सिंधुदुर्गात नउ दशावतार
पार्टी आसत. पार्सेकर, वालावलकर, चेन्दवणकर, नाईक-मोचेमाडकर
वैगरे.दशावताराचा नाटक ह्या देवळातच केला जाता. थोड्याशा जागेत एक बाकडो
टाकतत. ह्योच तेंच स्टेज आणि ह्याच त्यांचा सिंवासन. दशावतार्यांका
रंगाच्यासाठी ( मेक अप) एक खोली असता. तिथुनच ते रंगांन येतत आणि आपलो
प्रवेश सादर करतत. ह्येंका स्वतःचो मेकअप स्वत:च करुचो लागता. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-fqis0TX83uQ/UsBhjwyHjbI/AAAAAAAAImQ/Vq1jy6tQK5U/s1600/DSC_2759.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-fqis0TX83uQ/UsBhjwyHjbI/AAAAAAAAImQ/Vq1jy6tQK5U/s640/DSC_2759.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNWw86PfzftgWP-JZeLrea_njySj_j6dNqt6aYqyCJ1IPZsX2jvUsimp8WCMGAIMRidMGPJ8Lw0_uspOHs_4umPyqYCnIPn8iiTUcr7blqAmBieHOEJYf-j9jb2Jh5_2_M5sDZPsvZILg/s1600/DSC_2747.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNWw86PfzftgWP-JZeLrea_njySj_j6dNqt6aYqyCJ1IPZsX2jvUsimp8WCMGAIMRidMGPJ8Lw0_uspOHs_4umPyqYCnIPn8iiTUcr7blqAmBieHOEJYf-j9jb2Jh5_2_M5sDZPsvZILg/s640/DSC_2747.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /> </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-INeacIV43kw/UsB7KKJJunI/AAAAAAAAIr4/XAIIKmFXOpo/s1600/DSC_2916.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-INeacIV43kw/UsB7KKJJunI/AAAAAAAAIr4/XAIIKmFXOpo/s640/DSC_2916.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYX9Ryr5QJyM5tmkDfGOGdzjnEypeXkkUWou_PmqEXPkLQWe022gD42sO6TbVOdWXyx-67ev4se0UgUhYXvjS6NdZkB5dXDaSsTu3nzNfqTUwl-SX151BKelqj9Rai0WRxab9SnM-_9uI/s1600/DSC_2753.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYX9Ryr5QJyM5tmkDfGOGdzjnEypeXkkUWou_PmqEXPkLQWe022gD42sO6TbVOdWXyx-67ev4se0UgUhYXvjS6NdZkB5dXDaSsTu3nzNfqTUwl-SX151BKelqj9Rai0WRxab9SnM-_9uI/s640/DSC_2753.JPG" height="423" width="640" /></a></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-xNM4cm5YOGQ/UsBhwQ7VxDI/AAAAAAAAImk/3gppUwViW-o/s1600/DSC_2755.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-xNM4cm5YOGQ/UsBhwQ7VxDI/AAAAAAAAImk/3gppUwViW-o/s640/DSC_2755.JPG" height="423" width="640" /></a></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> नाटकाक संगित म्हणजे एक पेटीवालो, पखवाजवालो, आणि एक झांजवालो इतकेच. ह्या
संगित आणि ही कला वर्षानुवर्षे कोकणातल्या लोकांची आवडती कला आसा. तर पयलो
प्रवेश असता गणपती आणि रिद्धी सिद्धीचो. पखवाजलो गायन सुरु करता आणि गणपती
रिद्धी सिद्धीवांगडा प्रवेश घेवन येता आणि तेंचो नाच सुरु होता. <br /><br />पतीया तुझे नाम स्मरणे हो गण <br />पतीया तुझे नाम स्मरणे हो गण <br />गणपतीया तुझे नाम हे जित्मां ता थया था..... </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv69uppEPUqRwfc8tYtoi2KwdIcqrGp7mU0rn8VNe2wNdbpyCEcth3AjH-ptcdJrV9WGtK58cNFJ8CL3pUcnDNmJcQ6rmuQh8D-_A3AEaPCLCgx_mnqOjoCBwmTHD1lh9gLvoziVQ2ZJM/s1600/DSC_2891.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv69uppEPUqRwfc8tYtoi2KwdIcqrGp7mU0rn8VNe2wNdbpyCEcth3AjH-ptcdJrV9WGtK58cNFJ8CL3pUcnDNmJcQ6rmuQh8D-_A3AEaPCLCgx_mnqOjoCBwmTHD1lh9gLvoziVQ2ZJM/s640/DSC_2891.JPG" height="276" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /> नाच
सोपल्यावर मग एक भटजी येता आणि गणपतीची पुजा करुक सुरुवात करता. खरा तर
ह्यो भटजी पुजा करताना मालवणी भाषेत लय कॉमेडी करता पन लोकांच्या गोंगाटात
काय धड आयकाक येना नाय. यावेळी भटजी आणि नाईक ( सुत्रधार पखवाजवाला) हेंचो
संवाद रंगता. कित्येक वर्सा झाली हे संवाद आजुन बदलाक नाय पण त्यावेळी ते
मजेशीर वाटतत. भटजी सांगता, नाईक, गणपतीची पुजा करायची आहे पण साहित्य
नाही. साहित्य नाही तर मग चालीवर घ्या. मगे भटजी गणपतीक न्हावक घालताना
बुडुबुडू चुळूचुळू असो आवाज काढुन न्हावक घालता. पूजाअर्चा झाली आता
नैवेद्य?? तो पन समजून घेवा असा सांगान येळ मारुन न्हेता. मगे भटजी गनपतीची
आरती गावक सुरुवात करता. मालवणीतील हे आरती लय कॉमेडी वाटता, बघा तुमका
समाजता काय ती..</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
हेची आवस खिलोरी,बापूस खट्याळो I<br />
काय नाय हेका, भाव शेंड्याळो II<br />
फडफड्या कानाचो, एक दिसता सुळो I<br />
खाजीच्या कामास भारी हुळहुळो II<br />
थयथय थयथय नाचता,<br />
पोरगो शिवल्याचो I<br />
बसाक दिलो ह्येका राजा उंदराचो II<br />
जयदेवा जयदेवा जय कानसुर देवा I<br />
भक्तिभावान करतय मी तुझी सेवा II<br />
चार हात एक स्वांड, आठ तुझे बायलो I<br />
तुया दिसतयं बरो,</div>
<div style="text-align: justify;">
पण वायट तुझो खायलो II</div>
<br />
<span style="font-size: medium;">
त्यांनर, देवासमोर फुगडी घालतत, उन्दराची आरती होता आणि मगे पुन्हा नाचान
गणपती, रिद्धी सिद्धी आणि भट्जी एझ्जिट मारतत. त्यांनतर पखवाजवालो पुन्हा
गळो फाडुन सरस्वतीचा स्मरण करता आणि मोरावर बसुन सरस्वती येता. ती मोरावर
बसान कशी येता ह्या तुमका ह्या फोटुत दिसता ना? तर सरस्वती येता आणि नाचान परत जाता. </span><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-DJ8o1aQb2To/UsBjRpnTkDI/AAAAAAAAIm4/6_AwiQ5bl_g/s1600/DSC_2893.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-DJ8o1aQb2To/UsBjRpnTkDI/AAAAAAAAIm4/6_AwiQ5bl_g/s640/DSC_2893.JPG" height="640" width="570" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> दशावतारात अजुनसुध्दा स्त्रीपात्र पुरुषच करतत. रिद्धी सिद्धी आणि सरस्वतीचा काम करणारो नट एकच असता. त्यांचा काम संपला काय मग ते एक थाळी
(आरती) घेउन जत्रेत लोकांकडुन पैसे जमा करुक फिरतत. त्येंका
"बिलीमारो" म्हणतत. या बिलिमारो या शब्दाचो अर्थ नेमको काय तो मात्र माका ठावक नाय. पण गावांत एखाद्या चेडमानूस किंवा एखादो पोर उगाच तोंडाक पावडर फासुन आणि मेक अप करुन शयनिंग मारत
फिराक लागले काय लोक त्यांका बिलिमारो म्हणून चिडवतत. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEietTzq3kWHnmtXdBMqdSst44ODzYcDIkARL6d1SATxWut3aPuCqbliI5HcRt7NWGHtj1pk1FpxAOJKlTeuQmQsRQa-o2-_kg8Gt9Wu3qsQN0-UeulF7zKKEnkVzGqHxDMWsdgGF7vO17s/s1600/DSC_2888.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEietTzq3kWHnmtXdBMqdSst44ODzYcDIkARL6d1SATxWut3aPuCqbliI5HcRt7NWGHtj1pk1FpxAOJKlTeuQmQsRQa-o2-_kg8Gt9Wu3qsQN0-UeulF7zKKEnkVzGqHxDMWsdgGF7vO17s/s640/DSC_2888.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">
त्याच्यानंतर शंखासुराचो प्रवेश असता. गणपती, भटजी, सरस्वति आणि
शंखासूर हे प्रवेश ठरलेले असतत. आणि प्रत्येक नाटकात सगळा सेमच असता.
शंखासुराचो प्रवेश मजेशीर असता. दैत्याचो गेटअप करुन शंखासुर आरडत येता.
संकासुराचे कपडे काळे असतत. तोंडावर काळी टोपी कशी असता. डोळ्यांच्या जागी
दोन भोका पाडलेली असतत तेका दिसाक व्हया म्हणुन नायतर खयतरी आपटान पडात.
लाल रंगाची जीभ भायर लोंबत असता. असो तो दैत्य आरडत प्रवेश घेता. आता
संकासुर आणि नाईक यांच्यात संवाद रंगता. बाकड्यावर ब्रम्हदेव समाधी लावन
बसलेलो असता. संकासुर शंकराचो भक्त असल्याने पहिल्यांदा न्हावन घेता आणि
शंकराची पुजा करता. संकासुर बाकड्यार बसलेल्या ब्रम्हदेवाची मालवणी भाषेत
टिंगल करता आणि त्याचे वेद चोरुन घेवन जाता. मगे विष्णू येता. ब्रम्हदेव
तेका सन्कासुरान वेद चोरुन नेल्याचा सांगता. विष्णु ब्रम्हदेवाक सांगता
काळजी करु नको, नी ते वेद घेवन येतो आणि सगळ्यांची एग्झिट होता. पुन्हा
पखवाजवालो आराडता आणि संकासुर तलवार घेवन येता. तेव्हाच विष्णू पण थयसर
येता. त्यांच्यात लडाई होता आणि विष्णू संकासुराचो वध करता आणि शंखाशिवाय
विष्णुची पुजा अपूर्ण राहिल असो वर तेका देवन जाता. खरा तर संकासुर आणि
विष्णुची लडाई लय मजेशीर असता पण अशी सांगान नाय समजाची ती. असो.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiWun82drXYpyC0cI3NBanibdZnV_IAvwt8Ed7576RjRx-0nfUujM7RGrZ6GQfo9yctkMTq6pY5eWDGITNz_8RtxbASOpgudmEJbvh-H2W0v2PHzVOIrQfmXfoEokZiDEtuGKGWlWdSRY/s1600/DSC_2710.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiWun82drXYpyC0cI3NBanibdZnV_IAvwt8Ed7576RjRx-0nfUujM7RGrZ6GQfo9yctkMTq6pY5eWDGITNz_8RtxbASOpgudmEJbvh-H2W0v2PHzVOIrQfmXfoEokZiDEtuGKGWlWdSRY/s640/DSC_2710.JPG" height="640" width="463" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-fdi5ljxKXDc/UsBkdBg6RpI/AAAAAAAAInI/WDmikm3B2rM/s1600/DSC_2896.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-fdi5ljxKXDc/UsBkdBg6RpI/AAAAAAAAInI/WDmikm3B2rM/s640/DSC_2896.JPG" height="532" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"></span></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-8nz1SJLXUGQ/UsBl2HRKn6I/AAAAAAAAIng/kyJrN4cqE4o/s1600/DSC_2897.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-8nz1SJLXUGQ/UsBl2HRKn6I/AAAAAAAAIng/kyJrN4cqE4o/s640/DSC_2897.JPG" height="260" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-GGDu9TuvAa8/UsBlu0MPLuI/AAAAAAAAInY/fx-eizdTqvc/s1600/DSC_2899.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-GGDu9TuvAa8/UsBlu0MPLuI/AAAAAAAAInY/fx-eizdTqvc/s640/DSC_2899.JPG" height="437" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnFcLX7MXyDQ7CNHQEt9OSDlIDrKAtV8U0W-VjUaK34z3JPNv15ZRObqfwqM8gfX2_kuGnHWKqNP15D1pUgSSM7tK2mnLgUe5YbezLXDJDW6fN1vTm5eIEolEc86JMUjydKvhr428WDrI/s1600/DSC_2900.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnFcLX7MXyDQ7CNHQEt9OSDlIDrKAtV8U0W-VjUaK34z3JPNv15ZRObqfwqM8gfX2_kuGnHWKqNP15D1pUgSSM7tK2mnLgUe5YbezLXDJDW6fN1vTm5eIEolEc86JMUjydKvhr428WDrI/s640/DSC_2900.JPG" height="400" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">
आता खर्या दशावतारी नाटकाक सुरुवात व्होवची असता. संकासुराच्या
प्रवेशानंतर पेटीवालो येता. पेटईवर सुर धरता आणि पखवाजवाल्याच्या
तालावर झांजवालो वाजवक सुरुवात करता. पेटीवालो गायन सुरु करता आणि त्याच्या
गायनावर पयलो राजा प्रवेश करता. द्शावतारी नाटक ह्या सगळा लिहीलेला
नसता. पुराणातली एखादी कथा घेवुन त्याच्यावर ह्या नाटक सादर केला
जाता. सगळे संवाद आपसुक, सीनप्रमाणे असतत. तर पयलो राजा येता आणि
त्याच्या भाषणातुन त्याच्या राज्याची, दरबाराची दृश्या लोकांसमोर सादर
करता. तेंचे हे स्वगत असलेले संवाद खूप भारी असतत. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicPuB5jXvilr0LSpch_J9TV3x8n8WD60BLWKsiN4xS0p5IHSWOjGTwVplcRSirgBL3GDlxp2xHh-dvKsZZH8tk2q46DIVhAfK_3hkA-f_kSYK9Co2ddWiW9FpZiNU7xTrr4EVi8Opkepo/s1600/DSC_2902-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicPuB5jXvilr0LSpch_J9TV3x8n8WD60BLWKsiN4xS0p5IHSWOjGTwVplcRSirgBL3GDlxp2xHh-dvKsZZH8tk2q46DIVhAfK_3hkA-f_kSYK9Co2ddWiW9FpZiNU7xTrr4EVi8Opkepo/s640/DSC_2902-001.JPG" height="422" width="640" /></a></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> प्रत्येक नाटकात
नारदमुनीची भुमिका ही असताच. नारायण SSS नारायण SSSअसो आरडत नारद येता आणि कळी
लावन जाता. राजा, राणी, त्यांची कन्या, नारद, दरोडेखोर, क्रिष्णा, शंकर
वैगरे असली पात्रा कॉमन असतत. दरोडेखोराच्या तावडीतुन दुसर्या देशाचो राजा
जो शिकारीसाठी इलेलो असता तो राजकन्येक सोडवता आणि मग त्यांच्यात प्रेम
वैगरे होता. खरा सांगायचा तर माका सगळ्यात आवडता ती या नाटकातली लडाई. ही
लडाई साधी सुधी नसता. लडाईच्या आधी राजा किंवा दैत्य ज्यांच्यात लडाई
व्होवची असता त्यांच्यातलो एकजण गायन करता. गायन करता करता जो नाच असता तो
बघुक माका भारी मज्जा येता. पखवाजच्या ठेक्यावर दोघेजण मस्त तालात नाचतात
आणि मग लडाई सुरु होता. ( खाली दिलेला लढाईपूर्वीचा नाचाचा व्हिडीयो बघा ) </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> <a href="http://www.youtube.com/watch?v=BTPhb3KNGyI" target="_blank">लढाई १ </a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=mN0j_bUhask" target="_blank">लढाई 2</a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> या लढाईत दैत्य मारलो जाता. रात्री एक दिड वाजता सुरु झालेला ह्या नाटक
सकाळन्याक पाच-सहाच्या दरम्यान संपता आणि लोका आपआपल्या घराकडे जावक निघतत. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjY8pSdm99RAl_ULEX8uWMRkK1gftuWLiVjpgSh9EmNVfxSk_Su2mSJ5YtTAyEhYPbw-Ps9GuI0XIoXvBm7tb4Qu7Xs0neMh98HfaMSjRmx4DMZHiBX1AqK6qh4ssR9FU0CJAeq6gef68/s1600/DSC_2903.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjY8pSdm99RAl_ULEX8uWMRkK1gftuWLiVjpgSh9EmNVfxSk_Su2mSJ5YtTAyEhYPbw-Ps9GuI0XIoXvBm7tb4Qu7Xs0neMh98HfaMSjRmx4DMZHiBX1AqK6qh4ssR9FU0CJAeq6gef68/s640/DSC_2903.JPG" height="640" width="639" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-hXOa-g88WCE/UsBrDsHI1vI/AAAAAAAAIoM/4yae7Y-HMXQ/s1600/DSC_2908.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-hXOa-g88WCE/UsBrDsHI1vI/AAAAAAAAIoM/4yae7Y-HMXQ/s640/DSC_2908.JPG" height="376" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhG1JCKwCfVIF4G4Kr-bghLy6zbMybaRrTNj7o4QFyrG5HuOg3B8uZDL0FGq8qy29KAiDqAgGmmjZY2DkQGmEOOWlS9RCKHtdT8kX5IoKJEMR5jXd_EompSwz91ua-4yptvFXXexnOJalw/s1600/DSC_2913.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhG1JCKwCfVIF4G4Kr-bghLy6zbMybaRrTNj7o4QFyrG5HuOg3B8uZDL0FGq8qy29KAiDqAgGmmjZY2DkQGmEOOWlS9RCKHtdT8kX5IoKJEMR5jXd_EompSwz91ua-4yptvFXXexnOJalw/s640/DSC_2913.JPG" height="340" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-lX7ummN-diE/UsBro0TsVyI/AAAAAAAAIoU/bsYJKg7fpxU/s1600/DSC_2914.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-lX7ummN-diE/UsBro0TsVyI/AAAAAAAAIoU/bsYJKg7fpxU/s640/DSC_2914.JPG" height="640" width="554" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-xRWjrmW0WjQ/UsBryYYKQFI/AAAAAAAAIok/XXr4-_yM82s/s1600/DSC_2925.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-xRWjrmW0WjQ/UsBryYYKQFI/AAAAAAAAIok/XXr4-_yM82s/s640/DSC_2925.JPG" height="537" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-209E40t0iE8/UsBruJnkanI/AAAAAAAAIoc/g33uG1ZUkpM/s1600/DSC_2928.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-209E40t0iE8/UsBruJnkanI/AAAAAAAAIoc/g33uG1ZUkpM/s640/DSC_2928.JPG" height="640" width="451" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-tQe2QrS96x0/UsBtB9KdYzI/AAAAAAAAIo0/iOwRYNX7sRQ/s1600/DSC_2930.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-tQe2QrS96x0/UsBtB9KdYzI/AAAAAAAAIo0/iOwRYNX7sRQ/s640/DSC_2930.JPG" height="592" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3hgSieGiaatvXZ1uLRdvMRW_BuUCksJn2-7RcEO4QDxekCzy-_7Y2ioWOF_aFti96sSRd4keAAaFnCxqix7BQXL4pr312RWDc1KNDVHPx6P63VF-H3b3wnhmRx2jI9xo6BekiKx0JI7o/s1600/DSC_2937.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3hgSieGiaatvXZ1uLRdvMRW_BuUCksJn2-7RcEO4QDxekCzy-_7Y2ioWOF_aFti96sSRd4keAAaFnCxqix7BQXL4pr312RWDc1KNDVHPx6P63VF-H3b3wnhmRx2jI9xo6BekiKx0JI7o/s640/DSC_2937.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-6dVgU7ow3IU/UsKCLPyT-wI/AAAAAAAAIsU/-VjA1bVcKFg/s1600/DSC_2938.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-6dVgU7ow3IU/UsKCLPyT-wI/AAAAAAAAIsU/-VjA1bVcKFg/s640/DSC_2938.JPG" height="640" width="568" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-p6L3zahSgsY/UsBtaS0hvgI/AAAAAAAAIpE/b-UUpyaaLD0/s1600/DSC_2939.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-p6L3zahSgsY/UsBtaS0hvgI/AAAAAAAAIpE/b-UUpyaaLD0/s640/DSC_2939.JPG" height="487" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-P9Z9MJ_QWD8/UsBtf6_paJI/AAAAAAAAIpM/uC1TkOQhbk0/s1600/DSC_2940.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-P9Z9MJ_QWD8/UsBtf6_paJI/AAAAAAAAIpM/uC1TkOQhbk0/s640/DSC_2940.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-HfpL4m9fLw8/UsBvKACImPI/AAAAAAAAIpo/TYjzhWztu40/s1600/DSC_2955.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-HfpL4m9fLw8/UsBvKACImPI/AAAAAAAAIpo/TYjzhWztu40/s640/DSC_2955.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-vgAvOvDAJ_s/UsBu07CZ4tI/AAAAAAAAIpY/qovh1SThlkg/s1600/DSC_2958.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-vgAvOvDAJ_s/UsBu07CZ4tI/AAAAAAAAIpY/qovh1SThlkg/s640/DSC_2958.JPG" height="614" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-0PQVFI9e7go/UsBu6XbTQuI/AAAAAAAAIpg/sw_fiHjzVQU/s1600/DSC_2960.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-0PQVFI9e7go/UsBu6XbTQuI/AAAAAAAAIpg/sw_fiHjzVQU/s640/DSC_2960.JPG" height="640" width="588" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-4w0ncVKCLZg/UsBvUeMfgCI/AAAAAAAAIpw/1WacCgbF6SM/s1600/DSC_2966.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-4w0ncVKCLZg/UsBvUeMfgCI/AAAAAAAAIpw/1WacCgbF6SM/s640/DSC_2966.JPG" height="355" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-xIPhVdg6Ods/UsBvXK3bw9I/AAAAAAAAIp4/C9KMJP-uqWY/s1600/DSC_2972.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-xIPhVdg6Ods/UsBvXK3bw9I/AAAAAAAAIp4/C9KMJP-uqWY/s640/DSC_2972.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-IBRPzgMEIYs/UsBvtA9jpYI/AAAAAAAAIqI/orO3x8OVGbM/s1600/DSC_2731.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-IBRPzgMEIYs/UsBvtA9jpYI/AAAAAAAAIqI/orO3x8OVGbM/s640/DSC_2731.JPG" height="640" width="547" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-V2-lr_0WkA0/UsBvsNZK51I/AAAAAAAAIqA/GvjZKc17dxU/s1600/DSC_2733.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-V2-lr_0WkA0/UsBvsNZK51I/AAAAAAAAIqA/GvjZKc17dxU/s640/DSC_2733.JPG" height="640" width="380" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwstidXiS3ari-F1cieDKr1oJ53qem_KVQ2SYzQPvzbabT9gVomcrHeCVOEw164cL6eefUtdqu73Ti7h09aDsTxPUNxN3V4DO7RhpaC43TF5yK4t6p8VFDkZHKrdeoERcYkGARJFCMpdo/s1600/DSC_2735.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwstidXiS3ari-F1cieDKr1oJ53qem_KVQ2SYzQPvzbabT9gVomcrHeCVOEw164cL6eefUtdqu73Ti7h09aDsTxPUNxN3V4DO7RhpaC43TF5yK4t6p8VFDkZHKrdeoERcYkGARJFCMpdo/s640/DSC_2735.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-B_dI7wg3k-Q/UsBvzcR8TmI/AAAAAAAAIqQ/L-tqx0na07U/s1600/DSC_2801.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-B_dI7wg3k-Q/UsBvzcR8TmI/AAAAAAAAIqQ/L-tqx0na07U/s640/DSC_2801.JPG" height="577" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-abvas2skjGg/UsBv-T1VF8I/AAAAAAAAIqg/mWOqsy8Luc4/s1600/DSC_2804.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-abvas2skjGg/UsBv-T1VF8I/AAAAAAAAIqg/mWOqsy8Luc4/s640/DSC_2804.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">
आम्ही जे नाटक पाहिलं त्याचं कथानक थोडक्यात सांगतो. असुर राजा सुरेंद्र
हा पहिला राजा म्हणुन प्रवेश करतो आणि स्वगतामध्ये राज्याविषयी, प्रजेविषयी
आणि देवानी पुन्हा कसं फसवलं याचे वर्णन करुन काळजी व्यक्त करतो. हे सगळे स्वगत पाठांतर नसतं. जे सुचेल ते तो कथन करतो. राजा सुरेंद्रला देवांचा राग असतो.इतक्यात
त्याची एकुलती एक राजकन्या येते. हे स्त्रीपात्र पुरुषच सादर करतो. ती
राजकन्या एक स्तुतिस्तवन गाउन राजाला खुश करते आणि वनविहारासाठी जायची
परवानगी मागते. राजा ती नाकारतो कारण त्याल तिची कळजी असते. तरीही राजकन्या
आपल्या चंदा, मंदा, कुंदा या मैत्रीणींसोबत जात असल्याचे सांगुन कशीबशी
परवानगी मिळवते. त्यानंतर पृथ्वीवरल्या उज्जेन नरेश श्रीकांतचा
प्रवेश होतो. तो ही स्वगतामध्ये बरंच काही सांगतो. एखादं गायन करतो.
इतक्यात त्याच्या दरबारात एक ब्राम्हण येतो आणि राजा श्रीकांतला सांगतो की
जंगलात एका दरोडेखोराचा उत्पात माजला आहे. त्याने मला लुटलं, आणि मरेपर्यंत
मारलं. तु त्याच्या बंदोबस्त कर. राजा श्रीकांत ताबडतोब निघतो. इकडे
राजकन्या वनविहारासाठीए आलेली असताना कूठेतरी चुकते आणि त्या दरोडेखोराच्या
तावडीत सापडते, तितक्यात राजा श्रीकान्त तेथे येतो आणि दरोडेखोराला
युद्धासाठी आवाहन करतो. त्यांच्यात लढाई होते. दरोडेखोर मरतो आणि राजकन्या
राजा श्रीकांतच्या प्रेमात पडते. पण राजा श्रीकांत उगाच भाव खातो आणि राजकन्येला लटकवत राहतो.</span><span style="font-size: medium;"> तो तिला सांगतो, एकवेळ मी पा</span><span style="font-size: medium;">ण्याने बहरलेल्या तलावात प</span><span style="font-size: medium;">डेन पण </span><span style="font-size: medium;">प्रेमात पडणार नाही; कारण पाण्यात पडल्यावर पोहुन </span><span style="font-size: medium;">बाहेर पडता येईल पण प्रेमात पडल्यावर </span><span style="font-size: medium;">बुडायलाच होणार. ( मला हा डाय</span><span style="font-size: medium;">लॉग जाम अवडला ) पण नन्तर राजकन्या त्याला गाणे गाउन प्रपोझ करते आणि तो मान्य करतो. मग राजकन्या त्याला घेउन तिच्या राज्यात राजा सुरेंद्राला भेटवण्यास घेउन येते. ती राजाला सगळा प्रकार सांगते आणि राजा श्रीकांतशी लग्न करण्याची </span><span style="font-size: medium;">इच्छा व्यक्त करते. </span><span style="font-size: medium;">राजा सुरेंद्रपण तयार होतो पण त्याची एक अट असते की राजा श्रीकांतने ल्क्ष्मीमातेची भ</span><span style="font-size: medium;">क्ति करणे सोडुन द्यावे. पण रजा श्रीकांत ही अट मानायला तयार होत नाही. राजा सुरेंद्र दोघांना खूप मारतो अणि तीन दिवसांची मुदत देउन तुरुंगात बंद करतो. तिकडे नारद जाउन लक्ष्मी मातेला सांगतो की तिचा भक्त राजा श्रीकांतवर कसं संकट आलयं ते. मग लक्ष्मी माता त्याच्या रक्षणार्थ धाउन येते. राजा सुरेंद्रचा वध करुन श्रीकांत आणि राजकन्येला मंगल आशिर्वाद देते आणि नाटक संपतं... </span><span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-VSSoTqasckc/UsBwbcSzZGI/AAAAAAAAIqo/aMlO8GDgIzk/s1600/DSC_2975.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-VSSoTqasckc/UsBwbcSzZGI/AAAAAAAAIqo/aMlO8GDgIzk/s640/DSC_2975.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdXfh0u-XOPBA3cph57tllO1oPXZqmX4xz9P94456oJbo9GARA7_srxGzUOKg5sbA_uv1WuVag30qWi1KtY2_BjWvUTTtvSN2fZne-mN4XBgmi32D5gX1QYKspH7ASoEFH9SkgssKv6jw/s1600/DSC_2976.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdXfh0u-XOPBA3cph57tllO1oPXZqmX4xz9P94456oJbo9GARA7_srxGzUOKg5sbA_uv1WuVag30qWi1KtY2_BjWvUTTtvSN2fZne-mN4XBgmi32D5gX1QYKspH7ASoEFH9SkgssKv6jw/s640/DSC_2976.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDWQ3MhaorbG8eNj9DZI-0FVbTTZ_K078ePQwEKBEMXQ6kiuSZdnIC3WuByOaeZFeL7g3vyKAzl7waTQot86wcOibCuvlSyGYthL7ckbxDs8zynLx2OwGcoGjsLGR4VraChtyzFq9eqw4/s1600/DSC_2979.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDWQ3MhaorbG8eNj9DZI-0FVbTTZ_K078ePQwEKBEMXQ6kiuSZdnIC3WuByOaeZFeL7g3vyKAzl7waTQot86wcOibCuvlSyGYthL7ckbxDs8zynLx2OwGcoGjsLGR4VraChtyzFq9eqw4/s640/DSC_2979.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0-GRASztXypH6eW-OCzwUw9QGouCuSQPxSnnrsFDhfh6k-AiqQyGpnitWXwas90aOuTkFPwymwFa0rf8Io_TPKyGYpvQu9vfXuX7oWuueUoo5HIIfM8cAm5dJZ2xOGvfsKxPHOqQ_Y-U/s1600/DSC_2983.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0-GRASztXypH6eW-OCzwUw9QGouCuSQPxSnnrsFDhfh6k-AiqQyGpnitWXwas90aOuTkFPwymwFa0rf8Io_TPKyGYpvQu9vfXuX7oWuueUoo5HIIfM8cAm5dJZ2xOGvfsKxPHOqQ_Y-U/s640/DSC_2983.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-iEaYZaoHA2o/UsBwkCcfZWI/AAAAAAAAIq4/C6jP_pN43nc/s1600/DSC_2984.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-iEaYZaoHA2o/UsBwkCcfZWI/AAAAAAAAIq4/C6jP_pN43nc/s640/DSC_2984.JPG" height="453" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-Znqryx9Ny1U/UsBxDeiS7LI/AAAAAAAAIrI/ASjgcuzNo7I/s1600/DSC_2987.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-Znqryx9Ny1U/UsBxDeiS7LI/AAAAAAAAIrI/ASjgcuzNo7I/s640/DSC_2987.JPG" height="404" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-lSbXID_a8VI/UsBxKU78g4I/AAAAAAAAIrY/hrCeog7-r6c/s1600/DSC_2994.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-lSbXID_a8VI/UsBxKU78g4I/AAAAAAAAIrY/hrCeog7-r6c/s640/DSC_2994.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-16835772754819942402013-12-26T17:25:00.001+05:302014-04-25T12:13:53.078+05:30कोंकणसफारी - रेडीचा यशवंतगड, तेरेखोलचा किल्ला आणि हरवलेली वाट <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> आजचा पल्ला जास्त दूर नव्हता. रेडीचा यशवंतगड, तेरेखोलचा किल्ला आणि
सावंतवाडी असं फिरुन यायचं होतं. संध्याकाळी जत्रा आणि दशावतार पण बघायचं
होतं त्यामुळे लवकर फिरुन येउन थोडा आराम करायचा असं ठरवलं. त्यामुळे आज
थोडं उशिराच निघालो. पुन्हा ती बाईक रेंटवर घेतली.आमच्या गावतुन मातोंड या
गावच्या रस्त्याने वर कापावर आलो. इथुन आसोलीमार्गे आरवली, शिरोडा, रेडी
असं जायचं होतं. सड्यावर पोचलो तेव्हा मस्त उन पडलं होतं. लहानपणी, मे ची
सुट्टी पडली की या सड्यावर वाडीतली आम्ही सगळी पोरं फिरायला यायचो. काजु,
आंबे, फणस, करवंद यांची चंगळ असायची. कधी कधी आमच्या क्रिकेटच्या मॅचेस पण
व्ह्यायच्या. या विस्तृत पसरलेल्या सड्यावर क्रिकेट खेळायला फार मज्जा
यायची. खूप धम्माल दिवस होते ते. <br /> सड्यावरुन आसोली - टांकमार्गे आम्ही
वेंगुर्ला - शिरोडा रस्त्यावर आलो. इथुन पुढे आरवलीचं प्रसिद्ध देवस्थान
श्री वेतोबाच्या दर्शानासाठी गेलो. वेंगुर्ल्यातील अनेक प्रसिद्ध
देवस्थानांपैकी आरवलीचा वेतोबा हे एक प्रसिद्ध देवस्थान आहे. काही
वर्षांपूर्वीच या मंदिराचा जिर्णोद्धार झालाय. मंदिर अतिशय सुंदर आहे. तसेच
आरवलीचा समुद्रकिनाराही अतिशय सुंदर आहे. इथुन पुढे शिरोड्याच्या
बाजारातुन वाट काढत काढत आम्ही हुड्यावर येउन पोचलो. इथुन उजवीकडला रस्ता
रेडी-तेरेखोलकडे जातो तर डावीकडला रस्ता आरोंदा,सावंतवाडीकडे जातो. आम्ही
रेडीच्या रस्त्याला लागलो. पहिल्यांदा रेडीचा प्रसिद्ध गणपती पाहायचा होता.
रेडी गाव मँगनिझ आणि इतर खनिज द्रव्यांच्या मुबलकतेमुळे ९० च्या दशकात
झोतात आले होते. इथे बर्याच मोठ्या प्रमाणात मायनिंग झाले आहे. अजुनही
डंपर - ट्रक्स यांची ये जा सुरु असते. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">रेडीचं गणपती मंदिर समुद्राच्या
किनारीच आहे. मायनिंगमुळे तिथपर्यन्तचा रस्ता फक्त डंपर आणि ट्रक्सच्याच
योग्यतेचा आहे. सध्या मंदिराच्या जिर्णोद्धाराचं काम सुरु आहे. मंदिरातली
द्विभुज गणेश मुर्ती खूप संदर आहे. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZoQhiSWZTQ-6K6Di4euwuQ2N7y86SVw0KHucV9wOIab2DcCTagkECo15hR0enlNtojzN9AkGikA9EQgBV4hjp3ddLAMsnbTDmIXCLH5GGpCcsNLY9w9Ljoly6exH6bFYGIrQkuUTnqGo/s1600/DSC_2715.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZoQhiSWZTQ-6K6Di4euwuQ2N7y86SVw0KHucV9wOIab2DcCTagkECo15hR0enlNtojzN9AkGikA9EQgBV4hjp3ddLAMsnbTDmIXCLH5GGpCcsNLY9w9Ljoly6exH6bFYGIrQkuUTnqGo/s1600/DSC_2715.JPG" height="535" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> गणेशाचे दर्शन घेउन आम्ही यशवंतगडाकडे
निघालो. गावतल्या विठोबाच्या मंदिराच्या मागुन रस्ता किल्ल्यापर्यंत आणि
किनार्यापर्यंत जातो. काहीवेळातच रस्त्यावरुन किल्ल्याची तटबंदी दिसु
लागली. किल्ल्यापाशी येउन बाईक लावली आणि किल्ल्यात प्रवेश केला. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">यशवंतगड नकाशा :- साभार http://trekshitiz.com/trekshitiz/index.asp </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMD-2aCItlJu-EYLna-dw8oe0Ewe28KfmVSGphf46M9XcY3DkNarHViTaK0zpbiWy7FrhhE34zwdAj02FOOnD9e6zOuR01YF4rh_aMEYWLCCHpdJlJJOSqKYYP9oMuqnO2QnbkWzQsxgo/s1600/Yashawantgad+(Redi+Fort).gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMD-2aCItlJu-EYLna-dw8oe0Ewe28KfmVSGphf46M9XcY3DkNarHViTaK0zpbiWy7FrhhE34zwdAj02FOOnD9e6zOuR01YF4rh_aMEYWLCCHpdJlJJOSqKYYP9oMuqnO2QnbkWzQsxgo/s1600/Yashawantgad+(Redi+Fort).gif" height="452" width="640" /></a><span style="font-size: medium;"><br /> नकाशात
दाखवल्याप्रमाणे किल्ल्याला एकूण पाच दरवाजे आहेत. मुख्य दरवाज्याकडला
बुरुज अजुन शाबूत आहे. प्रत्येक दरवाज्याची कमानही अजुन शाबूत आहे.
दुसर्या आणि तिसर्या दरवाज्याच्या मध्ये एक खंदक आहे. अंदाजे २० फूट
खोलीचा हा खंदक संपूर्ण किल्ल्याभोवती आहे. तिसर्या आणि चौथ्या
दरवाज्याच्या बाजुला एक चोर दरवाजाही आहे. चवथ्या आणि पाचव्या
दरवाज्याच्यामध्ये पहारेकर्यांसाठीच्या देवड्या आहेत. पाचवा दरवाजा भव्य
आहे. आणि जुन्या वास्तुंची साक्ष देत उभा आहे. किल्ल्यात बरीच झाडी माजली
आहे. नकाशात दाखवलेल्या वाटेप्रमाणे आम्ही वाड्याच्या दिशेने निघालो.
वाड्यात प्रवेश करायला छोटे कमानदार दरवाजे आहेत. एका मागुन एक असे तीन
दरवाजे आपल्याला दालनात घेउन येतात. हा वाडा थोडा भुलभुलैय्या टाईप आहे.
वाड्याची बरीच पडझड झालेली आहे. भिंती तितक्या शाबुत आहेत. इथुन पुढच्या
वाटेने आम्हाला पायर्या शोधुन तटबंदिवर चढायचे होते. बरीच शोधाशोध करुनही
पायर्या सापडत नव्ह्त्या कारण किल्ल्यात बरीच झाडी माजलेली आहे. खूप वेळ
इकडे तिकडे फिरुन मी जरा उत्तरेच्या बाजुने मोकळ्या जागेवर गेलो असता
तटबंदीला लागून असलेल्या छोट्या पायर्या दिसल्या. इथुन एका बुरुजावरुन
समोर निळशार अरबी समुद्र आणि रेडीच्या खाडीचे सुन्दर चित्र दिसत होते. मग
त्या तटबंदीवरुन चालत चालत आम्ही पाचव्या दरवाज्यापाशी आलो आणि तिथे
असलेल्या पायर्यांवरुन खाली उतरलो. किल्ल्यावर अजुन बघण्यासारखे काहीच
नव्हते. नुसतं जंगल माजलं आहे. तिथुन आम्ही बाहेर पडलो आणि रेडीच्या
किनार्यावर आलो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> किल्ल्याचे काही फ़ोटो </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-dV2-j_pK5Qs/UrwLI51GM2I/AAAAAAAAIi8/mvJ5-sEl1eo/s1600/DSC_2718.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-dV2-j_pK5Qs/UrwLI51GM2I/AAAAAAAAIi8/mvJ5-sEl1eo/s1600/DSC_2718.JPG" height="424" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-xWh0gfAauMY/UrwLGJWU5YI/AAAAAAAAIi4/QdseXV8fsEU/s1600/DSC_2719.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-xWh0gfAauMY/UrwLGJWU5YI/AAAAAAAAIi4/QdseXV8fsEU/s1600/DSC_2719.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-KaRMVBBC1Uw/UrwKlQCz3jI/AAAAAAAAIiw/ocTdQT3uCas/s1600/DSC_2722.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-KaRMVBBC1Uw/UrwKlQCz3jI/AAAAAAAAIiw/ocTdQT3uCas/s1600/DSC_2722.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-FvPDVZRSP4M/UrwLciMuMLI/AAAAAAAAIjI/RdPggPE3YI8/s1600/DSC_2723.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-FvPDVZRSP4M/UrwLciMuMLI/AAAAAAAAIjI/RdPggPE3YI8/s1600/DSC_2723.JPG" height="640" width="423" /></a> </div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"> </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-40Oo_4fHFqQ/UrwLll0En2I/AAAAAAAAIjQ/sEvZIkE9JGs/s1600/DSC_2726.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-40Oo_4fHFqQ/UrwLll0En2I/AAAAAAAAIjQ/sEvZIkE9JGs/s1600/DSC_2726.JPG" height="640" width="423" /></a></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> किल्ल्यातल्या त्या वाड्यात शिरलो तेव्हा वर पाहिलं तर
एक सुंदर फ्रेम दिसली. वाड्याचं छ्प्पर केव्हाच उडून गेलेलं. वाड्याच्या
भिंतीवरुन काही झाडं जगली होती आणि एक प्रकारच नैसर्गिक छप्पर त्या
वाड्याला दिसत होतं. पण सगळ्यात सुंदर त्या झाडांच्यामधुन ते निळं आकाश
दिसत होतं.</span> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-B7jQ6XU2o5Y/UrwMqwirOjI/AAAAAAAAIjU/0ke9BNKUwuM/s1600/DSC_2724-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-B7jQ6XU2o5Y/UrwMqwirOjI/AAAAAAAAIjU/0ke9BNKUwuM/s1600/DSC_2724-001.JPG" height="640" width="403" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;">बुरुजावरुन दिसणारा आरवलीचा किनारा आणि रेडीची खाडी</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-DUb5ZOj0-I0/UrwOBhW-7ZI/AAAAAAAAIjg/dLD7FzIhmkM/s1600/DSC_2730.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-DUb5ZOj0-I0/UrwOBhW-7ZI/AAAAAAAAIjg/dLD7FzIhmkM/s1600/DSC_2730.JPG" height="386" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<span style="font-size: medium;"> महाराष्ट्रात या. वाघ तुमची वाट पाहत आहे. :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-h7O6UUcGvqA/UrwPBS2AQZI/AAAAAAAAIjo/8NBIYGcHum8/s1600/DSC_2736.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-h7O6UUcGvqA/UrwPBS2AQZI/AAAAAAAAIjo/8NBIYGcHum8/s1600/DSC_2736.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /> अह्ह्ह!! काय सुंदर किनारा होता! अगदी निळाशार
पसरेला. शांत! एक - दोन अंग्रेज कपल्स तिथे समुद्रस्नान करत होते. आम्ही
तिथुन पुढे किनार्यावरुन चालत निघालो. अनवाणी किनार्यावरुन चालताना काय
भारी वाटत होतं. पाणीही अतिशय गार होते. बराच वेळ तिथे फिरुन मग आम्ही
तेरेखोलला निघालो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-qFTHW2Edaqk/UrwQTwxN-nI/AAAAAAAAIjw/ygoZuEers6A/s1600/DSC_2738.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-qFTHW2Edaqk/UrwQTwxN-nI/AAAAAAAAIjw/ygoZuEers6A/s1600/DSC_2738.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /> तेरेखोल रेडीहुन ५ किमीवर आहे. इथला तेरेखोल हे
गाव गोवा सरकारच्या हद्दीत येते. तेरेखोलची नदी अरबी समुद्राला जिथे मिळते
तिथे काठावर हे गाव वसले आहे. इथल्या शांततेमुळे बरेच अंग्रेज लोक्स इथे
असतात. आम्ही किल्ल्यावर पोचलो तेव्हा तिथे एका शाळेची सहल आली होती आणि
सगळी मुले किल्ल्याच्या बाहेअरच्या आवारत जेवायला बसली होती. गोवा
सरकारच्या हद्दीत असल्याने किल्ला उत्तम आहे. आतमध्ये एक मस्त रेस्टॉरंट
आहे. गडाच्या आत पोर्तुगिजकालिन "सेंट अँथनी" चर्च आहे. किल्ल्यावर बाके
काही विशेष नाही. पोर्तुगिज बांधणीचे कॅप्सुल बुरुज इथे पाहवयास मिळतात.
इथुन तेरेखोलची खाडी आणि समोरे केरी बीच फार सुन्दर दिसतं. १७व्या शतकात
सावंतवाडीच्या खेमसावंतांनी या किल्ल्याची उभारणी पोर्तुगिजांवर लक्ष्य
ठेवण्यासाठी केली. त्यानंतर हा किल्ला पोर्तुगिजांकडेच होता. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> किल्ल्याचे प्रवेशद्वार </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn5z0PpLc0i_GmQG2pgOrXmw8EBKFrtmSuFntEIlIY4NMU58yZcc2cIvzdMyYkAVceoA2NdS3mCFrxtlAeOdlI4xsbqBj45EGj1MAVoQY_DbGrQzRs4l0HzNoA1QcMFoq7pAU1bVYJlYs/s1600/DSC_3590-002.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn5z0PpLc0i_GmQG2pgOrXmw8EBKFrtmSuFntEIlIY4NMU58yZcc2cIvzdMyYkAVceoA2NdS3mCFrxtlAeOdlI4xsbqBj45EGj1MAVoQY_DbGrQzRs4l0HzNoA1QcMFoq7pAU1bVYJlYs/s1600/DSC_3590-002.JPG" height="375" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> किल्ल्यातले चर्च </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7JLLb9TQYgOu3TfkYq4x2YQRE90jYVd2Hz5f7Huubqg15ExEEcwIeW0TEmwWfScS0dlprJSBW5usBYQm4K2oBCVMxU_ZjD5ajyPcRkGZrnNwsp6b_CDcImvSS3Z3XHElCXH3djFNgrzg/s1600/DSC_3565.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7JLLb9TQYgOu3TfkYq4x2YQRE90jYVd2Hz5f7Huubqg15ExEEcwIeW0TEmwWfScS0dlprJSBW5usBYQm4K2oBCVMxU_ZjD5ajyPcRkGZrnNwsp6b_CDcImvSS3Z3XHElCXH3djFNgrzg/s1600/DSC_3565.JPG" height="487" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-z8RoMqNj_mU/UrwRmN0Wz2I/AAAAAAAAIkA/cE60iFctzRo/s1600/DSC_3567.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-z8RoMqNj_mU/UrwRmN0Wz2I/AAAAAAAAIkA/cE60iFctzRo/s1600/DSC_3567.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-wvU19QljbgI/UrwSQ5QUWcI/AAAAAAAAIkQ/yXTazO0YWzU/s1600/DSC_2762.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-wvU19QljbgI/UrwSQ5QUWcI/AAAAAAAAIkQ/yXTazO0YWzU/s1600/DSC_2762.JPG" height="498" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"></span></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /> बुरुजावरून दिसणारे केरीम बीच, तेरेखोल नदी आणि अरबी समुद्राचा संगम </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-cs3aMe4oHqQ/UrwSrwTjnrI/AAAAAAAAIkY/hlkJe8mHf9k/s1600/DSC_2765.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-cs3aMe4oHqQ/UrwSrwTjnrI/AAAAAAAAIkY/hlkJe8mHf9k/s1600/DSC_2765.JPG" height="340" width="640" /></a></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> किल्ला
फिरुन झाल्यावर आम्ही तेरेखोलच्या जेट्टीवर गेलो. इथुन एक मोठ्ठी लाँच
निघते आणि समोर गोव्याच्या केरीम बीचपर्यंत सोडते. इथे थोडावेळ बसुन मग
आम्ही परतीला लागलो. परत येताना महाराष्ट्र आणि गोवा बॉर्डरवर असलेल्या
जकात लाटेवर आम्हाला मपोसेच्या पोलिसांनी थांबवलं. इकडचं तिकडचं न विचारता
त्याने "पहिल्यांदा बॅग चेक केली. गोव्यात दारु स्वस्त असल्याने मोस्ट ऑफ
लोक इथुन दारु विनापरवाना घेउन येतात. त्यामुळेच असेल की त्याने आमची पहिली
बॅग चेक केली. मागल्यावेळी इथे आलो होतो तेव्हा माझा कझिन ड्युटीवर होता.
तिथुन आम्ही निघालो आणि पुन्हा हुड्यावर आलो. इथुन आता आरोंद्याला त्या
कझिनच्या घरी जेवायचं आंत्रण होतं तिथे गेलो. हा कझिन म्हणजे माझ्या मामीचा
भाउ. तो माझ्याच वयाचा. त्यावेळी सुट्टी पडली की मी इथे आरोंद्याला येत
असे. मग दिवसभर आमचे उंडगेगिरी सुरु असायची. इथे समुद्र जवळ असल्याने मला
हा गाव अतिशय आवडायचा. आम्ही दिवसभर खेळायचो, भटकायचो, कधी मासे पकडायला
जायचो तर कधी किरणपाणी इथे लाँचमध्ये बसुन पलिकडे गोव्याच्या किनार्यावर
फिरुन यायचो. इथुन अरंबोळ वैगरे अगदी हाकेच्या अंतरावर आहे. खूप वर्षानी मी
इथे आलो होतो. तिथे मस्त मच्छी खाउन आम्ही सावंतवाडीच्या रस्त्याला लागलो. <br />सचिनला
सांवतवाडीची प्रसिद्ध लाकडी खेळणी त्या भाचींसाठी घ्यायची होती. मी ही कधी
त्या चितार आळीत गेलो नव्हतो. चितार आळीत फिरुन काही लाकडी खेळनी खरेदी
केली आणि तिथुन आम्ही घरच्या वाटेला लागलो. वाडीहुन घरी पोचायला अर्धा तास
पुरेसा होता. अंदाजे पाच पर्यंत आम्ही पोचलो असतो. पण काही तरी वेगळंच
झालं... </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> सावंतवाडि - चितार आळी ( खेळणी) </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-IK3z-lb7DFE/UrwUvgTFA4I/AAAAAAAAIkk/LH1xUUr2yQs/s1600/DSC_2799.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-IK3z-lb7DFE/UrwUvgTFA4I/AAAAAAAAIkk/LH1xUUr2yQs/s1600/DSC_2799.JPG" height="640" width="423" /></a></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-PVKl8GEDEkc/UrwVPcyJ__I/AAAAAAAAIk0/m0wnzeWdeuQ/s1600/DSC_2801.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-PVKl8GEDEkc/UrwVPcyJ__I/AAAAAAAAIk0/m0wnzeWdeuQ/s1600/DSC_2801.JPG" height="402" width="640" /></a></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEWvL4WcqsRw48y5jnRzk9TiRAg_3xM8EpV2MxFL0dbG2V55ZXVExqhENtVFfgCp98b05rP0-Q6ODmCKMDoGiAsNl75MhiiegIRlvD6L2WFqkJIp2a3Vu7udsitqdqWDtrJ4kK_hjQ-LY/s1600/DSC_2803.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEWvL4WcqsRw48y5jnRzk9TiRAg_3xM8EpV2MxFL0dbG2V55ZXVExqhENtVFfgCp98b05rP0-Q6ODmCKMDoGiAsNl75MhiiegIRlvD6L2WFqkJIp2a3Vu7udsitqdqWDtrJ4kK_hjQ-LY/s1600/DSC_2803.JPG" height="482" width="640" /></a></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-1CHKmwgcbXk/UrwVXAUx89I/AAAAAAAAIlE/HYcq6mv-2Is/s1600/DSC_2804.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-1CHKmwgcbXk/UrwVXAUx89I/AAAAAAAAIlE/HYcq6mv-2Is/s1600/DSC_2804.JPG" height="343" width="640" /></a></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcRnNKPhVDJtuYAEj1TxektLGMDgVRFkOXvn6g4T96vu0jClr7SX6jvqidwsctc2N6BT6Lw-aNSM4e7hQh1rLkG5QM1WRfPUXRIft8Wx-vaE6er28DRTNt8KviLF43rbE1erZdQrGuBsc/s1600/DSC_2808.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcRnNKPhVDJtuYAEj1TxektLGMDgVRFkOXvn6g4T96vu0jClr7SX6jvqidwsctc2N6BT6Lw-aNSM4e7hQh1rLkG5QM1WRfPUXRIft8Wx-vaE6er28DRTNt8KviLF43rbE1erZdQrGuBsc/s1600/DSC_2808.JPG" height="423" width="640" /></a></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> सावंतवाडीहुन निघुन आम्ही तळवडेला पोचलो. इथुन सरळ रस्ता
वेंगुर्लेला जातो आणि डावीकडे वळल्यास मातोंडमार्गे पालला म्हणजे आमच्या
घरी पोचायचा शॉर्टकट होता. रस्ता मला माहीत होता. पण माहीत नाही कुठे तरी
मी चुकलो. तळवडे गेटमधुन निघाल्यावर काही अंतरावरच पालसाठी उजवीकडे वळावं
लागतं, पण तो रस्ता इतका छोटा होता आणि तिथे कुठेच मार्गदर्शक फलक नव्ह्ता
त्यामुळे मी चुकलो आणि सरळ पुढे गेलो. काहीवेळाने सचिनने बाईक माझ्याकडे
दिली. खूप वर्षानी मी बाईक चालवायचा धाडसी प्रयत्न करत होतो. पहिल्या
झट्क्यात जमली नाही मग पुन्हा किक मारली, रेझ दिला, पहिला गिअर टाकला आणि
हळूहळू बाईक मारायला लागलो. रस्ता खडबडीत होता. मी ३०-४० वर बाईक मारत
होतो. फक्त मला भीती चढावाची वाटत होती कारण चढाव आल्यावर बाईक नक्की
कोणत्या गिअरवर आणि किती स्पीडवर ठेवायाची हे माहीत नव्हतं. तरी सचिन मागुन
सांगत होता आणि मी त्याचं ऐकुन गाडी मारत होतो. थोड्यावेळ्याने मातोंड आणि
पालला जोडणार तो खतरनाक चढाव आला आणि मी गांगरलो. कारण समोरुन एसटी वैगरे
आली तर उतार असल्याने एसटीवाले जोरात येतात. पण तसं काही झालं नाही. सचिन
सांगत होता गाडी आहे त्या स्पीडवरच ठेव. पण बाईकने थोडा वेग घेतला होता. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">चढावाच्यामध्ये आलो आणि सचिन ओरडला गिअर पुढे टाक! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">आता पुढे म्हणजे नक्की
कुठे हे धड कळेना. त्यात गिअर बदलायचा म्हणजे क्लच दाबायचा आणि गिअर
बदलायचा हे माहित होते. मी गिअर बदलायसाटी क्लच दाबला गिअर बदलणार इतक्यात
लक्ष्यात आलं की बाईकला रेझ मिळालाय. <br />अतिशय कन्फ्युझ्ड सिच्युएशन! सचिनने काही तरी सांगायचं म्हणुन ओरड्ला! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">मला कळलं नाही ! बाईक रेझमध्ये होती ! सचिन म्हणाला क्लच सोड! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">आय थिंक त्याला रेझ देउन नको असं म्हणायचं असेल. <br />मी क्लच सोडला! बाईक रेझमध्ये! फुल्ल व्हिल्ली ! काटकोनात उभी राहिली </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">अगदी घोडा दोन पाय वर करुन जसा उभा राहतो ना अगदी तशीच!! <br />आम्ही दोघे होतो त्या पोझीशनमध्ये धपकन खाली बसलो. बाईक समोर उभी राहुन बाजुला जाउन आडवी झाली !! <br />हे सगळं कसं २०-३० सेकंदात घडलं!! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> सुदैवाने आम्हा दोघांना काही लागलं नाही पण बम्सवर पडल्याने रस्त्यावरचे दगड टोचलेच!! <br />उठुन
पहिल्यान्दा बाईक बघितली आणि तिला उचलून उभी केली. बाईकला विशेष काही झालं
नव्हतं. डाव्या बाजुचा मिरर आणि पुढला इंडिकेटर दोन्ही गेले होते. बाईक
दुसर्याची असल्याने अजुन टेंशन होतं. आम्ही बराचवेळ तिथे उभे राहिलो होतो.
त्याचवेळी एक गावकरी तिथून बाईकवरुन जात होता. आम्हाला तिथे उभं बघुन
त्याने बाईक थांबवली आणि आमची विचारपूस करायला सुरुवात केली. आम्ही काही
नाही म्हणून वैगरे त्याला टाळलं पण त्याने ओळखलं होतं की हे दोघे बाईकवरुन
पडलेत. आम्ही बाईक सुरु करुन पाहिली. ती ठीक होती. आता इथुन अगदी थोड्याच
वेळ्यात आम्ही घरी पोचणार होतो. पण बाईकचं काय सांगायचं याचं टेंशन होतं.
इथुन चढावावरुन आम्ही वर कापावर आलो आणि घराच्या दिशेने सुटलो. मी मामाला
कॉल केला आणि त्याला सगळं सांगितलं. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> १५-२० मि. माझ्या लक्ष्यात आलं की हे
माझं गाव नाही. म्हणजे मातोंडचा चढाव चढल्यावर कापावरुन लगेच उतार सुरु
होतो आणि ५ मि. आम्ही घरी पोचायला हवं होतं. पण १५-मि झाली तरी आम्ही पोचलो
नव्हतो. आजुबाजुचा परिसर ओळखिचा वाटत नव्हता आणि पुढे एका वाडीकडे आलो आणि
आजुबाजुची घरं बघुन मी ताडलं की मी रस्ता चुकलोय! पण चुकून कोणत्या गावात
आलो हे ही कळलं नव्हतं! सचिनला बाईक थांबवायला लावली आणि तिथे उभ्या
असलेल्या गावकर्यांना मी विचारलं की हा कोणता गांव आहे आणि इथुन पालला
कसं जायचं. ते लोक आम्हाला बघुन चिंतेत आले. एकजण म्हणाला हे आजगांव आहे. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> भेन्डी! मी कसा काय चुकलो आणि कुठे चुकलो हेच लक्ष्यात येत नव्हतं. कारण
त्या चढावापर्यंत आणि तिथुन पुढे सड्यापर्यंत अगदी मला वाटलं होतं की मी
माझ्याच गावी आहे. कारण सगळा रस्ता अगदी सेम होता. आता काळोख पडायला आला
होता. त्यातल्या एकाने आम्हाला संगितलं की असेच जर सरळ पुढे गेलात तर
शिरोड्याला पोचाल किंवा पुन्हा मागे जा. कापावर जिथे दोन रस्ते फुटतात
तिथुन लेफ्ट मारा कही वेळाने अजुन दोन रस्ते दिसतील. पुन्हा लेफ्ट मारा.
जोसोली मार्गे तुम्ही आसोली या गावी पोचाल. आसोलीहुन घरचा रस्ता मला माहित
होता. शिरोड्याहुन पुन्हा उलटं येणं अजुन उशिर झाला असता म्हणुन आम्ही मागे
फिरलो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> सड्यावर आलो तिथे त्या माणसाने संगितल्याप्रमाणे फाट्यावरुन
लेफ्ट मारला. संध्याकाळ उलटुन गेली होती. हा रस्ता खराब होता. लालमातीच्या
रस्त्यावरुन धुरळा उडवत आम्ही पुढे चाललो होतो. काही वेळाने पुन्हा एका
तिठ्यापाशी आलो. इथुन लेफ्टला जायला त्या माणसाने सां गितलं होतं. तरीही
पुन्हा एकदा तिथुन जाणार्या एका माणसाकडुन कन्फर्म करुन घेतलं आणि आम्ही
जोसोलीच्या मार्गाने निघालो. हा रस्ता मस्तच होता. एका ठीकाणी डोन्गर फोडुन
वळणावळणाचा सुन्दर रस्ता बनवला आहे. दोन्ही बाजुला विशाल लाल रंगाचे डोंगर
उभे आहेत आणि त्या खिंडीतुन वळणावळणाच्या रस्त्यातुन आम्ही जोसोली गावात
पोचलो. हा रस्ता मला अतिशय आवडला होता. स्पेशली ती खिंड. जोसोलीतुन पुढे
आम्ही आसोलीला आलो आणि तिथुन घरी पोचलो. बाईकवाल्याची बाईक दिली. त्याला सगळं
समजावून सांगितलं. येउन जाउन ११० किमी झालं होतं आणि आम्ही १०० रु.
पेट्रोल भरलं होतं, सो त्याला ४०० रु. देउन आम्ही घरी पोचलो तेव्हा साडेसात वाजले होते. </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiK65BNifJgoS7emIsFHwMbBsT403t9_8EMtsbalY7jQPzfUe5jPMIpY1PVESO71qaDDuDXOu5DABFqr0ElC4HcjF7j4jfdsf2JzswCWemO7e_csabZlZ9ONBygAYHSltCgmE1GH-ZqFP8/s1600/DSC_2813.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiK65BNifJgoS7emIsFHwMbBsT403t9_8EMtsbalY7jQPzfUe5jPMIpY1PVESO71qaDDuDXOu5DABFqr0ElC4HcjF7j4jfdsf2JzswCWemO7e_csabZlZ9ONBygAYHSltCgmE1GH-ZqFP8/s1600/DSC_2813.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> तळवडेला
चुकल्यामुळे आम्हाला २०-३० किमीचा अतिरिक्त फेरा पडला होता. पण आजचा
दिवसही भन्नाट गेला होता. दोन किल्ले, खूप वर्षानंतर मित्राच्या घरी,
सावंतवाडीची चितार आळी, छोटासा अपघात, चुकलेली वाट आणि तो जोसोलीतला खिंडीतला रस्ता !!! <br />घरी पोचलो आणि आता रात्री जत्रेला जायची तयारी करु लागलो.... </span></div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-87017584353991696842013-12-18T21:57:00.001+05:302014-04-25T12:12:11.145+05:30कोंकणसफारी - सिंधुदुर्ग, राजेकोट, सर्जेकोट आणि किल्ले निवती <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">दुसरा दिवस उजाडला. शुक्रवार ६ डिसें. आजचा पल्ला जास्त
लांब नव्हता, जाउन येउन शे-दिडशे किमी. वेंगुर्ला - मालवण-
किल्लेनिवती-वेंगुर्ला. आज जरा जास्त टप्पे गाठायचे असल्याने ५ रु./किमी या
रेटने आम्ही बाईक घेतली. बाईक जरा महागच पडणार होती. पण त्यामुळे आमचा
बराच वेळ वाचणार होता. सकाळी नउ - साडेनउच्या दरम्यान आम्ही गावातुन
निघालो. वेंगुर्ल्याहुन मालवण नविन झालेल्या सागरी महामार्गाने ४५ किमी.
आहे. वाटेत माझं गाव परुळे लागणार होतं. वेंगुर्ल्याहुन
दाभोली-केळूस-म्हापण-पाट-परुळे-चिपी-मालवण असा रुट आहे. वेंगुर्ल्याहुन
निघुन दाभोलीच्या सड्यावर पोचलो तेव्हा दहा वाजले होते. कोकणातला हा सडा
मला जाम आवडतो. नजर जाईल तिथवर पठार आणि भिरभिरणारा वारा. या दिवसांत
कापावर सोनेरी गवत उगवलं होतं. दूरवर पसरलेलं ते सोनेरी पठार आणि मधुनच
डोकं वर काढणारा एखादा 'मांगर'. पावसाळ्यात या सड्याचे रुप काय ते वर्णावे.
पावसाळ्यात संपूर्ण गवत नाहीसं झालेलं असतं आणि सड्यांच पूर्वीचं रुप
म्हणजे तो काळा कातळ. पावसाळ्यात भिरभिरणार्या वार्यासोबत अंगावर
पावसाच्या सरी झेलत या सड्यावरुन फिरण्याची मजा काही औरच! एका ठिकाणी
थांबून या सड्यावर काही फोटो घेतले. वाहन असलं की एक बरं असतं एखादी फ्रेम
लोकेट झाली की गाडी थांबवून लगेच ती शूट करायची. </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-VDmIN6ozrzQ/UrGyz5vKDlI/AAAAAAAAIdY/3pQ-3FfbkUw/s1600/DSC_2838-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-VDmIN6ozrzQ/UrGyz5vKDlI/AAAAAAAAIdY/3pQ-3FfbkUw/s1600/DSC_2838-001.JPG" height="387" width="640" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/--TdbyrfnOOo/UrGyV06wJdI/AAAAAAAAIdM/vlry5Oi4dgU/s1600/DSC_2814.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/--TdbyrfnOOo/UrGyV06wJdI/AAAAAAAAIdM/vlry5Oi4dgU/s1600/DSC_2814.JPG" height="640" width="423" /></a></span></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu7c03tX1AUjfXG6Pp39zzltiRJ8SA_MfzZ41HOITtsaiJ47NZS_Zrq_yihjY_3bckoNPbw42YDQv4hcJa6GCK2Pku2n3EuH_oqHcJGeUYT_UNfvYwxsgNA2amDOuVZsVuJoYdsSSBqx0/s1600/DSC_2811.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu7c03tX1AUjfXG6Pp39zzltiRJ8SA_MfzZ41HOITtsaiJ47NZS_Zrq_yihjY_3bckoNPbw42YDQv4hcJa6GCK2Pku2n3EuH_oqHcJGeUYT_UNfvYwxsgNA2amDOuVZsVuJoYdsSSBqx0/s1600/DSC_2811.JPG" height="640" width="423" /></a></div>
<br />
<br />
<span style="font-size: medium;">सडा संपला आणि खाली
वळणावळणाच्या घाटउतारातुन आम्ही केळुसला पोचलो. केळुसच्या पुढे अजुन एक
घाट. तो संपवून आम्ही म्हापण मार्गे पाट या गावी आलो. पाटावरुन डावीकडला
रस्ता परुळे - निवती - भोगवे - मालवण आणि पुढे आचारा, देवगड असा जातो. हाच
नवीन सागरी महामार्ग. पाटला सस्त्याच्या डावीकडे माउलीचं सुंदर मन्दीर आही
आणि उजव्या बाजुला एक तळं आहे. हे तळं सदानकदा लाल आणि सफेद कमळांनी
फुललेलं असतं. सगळीकडे नुसती कमळंच. फारच सुंदर ! <br /><br />त्यानंतर वाटेत
माझ्या गावच्या प्रसिद्ध वेतोबाच्या मंदीरापाशी थांबलो. आईने तिथे देवाला
नारळ वाहायला सांगितला होता. देवदर्शन झाले आणि पुढे काही वेळातच आम्ही
माझ्या गावी परुळे इथे पोचलो. शुक्रवार असल्याने आज गावचा बाजार होता. पण
पहिल्यासारखा बाजार भरलेला अजिबात वाटत नव्हता. मला आठवतं लहानपणी मी
आजीबरोबर बाजाराला यायचो. धम्माल असायची. आज्जी आईस्फ्रुट, भजी, फरसाणं,
अजुन काय काय असं बरंच काही खायला घेउन देत असे. बाजार भरगच्च भरलेला
असायचा. आता फक्त नावालाच उरला होता. </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">श्री देव वेतोबा :- परुळे </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-ChN67IQJVRA/UrG05FHFtCI/AAAAAAAAIdk/7DMZwledMjY/s1600/DSC_2826.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-ChN67IQJVRA/UrG05FHFtCI/AAAAAAAAIdk/7DMZwledMjY/s1600/DSC_2826.JPG" height="640" width="423" /></a></div>
<br />
<br />
मंदिराच्या आवारात एक छान मुर्ती होती.:-<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicchoIWHyE-kDX1ZvtEkbAWvp5fTNGnCHjpDcAZ4a_P1fwUCYx7nwwaxplpgMlaQsROxEKbRthU3Jr9yrMwgDX_LJ9s8b0zoGeKrqG7EywCOjkeHdqysTt6jjuQbPfm_ZgBqjowFMInME/s1600/DSC_2832.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicchoIWHyE-kDX1ZvtEkbAWvp5fTNGnCHjpDcAZ4a_P1fwUCYx7nwwaxplpgMlaQsROxEKbRthU3Jr9yrMwgDX_LJ9s8b0zoGeKrqG7EywCOjkeHdqysTt6jjuQbPfm_ZgBqjowFMInME/s1600/DSC_2832.JPG" height="640" width="423" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;"> परुळे बाजार :- </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7rDfS__6Hgz65dGnks_geWsiJ8gqFYhhCtrD-nN9H3DW8I5uJSN7gGGkI27BalVhXU2xltpzAl9ioDnUqD4ibf1knmgV0NUEbbo5XygXnRFlfsYM5U9hqo5QBiVTym_ix1m_H4Y7YAig/s1600/DSC_2835.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7rDfS__6Hgz65dGnks_geWsiJ8gqFYhhCtrD-nN9H3DW8I5uJSN7gGGkI27BalVhXU2xltpzAl9ioDnUqD4ibf1knmgV0NUEbbo5XygXnRFlfsYM5U9hqo5QBiVTym_ix1m_H4Y7YAig/s1600/DSC_2835.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;">परुळ्यात जास्त वेळ न थांबता आम्ही पुढे
निघालो कारण परुळ्यात पोहचेपर्यन्त सव्वा अकरा वाजले होते. तिथुन एका छोटा
घाट चढलो आणि पुन्हा एका सड्यावर आलो. इथे सध्या चिपी
एअर पोर्टचं काम सुरु असल्याने मालवणकडे जाणारा मार्ग डायव्हर्ट केला होता.
त्यामुळे आम्हाला सहा किमीचा अतिरिक्त फेरा पडला. एअरपोर्टचं काम अतिशय
जोरात सुरु आहे. आम्ही गेलो तेव्हा रनवेचं काम सुरु होतं. <br /><br />चिपीहुन
मग आम्ही मालवणच्या दिशेने निघालो आणि इथे एका अतिशय सुंदर जागी येउन
पोचलो. मालवण आणि चिपी ( परुळे ) या दोन गावांच्या मधुन कर्ली नदी वाहते.
हल्ली काही वर्षांपूर्वीच या नदीवर एक ब्रीज बांधलाय. तत्पूर्वी मला आठवतं,
मालवणला जायला आम्हाला परुळ्याहून चिपीच्या पुढे कोरजाई गावी जावं लागे.
इथे कर्ली नदी अरबी समुद्राला मिळते. कोरजाईहुन होडीने आम्ही मालवणला
जायचो. पण आता या ब्रीजमुळे मलावणला लवकर पोचता येतं. त्या ब्रीजवर जेव्हा
पोचलो तेव्हा समोरचं दृश्य वेडावून टाकणारं होतं. प्रचंड मोठी अशी ती कर्ली
नदी संथ वाहत होती. त्या विशाल पात्राच्या दोन्ही बाजुच्या किनार्यावर माड
डोलत उभे होते. दूरवर पसरलेलं ते नीळेशार पाणी अगदी डोळ्यात साठवून घेतले
होते. या नदीवरला हा ब्रीज माझी अत्यंत आवडती जागा आहे. काही वर्षांपूर्वी
मी या ब्रीजवरुन गेलो होता तेव्हाच अगदी हा ब्रीज आणि ते लोकेशन माझ्या
मनात भरलं होतं पण त्यावेळी माझ्याकडे कॅम नव्हता. अशाचप्रकारचं पालघरला
असलेल्या केळव्यातल्या दांडा खाडीवरलं ब्रीज मला भयंकर आवडतं. म्हणजे ते
लोकेशन इतकं रोमँटीक आहे ना ! तसंच कर्ली नदीवरलं हे लोकेशन तर कळसच होतं.
तिथुन पाय उचलवत नव्हता पण जमेल तितके फोटो घेउन आम्ही आता नॉनस्टॉप
मालवणकडे निघालो. </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">माडांतुन वाहणारी कर्ली नदी :- </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQPgZmP8TDyOhMwysyVQr_6L6DsUw2Ls9RVEiTCLBRs9vQe79yQqulfVShbE36mjFFXflM5tVEA8ELdNYQ2UYNHxwwlRdYYvEDenUAMd5lbN_vSIOnFKqurHQ866cC7mkqJFN1JBJxDoc/s1600/DSC_2846-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQPgZmP8TDyOhMwysyVQr_6L6DsUw2Ls9RVEiTCLBRs9vQe79yQqulfVShbE36mjFFXflM5tVEA8ELdNYQ2UYNHxwwlRdYYvEDenUAMd5lbN_vSIOnFKqurHQ866cC7mkqJFN1JBJxDoc/s1600/DSC_2846-001.JPG" height="325" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-n9QQX6utY8c/UrG3Ht7r3HI/AAAAAAAAIeU/SAT2vfJKJbs/s1600/DSC_2849.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-n9QQX6utY8c/UrG3Ht7r3HI/AAAAAAAAIeU/SAT2vfJKJbs/s1600/DSC_2849.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlIKRnBnpxHLqwDrnkPBPAWM2L-c35LyOnwzfy-jNzJftcYDN_L_qNEYjK97235DFlrL_f7LQghyIHw3HE6i2OB3xQ0FrpaSkcramjpjKwTRV3eQ3svzPwG4urvfD5Hg9czDDdJUl_4Gs/s1600/DSC_2853.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlIKRnBnpxHLqwDrnkPBPAWM2L-c35LyOnwzfy-jNzJftcYDN_L_qNEYjK97235DFlrL_f7LQghyIHw3HE6i2OB3xQ0FrpaSkcramjpjKwTRV3eQ3svzPwG4urvfD5Hg9czDDdJUl_4Gs/s1600/DSC_2853.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<span style="font-size: medium;"><br />मालवण बाजारपेठेतुन वाट काढीत आम्ही जेट्टीवर
पोचलो तेव्हा बारा वाजले होते. दुपारच्या उन्हात सिंधुदुर्ग
किल्ला समुद्रात उभा होता. आम्ही पटकन किल्ल्याची तिकीटे घेतली आणि होडीतुन
किल्ल्याच्या दिशेने निघालो. जस जसा किल्ला जवळ येत होता तसं तसं
अभिमानाने छाती भरुन येत होती. आज पहिल्यांदाच मी या किल्ल्यावर जात होतो.
होडीतुन मुख्य दरवाज्यापाशी उतरल्यावर होडीवाल्याने एका तासांत किल्ला बघुन
यायला सांगितलं. महाराजांनी बांधलेल्या अनेक किल्ल्यांप्रमाणे या
किल्ल्याचे मुख्य द्वारही 'गोमुखी' आहे. </span><br />
<span style="font-size: medium;"> </span><br />
<span style="font-size: medium;">मालवणचा किनारा :) </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-PQG6WQ7QBPw/UrG4O7fH6TI/AAAAAAAAIec/spyJvoFSAgI/s1600/DSC_2862.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-PQG6WQ7QBPw/UrG4O7fH6TI/AAAAAAAAIec/spyJvoFSAgI/s1600/DSC_2862.JPG" height="500" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-ZpunBPyOyrc/UrG4Smc9gEI/AAAAAAAAIek/7LUP6O4OwJg/s1600/DSC_2863.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-ZpunBPyOyrc/UrG4Smc9gEI/AAAAAAAAIek/7LUP6O4OwJg/s1600/DSC_2863.JPG" height="281" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;">किल्ल्यावर बरीच वर्दळ होती.
मुख्य दरवाज्यातुन शिरताना दक्षिणमुखी हनुमानाचे दर्शन घेतलं.
नेहमीप्रमाणे ट्रेकक्षितिजच्या कृपेने नकाशा सोबत होता. नकाशा सोबत
असल्याने किल्ला फिरताना आणि बघताना चुकायला होत नाही आणि किल्लाही लवकर
बघून होतो. किल्ल्यात दर्शवल्याप्रमाणे सर्व प्रथम आम्ही महाराजांच्या
हाताचे ठसे असणारी जागा शोधायला लागलो. नकाशात दाखवल्याप्रमाणे
नगारखान्याच्या वरच ती जागा सापडली. महाराजांच्या हाताचे ठसा असलेली त्या
जागेला एक छोटा दरवाजा केलाय आणि त्याला कुलूप लावले आहे. पण दरवाजा
जाळीदार असल्याने ठसा दिसतो. मला वाटतं त्या ठश्याला चुन्याचा हात मारला
आहे. तिथे नतमस्तक होउन आम्ही नकाशात दाखवल्यापप्रमाणे तटबंदीवरुन चालायला
सुरुवात केली. इथुन समुद्र मस्तच दिसत होता. किल्ल्याच्या बुरुजावर लाटा
अलगद आदळत होत्या. पाणी अगदी हिरवंगार होतं. उन मी म्हणत होतं पण
वार्यामुळे उन्हाची तीव्रता जाणवत नव्हती. आम्ही ज्या बाजुने फिरत होतो
त्याबाजुला काहीच नव्हतं. त्या भागात दलदल माजली होती. </span><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-rU5IvWo1O6o/UrG6WzfcJMI/AAAAAAAAIew/vLqEns3joJs/s1600/DSC_2875.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-rU5IvWo1O6o/UrG6WzfcJMI/AAAAAAAAIew/vLqEns3joJs/s1600/DSC_2875.JPG" height="319" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-My-2LDl2Alk/UrG6jkuzMxI/AAAAAAAAIe4/T5MHKNC6nEU/s1600/DSC_2878.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-My-2LDl2Alk/UrG6jkuzMxI/AAAAAAAAIe4/T5MHKNC6nEU/s1600/DSC_2878.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-n7H1t1JzCSM/UrG6sLPAiqI/AAAAAAAAIfI/XJfvLKcuVMQ/s1600/DSC_2893.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-n7H1t1JzCSM/UrG6sLPAiqI/AAAAAAAAIfI/XJfvLKcuVMQ/s1600/DSC_2893.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilSKH0LknVWZQ6THxCzFxYuBLTaayS-fd1iwVde_housPfGxHZCkev5uCCHr8sFKLAoOaFBv8XkEkztBEhSg8gH6Gzrh3CyjTBXAe9Rm0aS4F_35gOtFBwyanGd9x8pzP3R8BiZxXadj0/s1600/DSC_2898.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilSKH0LknVWZQ6THxCzFxYuBLTaayS-fd1iwVde_housPfGxHZCkev5uCCHr8sFKLAoOaFBv8XkEkztBEhSg8gH6Gzrh3CyjTBXAe9Rm0aS4F_35gOtFBwyanGd9x8pzP3R8BiZxXadj0/s1600/DSC_2898.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<span style="font-size: medium;">मग बरंच
चालल्यावर एका बाजुने शिवराजेश्वर मंदीराच्या मागच्या बाजुला खाली उतरलो.
मंदीरात जाणार इतक्यात दुसर्या होडीतुन आलेली माणसं आत शिरली. गर्दीत नको
म्हणुन मग आम्ही पुढे गेलो. तिथुन मग महादेव मन्दीरापाशी गेलो. महादेवाचे
दर्शन घेतले. मंदिरात एक अतिशय लहान म्हणजे ३ बाय २ फुट आकाराची आयताकृती
विहीर कशी होती. स्थानिकांच्या मते ते एक भुयार आहे. जे थेट मलवण शहराच्या
उत्तरेकडे असलेल्या ओझर या गावी एक मठ आहे तिथे उघडते. </span><br />
<span style="font-size: medium;">महादेवाच्या
मंदीरापासुन थोड्याच अंतरावर दूध बांव, दही बांव आणि साखर बांव अशा गोड
पाण्याच्या विहीरी आहेत. ( बांव = विहीर ). हा किल्ला समुद्रात उभा असुनही
आतमध्ये असलेल्या या गोड पाण्याच्या विहीरी महणजे आश्चर्यच मानले जाते.
किल्ल्यावर असलेल्या रहिवाशी हेच पाणी वापरतात. पुढे काही अंतरावर भगवती
देवीचं मंदीर आहे. तिथुन मग पुढे पायर्या.ववरुन चढुन आम्ही पुन्हा
तटबंदीवर आलो. किल्ला बघुन संपला होता पण मघाशी राहिलेल्या शिवराजेश्वर
मंदिरात जायचं राहुन गेलं होतं. मुख्य दरवाज्याच्या तटबंदीवरुन उतरुन
मंदीरात गेलो. श्री शिवराजेश्वरांचे देवालय व मंडपात बैठी महाराजांची
प्रतिमा फक्त येथे
दिसते. शिवाजी महाराजांची बैठी प्रतिमा अन्यत्र कुठल्याही किल्ल्यावर दिसत
नाही. सिंधुदुर्ग किल्ल्याचे प्रमुख वैशिष्ट्य म्हणजे या किल्ल्यात आजही दर
बारा वर्षांनी रामेश्वराची पालखी शिवराजेश्वर येथे येते.सिंधुदुर्ग
किल्ल्यातील देवालय इ.स. १६९५मध्ये शिवाजी महाराजांचे पुत्र राजाराम महाराज यांनी बांधले. या किल्ल्यावर २८२ फूट उंचीचा भगवा ध्वज इ.स. १८१२ पर्यंत फडकत होता. इ.स. १९६१ साली तत्कालीन मुख्यमंत्री यशवंतराव चव्हाण यांनी तटदुरुस्ती केली. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">भगवती मंदिर </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-iYB-72nwTis/UrG8VWh7pdI/AAAAAAAAIfc/SxnPTdCwTbA/s1600/DSC_2895.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-iYB-72nwTis/UrG8VWh7pdI/AAAAAAAAIfc/SxnPTdCwTbA/s1600/DSC_2895.JPG" height="384" width="640" /></a></div>
<br />
श्री शिवराजेश्वर मंदिर<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-PzQjUPsFyGY/UrG8QmlnVDI/AAAAAAAAIfU/e599kx6V1Bo/s1600/DSC_2901.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-PzQjUPsFyGY/UrG8QmlnVDI/AAAAAAAAIfU/e599kx6V1Bo/s1600/DSC_2901.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<span style="font-size: medium;"><br />आता किल्ल्याविषयी थोडी ऐतिहासिक माहिती: ( साभार विकी आणि ट्रेक क्षितिज ) <i><br /><br />शिवकालीन चित्रगुप्त याने लिहिलेल्या <a href="http://mr.wikipedia.org/wiki/%E0%A4%AC%E0%A4%96%E0%A4%B0" title="बखर">बखरीत</a> याबाबत पुढील मजकूर नमूद केला आहे :<br /><br />'चौर्याऐंशी बंदरात हा जंजीरा,अठरा टोपीकरांचे उरावर शिवलंका,अजिंक्य जागा निर्माण केला ।<br />सिंधुदुर्ग जंजीरा,जगी अस्मान तारा ।<br />जैसे मंदिराचे मंडन,श्रीतुलसी वृंदावन, राज्याचा भूषण अलंकार ।<br />चतुर्दश महारत्नापैकीच पंधरावे रत्न, महाराजांस प्राप्त जाहले ।<br /><br />मालवणच्या समुद्रात असलेल्या ''कुरटे'' बेटावर शुध्द खडक, मोक्याची जागा व
गोड्यापाण्याची सोय ह्या गोष्टी पाहून शिवाजी महाराजांनी हिरोजी
इंदुलकरांना आज्ञा केली; " या जागी बुलंद किल्ला बांधून वसवावा, चौर्यांंशी
बंदरी ऐशी जागा नाही"! दिनांक २५ नोव्हेंबर १६६४ रोजी मालवण किनार्या वरील
मोरयाचा धोंडा ह्या गणेश, चंद्रसूर्य, शिवलिंग कोरलेल्या खडकाची पूजा करुन
व समुद्राला सुवर्ण श्रीफळ अर्पण करुन महाराजांनी सिंधुदुर्ग किल्ल्याच्या
मुहुर्ताचा चिरा बसवला. किल्ला बांधण्यासाठी ५०० पाथरवट, २०० लोहार, १००
गोवेकर पोर्तुगिज व ३००० मजूर ३ वर्षे अहोरात्र खपत होते. सागरी लाटांपासून
होणारे नुकसान टाळण्यासाठी व किल्ल्याचा पाया भक्कम करण्यासाठी उकळते शिसे
ओतून त्यावर मोठे मोठे चिरे बसवण्यात आले. तसेच घाटावरुन मागवलेला चुना
वापरुन किल्ल्याचे इतर बांधकाम करण्यात आले. सिंधुदुर्ग किल्ल्याचे बांधकाम
२९ मार्च १६६७ रोजी पूर्ण झाले. त्याप्रसंगी शिवाजी महाराज स्वत: हजर
होते. सिंधुदुर्गच्या उभारणीने मराठ्यांच्या नौदलाला बळ मिळाले. इंग्रज,
पोर्तुगीज, चाचे यांना वचक बसला. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: medium;">असं म्हणतात की, किल्ला बांधण्यासाठी एक कोटी <a href="http://mr.wikipedia.org/wiki/%E0%A4%B9%E0%A5%8B%E0%A4%A8" title="होन">होन</a>
खर्ची पडले. उभारणीसाठी तीन वर्षांचा कालावधी लागला. ज्या चार मच्छिमार
लोकांनी सिंधुदुर्ग बांधण्यासाठी योग्य स्थळ शोधले, त्यांना गावे इनामे
देण्यात आली. ऐतिहासिक सौदर्य लाभलेला सिंधुदुर्ग हा किल्ला ज्या कुरटे
खडकावर तीन शतके उभा आहे, तो शुद्ध काळाकभिन्न खडक मालवण पासून सुमारे
अर्धा मैल समुद्रात आहे. या खडकावर समुद्र मार्गानी व्यापलेले क्षेत्र
सुमारे ४८ एकर आहे. त्यांचा तट २ मैल इतका आहे. तटाची उंची ३० फूट असून
रूंदी १२ फूट आहे. तटास ठिकठिकाणी भक्कम असे एकंदर २२ बुरुज आहेत.
बुरुजाभोवती धारदार खडक आहे. पश्चिमेस आणि दक्षिणेस अथांग सागर पसरला आहे.
पश्चिमेकडे आणि दक्षिणेकडे तटाच्या पायात ५०० खंडी शिसे घातले असून या
तटाच्या बांधणीस ८० हजार होन खर्ची पडले.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: medium;">सिंधुदुर्गाच्या इतिहासात डोकावल्यावर असे दिसते की, राजारामांच्या
मृत्यूनंतर कोल्हापूरातून ताराराणी स्वराज्याचा कारभार पाहात होती. शाहू
आणि ताराबाई यांच्यात झालेल्या वारणेच्या तहानुसार मालवण परिसराचा ताबा
ताराराणींकडे आला. मालवण समुद्रावर चाचेगिरीला ऊत आला होता. मेजर गॉर्डन व
कॅप्टन वॉटसन यांनी सिंधुदुर्ग २८ जानेवारी १७६५ रोजी ताब्यात घेतला.
त्यावेळी किल्ल्यातील दारुखाना जळून खाक झाला इंग्रजांनी किल्ल्याचे नाव
ठेवले.''फोर्ट ऑगस्टस'' कोल्हापूरच्या राणी जिजाबाई व ईस्ट इंडिया कंपनी
यांच्यातील करारानुसार २ जानेवारी १७६६ रोजी सिंधुदुर्ग मराठ्यांच्या
ताब्यात आला. निपाणिच्या देसाई विरूद्ध इंग्रजांनी करवीरकरांना मदत केली.
त्याच्या मोबदल्यात १७९२ ला हा गड इंग्रजांच्या ताब्यात गेला.</span></i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-S2sfcRKtdi8/UrG9XCcFyDI/AAAAAAAAIfs/iKdsbbIqoBo/s1600/DSC_2916.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-S2sfcRKtdi8/UrG9XCcFyDI/AAAAAAAAIfs/iKdsbbIqoBo/s1600/DSC_2916.JPG" height="278" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-BzLgBytpBac/UrG9TGoNrxI/AAAAAAAAIfk/y_BqfXGIN_A/s1600/DSC_2917.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-BzLgBytpBac/UrG9TGoNrxI/AAAAAAAAIfk/y_BqfXGIN_A/s1600/DSC_2917.JPG" height="362" width="640" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> गडफेरी
आटपून आम्ही आमच्या ३३ नंबरच्या बोटीत येउन बसलो आणि पुढच्या प्रवासाला
निघालो. एव्हाना २ वाजले होते आणि पोटात कावळे ओरडत होते. थोडावेळ
फिरल्यावर बाजारात 'चैतन्य' हे ओळखीचे नाव दिसले आणि तिथेच जेवायला बसलो.
जेवण तर अप्रतिम होते. पण या चैतन्यवाल्यांचे एक रेस्टॉरंट प्रभादेवीला
सिद्धिविनायकाशेजारी आहे. पहिल्यांदा तिथे सुद्धा फार चांगलं जेवण
मिळायचं पण आता त्या जेवणला चवच नसते. असो. इथे मालवणात आम्हे भरपेट मासे
खाउन पुढे राजेकोट आणि सर्जेकोटसाठी निघालो. </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">जेवणाची वाट बघतोय. :) </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-s2Mg4vjzRfo/UrG-RxVrrTI/AAAAAAAAIf8/RsnzMEj601U/s1600/DSC_2924.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-s2Mg4vjzRfo/UrG-RxVrrTI/AAAAAAAAIf8/RsnzMEj601U/s1600/DSC_2924.JPG" height="259" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9SnEtZ0ovv8IFb5TYuvDR6PmwSUbasX8tetq8ESPc3hvL_z-v-oDJGQR8mAEZXURlVcYEt29aqSk-I3bWZNsVro63h9CsaunkptPe4wiGonCtOmTmGIoIoOqz0pK0-SaO-gxS1AEiNKA/s1600/DSC_2927.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9SnEtZ0ovv8IFb5TYuvDR6PmwSUbasX8tetq8ESPc3hvL_z-v-oDJGQR8mAEZXURlVcYEt29aqSk-I3bWZNsVro63h9CsaunkptPe4wiGonCtOmTmGIoIoOqz0pK0-SaO-gxS1AEiNKA/s1600/DSC_2927.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;">मलवण जेट्टीवरुन उत्तरेकडे
राजकोट आहे. सिंधुदुर्गच्या रक्षणासाठी महाराजांनी पद्मगड, राजेकोट आणि
सर्जेकोट हे किल्ले देखिल बांधले. आता या किल्ल्यावर एक बुरुज सोडल्यास
काहीच नाहीए. स्थानिक मोकळ्या जागेचा उपयोग मच्छी सुकवण्यासाठी करतात. पण
इथुन सिंधुदुर्ग किल्ला फार छान
दिसतो. बाजुलाच खडकांमध्ये एक छोटे चर्च अगदी उठुन दिसते. </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">राजेकोटवरून मालवण बंदर :) </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoKVFsEVWBV36_ixhs99_AOeuancKLFTslrCy7IWAcaTyr827mXJD_002JBqoRnxhcNhvdN7xWVBDjNpgbntz557rdWTZYl3paa3XHHLfh-62EjFetVvH-ShpuZMCG3PoqTqd1oPHL4gU/s1600/DSC_2940.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoKVFsEVWBV36_ixhs99_AOeuancKLFTslrCy7IWAcaTyr827mXJD_002JBqoRnxhcNhvdN7xWVBDjNpgbntz557rdWTZYl3paa3XHHLfh-62EjFetVvH-ShpuZMCG3PoqTqd1oPHL4gU/s1600/DSC_2940.JPG" height="315" width="640" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> राजेकोट</span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-eSHf0AdrK_Q/UrHAV1r3X9I/AAAAAAAAIgQ/cl4CVJjNhfE/s1600/DSC_2931.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-eSHf0AdrK_Q/UrHAV1r3X9I/AAAAAAAAIgQ/cl4CVJjNhfE/s1600/DSC_2931.JPG" height="304" width="640" /></a></span></div>
<br />
<br />
<span style="font-size: medium;"> राजेकोटवरुन सिंधुदुर्ग किल्ला </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-JyqFtspKw4c/UrHApyy31QI/AAAAAAAAIgY/Ct7CRvagk7U/s1600/DSC_2933.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-JyqFtspKw4c/UrHApyy31QI/AAAAAAAAIgY/Ct7CRvagk7U/s1600/DSC_2933.JPG" height="192" width="640" /></a></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSLUuBQGFeUelkiLJFP5jPNo9TTNoPtmt9ooD25VzdCAjryrNjCYIzY75y9RdAK1nFgvNfV_CbiYdTCYrIEP1bgCVJuZ0R8r9fnRjR_xON3Iq24_NXrWprc9QzBic5FVogCAOQi6fFk5o/s1600/DSC_2934.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSLUuBQGFeUelkiLJFP5jPNo9TTNoPtmt9ooD25VzdCAjryrNjCYIzY75y9RdAK1nFgvNfV_CbiYdTCYrIEP1bgCVJuZ0R8r9fnRjR_xON3Iq24_NXrWprc9QzBic5FVogCAOQi6fFk5o/s1600/DSC_2934.JPG" height="274" width="640" /></a></span></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-5RvcXJByVn0/UrHCIcYUryI/AAAAAAAAIgo/wjIGiWHqeBk/s1600/DSC_2941.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-5RvcXJByVn0/UrHCIcYUryI/AAAAAAAAIgo/wjIGiWHqeBk/s1600/DSC_2941.JPG" height="423" width="640" /></a></span></div>
<br />
<br />
<span style="font-size: medium;">राजकोटावरुन
मग आम्ही बाईक सर्जेकोटाकडे वळवली. मालवण - आचरा - देवगड सागरी
महामार्गावर मालवणपासुन ४-५ किमी वर कोळंब खाडीवरलं ब्रीज पार केल्यावर
डावीकडे एक वाट जाते त्या वाटेने सरळ जावे. सर्जेकोटावर काही नाही.
प्रवेशद्वार छोटेसे पण कमानदार आहे. आत मध्ये बरीच झाडी माजली होती.
तटबंदीचे अवशेष अधुन मधुन डोके वर काढत होते. बाहेर असलेल्या मंदीरच्या
बाजुने गेल्यास खाडीच्या बाजुची तटबंदी आणि बुरुज अजुनही शाबूत आहेत. बाकी
फक्त जंगल आणि झाडी. </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"> सर्जेकोट प्रवेशद्वार आणि तटबंदि :- </span><br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWisw8fxkbaYv0h-OpN9o_yEjy1tpPsr8lEUOHRoxeqOlZ-JRnw2SQfLk0lksQMWlZRCjJ-psffvLSewMhaTBiC8yOnTaGdH91BW8swTdhEGXZeuqrUX4tVHKPWIkptuz8UGDWwMWElK4/s1600/DSC_2943.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWisw8fxkbaYv0h-OpN9o_yEjy1tpPsr8lEUOHRoxeqOlZ-JRnw2SQfLk0lksQMWlZRCjJ-psffvLSewMhaTBiC8yOnTaGdH91BW8swTdhEGXZeuqrUX4tVHKPWIkptuz8UGDWwMWElK4/s1600/DSC_2943.JPG" height="423" width="640" /></a></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN6E8KaJLOT4nALSe4oXb8cjLuhZ_yNDV5g-a7KzukXk2oUNEgGNd1pb4OJklThCW7Tc25UoSgvid81cPluPgtvW3dDdfIHFdRHSGmym9GptUtwc8MvH85zXaogeMV2H_sFQbXhNFUBXw/s1600/DSC_2945.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN6E8KaJLOT4nALSe4oXb8cjLuhZ_yNDV5g-a7KzukXk2oUNEgGNd1pb4OJklThCW7Tc25UoSgvid81cPluPgtvW3dDdfIHFdRHSGmym9GptUtwc8MvH85zXaogeMV2H_sFQbXhNFUBXw/s1600/DSC_2945.JPG" height="277" width="640" /></a></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<span style="font-size: medium;">सर्जेकोट संपवून मग
आम्ही किल्लेनिवतीच्या दिशेने निघालो. किल्ले निवतीला जाण्यासाठी आम्हाला
परुळ्यातुन जायचे होते. नुसार आम्ही पुन्हा मालवण - चिपी - परुळे अशा
प्रवासाला लागलो. या वाटेवर कुठेतरी माझ्या निकॉन कॅमची लेन्स कॅप पडली ती
माझ्या चिपीला आल्यावर लक्ष्यात आलं. असो. इथे कापावर एक सुंदर फ्रेम
मिळाली. पण त्य टेंपो ट्रॅव्हलरच्या जागी एसटी असली असती तर ती फ्रेम अजुन
खुलली असती. </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUtAEmjO4nviPZMnm1IR0_-5EAOj4t5z6TtSdbgna9pzaclYjmwrmtDx7x4LKmiZo-2_EhuczAvdRBW7iWTM5T2G2nz-b-3p6h3Rd4wUgLLRwOdW8u-QsV3Cvb6uiwq8MqTo2e7LsI8AM/s1600/DSC_2949-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUtAEmjO4nviPZMnm1IR0_-5EAOj4t5z6TtSdbgna9pzaclYjmwrmtDx7x4LKmiZo-2_EhuczAvdRBW7iWTM5T2G2nz-b-3p6h3Rd4wUgLLRwOdW8u-QsV3Cvb6uiwq8MqTo2e7LsI8AM/s1600/DSC_2949-001.JPG" height="346" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;">आम्ही परुळ्याला पोचलो तेव्हा साडेचार वाजले असतिल. तिथल्याच
एका हाटेलात मस्त चहा मारला. इतक्यात समोरुन कुडाळ - किल्लेनिवती बस
निवतीच्या दिशेने गेली. चहा संपल्यावर आम्ही पण निघालो. </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">परुळे </span>हा माझा गाव. पण
शाळेसाठी मी माझ्या मामाच्या गावी असायचो आणि सुट्टी पडली की इथे यायचो.
पण माझं मन इथे कधी लागायचं नाही. परुळे हा अतिशय निसर्ग संपन्न गाव. कर्ली
नदी, भोगवे बीच, देवबाग, तारकर्ली यामुळे अजुनच खुलून दिसणारा. पण लहानपणी
म्हणजे दहावी होईपर्यंत मल ह्या जागा फक्त ऐकून माहीत होत्या. आणि आज मी
तिथे मनसोक्त उंद्डत होतो. परुळ्यातुन एक छोटा घाट चढुन आम्ही सड्यावर आलो.
काहीवेळाने दोन रस्ते दिसतात. किल्लेनिवतीसाठी डावी मारायची आणि भोगवेसाठी
उजवीकडे. आम्ही किल्लेनिवतीच्या दिशेने वळलो. काही वेळाने मघाशी बाजारातुन
किल्ले निवतीला
जाणारी बस इथे आम्हाला दिसली. तिच्यामागोमाग आम्ही किल्लेनिवतीला पोचलो तेव्हा
पाच वाजले होते. तिथुनच किल्ल्याकडे जाणारा कच्चा गाडी रस्ता आहे. बाईक
रेमटावत आम्ही किल्ल्यावर पोचलो आणि डाव्याबाजुला असलेल्या विहंगम निवती
किनार्याचे दर्शन होताच हरखुन गेलो. अतिशय सुंदर असा हा किनारा इथुन किती
सुंदर दिसत होता म्हणुन सांगू. </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-eZATop4XR8U/UrHEQwh7T3I/AAAAAAAAIhM/_SN7QOF0sUw/s1600/DSC_2953.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-eZATop4XR8U/UrHEQwh7T3I/AAAAAAAAIhM/_SN7QOF0sUw/s1600/DSC_2953.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;">यावेळी नकाशा नव्हता मग थोडं चढुन गेल्यावर
झाडीतुन डोकावणारी तटबंदी दिसली. तितून आत शिरलो तर फक्त झाडीच झाडी पुढे
काही दिसेना. त्या झाडीतुन वाट काढत उजवीकडे गेलो आणि एका मोकळ्या पठारावर
आलो. बाजुला एक जंग्या बुरुज दिसला. तिथुन पुढे चालत आलो आणि समोरचं दृश्य
पाहुन थबकूनच गेलो. समोर भोगवेचा किनारा शांतपणे पसरला होता. आम्ही बसलो ती
जागा किती तरी शान्त होती. आवाज फक्त वार्याचा होता. कितीतरी वेळ आम्ही
तिथे बसलो होतो. समोरच्या किनार्यावरुन नजर हटतच नव्हती. दुरवर अस्पष्टसा
सिंधुदुर्ग दिसत होता. </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-COC1_GP7_3U/UrHFgVNixiI/AAAAAAAAIhY/rn2r2EJ0qJo/s1600/DSC_2956.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-COC1_GP7_3U/UrHFgVNixiI/AAAAAAAAIhY/rn2r2EJ0qJo/s1600/DSC_2956.JPG" height="423" width="640" /></a></span></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMJK0XPDr4M-yoYM6wLQltorVQlys62Of31AENHrzjrWjXDqMsevcbOzwlix2_xzT2tIrAkxw6kF6o_qLDbQQXDural8-hw8kTwIFLnj8KeKQ5mdnSRR-xlAl7pkfYK55VvkZKw2bmrhc/s1600/DSC_2955.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMJK0XPDr4M-yoYM6wLQltorVQlys62Of31AENHrzjrWjXDqMsevcbOzwlix2_xzT2tIrAkxw6kF6o_qLDbQQXDural8-hw8kTwIFLnj8KeKQ5mdnSRR-xlAl7pkfYK55VvkZKw2bmrhc/s1600/DSC_2955.JPG" height="423" width="640" /></a></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-VFgiqOpDphQ/UrHGH1AaGXI/AAAAAAAAIhg/wiv15tBA0dA/s1600/DSC_2976.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-VFgiqOpDphQ/UrHGH1AaGXI/AAAAAAAAIhg/wiv15tBA0dA/s1600/DSC_2976.JPG" height="279" width="640" /></a></span></div>
<br />
<br />
<span style="font-size: medium;">तिथुन उठावसं वाटत नव्हतं पण पुढे ४० किमी परतीचा
प्रवास बाईकवरुन काळोखात होता. म्हणुन जरा घाई करुन निघालो. सुर्य एव्हाना
पश्चिमेकडे कलला होता. सुर्यास्त टीपायचा होता पण घाई करुन घरी पोचणं
गरजेचं होतं. तिथुन उठलो आणि पुन्हा त्या मोकळ्या पठारावर आलो आणि तिथे
अजुन एक बुरुज दिसला. नकाशा नसल्याने किल्ला समजत नव्हता. मग त्या
बुरुजाच्या मार्गाने गेलो. तिथे एक छोटंसं टाकं दिसलं जे झाडीने व्यापले होते. </span><span style="font-size: medium;">तिथुन एका आतमध्ये शिरलो आणि कळलं की खरं किल्ल्याचं वैभव इथे होतं. आम्ही त्या डावीकडल्याच बुरुजावरुन निघणार होतो. इथे किल्ल्याचे बरेचसे अवशेष आहेत. हा बालेकिल्ला असावा. </span><span style="font-size: medium;">इथुन पुढे टोकावर गेल्यावर फक्त समुद्रच समुद्र दिसतो. </span><span style="font-size: medium;">बालेकिल्यावर अजुनही तटबंदी, प्रवेशद्वार, देवड्या आहेत. इथुन खाली समुद्रकिनार्यावर काही नारिंगी रंगांचे खडक दिसतात. समोर वेंगुर्ल्याचे बर्न्ट रॉक्स हे समुद्रात असलेले दीपगृहही दिसते. इथे सुर्यास्त टीपून आम्ही परतीच्या मार्गाने निघालो. </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">बालेकिल्ला </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgX8e-07CXmGEaF0rYfun8aIblMFXdQfEp-Oni9aTSgASCgy4e-y4hkfh7UNNfLrQIyn6sK-XDJY3TAYiwJqV-vfoW54te3G049gCSPFc3R3O7Q7OBwG1lUgq36ftwh8RCfq6JV7f9hghg/s1600/DSC_3002.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgX8e-07CXmGEaF0rYfun8aIblMFXdQfEp-Oni9aTSgASCgy4e-y4hkfh7UNNfLrQIyn6sK-XDJY3TAYiwJqV-vfoW54te3G049gCSPFc3R3O7Q7OBwG1lUgq36ftwh8RCfq6JV7f9hghg/s1600/DSC_3002.JPG" height="302" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;">सुर्यास्त :) </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-z0GtnEmKrHk/UrHIOusI3-I/AAAAAAAAIh8/pzAf3GVxgpM/s1600/DSC_3016-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-z0GtnEmKrHk/UrHIOusI3-I/AAAAAAAAIh8/pzAf3GVxgpM/s1600/DSC_3016-001.JPG" height="353" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<span style="font-size: medium;">काळोख पडलाच होता. पुन्हा त्या मार्गाने सड्यावरुन जाताना आता थंडी जाणवत होती. परुळ्यात उतरुन पुढे कुठेही जास्त वेळ न थांबता वेंगुर्ला बंदरावर जाउन बसलो तेव्हा साडे आठ वाजले होते. बंदरावर ताजे मासे घेउन कोळणी विकायला बसल्या होत्या. तिथे थोडावेळ बसुन मग घरी पोचलो. जाउन -</span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">येवुन </span> १५० किमीचा प्रवास झाला होता. ५ रु./किमी या रेटने ७५०/- </span><span style="font-size: medium;"> रु. झाले होते. मध्येच आम्ही २००/- </span><span style="font-size: medium;"> रु. पेट्रोल भरलं होतं त्याचे वजा करुन पाचशे रु. आम्ही बाईकवाल्याला दिले. आणि घरी परतलो. आजचा दिवस मस्तच झाला होता. एकुण चार किल्ले बघुन झाले होते खर्चही आटोपशीर होता. दुसर्या दिवशी गावच्या एका देवीची श्री खाजणादेवीची जत्रा होती. पण आमच्या प्लॅनप्रमाणे रेडीचा गणपती, यशवंतगड, तेरेखोलचा किल्ला, सावंतवाडी असा प्लॅन होता.... </span><span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-64483458399452097792013-12-17T13:20:00.003+05:302014-04-25T12:11:19.720+05:30 कोंकणसफारी - किल्ले विजयदुर्ग <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br />गावच्या जत्रेला जायचा योग यावर्षी तब्बल १७ वर्षांनी
जुळून आला होता. मी आणि आई दोघेही; मी नववीत असताना जत्रेला गेलो होतो
त्यानंतर कधी जमलंच नाही. मुंबईला आल्यावर जत्रेला जायची खूप इच्छा असायची
पण कधी अभ्यासामुळे तर नंतर कधी कामामुळे जमत नव्हतं. यावेळी जमलं. जत्रा
विकांताला होती. मग विचार केला की गावी जातोयच तर जरा व्यवस्थित फिरुन पण
घेउ. गावी दहा वर्षे होतो पण त्यावेळी शाळेमुळे कुठे धड फिरायला मिळाले
नव्हते. अगदी हाकेच्या अंतरावर असलेल्या वेंगुर्ला बंदरावर कधी गेलो
नव्हतो. नेहमी एस.टी.तुन प्रवास करताना बस वेंगुर्ल्याच्या डोंगरावर आली की
बसमधुन वेंगुर्ला बंदराचे विहंगम दृश्य दिसायचं फक्त १०-१२ सेकंदासाठीच.
पण ते बघयालाही मी तेव्हा जाम धडपडायचो. यावेळी विचार केला की कोकणातलं जे
काही फिरायचं, बघायचं राहुन गेलयं ते यावेळी बघून घ्यायचं. को़कणात
फिरण्यासारख्या जागा म्हणजे नितांत सुंदर समुद्र किनारे. लखलखत्या वाळूचे,
चमचत्या हिरव्यागार पाण्याचे, खार्या वार्यावर डोलणार्या माडांचे.
समुद्र म्हणजे जीवसखा. पण यावेळी ओढ होती ती समुद्रावर आसणार्या ऐतिहासिक
किल्ल्यांची. सिंधुदुर्ग, विजयदुर्ग. किल्ले निवती, यशवंतगड वैगरे लिस्टवर
होते. मग ठरवलं आणि निघालो. सोबतिला सचिन पाटील हा माझा मित्र होता.
बुधवारी ४ डिसेंबरला पनवेलहुन जनशताब्दी एक्सप्रेसमध्ये चेक इन केलं. गावी
जायला ही ट्रेन मी नेहमी प्रेफर करतो. फक्त ६ तासांत मुंबईहुन कुडाळ. सकाळी
पावणे सातला पनवेलहुन ट्रेन पकडली आणि १२:४५ ला कुडाळला हजर. कुडाळला माझा
मावशी राहते. तिला अगोदरच सांगुन ठेवलं होतं त्याप्रमाणे तिने मच्छी कढी
करुन ठेवली होती. :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br />दुपारी तिथे मस्त जेवून पुढच्या प्रवासाला म्हणजे
वेंगुर्ल्याला जायला निघालो. त्यादिवशी कुडाळचा बाजार होता त्यामुळे एसटीला
गर्दी असणं साहजिक होतं. पण इतकीही गर्दी नव्हती. कोकणात बराच विकास
झालेला दिसतो. बहुतांश लोकांकडे आता स्वत:ची वाहनं झालीत. कुडाळहुन
वेंगुर्ला एसटी स्टँडवर उतरलो. एके काळी हा एसटी स्टँड नेहमी गजबजलेला
असायाचा. आता तिथे कुत्रंही नव्हतं. असो. </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">वेंगुर्ल्याहुन मग पालला पोचलो
तेव्हा सुर्य केव्हाचा बुडाला होता. जेउन लवकर झोपी जायचं होतं कारण
दुसर्या दिवशी प्लॅनप्रमाणे उठुन विजयदुर्ग गाठायचा होता. पहिल्या दिवशी
विजयदुर्ग, कुणकेश्वर आणि जमल्यास देवगडचा किल्ला असा प्लॅन होता. प्रवास
एसटीनेच करायचा होता त्यामुळे एका दिवसात एवढं सगळं अशक्य होतं, कारण
विजयदुर्ग वेंगुर्ल्यापासुन ११८ किमी आहे. आणि इतक्या लांब बाईक मारणं जमलं
नसतं म्हणून आम्ही एसटीनेच जायचं ठरवलं. रुट थोडा कन्फ्युझिंग होता कारण
कुणालच धड माहित नव्हतं की तिथे कसं जायचं ते. जिल्ह्याच्या एका टोकाला
असल्याने आमच्या घरातल्यापैकी कुणाचाच जास्त संबंध नव्ह्ता. त्यात
वेंगुर्ल्याहुन पहिली बस साडे सहाची होती जी गाठणं अशक्य होतं. <br /><br />गुरुवारी
५ डिसें. ला सकाळी शक्य तितक्या लवकर उठलो. मामा आम्हाला वेंगुर्ला एसटी
स्टँडवर सोडायला आला. वेंगुर्ल्याहुन कुडाळपर्यंत एसटी मिळाली. कुडाळला
साडे नउला पोचलो. कुडाळहुन ताबडतोब देवगडला जाणारी एसटी मिळाली. विजयदुर्ग
देवगडपासुन जवळच आहे. मला तीच एसटी कन्टीन्यु करायला हवी होती. पण
विजयदुर्गाला जाण्यासाठी कुठे उतरु अशी विचारणा कंडक्टरला करायची
दुर्बुद्धी मला झाली आणि पुढे सगळा घोळ झाला. घोळ इतका भयंकर की जिथे त्याच
एसटीने आम्ही २-३ तासांत विजयदुर्गला पोचलो असतो तिथे आम्हाला तब्बल
साडेपाच तास लागले. मी कंडक्टरला विचारल्यावर त्याने असा चेहरा केला की जणु
मी त्याला दिल्लीच्या निवडणुकीच्या रिझल्टबद्दल त्याला काय वाटतं असं
विचारलं असं वाटलं. त्याने सल्ला दिल्ला की तुम्ही कणकवलीला उतरा. तिथे
चौकशी करा की विजयदुर्गला बस आहे का ते. मग आम्ही कणकवलीची तिकिट्स घेतल्या
आणि तासाभरात कणकवलीला उतरलो. तिथे चौकशी केल्यावर कळलं की
विजसयदुर्गासाठी पुढली बस दीड वाजता आहे. आणि कणकवलीहुन विजयदुर्ग तब्बल ७४
किमी. आहे. मग पुन्हा मी त्या कंडक्टरकडे आलो आणि त्याने आम्हाला दुसरा
सल्ला दिला. तुम्ही इथुन दुसरी बस पकडा आणि तरेळेला उतरा तिथुन
विजयदुर्गसाठी चांगली फ्रिक्वेन्सी आहे. त्याला अजुन दोघा तिघांनी दुजोरा
दिला. </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">कणकवलीहुन वैभववाडीला जाणारी एसटी पकडली आणि पुढल्या अर्ध्या तासात
तरेळेला पोचलो. तिथे चौकशी केल्यावर कळलं की विजयदुर्गसाठीची एसटी बाराला
होती. तोवर हलकं फुलकं खाउन घेतलं. उन चांगलच माथ्यावर आलं होतं. कधी एकदा
विजयदुर्गला पोचतो असं झालं होतं. कारण आतापर्यंतचा वेळ लक्ष्यात घेता
घरीसुद्धा परतायचं होतं. बाराला विजयदुर्गला जाणारी एसटी आली आणि आम्हाला हायसे
वाटले. तरेळेहुन विजयदुर्ग ५२ किमी आहे. मी अंदाज बांधला किमान एक दिड
तासांत आम्ही विजयदुर्गाला पोहचु. पण 'गाव तिथे एसटी' असं ब्रीदवाक्य
असलेल्या एसटी महामंडळाला ते मान्य नव्हतं. </span><br />
<br />
<div dir="rtl">
<span style="font-size: medium;">एसटी सुरु झाली आणि आम्ही
विजयदुर्गचं तिकिट घेउन मार्गस्थ झालो. कोकणातल्या नागमोडी वळणावरुन एसटी
धाउ लागली. एकएक गाव घेत नंतर एसटी कापावर आली आणि भरधाव धाउ लागली. माझे
डोळे नुसते पश्चिमेकडे लागले होते की कधी एकदा समुद्राचे दर्शन होते. पण
बराच वेळ एसटी नुसती कापावरुन धावत होती. नंतर ती एका घाटातुन खाली उतरत
होती. घाटवळणातुन खाली उतरत असताना खाली पायथ्याला एक सुंदर नदी नागमोडी
वळणं घेत आमच्यासोबत लपाछपी खेळत होती. एसटी जसजशी त्या नदीच्या जवळ येत
होती तसतशी ती नदी अधिकच सुंदर दिसत होती. त्या नदीचं सौंदर्यात मुग्ध होउन
आम्ही इतका वेळचा प्रवासाचा शीण विसरलो होतो. एसटी मणचे या गावी जाउन
थांबली ती अगदी नदीच्या किनारीच. तिथुन एसटी निघाली. वाटलं आता थेट
विजयदुर्गला जाउ पण वाटेत अजुन एक गाव होतं आणि एसटीला तिथेही जाणं भाग
होतं. मणचेतुन एसटी मुटाट या गावी थांबली. तिथे काही शाळेची मुलं चढली. आता
मला कंटाळा यायला लागला होता. तरेळे-मणचे-मुटाट-पडेल तिठा असं मजल दरमजल
करत जेव्हा एसटी विजयदुर्गाला पोचली तेव्हा दुपारचे अडीच वाजले होते.
विजयदुर्ग जेट्टीच्या बाजुने एसटी उतरत असताना समोर वाघोटन खाडी विसावली
होती आणि डाव्याबाजुला असलेली घरे, दुकाने दुपारच्यावेळी निपचीत पडली होती. </span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-5HO6fS6hLcc/Uq_pc9yhioI/AAAAAAAAIZA/NI4CQfcefjM/s1600/DSC_2766-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-5HO6fS6hLcc/Uq_pc9yhioI/AAAAAAAAIZA/NI4CQfcefjM/s1600/DSC_2766-001.JPG" height="378" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<span style="font-size: medium;">आम्ही स्टँडवर पोचलो तेव्हा दुपारचे अडीच वाजले होते. इथुन परतीच्या
गाड्या साडे तीन आणि शेवटची देवगडला जाणारी एसटी साडे चारला होती. जराही
वेळ न दवडता आम्ही किल्ल्याच्या दिशेने चालु लागलो. सकाळपासुन आराम करणारा
कॅम मी बाहेर काढला आणि खाडीच्या किनार्यावरल्या तटबंदीकडुन चालत
किल्ल्याच्या मुख्य दरवाज्यापाशी पोचलो. मुख्य दरवाज्याला असलेले उत्तुंग
बुरुज आकाशाला भिडत होते. </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"> विजयदुर्ग किल्ला :-</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-tKUDChwqfx8/Uq_qUTMjOxI/AAAAAAAAIZI/vump_PjgOGc/s1600/DSC_2774.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-tKUDChwqfx8/Uq_qUTMjOxI/AAAAAAAAIZI/vump_PjgOGc/s1600/DSC_2774.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> तटबंदी</span> </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0xWRUyVpXFRs1ZrhXyRCSUq2S0wvPNr3_3BrRPJxakERiYCvwjPBdnNo2Xopk5Zwf3_y79Yky6i4KYgcoGijdJijUXXPdI24IjZhcVf6PZkxbtzTGzEfh9UPb9ryowLhefzihKlmfymY/s1600/DSC_2760.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0xWRUyVpXFRs1ZrhXyRCSUq2S0wvPNr3_3BrRPJxakERiYCvwjPBdnNo2Xopk5Zwf3_y79Yky6i4KYgcoGijdJijUXXPdI24IjZhcVf6PZkxbtzTGzEfh9UPb9ryowLhefzihKlmfymY/s1600/DSC_2760.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/--vsWsmV_Ass/Uq_yEPR0vRI/AAAAAAAAIbI/9eOy90A_qUE/s1600/DSC_2762.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/--vsWsmV_Ass/Uq_yEPR0vRI/AAAAAAAAIbI/9eOy90A_qUE/s1600/DSC_2762.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/--lj4AZa80SY/Uq_yE-mNowI/AAAAAAAAIbQ/TEAvLn36QpI/s1600/DSC_2761.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/--lj4AZa80SY/Uq_yE-mNowI/AAAAAAAAIbQ/TEAvLn36QpI/s1600/DSC_2761.JPG" height="423" width="640" /></a></span></div>
<br />
<br />
<span style="font-size: medium;">ट्रेक क्षितिजच्या कृपेने किल्ल्याच्या नकाशाची
कॉपी होती. त्याप्रमाणे किल्ला बघायला सुरुवात केली. दरवाज्यातुन प्रवेश
करताच खाली दिलेल्या नकाशाप्रमाणे पूर्वेच्या दरवाज्यातुन शिरुन
उत्तरेकडल्या तटबन्दीवरुन चालायला सुरुवात केली. विजयदुर्गाचं मुख्य आकर्षण
म्हणजे समुद्राच्या पोटात असलेली ती संरक्षक भिंत. एनीवेज ती भिंत काही
दिसणार नव्हती पण या भिंतीबद्दल बरचं काही वाचलं होतं. श्री निनाद
बेडेकर यांचं "विजयदुर्गाचं रहस्य" नावाचं एक पुस्तक आहे. त्यात त्या
अद्वितिय संरक्षक भिंतीबद्दल आणि विजयदुर्गाच्या इतिहासाबद्दल बरीचशी
माहिती आहे. महाराजांच्या आरमारातील एक महत्त्वाचा किल्ला म्हणून विजयदुर्ग
प्रसिद्ध आहे. किल्ल्यापासुन दोन किमी अंतरावर गिर्रेवाडीत ३५०
वर्षांपूर्वीचा जहाजे बनवण्याचा कारखाना म्हणजे गोदी आहे.</span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">विजयदुर्ग नकाशा :- साभार http://trekshitiz.com/ </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-nAguZxjn2w4/Uq_qp8CWCNI/AAAAAAAAIZQ/b4Jk6vSO1EU/s1600/Vijaydurg.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-nAguZxjn2w4/Uq_qp8CWCNI/AAAAAAAAIZQ/b4Jk6vSO1EU/s1600/Vijaydurg.gif" height="465" width="640" /></a></div>
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<span style="font-size: medium;"> <span style="font-size: medium;"><br /></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">सिंधुदुर्ग जिल्ह्यातिल देवगड तालुक्यात 'विजयदुर्ग' हा
अतिशय बळकट किल्ला उभा आहे. तिन्ही बाजुनी पाणी आणि एका बाजुला खुष्कीचा
मार्ग, अशी भौगोलिक रचना असल्याने हा किल्ला नैसर्गिकरित्या बेलाग झालेला
आहे. विजयदुर्गाची बांधणीही रेखीव आहे. एका पाठोपाठ एक अशी तिहेरी तटबंदी
किल्ल्याला अधिकाधिक मजबूत जरत आहे. यातिल काही बुरुज तर चक्क तिन मजली
आहेत. विजयदुर्गाला छुपे दरवाजे आहेत. त्यातलाच एक आहे जिभीचा दरवाजा. जिभी
म्हणजे लाकडी दरवाज्यापुढे रचलेली दगडांची तटबंदी.ह्याला हस्तीनख असेही
म्हणतात. छत्रपती शिवाजी म्हाराजांनी विजय संवत्सरात 'गिर्ये' गावानजिकचा
हा दुर्ग जिंकून घेतला आणि त्याचं नामकरण केलं, 'विजयदुर्ग'. गिर्याचा
किल्ला म्हणून ह्या दुर्गाला 'घेरिया' असेही म्हणतात. </span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">शिवाजीमहाराजांनंतरच्या
कालखंडात कान्होजी आंग्रे ह्यांच्याकडे मराठी आरमाराचे अधिपत्य आले.
विजयदुर्गही आंग्र्यांच्या ताब्यात आला. आंग्र्यांचं आरमार दर्यावर आपला
वचक ठेवून होतं. ते बुडविण्यासाठी डच आणि विशेषतः इंग्रजांनी अथक परिश्रम
केले; ते आंग्र्यांनी हाणून पाडले. </span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">आमच्याकडे वेळ
कमी होता. आमहाला काही करुन साडे तीनची एसटी पकडायची होती. पण किल्ल्याचं
सौंदर्यच असं काहीसं होतं की पावलोपावली तटबंदीवरुन चालताना फोटो घेत होतो. </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-sWJwJ7KsSz0/Uq_y0jdAT1I/AAAAAAAAIbU/SXRVDaCrgio/s1600/DSC_2711-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-sWJwJ7KsSz0/Uq_y0jdAT1I/AAAAAAAAIbU/SXRVDaCrgio/s1600/DSC_2711-001.JPG" height="423" width="640" /></a></span></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-9tpUs502r3w/Uq_skKU3JvI/AAAAAAAAIZs/Om_g59wCwbs/s1600/DSC_2727.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-9tpUs502r3w/Uq_skKU3JvI/AAAAAAAAIZs/Om_g59wCwbs/s1600/DSC_2727.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;">गणेश बुरुजावरुन दुपारच्या उन्हात विजदुर्गाचा किनारा शांत पहुडला होता
आणि समुद्राच्या लाटा एका संथ लयीत त्याला थोपटवत होत्या. </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj4c5_SDjOCQj7zKPniEFIhW4dyAXj1qJvjp2SS4L2No3wQoQcpqKpGymNqu0WUw5wzVN_LyPCvYGcj62lbwrD2cHX_FRTKjR7WaURMXDDu8obKROlRE5Po2nUPSTDw5H6MSxG56XsVOg/s1600/DSC_2713.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj4c5_SDjOCQj7zKPniEFIhW4dyAXj1qJvjp2SS4L2No3wQoQcpqKpGymNqu0WUw5wzVN_LyPCvYGcj62lbwrD2cHX_FRTKjR7WaURMXDDu8obKROlRE5Po2nUPSTDw5H6MSxG56XsVOg/s1600/DSC_2713.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;"> वाघोटन खाडी आणि विजयदुर्ग जेट्टी :- </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivEB80GXZc5xIcedksaTGiAiEg_TYt15nw_prNMGrE54MGeTUqSnO37-lJyECopUZJTQqyiofIvmx2JL6YZzmbCqCtk-r_qOFcpD_SoAFDsixKA7YAP2BAkwaFfEKrnTAEO3fUYz6aSWM/s1600/DSC_2718.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivEB80GXZc5xIcedksaTGiAiEg_TYt15nw_prNMGrE54MGeTUqSnO37-lJyECopUZJTQqyiofIvmx2JL6YZzmbCqCtk-r_qOFcpD_SoAFDsixKA7YAP2BAkwaFfEKrnTAEO3fUYz6aSWM/s1600/DSC_2718.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;">पुछे चालत चालत
दर्या बुरुजापर्यंत आलो तेव्हा तिथे तटबंदीला खिंडार पडलं होतं आणि
त्याच्या डागडुज्जीचं काम सुरु होतं. </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-bEqVxPOGPKI/Uq_uJKk9M1I/AAAAAAAAIaE/eon40rkmIy8/s1600/DSC_2735.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-bEqVxPOGPKI/Uq_uJKk9M1I/AAAAAAAAIaE/eon40rkmIy8/s1600/DSC_2735.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-FEidugEs3f4/Uq_uHq95TAI/AAAAAAAAIZ8/UOI4BPCOBiQ/s1600/DSC_2736.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-FEidugEs3f4/Uq_uHq95TAI/AAAAAAAAIZ8/UOI4BPCOBiQ/s1600/DSC_2736.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi562zeDE-Hx5zow9-ZhQ2ZFzuVvV_jKeL9yZr8WuQGGHzTPtsUDakHNMJTtv6m6C13L3FwW6rbqkto4UiFmzAP6O1qiYo2EjHweyeEw-qw8vVvwBFf0RhPuL9rpSkdcJiEOfiUnuzeAYU/s1600/DSC_2737.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi562zeDE-Hx5zow9-ZhQ2ZFzuVvV_jKeL9yZr8WuQGGHzTPtsUDakHNMJTtv6m6C13L3FwW6rbqkto4UiFmzAP6O1qiYo2EjHweyeEw-qw8vVvwBFf0RhPuL9rpSkdcJiEOfiUnuzeAYU/s1600/DSC_2737.JPG" height="423" width="640" /></a></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir1ft4SF5BITx0iaBddYnqWu3T4hgdu_MuD1EsV0ZcN8YEqK8kU0iUD6WjlKgBrWg6yI8j0tIBlGtEud1R5ekRQmXeWq5m5PeaLmGqlrDSsx2y85ovk4BZggCUG984mSb_Tzr0-SDF2T8/s1600/DSC_2731.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir1ft4SF5BITx0iaBddYnqWu3T4hgdu_MuD1EsV0ZcN8YEqK8kU0iUD6WjlKgBrWg6yI8j0tIBlGtEud1R5ekRQmXeWq5m5PeaLmGqlrDSsx2y85ovk4BZggCUG984mSb_Tzr0-SDF2T8/s1600/DSC_2731.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizIRmbk3TuxZLytXzpvQ3kym3qwdpdeoj7hhYuSEnv3l-UwtaiV7jXFFIzJP-e3HGjFGlUcoDSfQwJDYUJAjhJJS6neRdjQzTg64MOeLICeXsx71E3BvSNbPunE6wwA2pVKP3FmFnsJRU/s1600/DSC_2738.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizIRmbk3TuxZLytXzpvQ3kym3qwdpdeoj7hhYuSEnv3l-UwtaiV7jXFFIzJP-e3HGjFGlUcoDSfQwJDYUJAjhJJS6neRdjQzTg64MOeLICeXsx71E3BvSNbPunE6wwA2pVKP3FmFnsJRU/s1600/DSC_2738.JPG" height="423" width="640" /></a></span></div>
<br />
<span style="font-size: medium;">पुढे शाह बुरुजावर चढुन पुन्हा
दक्षिणेच्या तटबंदीवरुन चालत चालत निघालो. इथुन तो विशाल समुद्र दुपारच्या
उन्हात अतिशय तेजस्वी दिसत होता. कितीतरी वेळ फक्त त्याला पाहत राहीलो. </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCZVcZi76xCKmLpTvKaZZxCgc5Yq-M6emdDsvVeDl-cE3aSuwL7qVsPhoy21jWBEN2u45-MR1UrXR33rrGu7QCpk5gsEPipY6REIeAXLUNQN8jUgM78qMkr-IiTTYhSDi3nEcjtVCJPko/s1600/DSC_2749.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCZVcZi76xCKmLpTvKaZZxCgc5Yq-M6emdDsvVeDl-cE3aSuwL7qVsPhoy21jWBEN2u45-MR1UrXR33rrGu7QCpk5gsEPipY6REIeAXLUNQN8jUgM78qMkr-IiTTYhSDi3nEcjtVCJPko/s1600/DSC_2749.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-7HAtvEQ4Sv4/Uq_wqBvbz7I/AAAAAAAAIaw/tYXs1f2HVgQ/s1600/DSC_2752.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-7HAtvEQ4Sv4/Uq_wqBvbz7I/AAAAAAAAIaw/tYXs1f2HVgQ/s1600/DSC_2752.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;">एव्हाना तीन वाजत आले होते. गड पाहुन झाला होता. वेळेअभावी खूपच धावती भेट
झाली होती पण नाकाशाप्रमाणे सगळा किल्ला बघुन घेतला. पुन्हा मुख्य
दरवाज्यापाशी आलो तेव्हा तिथे हे तोफेचे गोळे ओळीत ठेवले होते. </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWLRiGRE0gCz0vxF-xqHxjfbysI2gsYNnGKIh5nQ3BqEDHHO-fLte1nJFzmH76OAiRnfcCB71dsj3KLA0lXu7wv6PDvjVu_2Ykws7jsW-tLyQWJr4zwh4B0oDdCgXshgbC_k6BIPFuDNI/s1600/DSC_2756.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWLRiGRE0gCz0vxF-xqHxjfbysI2gsYNnGKIh5nQ3BqEDHHO-fLte1nJFzmH76OAiRnfcCB71dsj3KLA0lXu7wv6PDvjVu_2Ykws7jsW-tLyQWJr4zwh4B0oDdCgXshgbC_k6BIPFuDNI/s1600/DSC_2756.JPG" height="640" width="423" /></a></div>
<span style="font-size: medium;"><br />किल्ला
पाहुन आम्ही पुन्हा एसटी स्टँडवर आलो. बस यायला अजुन अवकाश होता. आणि मला
किल्ल्याचे बाहेरुन म्हणजे जेट्टीवरुअन काही फोटो घ्यायचे होते. </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-Kt63ihfvBJA/Uq_0JL_KQ5I/AAAAAAAAIbk/PpBq8lU7hO8/s1600/DSC_2801.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-Kt63ihfvBJA/Uq_0JL_KQ5I/AAAAAAAAIbk/PpBq8lU7hO8/s1600/DSC_2801.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvnDyDykAsvfKZrP2ue8p02jMzoXFj2wTSkmcyGvip2uHEdcvxPwSpX_GItzaUpTHtdijp-UO4-xMAmLyW7kdl_oQ5kusT8_kOt8atSChI6ksviLvNv3v-HBhRvqVtMBnRPCDWCgvsPlA/s1600/DSC_2772.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvnDyDykAsvfKZrP2ue8p02jMzoXFj2wTSkmcyGvip2uHEdcvxPwSpX_GItzaUpTHtdijp-UO4-xMAmLyW7kdl_oQ5kusT8_kOt8atSChI6ksviLvNv3v-HBhRvqVtMBnRPCDWCgvsPlA/s1600/DSC_2772.JPG" height="291" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;">फोटो घेउन
झाल्यावर काहीतरी खायला म्हणुन आम्ही शेजारच्या हाटेलात शिरलो. तितक्यात बस
आली. आम्ही ऑर्डर कॅन्सल करणार होतो इतक्यात हॉटेलच्या मलकवजा असलेल्या
युवकाने आम्हाला माहिती पुरवली की शेवटची बस साडेचार वाजता आहे आणि ही साडे
तीनची बस दुनियादारी करत तरेळेला पोचणार होती. तरेळेचं नाव ऐकताच अंगावर
पुन्हा काटा उभा राहिला. तो अडीच तीन तासांचा प्रवास पुन्हा नको होता
आम्हाला त्यापेक्षा देवगडला जाउन तिथुन कणकवली किंवा कुडाळ पर्यन्त तरी
पोचता आले असते. आम्ही पहिल्यांदा तिथे मिसळ आणि डोनट्स आणि चहा खाउन घेतलं
आणि बाहेर पडलो. </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjS_ZVPWqV1CBwtLDq60SMhl9Cl02fKUJDjVjNlBdeJOTNf0mZZMzUVtJyMN8WLpophFlMBh0Rb7k-tNvMRFTfC7HNbxsaM59eBPNQb6QThEz5bOu-Cr4a0rQHoioieCb7KLekzG4NLWEM/s1600/DSC_2779.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjS_ZVPWqV1CBwtLDq60SMhl9Cl02fKUJDjVjNlBdeJOTNf0mZZMzUVtJyMN8WLpophFlMBh0Rb7k-tNvMRFTfC7HNbxsaM59eBPNQb6QThEz5bOu-Cr4a0rQHoioieCb7KLekzG4NLWEM/s1600/DSC_2779.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHwlc1a_XT0RH6xrj8gIdX8zVz0oAvk5M1PVUT3ddppYJUMEc5rR1Uj_ZL3am9wqnM0NBUGf9rfzNcsdI5zEMHHTbwlXKswteFlT7kNUlGsDxX2Vgbha2NinbivEqnTTGrxPlUsC7gS6o/s1600/DSC_2783.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHwlc1a_XT0RH6xrj8gIdX8zVz0oAvk5M1PVUT3ddppYJUMEc5rR1Uj_ZL3am9wqnM0NBUGf9rfzNcsdI5zEMHHTbwlXKswteFlT7kNUlGsDxX2Vgbha2NinbivEqnTTGrxPlUsC7gS6o/s1600/DSC_2783.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;">देवगड एसटीला अजुन अवकाश होता म्हणुन मग अजुन फोटोज
घेतले. मग कंठाळा आला म्हणुन चालत </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">चालत</span>वर विजयदुर्ग डेपोला येऊन बसलो. </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-kjzLnrD2uac/Uq_4zNOTFSI/AAAAAAAAIcg/xj3__vrnAxs/s1600/DSC_2763.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-kjzLnrD2uac/Uq_4zNOTFSI/AAAAAAAAIcg/xj3__vrnAxs/s1600/DSC_2763.JPG" height="467" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7c3FzAfJEf1oqU90EdFAdm1l8VPpk1aAOkoqjOrULTcZahhJoYp4J_yqZ732FdQOYYpp6jBGsoaZkIMI8T0wtzMx3Zq34_Rd6G-UqheAvbROViCTcIPL8o1EJZk-cyRh14HItq-hqbWQ/s1600/DSC_2773.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7c3FzAfJEf1oqU90EdFAdm1l8VPpk1aAOkoqjOrULTcZahhJoYp4J_yqZ732FdQOYYpp6jBGsoaZkIMI8T0wtzMx3Zq34_Rd6G-UqheAvbROViCTcIPL8o1EJZk-cyRh14HItq-hqbWQ/s1600/DSC_2773.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinTJ_J2ET5NVQWAlo7jJui8QVdnhhtIJEsaUCNdp20yr8T7jZ5HpDPTT7UPjcNpq_rEKZZTUEg1crfsp6Jbw6Cy9UpWrHJ_ydZ9_t1IT6czr-hf9AIs-8RPXNGH2yjG15w0LWakNdFI_A/s1600/DSC_2778.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinTJ_J2ET5NVQWAlo7jJui8QVdnhhtIJEsaUCNdp20yr8T7jZ5HpDPTT7UPjcNpq_rEKZZTUEg1crfsp6Jbw6Cy9UpWrHJ_ydZ9_t1IT6czr-hf9AIs-8RPXNGH2yjG15w0LWakNdFI_A/s1600/DSC_2778.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidQaR9L0jCS-bXwz0Q_37banzmMz-IJbb4bs-LzVZELdBlts5y4mZQGprLoSRsRL0MebQ5ZSRAmmZeu0t96QTACrwbiwRN-eYY760fzCvH1RcgCCCc2futCIQwuX2hkRN86Xuk_KyfjS4/s1600/DSC_2786-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidQaR9L0jCS-bXwz0Q_37banzmMz-IJbb4bs-LzVZELdBlts5y4mZQGprLoSRsRL0MebQ5ZSRAmmZeu0t96QTACrwbiwRN-eYY760fzCvH1RcgCCCc2futCIQwuX2hkRN86Xuk_KyfjS4/s1600/DSC_2786-001.JPG" height="592" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;">साडेचारची एसटी सव्वापाचला आली. या एसटीने थेट देवगड न गाठता जामसंडे या
गावी उतरुन तिथुन पुन्हा नांदगाव तिठ्यापर्यंत पोचा, नांदगाव हे मुंबई -
गोवा महामार्गावर असल्याने तिथुन कुडाळ-सावंतवाडीकडे जाणार्या गाड्या
मिळतिल असा मोलाचा आणि अचूक सल्ला विजयदुर्गातलया एला देवमाणसाने दिला. </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwEHEYsBXzhwcBkx0747rnzsq9h3H4CfwWFQgm-XMOGVtNnqm2g9rpHABdHD8U2gb1eH2TlU-B9Tu2J3aM9N7dDN1MewLZH869iUAQyVi8iWKR9tatGF1bVwNpFah27L78BdPWIDxeivw/s1600/DSC_2804.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwEHEYsBXzhwcBkx0747rnzsq9h3H4CfwWFQgm-XMOGVtNnqm2g9rpHABdHD8U2gb1eH2TlU-B9Tu2J3aM9N7dDN1MewLZH869iUAQyVi8iWKR9tatGF1bVwNpFah27L78BdPWIDxeivw/s1600/DSC_2804.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-wr3GjFEGtnU/Uq_2iU5ijdI/AAAAAAAAIcE/BYl-qg7zJqw/s1600/DSC_2806.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-wr3GjFEGtnU/Uq_2iU5ijdI/AAAAAAAAIcE/BYl-qg7zJqw/s1600/DSC_2806.JPG" height="286" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-LXfyR9T11gY/Uq_2zvS96DI/AAAAAAAAIcU/anfCxzIYCJ0/s1600/DSC_2807.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-LXfyR9T11gY/Uq_2zvS96DI/AAAAAAAAIcU/anfCxzIYCJ0/s1600/DSC_2807.JPG" height="423" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<span style="font-size: medium;"><br />त्याप्रमाणे
आम्ही सहाच्या सुमारास जामसंडेला उतरलो. विजयदुर्ग ते जामसंडे २०-२५ किमी.
तिथुन लागलीच देवगडहुन पुण्याला जाणारी एशियाड मिळाली. जामसंडे ते नांदगाव
३५ किमी. नांदगावला पोचलो तेव्हा सात सव्वासात झाले होते. तिथेच एका
दुकानात कोकम सरबत मारला. आणि दुकानदाराने दिलेल्या माहितीप्रमाणे कणकवलीला
जाणार्या एसटीची वाट बघत उभे राहिलो. काही वेळाने एक एसटी आली. तीत बसलो
आणि आठवाजता कणकवलीला उतरलो. नांदगाव ते कणकवली १६ किमी. आता आम्ही हुशार
झालो होतो. कणकवलीतुन कसंही वेंगुर्ल्यापर्यन्त पोचलो असतो. नाहीच तर
कुडाळपर्यंत तरी नक्की पोचलो असतो. आणि उशीर झालच असता तर कुडाळला मावशीकडे
राहिलो असतो. पण तसं काही झलं नाही. कणकवली एसटी स्टँडवर चौकशी केली
तेव्हा कळलं की पुणे - वेंगुर्ला ८ ची गाडी अजुन आली नव्हती. डायरेक्ट
वेंगुर्ल्यापर्यन्त बस असल्याने काळजीच मिटली. </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">परतीच्या प्रवासात आम्ही विचार करत होतो की जर सकाळची ती देवगड एसटीच कंटिन्यु केली असती तर किती तरी वेळ वाचला असता आणि निदान कुणकेश्वराचं दर्शन तरी झालं असतं. पण प्रवासादरम्यान मणचे गावात त्या नदीच्या रूपाने का होईना फार बरं वाटलं होतं. पण एक मात्र आहे की विजयदुर्ग आणि आसपासच्या परिसरात भटकण्यासाठी स्वत:चं वाहन असणं फार आवश्यक आहे. </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">सव्वा आठला पुणे-वेंगुर्ला
एसटी कणकवलीहुन पकडली आणि दिवसभराच्या थकव्यामुळे विंडो सीटला डोके टेकउन
डोळे मिटुन घेतले. पावणे दहाच्या सुमरास बस वेंगुर्ला पावर हाउस पाशी
थांबली. इथुन रिक्शा करुन घरी पालला जायचं म्हणुन रिक्षाला विचारायला गेलो
तर त्याने सहा किमी साठी दिडशे रुपडे सांगितले. शेवटी मामाला फोन केला तो
बाईक घेउन आम्हाला घ्यायला आला. घरी पोचलो तेव्हा साडे दहा - अकरा वाजले
असतिल. दिवसभरच्या प्रवासाची गंम्मत सांगत, जेउन आम्ही झोपी गेलो कारण
दुसर्या दिवशी सिंधुदुर्ग, राजेकोट, सर्जेकोट, किल्ले निवती असा प्लॅन होता.... </span></div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-5534009331957037142013-06-19T14:52:00.002+05:302014-04-25T12:10:00.524+05:30 क्लिक क्लिक भटकंती. - शिरगाव किल्ला, जत्रा, केळवे - माहीम, भवानगड..<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br />डीएसएलआर घ्यायचे डोहाळे लागले असतानापासुनच जागोजागी फक्त फ्रेम्स दिसायच्या. मुंबई टाउन साईडला तर अशा फ्रेम्स दिसतात. फक्त नजर हवी. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br />कधी
लहानपणीचं स्वप्न की आपला पण एक कॅमेरा असावा. आठवतयं, लहानपणी मामाकडे
असताना, त्याच्याकडे एक हॉट शॉटचा कॅम होता. कोनिका पॉप. भारी कॅम होता.
छान फोटो यायचे. आणि हॉट शॉट असल्याने काही सेटींग्ज वैगरे अॅडजस्ट करायची
गरज नव्हती. फक्त फोटो क्लिक करायचे. तर एकदा मामा घरी नसताना मी तो कॅम
नाचवत होतो. नाचवताना त्याची लेन्स कॅप कुठेतरी पडलं आणि संध्याकाळी
नेमकी ती मामालाच सापडली. मग काय ५०१ साबणानं माझी धुलाई. बार बार लगातार..
:) </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">असो. पण आता काही वाटत नाही. शेवटी इतकी वर्ष थांबुन, पैसे
साठवून निकॉन डी ५१०० हा डीएसएलआर घेतला आणि मग विकेंडला घरातुन बाहेर
पडायचं आणि क्लिक क्लिक करत फिरायचं. माझ्यासोबत नेहमी असणारे आमचे सचिन
पाटील दादा. कधीही कॉल केला की तय्यार. मग नेहमी मुंबईत फिरताना ज्या
फ्रेम्स मनात साठलेल्या होत्या आधी अधाश्यासारख्या त्या क्लिक केल्या. गेट
वे, ताज हॉटेल, भाउचा धक्का, एलिफंटा केव्हज, कान्हेरी केव्ह्ज, बाणगंगा,
वसईचा किल्ला, संध्याकाळच्या वेळी फ्लोरा फाउंटन, अफगाण चर्च, ग्लोबल
विपश्यना पॅगोडा, आमची नेहमीची खादाडी, असे बरेच क्लिक क्लिक.. अरे हो एकदा
तर स्नेहलच्या घरी सफाळ्याला पण पोचलो आणि मग तिथे सन्ध्याकाळी
मठाण्याच्या बीचवर केलेली फोटोग्रॅफी. तर असं फिरता फिरता अगदी मनात आणि
डोळ्यांत साठवलेलं एक लोकेशन म्हणजे पालघर. नाही म्हणायला बोर्डीला जाउन
आलो होतो पण पालघर म्हटलं की त्या मनात साठलेल्या फ्रेम्स अशा उफाळून
यायच्या. केळवे आणि माहीम बीच तर मस्तच. पण त्यातल्या त्यात केळव्याला
दांडा खाडीवरला तो ब्रीज मला खूपच अट्रॅक्ट करायचा. कधी ७-८ वर्षापूर्वी
केळव्याला मित्राच्या घरी गेलो होतो तेव्हा तो ब्रीज पाहिला होता. त्यानंतर
कधी योगच आला नाही. तर मग यावेळी ठरवलं की पालघरला जायचं आणि निवांत क्लिक
क्लिक करत फिरायचं. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">एका शनीवारी पहाटे मी आणि पाटील दादा निघालो. आता चर्चगेट -
डहाणू लोकल सेवा झाल्यामुळे मेमु किंवा पॅसेंजर गाड्या पकडण्याची घाई
नव्हती. तरीही आम्ही उशिरा म्हणजे १०:३० ला वैगरे पालघर स्टेशनवर लँड
केलं आणि तिथुनच देवेन ला कॉल केला. त्यानेही आत्ताच कॅनन ६०० डी घेतला
होता. मग म्हटलं त्यालाही बोलवावं. सुदैवाने साहेब घरी होते. येतो म्हणाला.
मग त्याल डायरेक्ट शिरगावच्या किल्ल्यावर बोलावलं आणि मी आणि पाटील दादा
निघालो. नेहमीप्रमाणे टमटम पकडून जायचं पण त्या दिवशी एक ही टमटम रिकामी
नव्हती. प्रत्येक टमटम अगदी भरुन जात होती. बसही नव्हती. त्या टमटमच्या
नादात अर्धा तास तरी गेला. काही वेळानं कळलं की तिथल्या जवळच्या गावात
सातपाटीला जत्रा असल्याने टमटम भरुन जात होत्या. मग वैतागुन १५० रु. ठरवून
रिक्षा केली आणि शिरगावच्या किल्ल्याच्या दिशेने निघालो. या आधी आम्ही या
किल्ल्यावर येउन गेलो होतो. आमची एक मैत्रिण अनुजा सावे हीचं घर पालघरलाच
आहे. एकदा तिथे खादाडी पिकनिक झाली होती. तेव्हा या किल्यावर आलो होतो.
उतरल्या उतरल्या क्लिक </span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">क्लिक</span></span></span> करायला सुरुवात केली. किल्ल्याचं मुख्य दार,
आणि पडझड झालेली तटबंदी. तरीही काही ठराविक फ्रेम्स क्लिक करुन झाल्या.
देवेन अजुन आला नव्हता. मग फिरत फिरत मी आणि पाटील वरच्या तटबंदीवर सावलीत
जाउन बसलो. उन्हाळ्याचे दिवस असल्याने उकडत होतं पण समोर असलेल्या
समुद्रामुळे एक सौम्य गारवाही जाणवत होता. दमुन भागुन आम्ही तिथे असलेल्या
एक घुमटीत जाउन बसलो आणि गप्पा मारु लागलो. तितक्यात देवेन आपल्या बाईकवरुन
तिथे हजर झाला. आल्या आल्या त्याने इडली आणि चटणीचा डब्बा समोर ठेवला. ते
खाउन झाल्यावर ठरलं की जत्रेला पण जायचं. तिथे काही शॉट्स मिळतिलच आणि
देवेनची बाईक असल्याने काही टेंशन नव्हतं. मग किल्ल्यात अजुन थोडावेळ
फिरलो. अजुन काही क्लिक क्लिक केले. काही मुलं तिथे क्रिकेट खेळत होती. </span> </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="height: 380px; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center; width: 305px;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-fpEpWAhJrRU/UcFnsu73HkI/AAAAAAAAIJQ/q0ukuuuj8Mk/s1600/DSC_3148.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-fpEpWAhJrRU/UcFnsu73HkI/AAAAAAAAIJQ/q0ukuuuj8Mk/s640/DSC_3148.JPG" height="640" width="422" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfV71vvoT1Lw50ohwm4jpfmmeT8qE46HEUWJbrJWIipXjNrnUxBCBMo7MtF-5Jl0mIjVKMcw1i51bKA0YEU88UL4dXeNLIASoFjD1hnxGXRfCLQqA82kMLln-Bt9dmd0i6Tp7_6DldrYc/s1600/DSC_3166.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfV71vvoT1Lw50ohwm4jpfmmeT8qE46HEUWJbrJWIipXjNrnUxBCBMo7MtF-5Jl0mIjVKMcw1i51bKA0YEU88UL4dXeNLIASoFjD1hnxGXRfCLQqA82kMLln-Bt9dmd0i6Tp7_6DldrYc/s640/DSC_3166.JPG" height="422" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">तटबंदी </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-qMa1iHNwink/UcFnqNczpOI/AAAAAAAAIJI/vyFUnmbk7kY/s1600/DSC_3167.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-qMa1iHNwink/UcFnqNczpOI/AAAAAAAAIJI/vyFUnmbk7kY/s640/DSC_3167.JPG" height="640" width="422" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-aLuCR9lS4Z0/UcFokKVEJ2I/AAAAAAAAIJo/D0sL3j3VcZA/s1600/DSC_3171.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-aLuCR9lS4Z0/UcFokKVEJ2I/AAAAAAAAIJo/D0sL3j3VcZA/s640/DSC_3171.JPG" height="422" width="640" /></a></span></span></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-5kibrf4Hx6I/UcFoj799GDI/AAAAAAAAIJk/0Izw1Nw_wws/s1600/DSC_3196.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-5kibrf4Hx6I/UcFoj799GDI/AAAAAAAAIJk/0Izw1Nw_wws/s640/DSC_3196.JPG" height="422" width="640" /></a></span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEha7Cb-w-nETrUMdYZ5iW3fzhvF35xhdM4Idxzc0QSl8vlYKGuc4ElK4obzbTj2JEZBMpLnzmQLn4xZHS8VYP3u82g8jVb0rDUVauDHRc6Jj2dRe1drYK8k2e_sugAUpfAxafdM7d62WOY/s1600/DSC_3201.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEha7Cb-w-nETrUMdYZ5iW3fzhvF35xhdM4Idxzc0QSl8vlYKGuc4ElK4obzbTj2JEZBMpLnzmQLn4xZHS8VYP3u82g8jVb0rDUVauDHRc6Jj2dRe1drYK8k2e_sugAUpfAxafdM7d62WOY/s640/DSC_3201.JPG" height="640" width="422" /></a></span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigsD2EncA7P8WKJe0I6HBLZgE7uhwgIXiFS31Ey6lj5nPgsb2Hz7F2La4Tnfrdwkzhe6rOgRBTG-_KWBXSo8iU6_T3ezcX7CZ6Flh-r6Tka08B09t435z4NrCBllM3-fHKApEa0tOmT8s/s1600/DSC_3233.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigsD2EncA7P8WKJe0I6HBLZgE7uhwgIXiFS31Ey6lj5nPgsb2Hz7F2La4Tnfrdwkzhe6rOgRBTG-_KWBXSo8iU6_T3ezcX7CZ6Flh-r6Tka08B09t435z4NrCBllM3-fHKApEa0tOmT8s/s640/DSC_3233.JPG" height="422" width="640" /></a></span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-WwhogZ-6oFU/UcFou0VGelI/AAAAAAAAIKM/cgvIH0MWvCg/s1600/DSC_3234.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-WwhogZ-6oFU/UcFou0VGelI/AAAAAAAAIKM/cgvIH0MWvCg/s640/DSC_3234.JPG" height="416" width="640" /></a></span></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-phxbn9Plf2U/UcFpFYmvn8I/AAAAAAAAIKU/8wublOc5WZk/s1600/DSC_3202.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-phxbn9Plf2U/UcFpFYmvn8I/AAAAAAAAIKU/8wublOc5WZk/s640/DSC_3202.JPG" height="422" width="640" /></a></span></span></span></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3iHEqg5dPYyzSlazwFBeaMRFBaxE46gILeqpxfzMsRQrB3R-yKs2loLqV60jdYA_eP1Mqy1w9QwY0OpVBKpuAD82v5rA8ao66G5uJgmfQvajSjMgSeYtyU7kFRXcI59UrRIi2i6Wjs84/s1600/DSC_3216.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3iHEqg5dPYyzSlazwFBeaMRFBaxE46gILeqpxfzMsRQrB3R-yKs2loLqV60jdYA_eP1Mqy1w9QwY0OpVBKpuAD82v5rA8ao66G5uJgmfQvajSjMgSeYtyU7kFRXcI59UrRIi2i6Wjs84/s640/DSC_3216.JPG" height="422" width="640" /></a></span></span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-2_Nll71d9h4/UcFp9gko9mI/AAAAAAAAIKs/Q5TGWvLBTb8/s1600/DSC_3222.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-2_Nll71d9h4/UcFp9gko9mI/AAAAAAAAIKs/Q5TGWvLBTb8/s640/DSC_3222.JPG" height="398" width="640" /></a></span></span></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-70WmzHs2PmI/UcFpgCbvPpI/AAAAAAAAIKc/4VQsgs3YFzY/s1600/DSC_3225.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-70WmzHs2PmI/UcFpgCbvPpI/AAAAAAAAIKc/4VQsgs3YFzY/s640/DSC_3225.JPG" height="640" width="422" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">किल्ला क्रिकेट </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">शिरगाव किल्ला झाल्यावर मग निघालो सातपाटीच्या जत्रेला.
दुपार असल्याने जत्रेला काही मज्जा नसणारच होती. संध्याकाळी मज्जा आली
असती, पण तरीही आम्ही तिकडे गेलो. बरीच दुकानं मांडलेली होती. पण सगळेजण
विश्रांती घेत होते. आम्ही मंदीरात गेलो. श्री रामाचे दर्शन घेतले आणि
थोडावेळ मंदीरातच बसलो. मग जत्रेत फिरायला गेलो. उन अगदी कडक होतं पण शॉट्स
मिळणं मुश्किल होतं. आमच्या गळ्यातले कॅम्स बघुन एका ऑर्गनायझर काईंड ऑफ
माणसाने आम्हाला हटकलं. त्याने टाकलेली होती. फोटो का घेताय?? मिडीयावाले
आहात का वैगरे विचारु लागला. त्याच्याशी वाद घालण्यात किंवा बोलण्यात काहीच
अर्थ नव्हता. मग आम्ही तिथुन निघालो. खाउच्या दुकानापाशी गेलो आणि माहिमचा
फेमस हलवा खायला घेतला. त्या रसरशीत फोडी बघुन तोंडाला पाणे सुटलं होतं.
पाव किलो हलवा घेतला. ( आम्हालाच खायला ) आणि तिथुन निघालो. </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6CMss64kUEgO4uKe7fUpqaZAAqyi_jPrTLQON263ZcTKV3g7-u4PWMawBwuOgosO08YXg5zvnpXQV8D-3GpQx4tS0z570Dh7K4_8rpqHT8yRZyQgKYEuumVpfHNguQI_TGQTgQ0wXWkc/s1600/DSC_3248.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6CMss64kUEgO4uKe7fUpqaZAAqyi_jPrTLQON263ZcTKV3g7-u4PWMawBwuOgosO08YXg5zvnpXQV8D-3GpQx4tS0z570Dh7K4_8rpqHT8yRZyQgKYEuumVpfHNguQI_TGQTgQ0wXWkc/s640/DSC_3248.JPG" height="422" width="640" /></a></span></span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-tM1Ha1agq0M/UcFqehbc4sI/AAAAAAAAIK8/WoMPjyUeBI4/s1600/DSC_3253.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-tM1Ha1agq0M/UcFqehbc4sI/AAAAAAAAIK8/WoMPjyUeBI4/s640/DSC_3253.JPG" height="422" width="640" /></a></span></span></span></div>
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-hruylzrmRQY/UcFqeEAzQAI/AAAAAAAAIK0/ZoNcIIU4HxY/s1600/DSC_3255.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-hruylzrmRQY/UcFqeEAzQAI/AAAAAAAAIK0/ZoNcIIU4HxY/s640/DSC_3255.JPG" height="422" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">माहिमचा हलवा </td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"></span></span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-nO32AkFnZv8/UcFwuj8lKrI/AAAAAAAAIOU/JI4UuF7-4Zk/s1600/DSC_3257.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-nO32AkFnZv8/UcFwuj8lKrI/AAAAAAAAIOU/JI4UuF7-4Zk/s640/DSC_3257.JPG" height="422" width="640" /></a></span></span></span></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCRO4YkFPUwLOOVMhDbkBqq3uv_uupjFn5ORmuurY0YtFrLBahN2d_7CGdxF1ihYDjBnVPH1T0cxKJFK3hAzHHRKWVWe0JCIRiZrriD6C4VVROdiMbcmAiIVA71gTyJxZ1azysFiAI-Ks/s1600/DSC_3263.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCRO4YkFPUwLOOVMhDbkBqq3uv_uupjFn5ORmuurY0YtFrLBahN2d_7CGdxF1ihYDjBnVPH1T0cxKJFK3hAzHHRKWVWe0JCIRiZrriD6C4VVROdiMbcmAiIVA71gTyJxZ1azysFiAI-Ks/s640/DSC_3263.JPG" height="422" width="640" /></a></span></span></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">आता कुठे??
पोटात कावळे काव काव करतच होते. मग केळवे बीचच्या दिशेने निघालो. तिथे
पोचलो आणि जेवायला रेस्टॉरंट्स शोधु लागलो. शेवटी एका हॉटेलमध्ये मस्त
घरगुती जेवण मिळालं. जेउन झाल्यावर खरं तर झापड आली होती. पण मग बीचवर
गेलो. बीचवर फिरलो. काही फोटो घेतले. पण उन बरंच होतं. तिथुन निघालो.. आता
कुठे??? </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-CuFUpPfi5oY/UcFq_HW_6-I/AAAAAAAAILU/hmtarRPY1RU/s1600/DSC_3271.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-CuFUpPfi5oY/UcFq_HW_6-I/AAAAAAAAILU/hmtarRPY1RU/s640/DSC_3271.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-vuLptCGlRF4/UcFrA-7wveI/AAAAAAAAILc/L00GLglHIiw/s1600/DSC_3283.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-vuLptCGlRF4/UcFrA-7wveI/AAAAAAAAILc/L00GLglHIiw/s640/DSC_3283.JPG" height="422" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">केळवे बीच </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-j-zdyrmoyYM/UcFrC7NGe4I/AAAAAAAAILk/vdG50dEyqfo/s1600/DSC_3288.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-j-zdyrmoyYM/UcFrC7NGe4I/AAAAAAAAILk/vdG50dEyqfo/s640/DSC_3288.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-jPuLTIp35qo/UcFrvUefQhI/AAAAAAAAIL0/WzAuvwO4D7U/s1600/DSC_3270.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-jPuLTIp35qo/UcFrvUefQhI/AAAAAAAAIL0/WzAuvwO4D7U/s640/DSC_3270.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-AbuagMKnvfD-r_5UPZ5CSrqsS2BtKUVzbJLYqnhYdqlsnXmnAR-xeumEnExyjvWhmmdNjrnB7Gi5Zvb51G6IlkAvxCWDl-JUsV3nlzv2-dSFYaIVI3EVxeU0wnsbM99FCQTZkFla4nE/s1600/DSC_3286.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-AbuagMKnvfD-r_5UPZ5CSrqsS2BtKUVzbJLYqnhYdqlsnXmnAR-xeumEnExyjvWhmmdNjrnB7Gi5Zvb51G6IlkAvxCWDl-JUsV3nlzv2-dSFYaIVI3EVxeU0wnsbM99FCQTZkFla4nE/s640/DSC_3286.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-bQ_JlEDWhsk/UcFrGLQuYFI/AAAAAAAAILs/ONy20nRfot8/s1600/DSC_3292.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-bQ_JlEDWhsk/UcFrGLQuYFI/AAAAAAAAILs/ONy20nRfot8/s640/DSC_3292.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">आता.. आता केळवे दांडा खाडी. <br />त्या ब्रीजवर मला जायचंच होतं. मी सांगेल तिकडे पाटील आणि देव्या येत होते. काय करणार बिचारे... हे हे हे हे. </span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><br />ब्रीजवरुन
सनसेट मस्त टीपता आला असता ही आयडीया होती. पण सुर्यास्ताला अजुन बराच वेळ
होता. मग आठवलं की तिथे भवानगड नावाचा एक छोटा किल्ला टाईप आहे. किल्ला
म्हणजे एक छोट्याश्या डेकडीवजा डोंगरावर टेहाळणी चौकी असावी. आम्ही विचारत
विचारत तिथे पोचलो. रस्त्याच्या कडेलाच, झाडा-झुडुपात लपलेली एक छोटीशी
टेकडी आणि त्यातून डोकावणारा भगवा! झालं! खूण पटली आणि आम्ही पायवाटेने
निघालो. अवघ्या ५- १० मि. पायवाट आणि आम्ही तिथे पोचलो. तिथे शंकराचे एक
मंदीर आहे जत्रेच्या खाणाखुणा जागोजाग पसरलेल्या. वाट काढत काढत आम्ही
वरच्या बाजुला पोचलो. तटबंदी ढासळलेली तरी अजुनही शाबुत आहे. वर पोचल्यावर
एक विहीर दिसली. पण ती लोखंडी जाळीने झाकून ठेवली होती. थोडावेळ तिथे बसलो.
समोर केळवे, माहीमचा विस्तिर्ण किनारा दिसत होता. थोडावेळ बसुन मग तिथुन
निघालो. आजच्या या भटकंतीत चिमुकला का होईना एक ट्रेक झाला होता आणि लाल
डायरीत अजुन एका किल्ल्याचं नाव जमा झाल्याचं समाधान मला आणि देव्याला झालं
होतं. </span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-OaXoNp3-xXM/UcFskqlBTKI/AAAAAAAAIMY/UqU5Xad8Xp8/s1600/DSC_3293.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-OaXoNp3-xXM/UcFskqlBTKI/AAAAAAAAIMY/UqU5Xad8Xp8/s640/DSC_3293.JPG" height="422" width="640" /></a></span></span></span></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-xbIsleuvKTo/UcFsi6m3XgI/AAAAAAAAIMQ/XZ53AJj6vDs/s1600/DSC_3294.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-xbIsleuvKTo/UcFsi6m3XgI/AAAAAAAAIMQ/XZ53AJj6vDs/s640/DSC_3294.JPG" height="422" width="640" /></a></span></span></span></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-QOCgD_LcFKk/UcFse_M5lQI/AAAAAAAAIMI/_a3hKG_nZ98/s1600/DSC_3297.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-QOCgD_LcFKk/UcFse_M5lQI/AAAAAAAAIMI/_a3hKG_nZ98/s640/DSC_3297.JPG" height="422" width="640" /></a></span></span></span></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-FGzL6tZg0gk/UcFsk_eojqI/AAAAAAAAIMc/4Kx6eSWeBHc/s1600/DSC_3298.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-FGzL6tZg0gk/UcFsk_eojqI/AAAAAAAAIMc/4Kx6eSWeBHc/s640/DSC_3298.JPG" height="422" width="640" /></a></span></span></span></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW92kzcBydahpChfzFtdOqJeAcXena25zLfGi0Cg9zo-ndPgWCTvdvs6lhpfb9jSteDsQTgt1vThRgXIFEojAFpYzLTQekHtA2SKOonS7GLDEDMbJWkfL2pmcRxn8W3pgyYVI0fRD3ln0/s1600/DSC_3300.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW92kzcBydahpChfzFtdOqJeAcXena25zLfGi0Cg9zo-ndPgWCTvdvs6lhpfb9jSteDsQTgt1vThRgXIFEojAFpYzLTQekHtA2SKOonS7GLDEDMbJWkfL2pmcRxn8W3pgyYVI0fRD3ln0/s640/DSC_3300.JPG" height="422" width="640" /></a></span></span></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">तिथुन पुन्हा त्या ब्रीजवर आलो. आता संध्याकाळ होत आली होती. पण
पश्चिमेला थोडसं ढगाळ होतं. त्यात कधी सुर्य डोकावायचा तर कधी गायब
व्हायचा. त्यामुळे सुर्यास्त टीपण्याची आशा आम्ही सोडुन दिली. पण
सुर्याच्या मावळणार्या सोनेरी किरणांनी खाडी अगदी सोनेरी झाली होती. बराच
वेळ तिथे क्लिक क्लिक करत राहिलो आणि मग खाली किनार्यावर गेलो. जिथून मला
तो ब्रीज क्लिक करायचा होता तिथे पोचलो. तिथुन मला अगदी हवी तशी फ्रेम
मिळाली त्या ब्रीजची. काय माहीत का पण हा ब्रीज मला खूप म्हणजे खूप
अट्रॅक्ट करतो. फक्त दोनदाच पाहिलाय. पण एखादं गुढ असं काहीसं या ब्रीजबाबत वाटत राहतं. </span> </span> </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-tIPxxiroh4c/UcFusCLoT4I/AAAAAAAAIM4/tvx2r0X3zJg/s1600/DSC_3302-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-tIPxxiroh4c/UcFusCLoT4I/AAAAAAAAIM4/tvx2r0X3zJg/s640/DSC_3302-001.JPG" height="290" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-o3AVJPbV06M/UcFutNsuTLI/AAAAAAAAINA/zHcnRdxwCXM/s1600/DSC_3302.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-o3AVJPbV06M/UcFutNsuTLI/AAAAAAAAINA/zHcnRdxwCXM/s640/DSC_3302.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-OBDDeWFeDFE/UcFvSPxpVSI/AAAAAAAAINY/nSu7Gah_PMM/s1600/DSC_3311.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-OBDDeWFeDFE/UcFvSPxpVSI/AAAAAAAAINY/nSu7Gah_PMM/s640/DSC_3311.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-PRrlL7QXCSM/UcFvS_I8lyI/AAAAAAAAINg/ZkEfqzxZwJc/s1600/DSC_3316.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-PRrlL7QXCSM/UcFvS_I8lyI/AAAAAAAAINg/ZkEfqzxZwJc/s640/DSC_3316.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg278K7ZdwbALp4XFw5efhJpx3Q86t6gWSOgoSu1hTStxqtfABhtHASetDIEJ7ykU2slphZ5rEzrIVBTqT6ZsBlCyzefsI-cOLAbHdnvFbTOxLpI9KlWAee7qdqiPpNgfgmAkydlsTRKjI/s1600/DSC_3319.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg278K7ZdwbALp4XFw5efhJpx3Q86t6gWSOgoSu1hTStxqtfABhtHASetDIEJ7ykU2slphZ5rEzrIVBTqT6ZsBlCyzefsI-cOLAbHdnvFbTOxLpI9KlWAee7qdqiPpNgfgmAkydlsTRKjI/s640/DSC_3319.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-mzVfdPQFKG4/UcFutHEbaiI/AAAAAAAAINE/RNlwApM5jyc/s1600/DSC_3306.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-mzVfdPQFKG4/UcFutHEbaiI/AAAAAAAAINE/RNlwApM5jyc/s640/DSC_3306.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-W-Dvc795rSo/UcFvgwRKdNI/AAAAAAAAINo/EWGkCds1Lvk/s1600/DSC_3320-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-W-Dvc795rSo/UcFvgwRKdNI/AAAAAAAAINo/EWGkCds1Lvk/s640/DSC_3320-001.JPG" height="328" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">केळवे दांडा खाडीवरील ब्रिज </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">मग किनार्यावर काही फोटो घेतले. आणि दिवसभा आम्हा सहा
जणांचं ;) ओझं घेउन धावणार्या देव्याच्या बाईकचे ही. आता निघायची तयारी
पण त्यापूर्वी मला पालघर-माहीम मधला तो फेमस वडा खायचा होता. मग पुन्हा
देव्याला बाईक तिकडे दामटायला सांगितली. कधी पालघरला गेलात तर माहीमचा तो
प्रसिद्ध वडा खायला विसरु नका. अल्टीमेट!! तोवर बरीच संध्याकाळ झाली होती.
दिवसभर आम्ही उंदडत होतो. मग देव्याचा निरोप घेतला. माहीमवरुन टमटम पकडुन
पालघरला पोचलो आणि घराच्या दिशेने निघालो.... </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-pdQsxROjv7w/UcFwPcGHO7I/AAAAAAAAIOE/iPC9HKyMKZg/s1600/DSC_3331.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-pdQsxROjv7w/UcFwPcGHO7I/AAAAAAAAIOE/iPC9HKyMKZg/s640/DSC_3331.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-At9gmSK39N8/UcFwOL5_P2I/AAAAAAAAIN8/Jw0Q59Q-KJo/s1600/DSC_3332.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-At9gmSK39N8/UcFwOL5_P2I/AAAAAAAAIN8/Jw0Q59Q-KJo/s640/DSC_3332.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFu5nNxmgNfpKB_aLtQ8p2lhqO1umbGG9e1qshncBCQUWlKde9atJtn0xlxaqBmw-nSqPlV7sXjxmHsN8o7pWjhbUlCn1BKGiRZrg3hE8Rh7D-219X0_2SS1YX6nYbMHH_OEkBnU6lvZY/s1600/DSC_3343.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFu5nNxmgNfpKB_aLtQ8p2lhqO1umbGG9e1qshncBCQUWlKde9atJtn0xlxaqBmw-nSqPlV7sXjxmHsN8o7pWjhbUlCn1BKGiRZrg3hE8Rh7D-219X0_2SS1YX6nYbMHH_OEkBnU6lvZY/s640/DSC_3343.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCF2erV1GYFWmO_b8n_YYeB2n5zFk1ub3zQSrEBi0fKkkmVyD7bUTeetk0Kaof_PEMEqT-whttDt7wR7dbcS9CxEp3XdfytLeW-tDvXhT3vQsOeDLpPQlu3qzHTlhbhHqkqXS_0DLCAIk/s1600/DSC_3312.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCF2erV1GYFWmO_b8n_YYeB2n5zFk1ub3zQSrEBi0fKkkmVyD7bUTeetk0Kaof_PEMEqT-whttDt7wR7dbcS9CxEp3XdfytLeW-tDvXhT3vQsOeDLpPQlu3qzHTlhbhHqkqXS_0DLCAIk/s640/DSC_3312.JPG" height="422" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">एक मस्त धमाल, उनाड दिवस ! एका दिवसात मस्त भटकंती. बर्याच दिवसानी भेटलेला देवेन. एक ट्रेक, जत्रा, खादाडी आणि त्या सर्व फ्रेम्स ज्या कधीपासुन तरी मनात होत्या.... </span> </span> </span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> - दीप्स </span></span><br />
</div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-6670915509630014592013-06-16T23:23:00.001+05:302013-06-16T23:23:17.540+05:30प्रिय मैत्रिणीस..... (२)<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">मैत्रिणी, </span></span><br />
<span style="font-size: medium;">खरं तर तुला सांगायचीय गोष्ट एका राजकन्येची,<br />एका शापित राजकन्येची. <br />मनापासून आवडत असलेल्या व्यक्तिवर <br />प्रेम न करण्याचा शाप होता तिला. <br />म्हणूनच ज्याच्यावर होतं तिचं खरंखुरं प्रेम <br />त्या प्रियकराचा तिने केला होता खून.<br />आजही ऐकू येते कधी त्या किनार्यावर <br />त्याच्या बासरीची संदिग्ध धून... </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">मैत्रिणी, </span><br />प्राजक्ती दवांत भिजलेली स्वप्ने <br />विखुरलेली असतात उशीवर.<br />मला वेचून करायची आहे<br />त्यांची एक सलग स्वप्नमाळ,<br />आणि वाहायचीय त्या शापित राजकन्येच्या <br />प्रियकराच्या आत्म्याला. <br />भास नाही, खरं सांगतो <br />मलाही ऐकू येतात कधी कधी <br />त्या बासरीचे संदिग्ध सूर.<br />त्या राजकन्येचाही तेव्हा <br />फुटला असेल का गं ऊर.. </span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">मैत्रिणी,<br />काल पाहिलं मी एक जहाज <br />किनार्यापासुन दूर जाताना.<br />उरांत भरुन तो उन्मत्त वारा,<br />पण ते लपवू शकलं नाही <br />मंदावलेला वेग आणि डोळ्यांतल्या धारा..</span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">मैत्रिणी, <br />मी पाठवणार आहे त्या शापित राजकन्येला <br />एक सलाम.<br />कारण, प्रत्येक सुरु केलेल्या गोष्टीला <br />द्यावा लागतोच ना गं पुर्णविराम....</span></span> </span></div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-62272123912552741392013-03-28T22:22:00.001+05:302013-03-28T22:22:05.763+05:30प्रिय मैत्रिणीस...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKkZlDakv6mkB35jz7KOH-HX4bwnSN8tEYvYlEmlg0GbfASv4s2LWH1hE9b3wtHufu3HvkM2h45-uyuAQqp-royWkVLP8lNYfkBfFtZi0TAqMcCEgGMrgDBqf6VSZamFCYudQ8W-ZsEHU/s1600/DSC_0417.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="171" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKkZlDakv6mkB35jz7KOH-HX4bwnSN8tEYvYlEmlg0GbfASv4s2LWH1hE9b3wtHufu3HvkM2h45-uyuAQqp-royWkVLP8lNYfkBfFtZi0TAqMcCEgGMrgDBqf6VSZamFCYudQ8W-ZsEHU/s320/DSC_0417.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">मैत्रिणी, <br />संधिप्रकाशाच्या रंगांच कोडं मला अजुन उमगलेलं नाही. <br />निर्जन किनार्यावर बसुन मी त्या रंगांची उधळण बघत राहतो निश्चलपणे.. <br />अगदी त्या रंगांना काळोखाने गिळेपर्यन्त.. <br />तू आज इथे हवी होतीस.. <br />मग आपण शोधले असते त्या संधिप्रकाशाच्या रंगांचे रहस्य.. <br />आणि तुझ्या डोळ्यांतून वाहणार्या नदीचा उगम.. <br /><br />मैत्रिणी, <br />इथे सारं काही बदलून गेलयं. <br />वैराण वाळवंटासारखा भासू लागलाय आपला किनारा.. <br />परक्याने हाक मारावी तसा स्पर्शुन जातो हा वारा.. <br />तुझ्या पाउलखुणा शोधत माझी नजर फिरत राहते <br />पण प्रत्येक सापडलेल्या खुणेला ती बेभान लाट पुसून जाते.. <br /><br />मैत्रिणी, <br />इथे फक्त माजलयं स्वार्थी माणसांचं रान, <br />माझ्या वहीत मी अजुनही जपून ठेवलयं <br />तू दिलेलं ते पिंपळाचं पान. <br />कधी कधी मी ती वही उघडतो, <br />प्रत्येक पानावर हात फिरवत राह्तो. <br />तुझ्यासाठी लिहिलेल्या प्रत्येक शब्दाला डोळ्यांत भरुन घेतो, <br />प्रत्येक शब्दाला शहारत, स्पर्शत मी त्या पिंपळपानापर्यंत येतो. <br />तिथून पुढे मी काहीच लिहिलेलं नाही.... <br /><br />मैत्रिणी, <br />आता ते पान खूप जुनं झालयं, <br />कोरडं पडलयं.<br />त्या पानाच्या जाळीवर विरुन गेलेत माझे सर्व शब्द<br />बर्फाखालून वाहणार्या हिमनदीसारखे शांत, स्तब्ध <br />आज पुन्हा, माहित नाही कितव्यांदा<br />मी आवरतोय त्या पानाला स्पर्शण्याचा माझा मोह <br />कारण, त्या पानावर कुठे तरी साचून राहिलाय <br />तुझ्या डोळ्यांतील आसवांचा डोह..... <br /><br />मैत्रिणी... <br /><br /><br />- दीपक परुळेकर <br /><br /></span></div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com19tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-29788089923669258472013-03-24T01:26:00.001+05:302014-04-25T12:18:50.993+05:30 "लाईफ ऑफ पाय"<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPtE7sItpaVXJL08D38JOb1qCUVcx5VYzjQQFJVId-SV1jcu8cZjYbHFQ0p6_IA_W_XDPFNv4lKlgvejk-K5lAwmRCxl1AjHUxFhBnoYkmYX4aakdHRq01x3OmBAGGtP1vGa0biAhex0Y/s1600/life+of+pi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPtE7sItpaVXJL08D38JOb1qCUVcx5VYzjQQFJVId-SV1jcu8cZjYbHFQ0p6_IA_W_XDPFNv4lKlgvejk-K5lAwmRCxl1AjHUxFhBnoYkmYX4aakdHRq01x3OmBAGGtP1vGa0biAhex0Y/s1600/life+of+pi.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">चित्रपट संपायला येतो.. ते दोघे अथांग समुद्राशी झगडत, लढत,
मृत्युला हुलकावणी देत किती तरी दिवसांनी एका किनार्यावर पोचतात..
आतापर्यंत त्या दोघांच्या एका विलक्षण प्रवासात आपण सहभागी झालेले असतो.
मनुष्य आणि एका हिंस्त्र श्वापदाच्या एकत्रित प्रवासात आपण ही सोबत असतो.
आता काय होणार? आपल्याला उत्कंठा लागलेली असते. जहाज बुडाल्यापासून एका
लाईफबोटवर चाललेल्या त्यांच्या त्या प्रवासाचे आपण साक्षीदार असतो.आता या
अथांग सागरात आपल्याला एकमेकांशिवाय कुणाचाच आधार नाही हे त्या दोघांना कळून चुकलेलं असतं. पण हे कुठवर चालणार??? शेवटी तो प्रसंग येतो. हळहळ, उत्कंठा आपला पिच्छा सोडत नाही. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">अथक प्रवासानंतर त्यांची होडी एका किनार्याला लागते. 'पाय'
कसाबसा ती होडी किनार्यावर आणतो आणि त्या मउशार किनार्यावर आपलं थकलेलं
शरीर झोकून देतो. किनार्याला लागलेलं असतं समोर एक घनदाट अरण्य. त्याच्या
मागोमाग तो टायगर "रिचर्ड पार्कर" ही होडीतून उतरतो. अशक्त, थकलेला! <br />किलकिल्या
नजरेने 'पाय' त्याच्याकडे बघत असतो. रिचर्ड पार्कर हळूहळू त्या जंगलाच्या
दिशेने चालू लागतो. 'पाय'ला जाणवतं की आता हा वळून बघणार नाही तरी पण
त्याला वाटत असतं की त्याने एकदा तरी मागे वळून त्याच्याकडे पहावं. <br />एकदा तरी! शेवटचं! <br />त्या जिवघेण्या प्रवासाच्या दरम्यान त्यांच्यात निर्माण झालेल्या एका विलक्षण नात्यासाठी तरी निदान त्याने वळून पहावं! <br />पण नाही! रिचर्ड पार्कर न थांबता त्या जंगलात अदृश्य होतो आणि इकडे 'पाय'च्या मनाचा बांध फुटतो. <br />तेव्हाच आपल्याला जाणवतं की मनुष्य हा एक विलक्षण जीव आहे. कधी, कशात मनुष्याचा जीव अडकेल हे सांगता येत नाही. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-6AXNU5lu_H8/UU4H10MV04I/AAAAAAAAH5E/mCi3YVlFU1g/s1600/709970_156.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-6AXNU5lu_H8/UU4H10MV04I/AAAAAAAAH5E/mCi3YVlFU1g/s1600/709970_156.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">आज थोड्या उशिरानेच "लाईफ ऑफ पाय" पाहिला आणि त्या शेवटच्या
प्रसंगाने हेलावून गेलो. क्षणभर विसरलो की रिचर्ड पार्कर हा एक वाघ होता.
एक हिंस्त्र श्वापद! <br />मला त्यात एक माणूसच दिसत होता. 'पाय' प्रमाणे मला
ही वाटत होतं की त्याने एकदा तरी त्याच्याकडे वळून बघावं! पण तसं नाही
होतं आणि वाटलं की..... काय वाटलं ते सांगताच येत नाही. थोडासा इमोशनल झाल्यागत!! <br />आपण का इतकं कुणाच्या मोहात अडकतो की फक्त एका नजरेसाठी व्याकूळ होतो...? <br />काही
क्षणांपुरतं सोबत असलेल्यांनाही आपण कधी कधी आयुष्यासाठी गृहीत धरायला
लागतो.. हा मोह का आवरता येत नाही आपल्याला.. सोप्पं उत्तर आहे की मोह
आवरायला आपण संत, महात्मा,बुद्ध किंवा देव नाही... पण तरी ही यार ! <br />या
प्रश्नांची उत्तरं मला कधीच सापडली नाहीत. कदाचित असेल की प्रत्येक क्षणिक
मोहाला मी आयुष्य मानत गेलो. पण तसं नसतं ना! जोवर आपल्यावर असा प्रसंग येत
नाही तोवर.. </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">माणूस आणि वाघ! एका बोटीवर! त्यातल्या त्यात माणूस त्या
वाघापासुन एक अंतर ठेउन वावरणारा कारण त्याला ठाउक आहे की जर त्या वाघाच्या
जवळ गेला तर वाघ त्याला सोडणार नाही. एका प्रसंगात भुकेने कासाविस
झालेला वाघ माशांच्या लालसेने पाण्यात उडी मारतो आणि 'पाय' रॅफ्ट वरुन
होडीत येतो. वाघ पाण्यात धडपडत असतो. पण आता होडीची सत्ता मनुष्याकडे कडे
असते आणि एक शस्त्र ही त्याच्या हाती लागतं जे वैतागून तो वाघावर उगारतो पण
त्याचक्षणी वाघाचा तो करुण चेहरा! तो बघुन तो शस्त्र आवरतो ! हा सीन
आपल्याला खूप काही सांगून जातो. आपण मनुष्य आहोत याची एक जाणिव मनाला देउन
जातो. बस्स! ही जाणिव पुरेशी आहे. त्यानंतर सुरु होतो दोघांचा प्रवास त्या
अथांग सागरात! </span> </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">हळूहळू ते अंतर कमी होत जातं. तहान, भूक मनुष्य आणि श्वापद
यातलं अंतर मिटवत असतात. पहिल्या प्रसंगात गलेलठ्ठ दिसणारा तो वाघ आता कृश
झालेला दिसतो. भूकेने मरायला टेकलेला असतो. ते बघून मनुष्याचं मन हेलावून
जातं आणि त्या मरायला टेकलेल्या श्वापदाला तो मनुष्य मांडीवर घेतो.
प्रेमाने त्याच्यावर हात फिरवतो. "वी आर डाईंग रिचर्ड पार्कर!" त्याचे
अस्पष्ट शब्द... </span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6UWz6wYomPgfhPo8Pb3MJjbHcV_cYTfR96w_M72ZMom5sMswSw5kA9xUcoBoOOK5WMz7HKi3Bd_1726wZH2cA7X5pti2bIm1Zj5aLz7F4vCFfSEsdpSLhYSHzzwHSDqBflmfbIX-v7C0/s1600/images.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6UWz6wYomPgfhPo8Pb3MJjbHcV_cYTfR96w_M72ZMom5sMswSw5kA9xUcoBoOOK5WMz7HKi3Bd_1726wZH2cA7X5pti2bIm1Zj5aLz7F4vCFfSEsdpSLhYSHzzwHSDqBflmfbIX-v7C0/s1600/images.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">आज मला असं जाणवलं की "देव" ही मनुष्याने निर्माण केलेली एक
उत्कृष्ट कल्पना आहे जिने मनुष्याचं आयुष्य पार बदलून टाकलयं. देव आहे की
नाही? आस्तिक की नास्तिक ? या सगळ्यात गुंतुन जाण्याचं काही कारणच नाही.
श्रद्धा असावी पण त्याची अंधश्रद्धा कधीच होउ देउ नये. "लाईफ ऑफ पाय"
आपल्याला या अशा अनेक वादळातून झगडायला शिकवत किनार्यावर आणून सोडतो.
नुसतं सोडत नाही तर ती जी मोहाची, प्रेमाची, नात्याची ओढ असते ना त्यातून
ही कसं बाहेर पडावं हे शिकवतो आणि हो या सगळ्यांसाठी आपण देवाला धन्यवाद
दिलेच पाहिजेत! कारण देव असो वा नसो पण कोणती तरी एक अनामिक शक्ति आपल्यात, या निसर्गात आहे जी आपल्यातल्या देवाला नेहमी जागृत ठेवते. म्हणूच कदाचित 'पाय'चे वडील लहानपणी त्यांना लहानपणापासूनच सांगत असतात, </span></span></span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">"Religion is obscurity. Religion is Darkness." </span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">एका प्रसंगात 'पाय' त्या लेखकाशी बोलत असतो;<span class="bold quote_actor"> </span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span class="bold quote_actor">Pi Patel: "</span><span class="line"> Faith is a house with many rooms."</span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span class="line"><br /></span><span class="bold quote_actor">Writer: </span><span class="line">"But no room for doubt?"</span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span class="line"><br /></span><span class="bold quote_actor">Pi Patel: </span><span class="line">"Oh
plenty, on every floor. Doubt is useful, it keeps faith a living thing.
After all, you cannot know the strength of your faith until it is
tested."</span></span> </span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">हे असे अनेक संवाद आपल्याला आपल्यातला देव जागा करयला उद्युक्त करतात..</span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx6QN5Q4fsd0IAzGZRd-WIdRppyd3wIZfpi0a1GOfdwe5S0dS7TFUrTT74ZMVpjfTcYZZB_O6tlmRrsTTQCKGkiTbTeDv35X4F8UowpgcG384766ngsO7bhwLkXiqp-FiyesT48nePdic/s1600/life-of-pi2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx6QN5Q4fsd0IAzGZRd-WIdRppyd3wIZfpi0a1GOfdwe5S0dS7TFUrTT74ZMVpjfTcYZZB_O6tlmRrsTTQCKGkiTbTeDv35X4F8UowpgcG384766ngsO7bhwLkXiqp-FiyesT48nePdic/s320/life-of-pi2.jpg" height="161" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">पण जसं मी सांगितलं की त्या शेवटच्या प्रसंगाने आणि त्या
वाक्याने मी अगदी हेलावून गेलो तो म्हणजे रिचर्ड पार्करचं आपल्या वाटेने
निघून जाणं आणि त्याने एकदा ही मागे वळून पाहीलं नाही म्ह्णून 'पाय'चं
रडणं.. </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">"</span>I suppose in the
end, the whole of life becomes an act of letting go,
but what always hurts the most is not taking a moment to say goodbye..<span style="font-size: medium;">"</span> </span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> हे सांगता सांगता 'पाय'च्या डोळ्यां पाणी जमतं आणि आपल्याही...</span></span> </span> </span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">का कुणास ठाउक मला ही 'पाय'सरखं जाणवू लागलं की यार! बस्स
एकदाच कुणीतरी मागे वळून पाहायला हवं होतं! कुणी तरी एकदाच, फक्त ती एक नजर
हवी होती! इतकी वादळं झगडलो अजुनही झगडलो असतो पण फक्त ती एकच नजर हवी
होती! <br />कधी कुठे वाचलेल्या ओळी पटकन मनावर आल्या, </span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">"वह मायुसी के लम्हों में जरा भी हौसला देते, </span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">हम कागज की कश्ति पे समंदर में उतर जाते.." </span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><br /></span><br /><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">"लाईफ ऑफ पाय" माणसाच्या मनाचा ठाव घेणारा एक उत्कृष्ट सिनेमा आहे. एक विलक्षण, वेगळी गोष्ट! </span></span> </span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><br /></span> </span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">- दीपक परुळेकर</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"></span></span></div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-15449731944151789672013-02-10T22:45:00.001+05:302013-02-10T22:45:44.874+05:30नावात काय आहे???? -----> ठेवलेलं नाव :) <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span><span style="font-size: medium;">"हाय शोना, काय करतेस?" </span><br />
<span style="font-size: medium;">" काही नाही रे! काम, काम आणि काम सुरु आहे..." </span><br />
<span style="font-size: medium;">"ओह्ह! कित्ती काम करते माझी छकुली. जेवलीस का वेळेवर?" </span><br />
<span style="font-size: medium;">" नाही रे! जेवेन आता. तू जेवलास का? </span><br />
<span style="font-size: medium;">"माझं जाउ दे ग राणी! मी जेवेन, पण तू ते काम बाजुला ठेव आणि जेउन घे बरं लवकर." </span><br />
<span style="font-size: medium;">" हो! नक्की. आता जेवायलाच जाते." </span><br />
<span style="font-size: medium;">"ह्म्म शहाणी माझी बबडी<span style="font-size: medium;">!"</span></span><br />
<span style="font-size: medium;">"मग, किती वाजता निघणार ऑफिसमधून? संध्याकाळी भेटशील ना सोनुली!" </span><br />
<span style="font-size: medium;">"हो! भेटुया. मी निघताना कॉल करते मग तू ये." </span><br />
<span style="font-size: medium;">"ओके चिक्कू. पण नक्की भेट हां का, अॅम मिस्सिंग यू सो मच! </span><br />
<span style="font-size: medium;">"ओके. मिस्सिंग यू टू चिक्कुड्या.. :) ए, हॅल्लो! तुला एक विचारु का?<span style="font-size: medium;">"</span></span><br />
<span style="font-size: medium;">"हो! विचार ना बब्बू, काय विचारायचयं??"</span><br />
<span style="font-size: medium;">" When was the last time you called me with my real name?" </span><br />
<span style="font-size: medium;">"What?" </span><br />
<span style="font-size: medium;">"तू
मला नेहमी, शोना, राणी, छकुली, चिक्कू, पेरु, बबडी, छबडी अशा नावाने हाक
मारतोस. नाही! मला आवडत नाही असं नाही पण तुला माझं खरं नाव आठवतं तरी का?"</span><br />
<span style="font-size: medium;">"म्हणजे काय? आणि तुला मी अशा नावानी हाक मारलेली आवडत नाही का?" </span><br />
<span style="font-size: medium;">"तसं नाही अरे! पण तू मला माझं नाव घेउन हाक मारलीस की अजुन बरं वाटतं.." </span><br />
<span style="font-size: medium;">'ओके.
अगं लग्नानंतर मी तुला तुझ्या खर्या नावानेच हाक मारणार ना.घरात तर तुला
बबडी, छ्बडी, चिक्कू, पेरु असं नाही ना हाक मारणार. मग लग्नानंतर तूच
म्हणशील हल्ली ना तुझं प्रेमच नाही राहीलं माझ्यावर.लग्नाआधी कसा मला नेहमी राणी, शोना, छकुली, बाहुली म्हणायचा..." </span><br />
<span style="font-size: medium;">" हे हे हे :)<span style="font-size: medium;">"</span></span><br />
<span style="font-size: medium;">"हे हे हे ! चला आता जेउन घ्या वेळेवर. संध्याकाळी भेटुया. बाय, बाय शोनुली! </span><br />
<span style="font-size: medium;">" तू सुधरणार नाहीस ! :) बाय. बाय. शोनुल्या..." </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">हा संवाद काल्पनिक आहे. नसला तरी काही फरक नाही पडत ;) पण या संवादावरुन मी आठवू लागलो की खरंच मी नेहमी कुणाला ना कुणाला त्याच्या खर्या नावावरुन हाक मारतच नाही. </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">वरील सांवादात नवीन असे काही नाही पण मला पटकन जाणवलं की
माझे असे किती मित्र-मैत्रिणी, माझ्या आजुबाजूचे लोक, माझे नातेवाईक, यांची
पण अशीच नाव असतिल का??? आणि एकेकाचं दुसरं नाव माझ्या मनःपटलावर उमटत
गेलं आणि पुन्हा जुन्या आठवणीत हुंदडायला लागलो...</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">___________________________________________________________ </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">आमच्या कोकणात ना सवयच आहे की कुणाचं नाव म्हणून कोण सरळ
घेणारचं नाहीत. त्यात मालवण पट्ट्यात तर ही सवय नाही प्रथाच आहे.
लहानांपासुन मोठ्यांपर्यंत प्रत्येकाच्या नावाचं एक दुसरंच नाव असतं. आणि
ते नाव एखाद्या व्यक्तिला चिडवण्याकरता किंवा आपल्या उच्चारांच्या
सोयीनुसार शॉर्ट्फॉर्म्स बनवले जातात. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<span style="font-size: medium;">सुरुवात माझ्या घरापासुनच. माझं सगळं बालपण गावीच गेलं. आधी
सांगितल्याप्रमाणे आमच्या कोकणात तर फक्त चिडवण्यासाठी म्हणूनच
एकमेकांच्या नावाची वाट लावली जाते. पण त्या चिडवण्यात सुद्धा एक मायेचा
ओलावा असतो. अगदी शहाळ्यातल्या मलईसारखा..<br />माझ्या आज्जीचं खरं नाव
तारामती असलं तरी प्रेमाने सगळी तिला 'आवशी' अशीच हाक मारतात. गावातले जुने
लोक तिला तिच्या स्थूलपणामुळे "जाडुली" अशी हाक मारतात. माझ्या आईचं
माहेरचं नाव रजनी. पण सगळे तिला 'रज्जू', 'रज्ज्या', आणि भावंडात ती मोठी
असल्याने तिला 'बायो' अशी हाक मारली जाते. माझ्या मामाने लहानपणी खेळता
खेळता एकदा गोटी गिळली होती. खेळायच्या गोटीला आमच्याकडे 'गुट्टी' म्हणतात.
म्हणून मग सगळे त्याला 'गुट्टी' म्हणुन चिडवायचे. मग तो सगळ्यांवर
भडकायचा. आता ते आठवून मला सिंघम मधला ''ए गोट्या!" वाला सीन आठवतोय.
त्यावेळी, वाड्यातली जी जुनी, जाणकार, आजोबा मंडळी होती त्यांचीही नावं
अशीच होती.<br />तुकारामला हाक मारताना, "ए तुकल्या!" <br />लाडू नावाच्या व्यक्तिला हाक मारताना."ए लाडक्या!" <br />सहदेवला, "ए सादल्या!" <br />काळूला, "ए काळग्या!" <br />अर्जुनला,"ए अर्ज्या!"<br />श्रीधरला, "ए शिरग्या!" <br />त्याचप्रमाणे साबाजीला "साबल्या", भदूला " भदग्या", फटूला " फडग्या" अशी नावांची प्रेममय वाट लावली जायची... </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br />आम्ही<span style="font-size: medium;"> </span>लहानगे पण यात कमी नव्हतो. मला लहानपणापासुनच सगळे
"दिपू" म्हणून हाक मारायचे, पण जर मी कुणाची कळ काढली, कुणाला काही चिडवलं की त्याबदल्यात माझ्या नावाची
"दिपड्या-फिपड्या", 'ढिपाळ' (म्हणजे मातीचं ढेकळ.) अशी वाट लावली जायची.
अर्थात मी सुद्धा दुसर्यांच्या नावाची वाट लावण्यात किंवा त्यांना नवीन
नावं देण्यात मागे नव्हतो. <br />आमच्या पोरांमध्ये असलेल्यांपैकी,
ज्ञानेश्वरला "ज्ञानी" आणि जर त्याने कळ काढली तर त्याच्या तिर्थरुपांच्या
नावावरुन "डमरु" चिडवण्यात येई. त्याच्या वडीलांचे नाव 'शंकर' होते. <br />दुसरा
सतिश. हा आमच्यात जाडजुड होता.याला नेहमी 'सतल्या' अशी हाक मारली जायची
आणि जर का कळीला आला तर त्याच्या वडलांच्या पोटाच्या घेरावरुन त्याला
"पोटल्या", "पोटली बाबा की" असं चिडवलं जायचं. <br />किरणला "किरण्या" आणि त्याच्या मोठ्या डोळ्यांमुळे "बटर" किंवा "शंभरचे गुलुप" ( १०० <span style="font-size: medium;">W </span>चा बल्ब.) <br />प्रविणचा शॉर्टफॉर्म 'पम्या' असा होता पण तो 'पम्या' वरुन 'कोम्या' आणि कोम्यावरुन "कोंब्या" झाला. (कोंबा - कोंबडा ) <br />पांडुरंगला पांडग्या, <br />रामदासला मात्र डाबू का चिडवाचे हे मला अजुन माहीत नाही पण त्याला डाबू म्हटलं की तो मारायलाच धावायचा. <br />समीरला "बच्ची" ( हा तोच "माझ्या शाळे"तला समीर ज्याचे दात पडले होते.) <br />संतोष ला त्याच्या तिरक्या डोळ्यांमुळे "तिरश्या".<br />सुनिलला
सुनल्या. याच्या लहान भावाशी माझं कधीच पटायचं नाही. अतिशय गलिच्छ मुलगा!
नेहमी तोंडात शिव्या असायच्या आणि म्हणूनच की याचे गाल, गालगुंडांमूळे
नेहमी फुगलेले असायचे. </span><span style="font-size: medium;">एकदा माझ्या कळीला आला आणि मी त्याला त्याच्या गालगुंडानी सुजलेल्या गालांकडे बघून "पाववाला" म्हणुन नाव ठेवलं. साल्याने मला घाल घाल शिव्या घातल्या पण त्यानंतर सगळे त्याला "पाववाला" म्हणूनच चिडवायचे. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">प्रशांतचे केस लहानपणापासुनच पांढरे होते. साहजिकच त्याला "ए म्हातार्या" असं म्हणायचे. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">तर अशी ही आमची टीम होती. आम्ही सगळे एकत्रच देवळात जमायचो,
खेळायचो, मारामार्या करायचो, एकमेकांना चिडवायचो पण त्या सगळ्या दुसर्या
नावांत एक वेगळीच दुनिया होती. लहानपणी एकमेकांची कळ काढल्यामुळे चिडवायचो
पण आता असं एकमेकांना हाक मारली की अचानक ते जुने दिवस डोळ्यांसमोरुन
तरळून जातात..</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">शाळेत जायला लागलो आणि मग अजुन नवे मित्र भेटत गेले. त्यांची नावे आणि त्यांना ठेवलेली नावे वाढत गेली. <br />नयन - नयन्या, बाबलो<br />वासुदेव - वासू <br />अमोल - अमल्या, म्हातार्या, <br />शांताराम
- आबा, शंतुल्या, ( हा गावच्या पोलीस पाटलाचा मुलगा. श्रीमंतीत वाढलेला.
गोरा गोरापान नुसता. क्रिकेट खेळताना बॉलच्या मागे धावताना हळूहळू धावायचा.
रन्स घेतानापणब जिथे सहज दोन मिळतिल तिथे एकच रन घ्यायचा. त्यामुळे वैतागुन् मी त्याला म्हणायचो, " आबा मेल्या तुझी पावलां काय "सितेची पावलां" आसत? मेल्या जोरात धाव मरे! ( सितेची पावलां - सितेची नाजुक पाउले.)<br />बाबाजी
- लांबनाक्या, याचे नाक लांब होते पण आमच्या सामंत बाई नेहमी म्हणायच्या
"मेल्या बाबाजी तुझा नाक काय सुंदर चाफेकळी सारखा आसा! जरा शिरा मार
त्याच्यावर!" <br />योगेश - आजो<br />गुरुनाथ - गुरग्या <br />प्रशांत - विठोबा. ( काळा रंग ) <br />राकेश - राकस <br />अशी
मित्रांची दुसरी नावं होती. या नावांत एक मज्जा होती. त्यावेळी फक्त
चिडवाचिडवीच होती. कुरघोड्या होत्या. पण यामध्ये एक आपुलकी होती जी आता
जाणवतेय.</span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">शाळा संपली आणि मुंबईला आलो. इथेही ज्या चाळीत राहायचो तिथे
मोस्ट ऑफ कोकणातलेच होते त्यामुळे इथे ही काही नविन नावं ऐकायला मिळाली.
ज्यांच्याकडे राहायला होतो ते माझ्या आईचे काका होते. त्यांचा मुलगा माझा
मामा लागायचा पण वयात जास्त फरक नसल्याने मी त्याला त्याच्या प्रचलित
नावाने "बन्या" म्हणून हाक मारायचो. त्याची आई त्याला लाडाने 'बाबू" आणि
रागाने "भाड्या, भडव्या" म्हणायची. मग चाळीतली पोरं त्याला "ए भाड्या
बाबू!" अशी हाक मारायचे. इथे मला एक नवीन मित्र मिळाला. याचं नाव अमर. हा
गोविंदाच जबरद्स्त फॅन.<span style="font-size: medium;"> </span>त्याच्यामुळे मला पण गोविंदाच्या सिनेमाचा नाद
लागला.( गोविंदावर एक स्वतंत्र पोस्ट लिहिणार मी हां का. ) त्याला सगळे जण
"भाई" म्हणायचे. मी अमरवरुन, अंबर केलं. अंबर वरुन अंबरनाथ केलं. </span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">मोकळ्या
वेळेत तो, मी आणि पप्या म्हणुन एकजण होता. आम्ही तिघे व्हरांड्यात बसुन
सगळ्यांची खेचाखेची करायचो. चाळीतल्या एका खोलीत १०-१२ भैय्या राहत होते.
त्यातल्या एकाच नाव होतं 'मिठाईलाल.' त्यावेळी 'लगान' चे प्रोमोज टी.व्ही.
वर लागायचे त्यात ते गाणं आहे," ओ मितवा, ओ मितवा तुझ को क्या डर हैं रे!"
हे गाणं मी आणि भाई नेहमी गुणगुणायचो. एकदा आम्ही बाहेर बसलो होतो आणि काही
केल्या ते गाणं आम्हाला आठवेना. अगदी ओठांवर होतं पण शब्दच आठवत नव्हते.
आणि का आठवत नाही म्हणून आम्ही दोघे डेस्परेट झालो होतो. ते गाणं आठ्वायचा
प्रयत्न करत होतो. </span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">इतक्यात कुणी तरी ओरडलं, "का हो मिठवा, का करी?<span style="font-size: medium;">"</span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">बस्स्स! मिठवावरुन आम्हाला लगेच आठवलं, "अरे, ते ओ मितवा होतं." आणि आम्ही पोट धरुन हसायला लागलो. <br />मग नेहमी मिठाईलाल समोर आला की आम्हाला ते गाणं आठ्वायचं आणि आम्ही गायचो," ओ मिठवा, ओ मिठवा तुझ को क्या डर हैं रे !!! " <br />चाळीतल्या पोरांची नावं बंट्या, पप्या, बबल्या, मामा अशीच होती. </span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">बालपणी माझी शाळा पहिली, दुसरी आणि चवथी मुंबईत, घाटकोपरला
झाली होती. त्यामुळे तिथे असताना काही मित्र जमले होते. दहावी संपवून
मुंबईला आलो तेव्हा कधी कधी घाटकोपरला राहायला जायचो. आता घाटकोपरच्या मित्रांची नावं ही बदलली होती.<br />घाटकोपरला राहायचो तो एरिया 'जागृतिनगर" होता. ही एक झोपडपट्टीच होती पण सगळ्यांची घरं पक्की होती. अगदीच झोपड्या नव्हत्या. <br />आमच्या
घरातल्यामध्ये माझा जो काका लागायचा त्याचं नाव होतं "बाबुराव<span style="font-size: medium;">"<span style="font-size: medium;">;</span></span> पण हा
अतिशय काळा होता म्हणून त्याला सगळे "ए लिक्या" अशी हाक मारयचे. त्यात
क्रिकेट तर मस्तच खेळायचा. घाटकोपरच्या त्या एरियात क्रिकेटच्या मॅचेस असल्या की याचा नंबर पहिला असायचा आणि त्याच्या तूफान बॅटींगमुळे आणि काळ्या रंगामुळे काही काळ तो "लारा" म्हणून प्रसिद्ध होता. <br />माझा लहानपणी शाळेतला मित्र दिनेश आता 'दिन्याभाय' आणि 'च्याय' म्हणून प्रसिद्ध झाला होता. <br />याच्या छोट्या भावाने डॉक्टर डॉक्टर खेळताना कुणाला तरी खरे खुरे इंजेक्शन टोचले होते तेव्हा पासुन तो 'डॉक्टर' झाला होता. <br />माझा आतेभाउ सचिनला सगळेजण "बुआ" म्हणायचे. का ते माहीत नाही. <br />एकाचं नाव "वजडी<span style="font-size: medium;">"</span> होतं. :D <br />एक मुलगा, त्याचे मधले दात पडले होते म्हणुन त्याला सगळे "दाता" म्हणायचे. <br />एका मुलीला सगळेजण "ढेकूण" ही म्हणायचे, <br />मच्छींद्रला "मच्छ्या" <br />त्याचबरोबर
भुलेस्वर, मदारी, बाप्पल, काळ्या, चिक्या, गोट्या अशी कितीतरी दुसरं नावं
असलेले मित्र होते. आणि मला त्यांची खरी नावं ही आठवत नाहीत. त्यांना कधी
त्यांच्या ख-या नावाने हाक मारलीच नाही. </span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">कॉलेजमध्ये असताना, आमच्या क्लासमधला एक मुलगा नेहमी कंप्युटर लॅबमध्ये चिकटलेला असायचा. त्याला सगळे "व्हायरस" / "किडा" म्हणायचे. <br />भरत पालशेतकर ला सगळे भरत पांडे म्हणायचे मी ही त्याला पांडे म्हणून हाक मारायचो. तो एकदा मला बोलला अरे माझं नाव पांडे नाही रे पालशेतकर आहे. </span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">एकाचं नाव होतं अजगर! तो वर्गात आला की सगळे जण "फुस्स्स! फुस्स्स! फुस्स!" असा फुत्कार सोडायचे. वर्गात प्रोफेसर असले तरीही. <br />गिरी ला 'चिरीमीरी' म्हणायचे आणि सगळ्यात वाट माझ्या नावाची लावली होती. मला सगळे दीपक - चिपक म्हणायचे.<br />आणि
वर्गात चिडवण्याचा एक प्रकार होता.एकाने सुरु केलं की एकामागे एक सगळे
बोलायचे. जसं चिपक... चिपक... चिपक... चिपक असं वर्गात घुमायचं. आणि
प्रोफेसर<span style="font-size: medium;"> </span>शिकवताना चीप वैगरे असा शब्द आला की त्या शब्दाला धरुन
चीप्...चीपक ... चपक करायचे. मेल्याहुन मेल्यासारखं व्हायचं. पण नंतर
काही वाटायचं नाही. फक्त टीपी आणि मज्जा. </span></span>:D </span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">जॉबला लागल्यावर अजुन नवीन मित्र आणि त्यांची नवीन नावं.</span> </span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">तेजसला आम्ही म्हणजे मी, प्रियांका आणि शितल 'बगळ्या' म्हणून हाक मारायचो. <span style="font-size: medium;">शितलच्या घरी पाळलेले कुत्रे होते. आणि स्विटी नावाची जी कुत्री
होती तिच्यावर हिचा खूप जीव होता. शितलला कधी कॉल केला आणि जर ती घरी असली
तर मागुन कुत्र्यांच्या भुंकण्याचा आवाज यायचा. मग तिला आम्ही "भॉ भॉ!" नाव ठेवलं.</span> </span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">हरप्रीत<span style="font-size: medium;"> </span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">चंडोक </span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">नावाची एक पंजाबन आमची मॅनेजर होती<span style="font-size: medium;">. </span></span></span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">तिला आम्ही सगळे हरप्रीत बिनडोक म्हणायचो. :D </span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">बिचारीला काही कळायचं नाही. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br />व्हीएसएनएल
मध्ये असताना. मी, तेजस, अभिजीत, चंद्राहास, बालाजी, धोंडे, असे सगळे एकाच
टीममध्ये होतो. आणि आमच्यात एक ४०-५० तला गृहस्थ होता. त्याची सगळेजण म्हाताऱ्या म्हणून टींगल उडवायचे.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">अरे यार ! राम वैद्य हे एक अफलातून कॅरॅक्टर होते. मी
जेव्हा Iqiara Telecom मध्ये होतो तेव्हा ओळख झाली. याला सिगरेट्चा खूप नाद
होता. दर १५-२० मि. याला सिगरेट लागायची. त्याच्या तब्येतिकडे बघून वाटायचे की हा असाच सिगरेटचा धूर बनून स्वाहा होईल.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">मी व्हीएसएनएल मध्ये त्याला घेउन आलो. याला एक वाईट सवय
होती आपलं ते पुढे पुढे करायची. एक तर चष्मिस, त्यात एक डोळा थोडा तिरकस
होता. डो़क्यावर थोडे बहूत केस होते. शरीर फक्त हाडांचा सापळा आणि हे सगळं
असूनही नुसता फूकत राहायचा. एकदा आमच्या एका मॅनेजर ने त्याला सिगरेट
फुकताना पाहिलं आणि तो म्हणाला," साले राम! सिगरेट तो ऐसे फूंक रहा हैं
जैसे सिगार पी रहा हो! स्टायल मारना बंद कर ! साले डाकू माणसिंग!" आणि
बस्स तेव्हापासुन तो आमच्यासाठी 'डाकू माणसिंग' झाला.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">Net4 India मध्ये असताना मी, समीर खान आणि तेजस अशी आमची
गट्टी जमली होती. सगळ्यांची मस्करी उडवणे हा आमचा नेहमीचा उद्योग होता.
आमच्या ऑफिसमध्ये देवजी नावाचा प्युन होता. तो नेहमी अस्पष्ट आणि अर्धचं बोलायचा. काय बोलायचा ते धड कळायचंच नाही. तेजस सांगायचा "अबे देवजी के अॅक्सेंटसे तो लगता है की ये अरेबिक बोल रहा हैं."</span> </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">त्यात एकदा एक नवीन मुलगी आमच्या ऑफिसमध्ये जॉईन झाली.<span style="font-size: medium;"> </span>तिचं
आड नाव होतं चांगे. हिचं नुकतंच लग्न झालं होतं. अगदी केबीसी टाईप
होती. ( केबीसी - कमळा, बकुळा, चंपा. इती. पियू मॅडम ) तर ही जेव्हा जॉईन
झाली तेव्हा नेहमीप्रमाणे एच.आर<span style="font-size: medium;">.</span>कडुन सगळ्या एम्प्लॉइजना मेल गेलं.
संध्याकाळी फावल्या वेळात समीर माझ्या डेस्कवर आला आणि मला विचारु लागला, "अबे यार ये चेंज कौन हैं?" </span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">मला काही कळलं नाही मी म्हटलं, " कौन चेंज?" <br />"अबे वो ही! कोई नयी जॉईन हु ई हैं ना </span></span></span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">शिला </span>चेंज!" <br />"चेंज??? मी परत ते मेल ओपन केलं आणि वाचु लागलो. आणि वाचता वाचता फुटलोच. <br />"अबे वो चेंज नही हैं वो चांगे हैं! </span> </span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">नंतर तिला आम्ही चेंज अशीच हाक मारायचो. चिडवायला तिला नेहमी विचारायचो, " अगं तुझ्याकडे १०० चे चेंज आहे का?" :D<br />चंगेजखान, चेंगराचेंगरी, चेक रिपब्लिक, चांगभलं अश्या कित्येक नावांनी तिला चिडवायचो.</span> </span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">अशी अजुन कित्ती तरी अनेक नावं, खर्या नावांपेक्षा वेगळी.
कधी चिडवण्यासाठी, कधी सोयीनुसार शॉर्ट्फॉर्म्स तर कधी असंच प्रेम म्हणून..
<br />माझी एक मैत्रीण मला पहिल्यांदा दिपू म्हणून हाक मारायची. तिला नंतर
कळलं की मला सगळेच जण दिपू म्हणतात मग तिने 'दीप' म्हणायला सुरुवात केली.
परत तिला कळलं की अजुन कुणीतरी मला दीप म्हणतं मग तिने एक वेगळचं नाव शोधून
काढलं आणि माझं पुन्हा बारसं करुन त्या नावाने हाक मारते. </span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">मी विचारलं तू असं का करते? तर बोलली तुला ज्या नावाने सगळे हाक मारतात त्या नावाने मी हाक मारणार नाही. "यू आर डीफरन्ट फॉर मी!" </span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">उगाच मला जरा भाव चढला. असो. :) </span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">तर या नावांची ना एक वेगळीच गम्मत असते आपल्या आयुष्यात!
खर्या नावापेक्षा या दुसर्या नावांच एक वलय सतत त्या व्यक्तीभोवती असतं.
ते दुसरं नाव त्या व्यक्तिचं एकंदर कॅरॅक्टर डीफाईन करतं असं मला वाटतं.
आणि मला अजुनही सवय आहे की माझ्या मित्र-मैत्रीणींना मी काही तरी एखादं
वेगळं नाव ठेवतोच आणि हक्काने त्यांना तशी हाक मारतो. इंजिनिअरींगला
माझ्यासोबत असलेला एक मित्र नंतर पोलीस खात्यात नोकरीला लागला. त्याला मी
'हवालदार' अशी हाक मारतो. फोनच्या डीरेक्टरीमध्ये ही त्याचं; त्याचंच असं नाही बहुतेक टोपण नावंच सेव्ह असतात. <br />सपा<span style="font-size: medium;">, </span>साबा<span style="font-size: medium;">, </span>योमु<span style="font-size: medium;">, </span>सेनापती<span style="font-size: medium;">,</span>सुझे<span style="font-size: medium;">, </span>स्नेल अशी नावं माझ्या सेल फोनमध्ये दिसतील.<span style="font-size: medium;"> <span style="font-size: medium;">:)</span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">शेक्सपीयर ने म्हटलयं, "नावात काय आहे?" <br />खरंच नावात
काही नाही. जे काही आहे ते सगळं या दुसर्या ठेवलेल्या नावात आहे. तेव्हा
बघा आठवून तुमच्या भोवती, आजुबाजुला अशा वेगळ्या, विचित्र नावांची यादी
सापडते का ते ... <br />आणि ती यादी सापडली की हळुहळू त्या एका एका नावाच्या आठ्वणी कशा मनात फेर धरुन नाचू लागतात त्या.. :<span style="font-size: medium;">) :) :) </span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">- दीप्स </span></span> </span></span></span></span></span></span></span></span></div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-52151865835457781852013-02-03T23:59:00.000+05:302014-04-25T11:08:32.927+05:30बालक पालक <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-juoNssgoo7A/UQ6nNgYLs-I/AAAAAAAAH4g/j8xvUu8xncw/s1600/bp2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-juoNssgoo7A/UQ6nNgYLs-I/AAAAAAAAH4g/j8xvUu8xncw/s400/bp2.jpg" height="247" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;">बालक पालक</span><br />
<span style="font-size: medium;">शेवटी काल एकदाचा हा सिनेमा पाहिला.
प्रदर्शनाच्या अगोदरपासुनच या सिनेमाची उत्सुकता होती. टी.व्ही., फेसबुक,
ट्विटरवर येणार्या प्रोमोझ यावरुन तर ही उत्सुकता अधिकच ताणली गेली होती.
त्यात रवी जाधवचं डिरेक्शन होते त्यामुळे काही तरी वेगळंच असणार यात शंकाच
नव्हती. सिनेमाचे रिव्ह्युज पण बेस्ट येत होते. पण चित्रपट प्रदर्शित झाला
आणि त्याबद्दल सगळीकडेच बोलु जाउ लागलं. सगळीकडे हाउसफुल्लचे बोर्ड लटकू
लागले.घराघरातं, लहान - मोठ्यांच्या तोंडात बीपी, बीपी ऐकू येउ लागलं.
भारतमाता या सिनेमागृहात तर तिकिटांवरुन एकाचा नाहक बळी ही गेला. तर असा
हा बीपी शेवटी पाहिलाच. </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">पण जेव्हा सामान्य प्रेक्षकही एखाद्या सिनेमाविषयी खूप बोलू लागतात तेव्हा या सिनेमात कुठे तरी नक्की गडबड आहे असं मला वाटु लागतं.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">चित्रपटगृह तर हाउसफुल्ल होते. सिनेमा सुरु होतो. एक बाप
आपल्या ११-१२ वर्षाच्या मुलाला तो अभ्यास करत नाही आपल्या रुममध्येच बसुन
काही तरी करत असतो म्हणून बडवत असतो. त्याला मारता मारता, ओरडता ओरडता
त्याला त्या मुलाकडे असलेल्या पॉर्न डिव्हीडीज सापडतात आणि तो स्तब्धच
होतो. त्याला कळतच नाही की काय बोलावं ते. तो वैतागतो आणि मुलाला अजुनच
मारायला सुरुवात करतो. हा सीन नोट करुन ठेवा. </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">मग तो फ्रस्टट्रेट होउन रुममधून बाहेर येतो. त्याची बायको रुमच्या बाहेरच असते. मुलाला असं मारणं तिला अजिबात आवडलेलं नसतं. </span></span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">ती त्याबद्दल त्याला विचारते तेव्हा तो बायकोला त्या
डीव्हीडीज दाखवतो आणि आपल्या मुलाच्या पराक्रमाबद्दल सांगतो. तिला
पहिल्यांदा विश्वासच बसत नाही. तो खूप वैतागलेला असतो. हे सगळं इतक्या लहान
वयात या मुलांना कुठुन मिळतं? यांच्या शाळेतच चौकशी केली पाहिजे.... </span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">शाळा! शाळा म्हटल्यावर तिला सगळं आठवू लागतं आणि कॅमेरा
हळुहळू तिच्या भूतकाळात घेउन जातो आणि आपल्याला ओळख होते चार मुलांची डॉली,
अव्या, भाग्या, आणि चिउ.... </span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">त्यातली डॉली आपल्याला सगळं सांगू लागते. आणि आपण ते ऐकू
लागतो. चार मित्र, एकाच चाळीत राहणारे, एकाच वर्गात शिकणारे, एकत्र
खेळणारे, एकत्र अभ्यास करणारे. प्रत्येक समस्येचं आपल्या पद्धतीने उत्तर
शोधणारे.. एकदा चाळीत काहीतरी होतं आणि त्यांच्या चाळीत राहणार्या
त्यांच्या ज्योती ताईने शेण खाल्ल्याची वार्ता त्यांच्या कानावर पडते. आता
तिने शेण खाल्लं म्हणजे नक्की काय केलं हे यांना कळत नाही. आणि शेण
खाल्ल्यामुळे तिला चाळ का सोडावी लागली ते ही कळत नाही. मग ते सगळे शेण
खाणं म्हणजे नक्की काय याचं उत्तर शोधु लागतात. पहिल्यांदा शब्दकोशात सापडत
नाही म्हणून मग आई वडीलांना विचारतात,पण आईवडील उत्तरादाखल यांच्या
कानाखाली जाळ काढतात. मग त्यांच्या या प्रश्नांची उत्तरं द्यायला एक नवीन
मित्र त्यांना सापडतो. विशू! किंवा विश्या! हा खूप पोचलेला असतो. शेण खाणं
म्हणजे नक्की काय हे त्याला चांगलचं माहिती असतं. मग तो या चौघांना शेण
खाण्याच्या थेअरीजची पुस्तकं वाचायला देतो. म्हणजे अॅडल्ट्स कंटेन्ट
असलेली पुस्तकं वाचायला देतो. पुस्तकं वाचुन झालयावर प्रॅक्टीकल्स म्हणजे
हे पुस्तकातलं नक्की कसं घडतं हे पाहायचं किंवा ते आवाज ऐकायचे म्हणून
रात्री चाळीत सगळे झोपल्यावर ते झाकणी मारतात. पण हा प्रयोग सफल होत नाही.
शेवटी विश्या त्यांना त्यावेळी असलेल्या व्हीसीआरचा पर्याय सुचवतो आणि मग
ते व्हीसीआर आणुन अव्याच्या घरात पॉर्न मुव्ही बघतात. पुस्तकातलं सगळं काही
त्यांच्या समोर घडत असतं. तीन मुलगे आणि दोन मुली. पचायला थोडं जड जातं पण
ते सिनेमात अॅक्सेप्ट करुया कारण त्यांची मैत्री तशी असते आणि सेक्स
म्हणजे नक्की काय यातलं त्यांना काहीच माहीत नसतं. जिज्ञासेपोटी ते हे सगळं
करतात. जिज्ञासा पुर्ण होते. पण आता एक वेगळाच बदल झालेला असतो. त्यांची
नजर बदललेली असते. त्यात डॉलीला हे सगळं पटत नसतं. आपण हे सगळं फक्त शेण
खाणं म्हणजे नक्की काय हे जाणुन घेण्यासाठी केलं होतं आणि आपल्याला आता हे
कळलेलं आहे त्यामुळे पुन्हा हे नको असं तिचं मत असतं. पण अव्या, भाग्या
यांना ते सगळं पुन्हा हवं असतं. चिउची सुद्धा हरकत नसते. त्यामुळे डॉली
वैतागून निघून जाते. पुढे अव्या, भाग्या आणि विशू यांचे हे उद्योग सुरुच
असतात. त्यात अव्याला चिउबद्दल जवळीक वाटु लागते आणि भाग्याला तिच्यापेक्षा
वयाने मोठी असलेल्या नेहा ताईबद्दल ( सई ताम्हणकर ). यात ही जवळीक हे
प्रेम नसुन फक्त शारिरीक आकर्षण आहे हे रवी जाधवांनी त्यांच्या कुशल
डिरेक्शनमधून दाखवून दिलयं. आता भाग्यासाठी ती नेहा ताई नसते. तसंच
येणार्या जाणार्या मुलींकडे बघण्याची त्यांची नजरही बदललेली असते. चिउला
कळतं की अव्या फक्त तिच्यावर चान्स मारायचा प्रयत्न करतोय मग ती ही
त्याच्यापासुन दूर होते. भाग्या एकदा सगळं बळ एकटवून नेहा ला जाउन "आय लव्ह
यू" म्हणतो. या सगळ्यामुळे एक विचित्र प्रसंग निर्माण होतो. नेहा चाळीत
राहणार्या काकांना ( किशोर कदम ) हे सगळं सांगते. काका हे सगळं त्या
मुलांच्या पालकांकडे बोलायचा प्रयत्न करतात पण पालकांची मनस्थिती हे सगळं
अॅक्सेप्ट करण्याची नसते. ते मुलांना समजाउन सांगणारे नसतात. हे सगळं
करण्याचं मुलांचं वयच नाही आणि जर त्यांनी असं काही केलं तर त्यांना फोडुन
काढु अशी त्यांची धारणा असते. मग काका आपल्या परीने मुलांना समजावयचा
प्रयत्न करतात.यात नेहा ही मदत करते. मुलं काकाना प्रामाणिकपणे सांगतात की
आम्हाला कळत नव्हतं म्हणून आम्ही हे सगळं केलं. काका त्यांना सांगतात की जर
कळत नसेल तर आपल्या आई वडीलांशी बोला. त्यांना विचारा. तेच तुमचे खरे
मित्र आहेत. मुलांना आपली चूक कळते आणि ते आईवडीलांशी बोलायचा प्रयत्न
करतात. पण जमत नाही. फेस टु फेस बोलायची हिम्म्तच नसते. मग शेवटी ते फोनचा
वापर करतात. आणि आई वडीलांना फोन करुन हे सगळं विचारतात असं काहीस दाखवून
डॉलीची गोष्ट संपते. </span></span></span></span></span></span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUz28kVmHynwVfCb6YoNVWRwOAUosNVUkDr4lI7SMxos6o3shc49JMWJHfof0hadB-bSn24FKD9nBbvFSBVl77UkFtgRMHYvbHxFnzvC7UAeqXKhLxHtlrks6WCiainwD41-s83PPOpCs/s1600/bp3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUz28kVmHynwVfCb6YoNVWRwOAUosNVUkDr4lI7SMxos6o3shc49JMWJHfof0hadB-bSn24FKD9nBbvFSBVl77UkFtgRMHYvbHxFnzvC7UAeqXKhLxHtlrks6WCiainwD41-s83PPOpCs/s320/bp3.jpg" height="212" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">कॅमेरा परत त्या घरात येतो. तो ज्याने आपल्या मुलाला
मारलेलं असतं तो हा डॉलीच्या गोष्टीतला अव्या असतो आणि ती डॉली असते. हे
उलगडलं आणि सिनेमा निदान माझ्यासाठी तरी घसरलाच. इतका वेळ जे काही आपण
डॉलीच्या गोष्टीत बघत होतो, ऐकत होतो ते सगळं शेवटी घसरतं. या लेखाच्या
सुरुवातीला मी जिथे लिहिलयं की "हा सीन नोट करुन ठेवा." कारण या सीनचा शेवट
इथे होतो आणि चित्रपटाचाही. अव्या आपल्या मुलाकडे पॉर्न डीव्हीडीज सापडले
म्हणून वैतागलेला असतो, फ्रस्ट्रेट असतो. पण या पॉर्नमुळे त्याच्या ही
बालपणात त्याने काय केले होते. त्यांना कसल्या कसल्या प्रसंगाना सामोरे
जावे लागले होते हे तो सपशेल विसरतो आणि आपल्या मुलावर जाळ काढतो. इथेच
सिनेमा सपशेल आपटतो. आपण लहानपनी शेण खाणं या शब्दांचा अर्थ जाणून
घेण्यासाठी काय काय केलं होतं आणि त्यामुळे आपले प्रश्न कसे सुटत गेले
किंवा आपण ते सोडवण्यासाठी काय काय केलं<span style="font-size: medium;"> </span>हे सगळं तो
कसं काय विसरतो?? मग दिग्दर्शकाला नक्की काय संगायचयं या सिनेमातुन तेच कळत
नाही. कसलंही प्रबोधन हा सिनेमा करत नाही. फक्त आपण काही झालं तरी लैंगिक
शिक्षण किंवा सेक्स बद्दल आपली मानसिकता बदलू शकत नाही हेच अधिक स्पष्ट
करतो. </span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">डिरेक्शन उत्तमच आहे यात वादच नाही. प्रत्येक प्रसंग अगदी
उत्तम प्रकारे चित्रीत केला गेलाय. संवाद पण अफलातुन आहेत. मग या
चित्रपटाच्या यशाचं गुपित कळतं. का हा चित्रपट इतका तूफान चालतोय ते कळतं.
खरं तर आजपर्यंत बीपी हा शब्द चारचौघात उच्चारायचा म्हणजे पाप होतं. बीपी -
ब्ल्यू फिल्म्स किंवा आमच्या भाषेत भक्त प्रल्हाद किंवा निला अशी सांकेतिक
नावं प्रचलित होती आणि ती फक्त मुलांमध्येच सर्रास वापरली जायची. पण या
सिनेमाने बीपी हे नाव घराघरात पोचवलं.लहानांपसुन मोठ्यांपर्यंत बीपी, बीपी
ओरडू लागले. हे जरी योग्य झालं तरी हवं ते प्रबोधन या सिनेमातुन झालं नाही.
किंबहुना ते होतच नाही. </span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">काय असतं ना आपल्याकडे जर सेक्स या विषयावर कुठे काही
पब्लिकली बोललं गेलं किंवा लिंग, योनी, स्तन, उरोज,बूब्ज, पुस्सी, डीक असे
शब्द उच्चारात आले की सगळ्यांना त्यात इंटरेस्ट वाटु लागतो. मग जो तो आपलं
ज्ञान पाजळू लागतो. या सिनेमातले संवाद हे ही असेच जवळीक साधणारे आहेत.
जसं की "आपला हात जगन्नाथ." वैगरे संवाद हे मुलांचे किंवा पुरुषांचे
एकमेकांशी अशा विषयांवर बोलतानाचे वाक्प्रचार आहेत. ते पब्लिकली
सगळ्यांसमोर आल्यामुळे त्यातली भीती चेपली गेली. तशात या सिनेमांत
दाखवल्याप्रमाणे दोन मुलीसुद्धा या मुलांसोबत या ब्ल्यू फिल्म्स बघत असतात.
त्यामुळे कदाचित थोडासा वेगळा प्रयत्न दिग्दर्शकाने केलाय. कारण लैंगिक
शिक्षण हे फक्त मुलांसाठीच नाही आहे हे त्याला स्पष्ट करायचयं. प्रेक्षक
बाहेर पडताना चित्रपटाला दाद देत बाहेर पडतो पण चित्रपटाचा नकी गाभा काय
होता हे मला तरी कळलं नाही. प्रत्येक सीनला टाळ्या, शिट्ट्या पडतात, कारण
ते प्रसंग तसे खरोखर चित्रीत केले गेले आहेत. त्यांचं पुस्तकं चोरुन वाचणं.
ब्ल्यू फिल्मस बघता बघता भाग्या आणि अव्याचं हळूच उशी मांडीवर घेणं.
नेहाला सायकल चालवताना बघत असताना भाग्याला तिच्या स्तनांचं अस्पष्ट दर्शन
घडतं आणि तो सायकलवरुन पडतो. हा प्रसंग सिनेमा बघणार्या प्रत्येक
पुरुषाच्या आयुष्यात घडलेला असतो आणि म्हणून टाळ्या पडतात.. सिनेमा फक्त
निखळ मनोरंजन करतो. आणि कदाचित दिग्दर्शकाला किंवा निर्मात्याला हेच हवं
असेल. </span></span></span></span></span></span></span></span></span></span><span style="font-size: medium;">सिनेमाने समाजात लैंगिक शिक्षणाचं प्रबोधन केलंच पाहिजे हा हट्ट बिलकुल नाहीय. पण जे लोक हा<span style="font-size: medium;"> सिनेमा प्रबोधन करतोय म्हणून ओरडत आहेत ते चूक आहे. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">रवी जाधवने हाच धागा पकडलाय आणि प्रत्येक पुरुषाच्या आणि मुलीच्या आयुष्यात घडलेल्या या नाजुक प्रसंगांच वर्णन पडद्यावर
दाखवलं. पण या सिनेमातुन अपेक्षित असणारं बालक आणि पालक यांचं या विषयाचं
नातं, किंवा त्यांनी काय बोध घ्यावा, त्यांनी हे विषय कसे हाताळावे हे
सांगत नाही. ते अर्ध्यावरच सोडुन देतो. शेवटी डॉली सांगते की आता या
मुलांचं जग फार वेगळं आहे. त्यांना त्यांच्या प्रश्नांच्या उत्तरासाठी
सीडीज, डीव्हीडीज, सेल फोन, इंटरनेट ही अनेक माध्यमं उपलब्ध आहेत पण
पालकांनी आपणहुन या विषयात पुढाकार घेतला पाहिजे आणि हे विषय हाताळले
पाहिजेत असं ठाम मत कुठेही दिसत नाही. मी वर म्हटल्याप्रमाणे जेव्हा अव्या
आपल्या मुलाला या विषयामुळे मारतो तेव्हाच माझ्यासाठी तरी हा सिनेमा फ्लॉप
ठरतो.</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">कलाकारांच्या बाबती सगळ्याच कलाकारांनी उत्तम अभिनय केलाय. अव्या, भाग्या,
चिउ, डॉली यांनी खरोखरच उत्तम एक्सप्रेशन्स दिलेत. विशूचं कॅरॅक्टर पण
जबरदस्त जमवून आणलयं. सई ताम्हणकरला सिनेमा क्षेत्रात नक्की काय करायचयं हे
तिचं तिला कळलं म्हणजे झालं. असो. </span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">याच विषयावर हिंदीत "एक छोटीशी लव्ह स्टोरी" नावाचा सिनेमा
आला होता. तो धड चालला नाही. "द रिडर" सारख्या सिनेमात एक कोवळ्या मुलाचे
एका ३०-३५ वय असलेल्या बाईशी शारिरीक संबंधाचे चित्रिकरण होते. "मलेन" या
सिनेमात हा विषय नाही म्हणणार पण एका वयात येणार्या मुलाच्या मनातून शारिरीक आकर्षणाचा ठाव दिग्दर्शकाने घेतला होता. </span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">बीपी या सिनेमाने काय दिलं? मी तर म्हणेन की सेक्स हा विषय चारचौघात चघळण्याची संधी. आपल्या किशोरवयातल्या<span style="font-size: medium;"> त्या नुकत्याच उमलेल्या जाणिवा पडद्यावर कुटुंबासमवेत बघायची मोकळीक. पण या विषयावर आपल्या मुलांशी बोलण्याची हिम्मत, जबाबदारी, बिलकुल नाही. ती जबाबदारी दिग्दर्शक सेल फोन, इंटरनेट या माध्यमांवर सोपवून मोकळा होतो.</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">मी कुणी एखादा चित्रपट विश्लेषक नाही किंवा सिनेमातलं मला
फार अगाध ज्ञान आहे असं ही नाही. पण हॉलीवूडमधले किंवा वर्ल्ड सिनेमामधले
काही उत्त्म सिनेमे आणि टी.व्ही. सिरीज बघून माझा हिंदी आणि मराठी
चित्रपटांविषयीचा दृष्टीकोन बदलला आहे. आणि म्हणून जेव्हा सामान्य प्रेक्षक
ही एखाद्या सिनेमाविषयी खूप बोलू लागतात तेव्हा या सिनेमात कुठे तरी नक्की
गडबड आहे असं मला वाटु लागतं.</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span> </span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> </span></span> </span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">बीपी बघितलाय??? मग पुन्हा बघा ही गडबड ध्यानात येते का<span style="font-size: medium;"> ती......</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span><br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">- दीपक परुळेकर </span> </span></span> </span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-68733102609063139782012-08-26T19:26:00.000+05:302014-04-25T12:08:41.536+05:30रतनगड आणि "टॉर्च"भूत.....<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">१७ जुलै २०१० मध्ये खर्या अर्थाने ट्रेक लाईफची सुरुवात
झाली. आमचे सेनापती, <a href="http://mazisahyabhramanti.blogspot.in/" target="_blank">रोहन</a> याने या दिवशी पहिला वहिला मराठी ब्लॉगर्स ट्रेक
आयोजित केला होता. त्या ट्रेकला अवघे सहाच जण होतो. पण तेव्हापासुन ट्रेक
आणि भटकंतीची चटक लागली. त्या ट्रेकमध्ये रोहन बरोबर <a href="http://suhasonline.wordpress.com/" target="_blank">सुहास</a> झेले, सागर नेरकर, <a href="http://anuja-save.blogspot.in/" target="_blank">अनुजा सावे</a>, भारत असे होतो. मग आमची चांगलीच गट्टी जमली आणि ट्रेक्स सुरु
झाले. १७ जुलैच्या विसापूरच्या ट्रेक नंतर ऑगस्टमध्ये आम्ही <a href="http://deepakparulekar.blogspot.in/2010/08/blog-post.html" target="_blank">सुधागड</a> ला
गेलो. त्या ट्रेकला पण मोजकेच ५ जण होतो. त्यात मी, सुहास आणि अनुजा
असे आणि दोन दुसरे मित्र होते. सुधागडचा ट्रेक झाला आणि मग १५ ऑगस्टला
रायगडस्वारी करुन आलो. रायगडनंतर त्याच महिन्यात २२ तारीखला सफाळ्याचा
<a href="http://deepakparulekar.blogspot.in/2010/09/blog-post.html" target="_blank">तांदुळवाडी</a> किल्ला फत्ते केला.इथे <a href="http://davbindu.wordpress.com/" target="_blank">देवेंद्र चुरीशी</a> मैत्री झाली.
याच ट्रेकला अनुजाने सांगितलं की सप्टें.मध्ये VAC (Vasai Adventure Club) ने रतनगडचा ट्रेक आयोजित
केलाय. मग त्या ट्रेकसाठी मी आणि देव्याने तिला तिथेच कन्फरमेशन दिलं
आणि नंतर सुहास पण यायला तयार झाला. झालं! तिने आमच्या सीट्स बुक करुन
ठेवल्या. ३ सप्टें. ते ५ सप्टें असा ट्रेक होता. म्हणजे ३ तारखेला रात्री
वसईहुन निघायचे, दुसर्या दिवशी सकाळी रतनवाडीला पोचायचे, ट्रेक करायचा. ती रात्र तिथेच हॉल्ट आणि मग रविवारी बॅक टू होम. असं प्लॅनिंग होतं. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">ठरल्याप्रमाणे मी शुक्रवारी ऑफिसमधुन संध्याकाळी निघालो.
मिटींग पॉईंट होता वसई. पण मग मला </span><span style="font-size: medium;">स्लिपिंग</span><span style="font-size: medium;"> बॅग हवी होती म्हणून अनुजाच्या
मैत्रिणीच्या घरी विरारला जावं लागलं. देव्या मला वसईलाच भेटला. त्याला
घेउन मी विरारला ममताच्या घरी गेलो तेव्हा रात्रीचे ११ वाजले होते
आणि ती बिचारी बॅग देण्यासाठी जागीच होती. तिच्याकडुन बॅग घेतली आणि आम्ही
परत वसईला आलो. तिथे सुहासही भेटला. आमच्या आधीच तिथे वॅकची ट्रेकर्स
मंडळी जमली होती. अनुजा लेट आली आणि मग सगळे आम्ही गाडीत आपापली जागा धरुन
बसलो. साडे बाराला आमची गाडी सुटली आणि आम्ही इगतपुरीच्या दिशेने प्रवास
सुरु केला. प्रचंड पाउस होता.मी माझा आयपॉड कानाला लटकवला आणि गाणी ऐकतच
झोपी गेलो.मध्ये केव्हातरी जाग आली तेव्हा गाडी थांबली होती. आणि पाण्याचा
खूप मोठा आवाज येत होता. काय झाले ते कळले नाही. परत गाडी सुरु झाली आणि
मी झोपी गेलो. सुझे ने मला जेव्हा उठवल तेव्हा मला कळलं की आम्ही रतनवाडीला पोचलोय.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">रतनगडला जाण्यासाठी मुंबईहुन नाशिक हायवेने इगतपुरीला
पोचल्यावर, इगतपुरीच्या पुढेच १-२ किमीवरला पहिला राईट घेउन घोटीच्या
दिशेने वळायचं. घोटीवरुन पुढे शेंडी, भंडारधरा वैगरे करत रतनवाडीला
पोचायचं. रतनवाडी हे रतनगडाच्या पायथ्याशी असलेलं गावं आहे. यापूर्वी
मी काही मित्रांसोबत रतनवाडीला अमृतेश्वराला जाउन आलो होतो. म्हणजे पिकनिक
ला आलो होतो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">पहाटे सगळे उठले. तिथल्याच एका स्थानिक हाटेलात मस्त पोहे
आणि चहाचा नाश्ता झाला. ओळख परेड झाली. या ट्रेक ला सगळे मिळून किमान १५-२०
जण तरी होतो.मी पहिल्यांदाच एखाद्या मोठ्या ग्रुपबरोबर ट्रेकला आलेलो.
त्यात नशीब सोबत सुझे, देचु आणि अनुजा होती त्यामुळे बोर व्हायचा प्रश्न
नव्हता. तर ओळख परेड झाली आणि आमचे ट्रेक लिडर श्री. बंधू यांच्यामागुन
आम्ही सगळे रतनगडाच्या वाटेने चालु लागलो. सोबत गाईडही होता. प्रवरा
नदीच्या काठाने, शेतातुन चालत होतो आणि एका ठीकाणी नदी पार करावी लागली
तेव्हा मला सुधागडची आठवण झाली. सुधागडला आम्हाला दोन वेळा नदी क्रॉस करावी
लागली होती. मानाने प्रवरे हे पात्र फार मोठं नव्हतं कारण तिचा उगम इथल्याच
कुठल्यातरी डोंगरातुन होत होता. तरीही कंबरभर पाण्यातुन एकमेकांच्या हातात
हात गुंफुन आम्ही प्रवरा पार केली आणि चालु लागलो. </span><br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwGPKfJ0BTtVX5XC15DbtvQ-jy2Ef7QGsZ8203DEmaukzu76K0ygjU0NfcEbwovfkEfuyLOctTiybW2lLz8V_AEoeH9rTFYjiG4m16kJN3Rt0Gip9i3VrPAWyGAfohKS9g8Upjj_L1t6A/s1600/DSC00615.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwGPKfJ0BTtVX5XC15DbtvQ-jy2Ef7QGsZ8203DEmaukzu76K0ygjU0NfcEbwovfkEfuyLOctTiybW2lLz8V_AEoeH9rTFYjiG4m16kJN3Rt0Gip9i3VrPAWyGAfohKS9g8Upjj_L1t6A/s320/DSC00615.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr style="color: #f1c232;"><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b><span style="font-size: small;">प्रवरेच्या प्रवाहातून</span></b>
</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: medium;">रतनगडला जायचं असेल तर सोबत एखादा तरी गाईड असावाच कारण खूप घनदाट जंगल आहे
आणि पावसाळ्यात तर ते अजुनच डेन्स होउन जातं. जागोजागी मार्किंग्ज असल्या
तरी वाट चुकायची शक्यता खूप जास्त आहे आणि त्यात नाही म्हटलं तरी दोन - तीन तासांची चढाई आहेच.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">आम्ही सगळे गाणी गात,एकमेकांची मस्करी करत चालु लागलो. मी,
देव्या आणि सुझे एकत्र गप्पा मारत चाललो होतो. अनुजा त्या बाकीच्याबरोबर
कूठे गायबली होती. तशातच भयंकर पाउस सुरु झाला. तासभरात आम्ही एका छोट्या
पठारावर आलो तिथे थोडावेळ ब्रेक घेतला. गोळ्या, बिस्किटं वैगरेचं वाटप
झालं. अजुन तासाभराची वाट बाकी होती. ब्रेकनंतर पुन्हा चढाई सुरु केली
आणि एका ठीकाणी आलो. तिथे मग कुणी तरी माहीती दिली की या वाटेवरुन चालत
दुसऱ्याबाजुने हरिशचंद्रगडावर जाता येतं. ट्रेकच्या जगात माझा नुकताच जन्म
झाला असल्याने, हरिश्चंद्रगड, कात्राबाईची खिंड,कोकणकडा वैगरे शब्द मला
नविनच होते. मग तिथुन पुन्हा चालु लागलो. </span><br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-iteFgZnmEHQ/UDnnsKtQTjI/AAAAAAAAHxQ/HkFeP2sOjyA/s1600/Photo0788.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-iteFgZnmEHQ/UDnnsKtQTjI/AAAAAAAAHxQ/HkFeP2sOjyA/s320/Photo0788.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b style="color: #ffd966;"><span style="font-size: small;">ब्रेक टाईम </span></b></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: medium;">पाउस थोडावेळ थांबला. आणि मग
तासाभराने आम्ही रतनगडाच्या पहिल्या शिडीपाशी येउन पोचलो. तेव्हा धो धो
पाउस पडत होता. धुकं तर इतकं होतं की समोरचं काहीच दिसत नव्हतं. त्या
शिडीची हालत तर भयानक होती. प्रचंड वाहणार्या वार्याच्य वेगात ती शिडी
लटपटत होती. "अजुन अशा ३ शिड्या पार करुन वर जायचयं" हे कुणाला तरी बोलताना
ऐकलं आणि माझ्या पोटातच गोळा आला. एक तर मला हाईटचा फोबिया होता. म्हणजे
चढताना काही वाटत नाही पण त्याच वाटेवरुन उतरताना मात्र माझी जाम टरकते.
सगळेजण ती शिडी सहज पार करुन जात होते आणि मी मात्र घाबरत होतो. कशीबशी ती
शिडी मी पार केली. आणि वर पोचलो. पाउस तर तुफान बरसत होता. समोरचं काहीच
दिसत नव्हतं. थोडं चालुन गेल्यावर अजुन एक शिडी! </span><br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-580cvxVnmZs/UDnn8QEVjzI/AAAAAAAAHxY/QUPplQYHkjY/s1600/04092010211.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-580cvxVnmZs/UDnn8QEVjzI/AAAAAAAAHxY/QUPplQYHkjY/s320/04092010211.jpg" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b style="color: #ffd966;"><span style="font-size: small;">पहीली शिडी</span></b></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: medium;"> हे राम! ही शिडी तर
पहिल्या शिडीपेक्षा खतरी होती. आणि वार्याने प्रचंड हालत होती. मी कसाबसा
चढु लागलो. शिडी पार केली आणि किल्ल्याच्या मुख्य दरवाज्यापाशी येउन पोचलो.
पण दरवाज्यापर्यंत पोचणं माझ्यासाठी तितकसं सोप्पं नव्हतं. शिडी पार
केल्यानंतर एक निमुळती वाट होती जी पावसाने आधीच निसरडी झाली होती आणि
आताही पाउस पडतच होता. धरायला आजुबाजुला भक्कम आधार नव्हता. वर जे
अगोदर पोचले होते त्यांनी एक रोप टाकली होती. ती रोप पकडुन आणि माझं वजन
सांभाळत कसाबसा मी चढलो. एक दोन ठीकाणी घसरलोच पण सावरलं. हा ट्रेक जाम
थ्रीलिंग होता माझ्यासाठी. मुख्य दरवाज्यातुन कसाबसा आत शिरलो आणि सुटकेचा
नि:श्वास टाकला. </span><span style="font-size: medium;"> </span><br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-FENpPRQgSKU/UDnoI8nRXZI/AAAAAAAAHxg/OunVrNxJ7y4/s1600/DSC00635.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-FENpPRQgSKU/UDnoI8nRXZI/AAAAAAAAHxg/OunVrNxJ7y4/s320/DSC00635.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b style="color: #ffd966;"><span style="font-size: small;">गडाचा मुख्य दरवाजा </span></b></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: medium;">तिथुन मग पुढे गडावरल्या मुख्य गुहेत सगळेजण जमलो आणि
जे काही पब्लिक खादाडीवर तुटुन पडले की विचारायला नको. ज्याच्याजवळ जे जे
होतं ते सगळं बाहेर आलं आणि पुढला २०-२५ मि. आम्ही फक्त खातच होतो.खादाडी
संपल्यावर आम्ही गड फिरायला गेलो पण कसंल काय! पाउस इतका प्रचंड होता की
समोरचं काहीच दिसत नव्हतं. </span><br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-Qk9mTEy5oEw/UDnoV5OBU1I/AAAAAAAAHxo/A7Ek31xB3_I/s1600/DSC00645.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-Qk9mTEy5oEw/UDnoV5OBU1I/AAAAAAAAHxo/A7Ek31xB3_I/s320/DSC00645.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b style="color: #ffd966;"><span style="font-size: small;">दुपारचा लंच :) </span></b></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: medium;"> गड फिरुन झाला आणि आम्ही परतीच्या वाटेवर. आता मला धडकी
भरली कारण त्या वाटेवरुन उतरताना जराशी जरी चूक झाली तर माझा कडेलोटच होता.
मी कसाबसा सावरुन,बसुन उतरु लागलो. मुख्य दरवाजा रोपच्या सहाय्याने उतरुन
पहिल्या शिडीपाशी आलो. ती शिडी उतरलो आणि त्या निसरड्या वाटेवरुन सावरत दुसर्या शिडीपाशी आलो. ती शिडीसुद्धा उतरलो आणि माझा जीव भांड्यात पडला.
गडावरुन खाली उतरताना अक्षरशः ढगातुन उतरत असल्याचा भास होत होता. खाली आलो
आणि एक दगडावर निवांत बसलो कारण बाकीचे सुद्धा लँड व्ह्यायचे होते. सगळे
उतरत होते. आणि जेव्हा अनुजा त्या शिडीवरुन, धुक्यातुन उतरु लागली तेव्हा
खाली असलेल्या पोरांनी एका सुरात गायला सुरु केली. "अप्सरा आली" हे हे हे
! </span><br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> मग सगळे सुखरुप लँड झाले. मला कधी एकदा खाली पोचतो असं झालं
होतं. भराभरा उतरायला सुरु केली आणि ४ च्या दरम्यान आम्ही
पुन्हा अमृतेश्वराच्या मंदीरापाशी जिथे गाडी पार्क केली होती तिथे आलो. एक
रात्र आणि दुसर्या दिवशीही अंघोळ न केल्याने मला फारच अस्वस्थ वाटत होतं.
दिवसभर ट्रेकमध्ये पावसाने धुवुन काढलं होतं पण तरीही... मग मी सुझे आणि
देव्या प्रवरेच्या काठावर जाउन बसलो. प्रवरेचा तो प्रवाह बघुन मला राहवेना.
मी मस्त अंघोळ करायला सुरुवात केली ते बघुन सगळेजण मला ह्सायला लागले.
ट्रेकला कुणी अंघोळ करतं का? असं चिडवू लागले. पण जेव्हा अंघोळ केली तेव्हा
मला फर फ्रेश वाटायला लागला. सगळा शीण निघुन गेला. मग फोटोसेशन करुन आम्ही
बसजवळ आलो. बाहेर पाउस असल्याने बसमध्येच टीपी करु लागलो. इतक्यात साडे
सहा-सात च्या दरम्यान अनुजा जेवायला बोलवयला आली. सात वाजता जेवायला?
मग गावातच जेवणाची ऑर्डर दिली होती तिथे जेवायला गेलो. व्हेज जेवणाचा बेत
मस्त होता जेवण झालं आणि आम्ही परत बसकडे परतलो. पहिल्यांदा
सगळ्यांनी मंदीराच्या धर्मशाळेत झोपायचं असं ठरलं होतं पण मग आम्ही ७-८
जणांनी बसमध्येच झोपायचं ठरवलं. तसं पण दिवसभारात सगळ्यांची मैत्री झालीच
होती मग टगेगिरी करायला म्हणुन आम्ही बसमध्येच झोपायचं ठरवलं. बाहेर पाउस
धो धो पडत होता....... </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-zyo4mUV1FX8/UDnpW2Ijl4I/AAAAAAAAHyA/W9Kr0ZfLENE/s1600/DSC00662.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-zyo4mUV1FX8/UDnpW2Ijl4I/AAAAAAAAHyA/W9Kr0ZfLENE/s320/DSC00662.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b style="color: #ffd966;"><span style="font-size: small;">रात्रीचा डीनर :) </span></b></td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">पण इतक्या लवकर झोप कुणाला येणार होती?.. वॅकची सगळी मुलं
एकमेकांची जाम खेचत होते. त्यात एकाला बिचार्याला टार्गेट केलं
होतं. म्हणजे इतकं की त्याने चुकून हुं जरी केलं तरी त्यावर जोक व्ह्यायचे.
आणि त्या गाडीत आम्ही मोठमोठ्यान खिदळत ह्सत होतो.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><br />
बाहेरचा पाउस, सोसाट्याचा वारा, पिपळाचं झाड, मंदीराची पुष्करणी, प्रवरेचा खळखळणार्या प्रवाहाचा आवाज आणि आजुबाजुचं गुढ जंगलं. आमच्या बसमधल्या सगळ्या गप्पा हॉरर गप्पांकडे न वळत्या तर कमालच होती.
हळूहळू गप्पा हॉरर विषयाकडे वळत होत्या आणि अचानक कुणाला तरी दूरवर
मंदीराच्या दिशेने एक टॉर्च दिसली. आम्ही सगळे ती टॉर्च निरखू लागलो.
आमच्या बसपासुन १५-२० मीटरवर ती टॉर्च पुढेपुढे सरगकत होती. कुणी तरी
गावकरी असेल म्हणुन आम्ही दुर्लक्ष्य केलं आणि पुन्हा आमच्या गप्पांकडे
वळलो. पाउस कधी जोरात पडायचा तर कधी थांबायचा. कधी सोसाट्याचा वारा यायचा
त्यामुळे बाहेरच्या पिंपळाची सळसळ तर अजुनच भयानक वाट होती त्यात त्या
पोरांच्या गावाकडल्या भुतांच्या गोष्टी! वातावरण काय हॉरर झाले असेल याची
कल्पना करा. </span><span style="font-size: medium;"> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">गप्पा मारता मारता आम्ही थांबलो कारण ती टॉर्च पुन्हा
दिसली. एवढ्या रात्री कोण फिरत असेल? काही कळत नव्हतं.त्यात आता ती टॉर्च
कधी सुर व्ह्यायची तर कधी बंद व्ह्यायची. मी बसमध्ये एका खिडकीपाशी बसलो
होतो. देव्या माझ्यापुढच्या सीटवर बसला होता. आता आम्ही गप्पा बंद केल्या
आणि त्या टॉर्चच्या हालचालींकडे लक्ष्य देउ लागलो. एखादा गावकरी
किंवा धर्मशाळेत झोपायला गेलेल्यांपैकी कुणीतरी आम्ही काय करतोय हे बघायला तर
आला नसेल अशी शंका आली. पण मग तो इतक्या लांब काय करतो? आणि टॉर्च सारखी
चालु-बंद का करतो हेच कळत नव्हते.सगळेजण श्वास रोखुन त्या टॉर्चकडे बघत
होतो. टॉर्च बंद झाला आणि अचानक त्या टॉर्चचा झोत सरळ देव्याच्या खिडकीवर
पडला आणि आमची तंतरली. देव्या झटकन खाली वाकला आणि सगळेजण परत आपापल्या
जागेवर जाउन बसले. हा काहीतरी वेगळाच प्रकार आहे हे आता सगळ्यांना कळून
चुकलं पण आमच्यातला कुणीही खाली जायची हिम्मत करत नव्हता. शेवटी आम्ही गप्प
झोपायचं ठरवलं. काय असेल कुणास ठाउक? काही वेळाने टॉर्च बन्द झाली आणि आम्ही गप्प बसलो. ५-१० मीनिटांनी कुणाला तरी ती टॉर्च गाडीच्या समोर दिसली. कुणीतरी
समोरुन गाडीवर टॉर्चचा प्रकाश फेकला होता. कोण आहे ते दिसत नव्हतं आम्ही
सगळे चिडीचूप! फक्त बघत होतो की आता काय होईल. मी शास रोखुन धरले होते.
अचानक ती </span><span style="font-size: medium;">टॉ</span><span style="font-size: medium;">र्च आमच्या दिशेने येवू लागली आणि मी घाबरलो. सगळेजण गप्प राहिले.
टॉर्च वेगात गाडीच्यासमोरुन आली आणि आमच्याबाजुने खिडकीवर प्रकाश टाकत
झर्रकन निघुन पण गेली आम्ही मागेवळून पाहिलं तर ती बंद पण झाली आणि कुठे
गायब झाली काय कळलं नाही.. इतकावेळा संथ चालणारी ती टॉर्च आता क्षणात
आमच्या गाडीच्या बाजुने कशी काय गेली ते अजुनही कळलं नाही. तो कुणी गावकरी होता की आमच्याच ग्रुपमधला अजुन कुणी हे अजुनही समजलं नाही.. पण जे काही घडलं ते प्रचंड होतं....</span><br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-5lP7zPUZQbQ/UDnpNRqHfTI/AAAAAAAAHx4/siUm_g-eQkw/s1600/DSC00665.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-5lP7zPUZQbQ/UDnpNRqHfTI/AAAAAAAAHx4/siUm_g-eQkw/s320/DSC00665.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b style="color: #ffd966;"><span style="font-size: small;">बसमधली हॉरर टीम :) </span></b></td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">बाहेर सोसाट्याच्या वार्याबरोबर पाउस कोसळू लागला आणि
आम्ही सगळे झोपी गेलो. रात्री मध्येच ऊठलो तेव्हा आमच्या गाडीचा ड्रायवर
मोठमोठ्याने ओरडू लागला. त्याला रात्री उंदीर चावला म्हणुन तो ओरडत होता.
पहाटे सुझेने उठवलं. मग मी,सुझे आणि देव्या "वाघ मारायला" निघुन गेलो. सगळ
आटोपल्यावर परतिच्या प्रवासाला लागलो. वाटे भंडारधर्याच्या स्पिलगेटवर
गाडी थांबवली तेव्हा समोरचं द्दृश्य अप्रतिम होतं. भंडारधर्याच्या
जलाशयातुन सगळं पाणी बाहेर रस्त्यावरुन वाहत होतं. पाण्याचा प्रवाह ही जबरी
होता. तिथे फोटोसेशन झाल्यावर मग रंधा फॉलच्या दिशेने गेलो. रंधा फॉल झाला
आणि मग माळशेजमार्गे मुंबईच्या वाटेला लागलो.</span><br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEdvt9oA2E8DincTtuL1XgjV4fW1X2AqEzayuao_TwqEdTtXWFEhiy_h3zRhHeIokN54-8uYaxcRVaMfHci6XRIXMhpcazsoSKHDodEBW66FvglI8uNxH8btJPFNE82jnAcigLDvu1KFM/s1600/DSC00711.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEdvt9oA2E8DincTtuL1XgjV4fW1X2AqEzayuao_TwqEdTtXWFEhiy_h3zRhHeIokN54-8uYaxcRVaMfHci6XRIXMhpcazsoSKHDodEBW66FvglI8uNxH8btJPFNE82jnAcigLDvu1KFM/s320/DSC00711.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b style="color: #ffd966;"><span style="font-size: small;">ग्रुप फोटु </span></b></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: medium;">ट्रेक भारी झाला होता. पण पावसात गडावर धड काही बघायलाच नाही मिळालं.
त्यामुळे पुन्हा हिवाळ्यात हा ट्रेक करायचं असं मी, देव्या आणि सुझेने
ठरवून टाकलं. प्रत्येक ट्रेक आणि निसर्ग नेहमीच आपल्याला नविन काही तरी
शिकवत असतो. या ट्रेक ने अजुन काही नवीन भटके मित्र दिले. आणि हो ती न विसरता येणारी टॉर्च भूताची रात्रे ही.... <br />
<br />
- दीप्स</span><span style="font-size: medium;"> </span><span style="font-size: medium;"> </span><span style="font-size: medium;"></span></div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-7346447268657062738.post-14811613331952608762012-08-08T00:18:00.002+05:302016-01-16T11:24:40.755+05:30मृत्युंजय....<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> पुस्तक वाचन हा माझा छंद नाही.. पण कधी कधी एखादं अनोळखी, अपरिचित व्यक्तिमत्व
जसं आपल्याला एखाद्या अनामिक बंधानं खेचतं तसं काहीसं माझं आणि पुस्तकांचं
नातं आहे असं मला वाटत राहातं. माझं दहावीपर्यंतचं शिक्षण मराठी माध्यमातुन
गावीच झालं. त्यावेळी लहान असताना आम्ही वेंगुर्ल्याच्या एस्.टी. स्टँडवर
असलेल्या पुस्तकाच्या दुकानातून दोन-दोन रुपड्यांची गोष्टींची पुस्तकं वाचत
असू. एकदा मामा वेंगुर्ल्याच्या नगर वाचनालयातून "ययाति" घेऊन आला. ते
जाडजूड पुस्तक, कसल्याशा कादंबरी प्रकारातलं होतं. मामा जेव्हा वेळ मिळेल
तेव्हा ते वाचायचा.पण मी कधी त्या पुस्तकाच्या वाटेला जाणार नव्हतो. किंबहुना ते पुस्तक मोठ्यांसाठी असेल अशी माझी धारणा
होती. कारण आम्ही लहान मुलं एवढी जाडजुड पुस्तकं कधी वाचत नसू. पण जेव्हा -
जेव्हा ते पुस्तक मला घरात दिसे तेव्हा तेव्हा त्या पुस्तकावरला तो शुभ्र
घोडा मला त्याच्याकडे खेचायचा प्रयत्न करी. "ययाति" ही तीन अक्षरं मला
कोणत्या तरी अनामिक बंधाने स्वःताकडे बोलावित्.शेवटी एकदाचं ते पुस्तक
मी हातात घेतलं आणि वाचायला सुरुवात केली. आणि असा काही त्या पुस्तकात
गुंतलो की मला दुसरं तिसरं काहीच सुचेना. त्यावेळी मी सहावी-सातवीत असेन,
पण त्या पुस्तकाने माझ्यावर अशी काही मोहीनी घातली की मी;</span><span style="font-size: medium;">असो. </span><br />
<span style="font-size: medium;">"जग
जिंकण्याइतकं मन जिंकणं सोपं नाही." हे वाक्य त्यादिवसापासून मी
कधीच विसरलो नाही आणि </span><span style="font-size: medium;">कदापि</span><span style="font-size: medium;"> विसरू </span><span style="font-size: medium;"> ही</span><span style="font-size: medium;"> शकणार नाही.. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<span style="font-size: medium;"> आणि त्यादिवसापासून वि.स्.खांडेकरांचा मी भक्त झालो. मग मामाकरवी मी
त्यांची बाकीची पुस्तकं ही वाचून काढली..पण मिळेल ते कोणतेही पुस्तकं मी
वाचतं नव्हतो आणि आज ही नाही वाचत याचं सर्वात मोठं कारण माझी आळशी वृत्ती
हेच आहे... अशा वृत्तीमुळेच मी अनेक चांगल्या पुस्तकांना मुकलोय.. पण काही
पुस्तकं आज ही मला खुणावत राहतात.. विश्वास पाटलांचं "पानिपत" ही मला असंच
स्वःताकडे ओढतं होतं..ते
वाचून झालं पण पानिपताचा तपशिलवार इतिहास जाणून घेण्यासाठी मग शेजवलकरांचं
"पानिपत १७६१" वाचून काढलं तेव्हा कुठे समाधान झालं. काही
लोकांच्या केवळ दुराग्रहांमुळे, इतिहासानं ही ज्यांची उपेक्षा केली असे
"छत्रपति संभाजी महाराज" यांचं व्यक्तिमत्व ही मला असंच खुणावू लागलं आणि
मी त्यांना ही शरण गेलो. अखिल मानवजातिला शांतिचा संदेश देणार्या
भगवान गौतम बुद्धांचं जीवन चरित्र आणि व्यक्तिमत्व मला अगदी लहानपणापासूनच
त्यांच्याजवळ खेचत होतं. भारतरत्न डॉ. बाबासाहेब आंबेडकर यांच्या मौलिक
"बुद्ध आणि त्याचा धम्म" या बुद्ध धम्माचा धर्मग्रंथाने तर आयुष्यातल्या
किती तरी प्रश्नांची उत्तरं मिळाली..</span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"> पण या सर्वात, महान कर्ण कुठे तरी मला साद घालत होता. दहावित असताना अचानक
"मृत्युंजय" माझ्या हाती लागलं पण अभ्यासाच्या नावापुढे ते मला वाचता नाही
आलं आणि तेव्हापासुन माझी आळशी वृत्तीमुळे असेल मला हे पुस्तक
वाचण्याचा योग आला नाही. मागल्या महिन्यात आम्ही काही मित्र नाटकासाठी
म्हणुन दादरच्या शिवाजी मंदीरला गेलो होतो. नाटक सुरु व्ह्यायला अजुन वेळ होता म्हणून आम्ही शिवाजी मंदिराच्या
तळमजल्यावर असलेल्या मॅजेस्टीक ग्रंथ दालनात गेलो. क्षणात माझी नजर तिथे ठेवलेल्या "मृत्युंजय" वर पडली. गेली
कित्येक वर्षे मला खुणावणारं हे पुस्तक आज मी घ्यायचं ठरवलं. त्या
पुस्तकाच्या मुखपृष्टावरील तो धनुर्धर, वीर कर्ण जणू मला खुणावत होता. </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"> आठवड्यापूर्वी पुस्तक वाचायला घेतलं आणि आज संपवलं ही.आज पुस्तक संपवताना
शेवटच्या क्षणी अक्षरशः डोळ्यातून अश्रु पाझरले. घसा सुकला होता.
ट्रेनमध्ये बसून डबडबलेल्या डोळ्यांनी मी एका महान वीराचा अंत वाचत होतो
आणि तो ही भगवान श्रीकॄष्णाच्या मुखातून. जन्माच्या क्षणापासून नाळही न
कापता जी उपेक्षा या महान वीराच्या नशिबात आली ती त्याच्या शेवटच्या
काळापर्यंत तशीच राहीली. </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">कर्ण!</span><br />
<span style="font-size: medium;">सूतपुत्र कर्ण!</span><br />
<span style="font-size: medium;">सुर्यभक्त कर्ण ! </span><br />
<span style="font-size: medium;">वीर धनुर्धर कर्ण !</span><br />
<span style="font-size: medium;">अंगराज कर्ण!</span><br />
<span style="font-size: medium;">दानवीर कर्ण ! </span><span style="font-size: medium;"> </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"> पुस्तकाच्या पहिल्या शब्दापासुन ते शेवटच्या शब्दापर्यंत कर्णाने माझं आयुष्य क्षणात व्यापून टाकलं. फक्त कर्णच नव्हे तर त्या पुस्तकात असलेल्या इतर
अनेक व्यक्तिरेखांनी मला असंच भाळून टाकलं. पण शेवटी मनात राहिला तो कर्णच.
यापूर्वी मी कर्णावर आधारीत कोणतं ही पुस्तक वाचलं नव्हतं कारण मृत्युंजय
म्हणजेच कर्ण असं मी माझ्या
बर्याच वाचक मित्रांकडून ऐकत आलो होतो. महाभारतात आणि अनेक चर्चांमध्ये मी
कर्णाबद्दल ऐकलं होतं. पण का माहित का जसं मी सुरुवातीलाच म्हणालो की काही
व्यक्तिमत्वं आपल्याला एका अनोळखी बंधातून आपल्याकडे आकर्षित करत राहतात
त्यापैकी भगवान गौतम बुद्ध; छत्रपति शिवाजी महाराज आणि श्रीकृष्ण यांच्यानंतर कर्णाचं स्थान माझ्या
आयुष्यात अढळ आहे.</span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"> खरं तर महाभारतातली ही अनेक पात्रं म्हणजे मनुष्याच्या प्रवृत्तीचं एक
दर्शन आहे. जणु महर्षी व्यासांनी अखिल मानवजातीचं भवितव्यच महाभारतातून
लिहून ठेवलं होतं.. प्रत्येक पात्राची एक विशिष्ट वृत्ती, एक विशिष गुण;
पण कर्ण हा प्रत्येक संभ्रमित, शापित व्यक्तिचा मूळ पुरुष असावा.</span><span style="font-size: medium;">पुस्तक वाचताना नकळत आपण कर्णाच्या त्या प्रवासात सामिल होतो. या प्रवासाचा
अन्त काय होणार ते आपल्याला ठाउक असतं पण महत्त्वाची गोष्ट महणजे
या प्रवासात त्या </span><span style="font-size: medium;">महान</span><span style="font-size: medium;"> वीरासोबत आपण सुद्धा आपला शोध घ्यायला लागतो. त्याच्या प्रत्येक कृतितून, त्याच्या आदर्शातून, त्याच्या आयुष्यात घडलेल्या प्रत्येक गोष्टीत आपण आपल्याला कुठेतरी शोधत राहतो.</span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">आपल्या माता-पित्यांची सेवा करणारा कर्ण!</span><br />
<span style="font-size: medium;">त्याच्या धाकटया भावाचा (शोण) आदर्श असलेला कर्ण! </span><br />
<span style="font-size: medium;">आपल्या जन्मजात कुंडलं आणि अभेद्य शरीर कवचाबद्दल नेहमी संभ्रमात असलेला कर्ण! </span><br />
<span style="font-size: medium;">एका अनामिक ओढीनं सुर्याची नित्यनेमानं आराधना करणारा कर्ण! </span><br />
<span style="font-size: medium;">हस्तिनापूरात गुरु द्रोणानी गुरुत्व नाकारताच त्याक्षणी सुर्याला अखेरपर्यंत गुरु मानणारा कर्ण! </span><br />
<span style="font-size: medium;">स्पर्धेत द्रोणांच्या अर्जुनप्रेमामुळं अजिंक्यत्वाचा मान हिरावलेला पण
त्याहीपेक्षा पांडवांनी सूतपुत्र म्हणून केलेल्या निर्भत्सनेने मनाने जळून
गेलेला कर्ण ! </span><br />
<span style="font-size: medium;">दुर्योधनाने त्याक्षणी त्याला अंगदेशाचा राजा म्हणून केलेला राज्याभिषेक
आणि त्याच क्षणापासून दुर्योधनाची अखरेपर्यंत साथ देणारा कर्ण! </span><br />
<span style="font-size: medium;">वृषालीसारख्या सुंदर सारथीकन्येच्या प्रेमात पडलेला आणि तिच्याशी विवाह करुन तिच्यावर निरंतर प्रेम करणारा कर्ण! </span><br />
<span style="font-size: medium;">भर सभेत द्रौपदीने "सूतपुत्र" म्हणून ज्याची अवहेलना केली आणि ती अवहेलना गिळून गप्प बसणारा कर्ण!</span><br />
<span style="font-size: medium;">संपूर्ण भारतवर्षात दिग्विजय संपादन करणारा पराक्रमी, वीर कर्ण! </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"> अशी कर्णाची अनेक रुपं या प्रवासात आपल्या समोर येतिल आणि मग वाचता
वाचता त्याच्यासारखीच झालेली आपल्या मनाची घालमेल.कुठे संपणार ? ठाउक नसतं.... </span><br />
<span style="font-size: medium;">अनेक भावनिक संघर्षात गुरफटलेला तरीही आपल्या सामर्थ्यावर आणि शब्दावर बद्ध
असलेला कर्ण आपल्याला जवळचा वाटू लागतो.</span><span style="font-size: medium;"> </span><br />
<span style="font-size: medium;"> "प्रत्येंचेशिवाय धनुष्य नाही आणि भावनेशिवाय मनुष्य नाही" </span><span style="font-size: medium;">असं सांगणार्या कर्णाच्या त्या अभेद्य कवचामागे एक भावसंपन्न, प्रेमळ झरा नेहमी खळाळत असल्याची ग्वाही देत राहतो.कारण माझ्यासारखा प्रत्येक भावनिक
आणि संवेदनशील माणूस त्याच्या जीवनात स्वःताचा शोध घेत राहतो. त्याच्या
आयुष्यातलया प्रत्येक कटू प्रसंगात स्व:ताचं दु:ख शोधत राहतो. माणसाला
त्याच्यासारखाच समदु:खी माणूस भेटला की आनंद होतोच,नाही का? त्याच्या
आयुष्यातलया अनेक कोड्यांची उलगड करताना त्याच्या मनाची स्थिती आपल्या
मनाचा कुठेतरी ठाव घेतेच..अखेरच्या श्वासापर्यंत सूतपुत्र म्हणून हीणवलेला
गेलेला हा वीर अखेरपर्यंत आपल्या शब्दालाच जागला..</span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"> मृत्युंजयकार श्री.शिवाजी सावंतांनी कर्णाच्या आयुष्यावर ही महान कादंबरी लिहून एक प्रकारे त्याचे संभ्रमित आणि गुढ जीवन सुर्यतेजाने झळाळून सोडले. नाहीतर कदाचित आपल्यालाही त्याच्यासारखेच अनेक प्रश्न पडले असते आणि आपण ही त्यावर धड विचार करु शकलो नसतो. </span><span style="font-size: medium;">सुर्यपुत्र असूनही त्याच्यावर अखेरच्या क्षणापर्यंत अन्याय झाला. हा अन्याय कोणी केला? कुंतीने कौमार्यात जी चूक केली ती तिला महाभारताच्या शेवटच्या युद्धात उमगली. फक्त आपल्या पाच पुत्रांना अभय मिळावं म्हणून ती कर्णाकडे गेली. स्वार्थ हा मनुष्याला सर्व काही विसरायला लावतो. कर्णाला तो तिचाच पुत्र आहे याची जाणिव करुन देताना तिने त्याला हस्तिनापूरचे राज्य, सुंदर द्रौपदी या सर्वांचं आमिष दाखवायचा प्रयत्न केला पण कर्ण बधला नाही. जेव्हा तिचे स्वःताला क्षत्रिय म्हणवून घेणारे पुत्र कर्णाचा सूतपुत्र म्हणून अपमान करत होते तेव्हाही कुंतीने कधी हस्तक्षेप केला नाही. याची कारणं, तिची त्यावेळची मनसिक स्थिती,भविष्य आणि वर्तमानाच्या चक्रात अडकलेल्या कुंतीच्या मनाचं यथार्थ वर्णन सावंतांनी केलं आहे. पण मी तरी या सर्वासाठी फक्त कुन्तिलाच जबाबदार धरेन. ज्या धैर्याने तिने राजा कुंतिभोजाचं राज्य सांभाळलं, ज्या धैर्याने ती हस्तिनापूरची महाराणी झाली, ज्या धैर्याने तिने आपल्या पतीच्या श्रापासाठी आपलं जीवन अरण्यात व्यतित केलं. पतिच्या झालेल्या निधनानंतर ज्या धैर्याने तिने पाचही पुत्रांना घेउन हस्तिनापूरची वाट धरली. त्या कुंतिने थोडं तरी धैर्य कर्णासाठी दाखवायला हवं होतं. सार्या जगाला माहित होतं की पांडव हे महाराज पंडूचे पुत्र नसून कुंतिने दुर्वास ऋषींच्या मंत्रातून त्यांना जन्मास घातलं होते. कुंतिला ही याची जाण होती पण तरीही राजकिय दृष्टीकोनातुन असेल; ती कर्णासाठी कधीही पुढे आली नाही..</span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"> या सर्वात मला वृषालीची फार दया येते.अखेरच्या क्षणापर्यंत तिने कर्णावर निरपेक्ष प्रेम केलं.मोठ्या कर्तबगारीने कर्णासारख्या पुरुषाला प्रेमाने सावरलं. ती खर्या अर्थानं कर्णाची अर्धांगिनी होती.</span><span style="font-size: medium;">दुर्योधनाने जरी स्वःताच्या स्वार्थासाठी कर्णाला जवळ केलं होतं आणि कर्ण हे जाणुन होता तरीही कर्णाने त्याची साथ शेवटपर्यंत सोडली नाही. जर त्या स्पर्धेच्या दिवशी दुर्योधनाने कर्णाला जवळ केलं नसतं तर कदाचित पुढे कर्णाचं काय झालं असतं काय माहीत? अश्वत्थामासारखा विचारवंत आणि हुशार मित्र कर्णाला लाभला म्हणून काही अंशी का असेना कर्णाने आपल्या आयुष्याचा निर्धार पक्का केला होता. कर्ण जितका कणखर, अजिंक्य धनुर्धर, पराक्रमी, तितकाच भावनिक होता. सुर्य आणि गंगामातेवर असलेली त्याची अनामिक निस्सिम भक्ति त्याच्या आयुष्याचा एक भागच होती. अधिररथ आणि राधामाता हेच आपले खरे आईवडील हे त्याने अखेरपर्यन्त मानले आणि मनोभावे त्यांची सेवा केली. कौंतेय असूनही त्याने स्वःताला 'राधेय' मानण्यातच त्याने धन्यता मानली..</span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"> कादंबरीच्या शेवटच्या भागात श्रीकृष्ण कर्णाबद्दलची आत्मियता व्यक्त करतो. कर्णाच्या जन्माचं आणि कवच कुंडलांचं रहस्य माहिती असलेल्यांपैकी तो एक होता. त्यानेच कर्णाला त्याच्या जन्माचं रहस्य कथन केलं. तू सूतपुत्र नाहीस तर सुर्यपुत्र आहेस असं याची जाणिव करुन दिली.वेगवेगळी आमिषं दाखवुन कर्णाला पांडवांस मिळण्यास गळ घातली हे जाणुनही की कर्ण ते कधीच मान्य करणार नाही. त्यात श्रीकृष्ण सांगतो की, महाभारताचं युद्ध मी </span><span style="font-size: medium;">पेटवलं,</span><span style="font-size: medium;"> का?? </span><br />
<span style="font-size: medium;">फक्त दुर्योधन, भिष्म, द्रोण, धृतराष्ट्र अशा काही जणांना धडा शिकवण्यासाठी? </span><br />
<span style="font-size: medium;">द्रौपदीच्या अपमानाचा सूड उगवण्यासाठी? </span><br />
<span style="font-size: medium;">पदच्युत, पथभ्रष्ट झालेल्या कर्णाला मार्गस्थ करण्यासाठी? </span><br />
<span style="font-size: medium;">नाही!!तर माझ्यापुढे प्रश्न होता अखिल मानवजातीचा! प्रश्न होता चिरंतन सत्याचा!</span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"> पण श्रीकृष्णा! तुझ्या या चिरंतन सत्याच्या? यज्ञात कर्णाची आहुति पडायला नको हवी होती.हा जो तू मानवजातीच्या कल्याणासाठी? मांडलेला यज्ञ होता त्याच्या पूर्णत्वासाठी तू कोणाला निवडलं होतंस? पांडवांना???? </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;"> कसलं सत्य आणि कुणाचं सत्य? </span><span style="font-size: medium;">जे सत्य जाणण्यासाठी कर्ण आयुष्यभर फक्त सुर्याकडे हताशपणे बघत </span><span style="font-size: medium;">राहिला</span><span style="font-size: medium;"> त्याचं सत्य ही तू केव्हा सांगितलंस जेव्हा तुला त्याची गरज होती. कर्णाच्या आहुतिने तुझ्या तथाकथित सत्याचा यज्ञ पुर्णत्वास गेला असा जर तुझा समज असेल तर जरा आजच्या या युगात एक नजर फिरवं असे अनेक अभागी कर्ण तुला जागोजागी दिसुन येतिल.....</span><span style="font-size: medium;"> </span><span style="font-size: medium;"> </span><span style="font-size: medium;"> </span><span style="font-size: medium;"> </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">- दीप्स</span><span style="font-size: medium;"></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Deepak Parulekarhttp://www.blogger.com/profile/08806439405756946940noreply@blogger.com22